Építészet -- hazai környezetben

Amikor Xavier Vilalta-t felkérték, hogy építsen egy többemeletes bevásárlóközpontot Addisz Abebában, pánikba esett. A többi üzletközpont megjelenítette mindazt, amit mindig is utált az építészetben: a pazarló üvegtornyokat, aminek klimatizálása iszonyatos energiát igényel, a formát, aminek semmi köze Afrikához. Ebben az elbűvölő előadásban Vilalta bemutatja az ő másmilyen megközelítését, ahogy felhasználja a természetet, a hagyományokat és gyönyörű, modern, meghatározó épületeket tervez egy közösség számára.

Munkámban súlyponti kérdés, hogy

egyben gondolkodjam közösségi életünkről,

és a környezetről, aminek része,

ahol az építészet a természetes helyi

körülményekből és hagyományokból nő ki.

Itt két, most is folyó projektet

hozok fel erre példaként.

Mindkét projekt fejlődő országban van,

az egyik Etiópiában, a másik Tunéziában.

Az is közös bennük, hogy az eltérő

nézőpontokból történő elemzés
alapvető részévé vált

a végső építészeti alkotásnak.

Az első példa úgy indult, hogy meghívtak

egy többszintes bevásárlóközpont
tervezésére

Etiópia fővárosába, Addisz Abebába.

Ilyen épületeket mutattak nekünk

példaként,

hogy ilyet kell tervezzünk.

Az volt az első gondolatom,

hogy legjobb lenne elszaladni innen.

(Nevetés)

Miután megnéztünk közülük néhányat --

sok ilyen van a városban --

rájöttünk, hogy három dolog
jellemző rájuk.

Az első, hogy majdnem üresek,

mert nagy üzletek vannak bennük,

amelyek túl drágák az embereknek.

A másik, hogy iszonyú energia
szükséges az üzemeltetésükhöz,

mert csupa üvegből vannak a falaik,

így a belsejük felmelegszik,

és erős hűtésre van szükség.

Egy olyan városban,
ahol ennek nem kéne így lennie,

mert az időjárása mérsékelt,

a hőmérséklet 20 és 25 fok között van
egész évben.

A harmadik dolog, hogy ezeknek kinézetre

semmi közük Afrikához, Etiópiához.

Vétek ez egy kultúrában és hagyományokban
ennyire gazdag országban.

Ugyanakkor az első,
Etiópiában tett látogatásom alatt

teljesen elbűvölt a régi piac,

itt ez a szabadtéren álló épületegyüttes,

ahol ezrek fordulnak meg és vásárolnak

nap mint nap, kiskereskedőktől.

Ezen kívül ez a közösségi életnek

helyet adó szabad tér.

Azt gondoltam hát,
igazából ilyet akarok tervezni,

nem bevásárlóközpontot.

A kérdés az volt, hogyan tudnánk
egy ilyen többemeletes,

modern épületet tervezni
ezekkel az elvekkel.

A következő nehézséget
a helyszín jelentette.

Ez a városrész akkoriban épült,

a képen látható épületek a többsége

még nem volt meg.

És ez két párhuzamos utca között fekszik,

amelyek között nincs átjárás
több száz méteren keresztül.

Az első dolgunk volt,
hogy létrehozzunk egy átjárót

a két utca között az által,

hogy elhelyeztük az épület bejáratait.

Ezt kiterjesztettük egy ferde átriummá,

ami egy nyitott teret alkot az épületben,

és ami már az alakjánál fogva

véd a naptól és az esőtől.

E köré az üres terület köré

helyeztük el azt a piacnak szánt részt
az apró üzletekkel,

amelyek emeletről emeletre változnak
az üres terület alakja miatt.

Azon is gondolkoztam,
hogyan zárjuk az épületet.

Olyan megoldást akartam,

ami megfelel a helyi
időjárási viszonyoknak.

Elkezdtem egy textúrán gondolkozni,

ami olyan, mint egy áttört betonkagyló,

ami beengedi a levegőt és a fényt,

de megszűrt formában.

Az ihletet az etióp nők ruhájának
csodálatos mintái adták.

Ezek fraktálokra emlékeztetnek,

és ez segített a homlokzat
megformálásában.

Ezt ilyen apró,

előregyártott elemekből építjük fel,

ezek ablakok, amelyek a levegőt és a fényt

szabályozott módon engedik be az épületbe.

Ezt kiegészítik ezek a kis
színezett üvegek,

amelyek arra valók, hogy este
a belülről jövő fény

megvilágítsa az épületet.

Eleinte nem volt egyszerű meggyőzni
a fejlesztőket ezekről az ötletekről,

mert ilyeneket mondtak:

"Ez nem üzletközpont. Nem ilyet kértünk."

De azután mindannyian felfogták,
hogy ez a piac-megoldás

sokkal kifizetődőbb,
mint az üzletközpont-koncepció,

mert több kiadható üzlet van benne.

És azt is, hogy az ilyen fajta homlokzat
sokkal, de sokkal olcsóbb,

nem csak mert az anyaga
olcsóbb az üvegnél,

hanem mert szükségtelenné teszi
a légkondicionálást.

Elértünk hát némi költségmegtakarítást,

és ez segített a projekt megvalósításában.

Az első dolog annak a meggondolása volt,

hogy egy olyan városban,
ahol mindennaposak az áramszünetek,

hogyan tehetnénk az épületet
energetikailag önellátóvá.

Az, hogy a tetőre napelemeket helyeztünk,
nagyon előnyős volt ilyen szempontból.

E napelemek alá
egy olyan tetőt álmodtunk,

ami egy új fajta közösségi tér,
kávézókkal és találkozóhelyekkel.

Ez amolyan városi oázist hozhatna létre.

És azok a verandák a tetőn

mind összegyűjtik a vizet
újrahasznosításra bent, a mosdókban.

Remélem, hog már a jövő év elején, mert
már az ötödik szint építésénél tartunk.

A második példa egy átfogó terv
2000 lakáshoz,

és a kiszolgáló létesítményekhez,
Tunisz belvárosában.

Egy ilyen nagy projekthez, az eddigi
legnagyobb projektemhez,

valóban szükséges volt
megértenem Tunisz városát,

a környezetét, a hagyományait
és a kultúráját is.

Az elemzés során különös figyelmet
szenteltem az óvárosnak,

amelynek a szerkezete 1000 éves,
és amelyet régen egy városfal zárt le,

amelyen 12, egymással egyenes utakkal
összekötött kapu nyílt.

Amikor a helyszínre mentem,
az első tervezési lépésünk volt

a meglévő utak meghosszabbítása
és 12 tömb létrehozása,

amelyek méretben és jellegben hasonlóak,
a Barcelonában és

Európa más városaiban láthatókhoz.

Ezen felül kiválasztottunk
néhány stratégiai pontot,

amelyek emlékeztettek a kapuk
és az összekötő egyenesek funkciójára,

és ez módosította a kiindulási mintát.

A végére maradt az alapegységnek,

mint a projekt és a terv lényegi elemének,

a lakásnak a kigondolása.

Elgondolkoztam azon,
hogy vajon mi lenne a legjobb tájolás

mediterrán éghajlaton egy lakás számára?

Az észak-déli, mert
hőmérséklet-különbséget,

és természetes légmozgást
hoz létre a ház két oldala között.

Átrajzoljuk itt az egyik mintát úgy,
hogy a legtöbb lakás

ilyen irányba legyen tájolva.

És íme az eredmény: szinte olyan,

mint egy európai háztömb
és egy arab város elegye.

Itt vannak ezek a háztömbök udvarokkal,

és a földszinten

ezek az átjárók a gyalogosok számára.

Ez megfelel a helyi szabályozásnak, ami
nagyobb sűrűséget

ír elő a felső szinteken,
és kisebbet a földszinten.

És megfelel a kapukkal
kapcsolatos elképzelésnek is.

A teljes tömbnek ilyen
összekötő alakja van,

ami önmagában véd a nap ellen
a három féle lakással,

és ugyanakkor a földszint is világos,
a sűrű beépítés ellenére.

Az udvarokban különböző
létesítmények vannak,

például tornaterem vagy óvoda.

És van a közelben egy egész sor üzlet,
amitől életteli lesz az alsó szint.

A tető, amely a kedvenc terem
ebben a projektben,

szinte visszaadja a közösségnek a teret,
amit elvett tőle az építkezés.

Ide felmehetnek a lakók
közösségi életet élni.

mint például reggel 2 km-t futni,

átruccanni egyik épületről a másikra.

E két példa tervezési folyamata

közös megközelítésre épül.

Vannak fejlődő országok, ahol szó szerint

a szemünk előtt nőnek ki városok.

Ezekben a városokban az építészet hatással
van az emberek jelenére és jövőjére,

a helyi közösségek és a gazdaság
az épületekkel együtt alakulnak át.

Ezért különösen fontosnak tartom, hogy

olyan egyszerű, megfizethető
építészeti megoldásokat keressünk,

amelyek erősítik a közösség
és a környezet kapcsolatát.

és aminek célja, hogy az embereket
közel hozza a természethez.

Nagyon köszönöm.

(Taps)