Ron Finley: Egy gerillakertész South Central LA-ben

Ron Finley veteményes kerteket ültet South Central LA-ben -- üres telkeken, útelválasztókon, a járda mentén. Miért? Szórakozásból, ellenállásból, a szépségért, és hogy alternatívát nyújtson a gyorséttermekre egy közösségben, ahol az autóban evés több embert öl meg, mint az autóból lövöldözés.

A South Central városrészben lakom.

Ez South Central:

italboltok,

gyorskajáldák,

üres telkek.

A várostervezők elhatározták,

hogy megváltoztatják South Central nevét, hogy mást jelképezzen.

South Los Angelesre változtatták,

mintha ez rendbehozná mindazt, ami rosszul működik a városban.

Ez South Los Angeles. (Nevetés)

Italboltok,

gyorskajáldák,

üres telkek.

Úgy, mint 26,5 millió más amerikai,

én is egy élelmiszer-sivatagban élek.

South Central Los Angeles

az autóban evés és autóból lövöldözés otthona.

Az érdekes, hogy az autóban evés több embert öl meg, mint a lövöldözés.

Az emberek gyógyítható betegségekben halnak meg

South Central Los Angelesben.

Pl. a kóros elhízás mértéke a negyedemben

ötszöröse annak, mint Beverly Hillsben,

ami kb. 12-16 kilométerre van.

Meguntam, hogy folyton ezt látom.

És arra gondoltam, hogy éreznéd magad,

ha nem lenne hozzáférésed egészséges ételekhez,

ha valahányszor kilépsz az ajtón a mostani

élelmiszer-rendszer káros hatásait látnád?

Látom, ahogy használt tolószékekkel kereskednek,

mint használt autókkal.

Úgy jelennek meg új dialízis központok, mint új kávézók.

És azt gondoltam, ennek véget kell vetni.

És rájöttem, hogy a probléma a megoldás.

Az étel a probléma, és az étel a megoldás.

És meguntam, hogy 45 percet kell autóznom,

hogy vegyek egy almát, amit nem kezeltek rovarirtó szerekkel.

Így hát ültettem egy étel erdőt a házam előtt.

Egy darab földön csináltam, a járdaszegőn.

45 méterszer 3 méteres.

A helyzet az, hogy a város tulajdona.

De a lakóknak kell rendben tartani.

Én meg: "Oké, azt csinálok vele, amit akarok,

mert az én felelősségem rendben tartani."

És én így határoztam el, hogy rendben tartom.

Én és a csapatom, az L.A. Green Grounds összejöttünk,

és elkezdtünk egy zöldség erdőt ültetni, gyümölcsfákat,

tudják, mindent, zöldségeket.

Mi egyfajta "add tovább" csapat vagyunk,

kertészek alkotják az élet minden területéről,

a város minden részéről, teljesen önkéntes alapon,

és mindent ingyen csinálunk.

És a kert gyönyörű volt.

Amíg valaki panaszt nem tett.

Rámszállt a város,

és egy idézést kaptam, hogy távolítsam el a kertem,

vagy az idézésből bírósági végzés lesz.

Én meg: "Most komolyan?

Bírósági végzés amiért zöldségeket ültettem

egy földdarabon, ami senkit sem érdekelt?" (Nevetés)

És azt mondtam: "Rendben, próbálkozzanak."

Mert nem voltam hajlandó felszedni.

Az L.A. Times rácsapott a sztorira,

és beszéltek a helyi képviselővel,

és az egyik Green Grounds tag

feltett egy petíciót a Change.org weboldalra,

és 900 aláírással sikeresek voltunk.

Kezünkben volt a győzelem.

A képviselőm még fel is hívott, hogy mennyire támogatják

és szeretik, amit csinálunk.

És miért ne szeretnék?

Los Angelesben van a legtöbb üres telek a város tulajdonában egész Amerikában.

67 négyzetkilométernyi üres telkük van.

Ez 20 Central Parknak felel meg.

Ennyi helyen 725 millió paradicsomot lehet ültetni.

Hogy a fenébe ne hagyták volna jóvá?

Egy növény 1.000, 10.000 magot is adhat.

Egy dollárnyi zöldborsó

75 dollárnyi terméket produkál.

Ez az én evangéliumom, azt mondom az embereknek, hogy növesszék a saját élelmüket.

A saját élelmedet növeszteni olyan, mint pénzt nyomtatni.

(Taps)

Nekem gyökereim vannak South Centralban.

Itt nőttem fel, itt neveltem a fiaimat.

És nem vagyok hajlandó részese lenni ennek a gyártott valóságnak,

amit valaki más gyárt a számomra,

én gyártom a saját valóságomat.

Tudják, én művész vagyok.

A kertészkedés az én graffitim. Én növesztem a műveimet.

És ahogy a graffitisek szebbé tesznek falakat,

én pázsitokat és járdaszegélyeket teszek szebbé,

a kertet és a földet úgy használom, mint egy szőttest,

és a növények és a fák

a díszítés ezen a szőttesen.

Meglepődnének, hogy a talaj mi mindenre képes,

ha hagyják, hogy a vásznuk legyen.

El sem tudják képzelni, milyen csodálatos egy napraforgó,

és hogy hat az emberekre.

Szóval mi történt?

Tanúja voltam, ahogy a kertem a tanulás eszközévé vált,

egy eszközzé a környék átalakulásában.

Hogy megváltoztassuk a közösséget, meg kell változtatni a talaj összetételét.

Mi vagyunk a talaj.

Meglepődnének, hogy a gyerekekre ez mennyire hat.

A kertészkedés a leginkább terápiás

és ellenálló cselekvés, amit csak csinálni lehet,

főleg a belvárosban.

És még eper is terem.

(Nevetés)

Emlékszem, egyszer

eljött egy anya és lánya,

este 10:30 lehetett, a kertemben álltak,

kijöttem, és annyira szégyellték magukat.

És szerencsétlenül éreztem magam, hogy ott voltak,

és azt mondtam nekik, hogy nem kell így csinálniuk.

Nem véletlenül van a kert az utcán.

Szégyelltem magam, hogy hozzám közel álló

embereket látok éhezni,

és ez csak megerősítette bennem, hogy miért csinálom ezt,

és kérdezték tőlem: "Fin, nem félsz, hogy

az emberek el fogják lopni a zöldségeidet?"

Én meg: "Persze hogy nem félek, hogy ellopják,

ezért van az utcán!

Ez a lényege.

Azt akarom, hogy vigyék el, de ugyanakkor

azt akarom, hogy szerezzék vissza az egészségük."

Egy másik alkalommal egy kertet

telepítettem egy hajléktalanszállón Los Angeles belvárosában.

Ezek a fickók segítettek lepakolni a teherautóról.

És megosztottak történeteket arról,

hogy ez milyen hatással volt rájuk,

hogy régen ültettek az anyukájukkal vagy nagymamájukkal,

és jó volt látni, ahogy ez megváltoztatta őket,

még ha csak egy pillanatra is.

A Green Grounds azóta

kb. 20 kertet telepített.

Kb. 50 ember jön el ásni,

és részt venni, teljesen önkéntesen.

Ha a gyerekek káposztát ültetnek, akkor káposztát fognak enni.

(Nevetés)

Ha paradicsomot ültetnek, paradicsomot fognak enni. (Taps)

De ha ezt nem mutatjuk meg nekik,

ha nem tudják, hogyan hat az élelem a testre és elmére,

vakon megesznek bármit, ami eléjük kerül.

Látok fiatalokat,

és dolgozni akarnak,

de csapdába estek ebben --

színesbőrű gyerekek egy sínen vannak,

amit nekik terveztek,

és sehová sem vezet.

A kertészkedésben lehetőséget látok,

hogy megtanítsuk ezeket a gyerekeket,

hogy vegyék kézbe a közösségüket,

hogy fenntartható életet éljenek.

És ha ezt tesszük, ki tudja?

Talán kitermeljük a következő George Washington Carvert.

De ha nem változtatjuk meg a talaj összetételét,

soha sem fogjuk ezt elérni.

Ez az egyik tervem. Ezt akarom elérni.

Egy egész háztömbnyi kertet akarok ültetni,

ahol az emberek osztoznak az élelmiszereken a háztömbben.

Hajózási konténereket akarok

egészséges kávézókká alakítani,

Ne értsenek félre.

Nem ingyenes cuccokról van szó,

mert az ingyenes nem fenntartható.

A vicces a fenntarthatóságban, hogy

fent kell tartani.

(Nevetés) (Taps)

Amiről én beszélek, hogy munkát adunk az embereknek,

és fogjuk az utcán a gyerekeket, és megmutatjuk nekik

az örömöt, büszkeséget és becsületet, amit a termesztés

vagy egy piac megnyitása jelent.

Amit csinálni akarok,

ezt szexivé kell tennünk.

Azt akarom, hogy mind ökorenegádok legyünk,

gangsta, gengszter kertészek.

Meg kell fordítanunk, hogy mit jelent gengszternek lenni.

Ha nem vagy kertész, nem vagy gengszter.

Legyél gengszter az ásóval, érted?

És legyen ez a választott fegyvered.

(Taps)

Ha találkozni akarnak velem,

tudják, ha találkozót akarnak velem,

ne hívjanak, ha kényelmes székekben akarnak ücsörögni,

és beszélgetni arról, hogy csináljunk valamit --

és beszélgetni arról, hogy csináljunk valamit --

Ha találkozni akarnak velem, jöjjenek el a kertbe

az ásójukkal, hogy ültethessünk valamit.

Béke. Köszönöm.

(Taps)

Köszönöm. (Taps)