Addicted to Stigma - COUNT THE COSTS OF THE GLOBAL DRUG WAR SERIES (Sub: Eng, Hun)

One of the worst negative consequences of the global war on drugs is stigma - join our campaign and count the costs with us!
WEB 1: http://drogriporter.hu/en/stigma
WEB 2: http://countthecosts.org
Facebook: https://www.facebook.com/drugreporter

A szexmunkából élő drogfüggőket

úgy vette rá, hogy vele menjenek,

hogy pénzt és drogot kínált nekik.

Miközben valaki sorozatban gyilkolta meg a nőket,

a rendőrség nem jelezte, hogy ezek a nők eltűntek,

és sosem akarták kivizsgálni a meg nem oldott emberöléses ügyeket.

1997-től 2001-ig tartott, amíg végre letartóztatták az elkövetőt.

A tárgyaláson derült ki, hogy a rendőrök már tudták

a nevét, találtak szemtanúkat, akik elmondták, hogy láttak nőket nála,

de nem tettek semmit, nem adtak ki figyelmeztető felhívást a nőknek

és nem állították elő a gyilkost vagy szereztek házkutatási engedélyt.

Az ügyet nem a rendőrség oldotta meg, hanem ennek a lánynak a mostohaanyja.

Elment a farmra, átmászott a kerítésen,

hogy megkeresse a lánya testét vagy bármelyikükét...

mert tudták, hogy mi történt,

és a rendőrség még mindig nem akarta letartóztatni a férfit.

Egy nő megszökött 1997-ben.

Meztelen volt, egyik kezén bilinccsel és az autópályához futott,

ahol valaki megállt neki és elvitte a kórházba.

És a férfit is bevitték a balesetire, mert sérült volt.

Egymással szomszédos szobában voltak,

és kivették a bilincs kulcsát a zsebéből, amivel kinyitották a lány bilincsét.

A férfit megvádolták, majd elengedték.

Bár a vádat nem vetették el, nem vették komolyan a nyomozást,

mert a lány droghasználó volt.

Megbízhatatlan szemtanúnak tartották.

A férfi aztán elárulta egy fedett nyomozónak,

hogy összesen 49 nőt ölt meg.

Az emberek úgy gondolják, hogy a droghasználattól való elrettentés miatt

fontos fenntartani a droghasználat megbélyegzését.

És ebben lehet némi igazság.

De a másik oldalon azok, drogokat használnak,

sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek,

mert a drogellenes háború bélyeget süt rájuk,

és démonizálja őket.

A legtöbb droghasználó nem nevezhető problémásnak,

csupán rekreációs célból fogyaszt drogokat.

Többségük nem beteg, hétköznapi polgárok.

Az európai lakosság 20%-áról beszélünk

az életprevalencia tekintetében, ami minden ötödik embert jelent!

A kutatások kimutatják, hogy mi alapján formál véleményt a lakosság

a drogproblémáról és a függőségről, és hogy szerintük mit kéne a drogfüggőséggel kezdeni.

Ezek a vélemények a kormányok társadalmi célú hirdetéseiből származnak,

amelyek stigmatizálni kívánják a droghasználókat.

És ez segíti a kormányok megválasztását,

ezek a segítő szándékúnak beállított megközelítések a droghelyzet kezelésére,

végül csak az adófizetők pénzét pazarolják és még több szenvedéshez vezetnek.

Sokkal több ember használ drogokat

és jelentősen különböznek attól a képtől, amit a TV alkot róluk.

"Kipróbáltam egyszer a metamfetamint és azóta már mást sem csinálok!"

Csak metamfetaminozok...

-Te csináltad.
-Oh, ez a tiéd.

Együtt fogunk lőni,

együtt lopni és együtt hálni...

(Sikítások) ... Ne csináld ...

Ne csináld!

A stigma az, amikor valaki nem a személyisége alapján

ítél meg egy másik személyt

vagy nem a személlyel való viszonya alapján,

hanem a ráaggatott címkék szerint.

A stigma képtelenné tesz a saját komplexitásunk,

a sokoldalúságunk felismerésére,

mert szeretnénk azt gondolni, hogy mind azonosak vagyunk,

és hogy mind meggyógyulhatunk vagy megváltozhatunk,

vagy egyszerű megoldásokkal megmenthetőek vagyunk.

A valóság az, hogy a droghasználat egy komplex jelenség.

Számos útvonala van,

többféle ösvénye és különböző élményeket nyújt,

és mi egy változatos és gazdag közösség vagyunk.

A drog alapú stigma morális felhatalmazást ad

a rendőrök utcai lövöldözésére,

félelmet gerjeszt.

Elszigeteltséghez vezet és

szégyent kelt

és csendet. És közönyt.

Így végeredményben az emberek nem osztják meg egymással

a szükségleteiket, inkább rejtőzködnek.

Ha nem-droghasználóként megyek a kórházba,

akkor azt mondják "Ok, csinálunk egy röntgent"

"Felrakunk egy gipszet, bla-bla-bla"

De ha droghasználó vagyok és ezt ők is tudják,

akkor azt mondják, hogy "aha, biztos csak drogot keresel."

Úgyhogy további két óráig nem részesülsz ellátásban.

Láttam embereket órákon keresztül várakozni a kórházi várótermekben,

szó szerint törött karral, mert még a csont is kilátszott.

Az USA-ban az első ópiumtilalmi törvények

a kínaiak ellen irányultak,

a kokain tiltása a feketék ellen,

a marihuána tiltása a mexikóiak ellen.

Ha megnézed Kínát, Ausztráliát, Kanadát,

a rasszizmus ott van mindenütt.

Ezek a félelmek mindig fontos szerepet játszottak.

A drogellenes háború hatásai

legerőteljesebben

a marginalizált, sérülékeny csoportokban érezhetők,

mert ők azok, akikre a leginkább irányulnak

a rendészeti akciók.

A rendőröket a letartóztatások száma

alapján díjazzák,

ezért oda mennek, ahol a legkönnyebb letartóztatni valakit,

ahol gyakoribb a nyilvános drogfogyasztás,

és ahol kicsit könnyebb rajtaütni a droghasználókon.

Ezért a kisebbségi közösségeket célozzák.

A lakosságból több mint 2 millió ember van a börtönben,

több mint 5 millióan állnak bűnmegelőzési felügyelet alatt

az év bármely napján az országban.

Körülbelül a negyedük nem-erőszakos droggal kapcsolatos bűncselekményt követett el.

És a túlnyomó többségük színes bőrű.

Az afro-amerikai lakosság majdnem 1 %-a

minden évben börtönbe kerül drogfogyasztásért.

És mindez annak ellenére történik,

hogy az afro-amerikaiak ugyanolyan arányban használnak drogokat,

mint az USA lakosságának más közösségei.

Ha a drogellenes háború alkalmazásánál rasszistább törvényt keresel,

akkor az országom történetében szó szerint a rabszolgaságig kell visszamenned.

A bebörtönzött afro-amerikai férfiak,

nem szavazhatnak, ahogy az apáik sem szavazhattak

a Jim Crow-érában,

és ahogy a nagyapáik sem szavazhattak a rabszolgaság alatt.

A drogellenes háború a társadalmat fegyelmező rendszerré vált,

sokkal inkább, mint bármilyen más probléma megoldására alkalmazott módszer

országunk történelmére.

Amikor kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt ítélnek el valakit,

a priusz ott marad velük akkor is, ha elhagyják a börtönt.

Ez pedig azt jelenti, hogy a börtönből kikerülve,

sokuk nem szavazhat.

Így elveszítik a politikai jogaikat.

Alkalmatlanná válnak a lakhatási támogatás igénylésére.

Nem juthatnak hozzá több egészségügyi kedvezményhez.

Nem kaphatnak diákkölcsönt és más hasonló juttatást.

Vagyis ezektől a forrásoktól megfosztod az egyéneket,

még a börtönből való szabadulásuk után is,

így a közösségükbe visszakerülve nincs lehetőségük a társadalmi élethez való hozzájárulásra.

Nem válhatnak a társadalom tagjává.

Napjainkban azonban már láthatjuk a változás jeleit.

az AIDS járvány megállításáért folyó küzdelmet vezető hivatalnokok,

a drogfogyasztás dekriminalizációját sürgetik,

és a droghasználat megbélyegzésének megszüntetését.

Lehetőséget kell kapnod arra, hogy úgy éld az életed, ahogy te szeretnéd,

ahogy a magad számára szükségesnek látod.

Úgy értem, tiszteletben kell tartanunk egymást, mint emberi lényeket.

Alázatot és emberséget kell tanúsítanunk.

Együtt kell élnünk ezen a bolygón.

Borzalmasnak és energiapocsékolásnak tartom,

hogy az emberek pozícióba kerülve arról döntsenek,

hogy egy másik személynek hogyan kéne élnie.

Transcribed and Subtitled by Hunter Holliman
�