A gyerekfilmek titkos üzenete | Colin Stokes | TEDxBeaconStreet

Miután Colin Stokes, kommunikációs szakértő gyermekeivel megnézte az "Óz"-t és a "Star Wars"-t, elgondolkodott ezeken a sikeres történeteken. A férfi-női szerepekkel kapcsolatos gondolkodás változásának köszönhetően ma már nem ütközünk meg azon, ha lányokat látunk teljes páncélzatban. De vajon vannak-e még alapvető korlátai annak, kit tekintünk hősnek?
Ennek a szórakoztató és elgondolkodtató előadásnak köszönhetően kedvenc filmjeinkre legközelebb mindannyian jobban odafigyelünk majd.
Az előadás a TEDx Beacon Street-i konferenciáján hangzott el 2012-ben.

Tudják, abban, hogy apuka
lettem, az a legjobb,

hogy együtt nézünk filmeket.

Nagyon szeretem a kedvenc filmjeimet
a gyerekeimmel megnézni.

Mikor a kislányom négyéves volt,
együtt néztük meg az "Óz"-t.

Számára aztán hónapokig
minden ekörül forgott.

Kedvenc szereplője természetesen
Glinda volt, és ez kiváló okot adott arra,

hogy csillivilli ruhát öltsön,
és varázspálcával hadonásszon.

Ha elégszer nézünk meg egy filmet,

észrevesszük, mennyire különleges.

A mai világban a gyerekek úgy nőnek föl,

hogy egy egész iparág
szolgálja ki a fantáziájukat.

Az "Óz" más volt,
még nem ezt a célt szolgálta.

Ez a trend 40 évvel később indult be,

érdekes módon szintén egy olyan filmmel,
amiben egy fémember és egy szőrös fickó

úgy ment meg egy lányt, hogy felveszik
az ellenség őreinek egyenruháját.

(Nevetés)

Gondolom, tudják, miről beszélek.
(Nevetés)

Van azonban egy óriási
különbség a két film között,

és általában az "Óz, a csodák csodája"

és a mai filmek között.

Az egyik az, hogy az "Óz"-ban
szinte semmi erőszak nincs.

Bár a majmok és az almafák
elég agresszívak.

Szerintem, ha ma forgatnák az "Óz"-t,
a varázsló azt mondaná Dorothynak:

"Dorothy, te vagy a megjövendölt hős,
aki megmenti Óz birodalmát.

Használd ezt a varázspapucsot,

és győzd le a Gonosz Boszorkány
számítógéppel életre hívott hadseregét."

De a valóságban nem ez van.

A másik dolog, ami számomra
az "Óz"-ban igazán különleges az,

hogy a főhősök és a bölcs
vagy akár gonosz szereplők többsége nő.

Ezt akkor vettem észre,

amikor a lányommal elkezdtük
nézni a "Star Wars"-t.

Ez persze évekkel később történt,

és a helyzet is más volt.

Addigra már volt egy hároméves fiam is.

Őt nem hívtuk a családi vetítésre –
túl kicsi volt még.

Viszont ő volt a második gyerek,
és a kontroll ilyenkor már nem olyan erős.

(Nevetés)

Szóval valahogy bejött, és a film
úgy hatott rá, mint kiskacsákra a mamájuk.

Vajon feltűnik-e neki, hogy az egész
univerzumban csak fiúk vannak –

kivéve Beru nénit és persze
a hercegnőt, aki tényleg nagyszerű,

de nagyjából az egész filmben
nincs más dolga, csak hogy várakozzon,

és végül a hős nyakába
akaszthasson egy érmet,

és köszönetképp rákacsintson,
amiért megmentette a világot

annak a varázserőnek
a segítségével, amivel született?

Hasonlítsuk ezt össze
az 1939-es Óz filmmel.

Hogyan győz Dorothy a történet végén?

Úgy, hogy összebarátkozik
mindenkivel, és a vezetőjük lesz.

Én jobban szeretném, ha a gyerekeim
inkább egy ilyen világban nőnének fel.

Miért van annyi Erő – így nagy E-vel –

a gyerekfilmekben

és olyan kevés sárga téglás út?

Saját példámmal erősíthetem,

hogy Leia hercegnőtől
nem tudtam meg semmit,

ami segített volna eligazodnom
a férfiak és nők alkotta felnőtt világban.

(Nevetés)

Csak akkor volt valami
első csókféle érzésem,

mikor a stáblistát vártam.

Elvégre az a film vége, nem?

Utam végére értem, enyém a lány,
mit keresnek még mindig itt? (Nevetés)

A filmekben túlságosan nagy hangsúlyt
kap az, hogy legyőzzük a gonoszt,

és begyűjtsük az érte járó jutalmat.

Másféle kalandok és kapcsolatok
felfedezésére nem igazán jut idő.

Ez olyan, mintha azt mondanám,
a fiúk majd lesznek a bárgyú állatok,

a lányok meg öltözzenek harcosnak.

Természetesen van egy csomó kivétel is.

A Disney-hercegnőket például
bármikor védelmembe veszem.

Ezek a filmek viszont azt üzenik
a fiúknak, hogy nem ők a célközönség.

Fantasztikus sikerrel
tanítják meg a lányoknak,

hogyan védjék meg magukat
patriarchális társadalmakban,

de a fiúknak nem feltétlenül
tanítják meg azt,

hogy érhetik el ugyanezt.

Ők nem kapnak ilyen mintát.

Van néhány nagyszerű nő, akik
új történeteket írnak a gyerekeinknek.

De bármilyen valósághű és csodálatos
legyen is Hermione vagy Katniss,

ezek is háborús filmek.

És természetesen minden idők
legsikeresebb filmstúdiója

csak úgy ontja a sikerfilmeket,

melyek főhőse mindig egy fiú vagy férfi,

vagy két férfi, akik barátok,
vagy apa és fia,

vagy két férfi, akik egyedül
nevelnek egy kislányt.

Így volt ez egészen az idei évig –
talán önöknek is eszébe jutott –,

amikor végre bemutatták
a "Merida, a bátor" c. filmet.

Mindannyiuknak ajánlom.
Most sok helyen játsszák.

Emlékeznek, mit mondtak a kritikusok,
mikor a "Meridá"-t bemutatták?

"Hihetetlen, hogy a Pixar már megint
egy hercegnős mozival hozakodik elő."

Jó, ha tudjuk, hogy ezek közül
egyik sem ment át a Bechdel-teszten.

Alison Bechdel képregényíró
még a 80-as évek közepén

jegyzett fel egy beszélgetést,
amit egy barátnőjével folytatott arról,

hogyan osztályozzák
a filmeket, amiket láttak.

Nagyon egyszerű: mindössze
három kérdésről van szó.

Van-e a filmben legalább két női
szereplő, akiknek szövege is van?

Nem könnyű ezt a mércét megütni!
(Nevetés)

Beszélnek-e egymással
ezek a nők a filmben? (Nevetés)

És ha igen,

beszélnek-e bármi másról, mint a pasiról,
akiért mindketten odavannak?

(Nevetés)

Igaz? Köszönöm!

(Taps)

Nagyon köszönöm.

Legyen legalább két nő,
akik beszélgetnek egymással valamiről.

Mert hogy van ilyen. Én már láttam.

És most nézzünk meg néhány adatot.

Nézzük meg a 100 legnépszerűbb
filmet 2011-ben.

Mit gondolnak ezek közül
hányban volt nő a főszereplő?

11-ben.

De van még egy ennél is durvább adatom,

amitől garantáltan eláll a szavuk.

Tavaly a New York Timesban megjelent egy,
a kormány megbízásából készült tanulmány.

Eszerint

az Egyesült Államokban a nők egyötödét

érte már élete során
valamilyen szexuális jellegű inzultus.

Nem azt mondom,
hogy ez a szórakoztatóipar hibája,

és azt sem, hogy ehhez
a gyerekfilmeknek bármi köze van,

de ez így biztosan nincs rendben.

Mikor meghallottam ezt,

az jutott eszembe, hogy ez azt jelenti,
hogy rengeteg az elkövető.

Kik ezek a fickók?

Mit tanultak? Illetve mi az,
amit nem sikerült megtanulniuk?

Csak azt szűrik le a történetekből,
hogy a férfi főhős feladata az,

hogy erőszakkal legyőzze a gonoszt,
és begyűjtse a jutalmat,

ami nem más, mint egy nő, akinek
nincsenek barátai, és beszélni sem tud?

Ez jön le ebből az egészből?

Mint szülő, akit az a megtiszteltetés
ért, hogy lánygyermeket nevel –

és gondolom, mindannyian
így vagyunk ezzel, lányos szülők –,

nagyon ijesztőnek találom
ezt a világot és ezeket a számokat,

és szeretném a lányomat erre felkészíteni.

Vannak lehetőségeink, mint "A lányok
jogai" program, ami remélhetőleg segít.

De megvédheti-e őket ez a program,
ha közben a fiúknak azt tanítjuk –

közvetve vagy közvetlenül –,
hogy őrizzék eddig élvezett jogaikat.

És itt most elsősorban az apákat
szeretném ezzel megszólítani.

Véleményem szerint újra kell értelmeznünk
fiaink számára, hogy mi is a férfiasság.

A férfiasság fogalma
már így is rengeteget változott.

Bizonyára olvastak már arról,
hogy az új gazdasági modell

hogyan változtatja meg
a hagyományos férfi-női szerepeket.

Épp a levegőben lóg minden.

Fiainknak tehát meg kell
találniuk a módját,

hogy alkalmazkodjanak
ezekhez az új viszonyhoz és egymáshoz.

Úgy gondolom, meg kell mutatnunk nekik,
akár személyes példánkon keresztül is,

hogy az igazi férfi az, aki megbízik
a lányokban, tiszteli őket,

egy csapatban akar játszani velük,
és kiáll az igazán rossz fickók ellen,

vagyis azok ellen,
akik bántalmazzák a nőket.

És ha a Netflixen keresgélünk,

legyen mindig szempont,
hogy átmegy-e a film a Bechdel-teszten.

Olyan hősnőket keressünk,
akik jelen vannak, akik igazán bátrak,

akik összehozzák a közösséget.
Segítsük a fiainkat abban,

hogy azonosulni tudjanak velük,
és azt mondhassák:

"Szeretnék ezzel a lánnyal
egy csapatban lenni." Mert végül ez lesz.

Mikor megkérdeztem a lányom, ki volt
a kedvenc szereplője a "Star Wars"-ból,

tudják mit mondott?

Obi-Wan.

Obi-Wan Kenobi és Glinda.

Hogy mi bennük a közös?

Mindkét filmben ők azok,
akik mindenkinél okosabbak,

és szívesen osztják meg
a tudásukat másokkal,

hogy segítsék őket abban,
hogy a legjobbat hozzák ki magukból.

Vezetők.

Szeretném, ha a lányom is
ezt az utat választaná,

és ha a fiam is
ezt az utat választaná.

Szeretném, ha sokan
indulnának el ezen az úton.

És kevesebbszer szeretném hallani,
hogy a fiamnak azt mondják:

"Gyerünk, küzdj magad!"
Olyan célt tűzzenek ki elé inkább,

hogy csatlakozzon egy csapathoz,
akár olyanhoz, amit nők vezetnek,

hogy segítsen másoknak jobbá válni,
és velük együtt jobb ember legyen ő is –

úgy ahogy Óz.

Köszönöm.

(Taps) (Üdvrivalgás)