Miért valószínűleg nem a legjobb jelölté a tökéletes önéletrajz?

Ha választani kell egy tökéletes életrajzú jelentkező és egy olyan között, aki számos nehézségen keresztülverekedte magát, Regina Hartley személyzeti igazgató mindig a "Kicsiborsnak" kínál esélyt. Mint aki maga is nyomorban nőtt föl, Regina Hartley tudja, hogy akik a pokol bugyraiból keveredtek ki, fel vannak vértezve azzal a jellemszilárdsággal, hogy megállják a helyüket egy folyton változó munkahelyen. "Válasszák csak az alulértékelt versenyzőt, akinek a titkos fegyvere a szenvedély és a célratörés." — tanácsolja — "Vegyék föl a Kicsiborsot."

Cégük állást hirdet.

Kezdenek beáramlani a jelentkezések,

és kiválasztják az alkalmas jelölteket.

Kezdődik a kiválasztás.

Az "A" jelölt életrajza tökéletes,
a Borostyánliga csúcsegyetemére járt,

pompásak az ajánlásai.

Vele minden rendben.

A "B" jelölt: állami iskola,
sűrű állásváltoztatás,

és furcsa állások, pl. pénztáros
és éneklő pincér.

Ne feledjük: mindkettő alkalmas.

Az a kérdésem:

kit választanának?

Munkatársaimmal nagyon
"hivatalos" kifejezést találtunk ki

a jelöltek e két eltérő kategóriájára:

Az "A"-t Ezüstkanálnak nevezzük.

Ő az, akinek nyilvánvaló előnyei vannak,
és sikerre van ítélve.

A "B"-t Kicsiborsnak hívjuk.

Neki borzasztóan meg kellett küzdenie,

hogy ugyanoda eljusson.

Na, most hallották, ahogy egy
személyzetis az embereket

Ezüstkanálnak és Kicsiborsnak nevezi,

(Nevetés)

ez politikailag nemigen korrekt,
és még megbélyegző is.

De még mielőtt a személyzetis
bizonyítványomat visszavonnák —,

(Nevetés)

magyarázattal tartozom.

Az önéletrajz történetet beszél el.

Az évek során szert tettem
némi emberismeretre:

az emberek tapasztalata olyan,
akár egy foltokból álló paplan,

ezért nem kapkodom el,
és sokrétűen értékelem őket,

mielőtt félresöpörném az önéletrajzukat.

A furcsa állások jelezhetnek

következetlenséget, az életcél hiányát,
kiszámíthatatlanságot.

Vagy az akadályok elleni eltökélt
küzdelemről is tanúskodhatnak.

Végtére is, a Kicsibors
egy interjút megérdemel.

Hogy világos legyen.

semmi bajom az Ezüstkanállal,

hiszen bejutni egy elit egyetemre,
és azt elvégezni

nem kevés munkát és áldozatot követel.

De ha valakinek az egész élete
csak sikerekből áll,

hogyan áll majd helyt,
ha nehéz idők jönnek?

Fölvettem valakit, aki úgy érezte,
hogy mivel elit egyetemen végzett,

egyes feladatok, pl. az átmenetileg
rábízott fizikai munka,

hogy jobban értse a folyamatot,
méltóságán aluli.

Végül fölmondott.

Másfelől,

mi van akkor, ha valakit az élete
folyton kudarcra kárhoztatta,

de végül is minden sikerül?

Arra szeretném ösztönözni önöket,
hogy interjúvolják meg a Kicsiborsot.

Sokat tudok erről,
mert én is Kicsibors vagyok.

Még születésem előtt

apámról kiderült, hogy üldöztetési
skizofréniában szenved,

és ragyogó esze ellenére
nem tudott állást vállalni.

Életünk részben a "Száll a kakukk
fészkére" alapján zajlott,

részben mint az "Ébredések"-ben,

és ahogy az "Egy csodálatos
elmé"-ben történt.

(Nevetés)

A negyedik vagyok az öt gyerek közül,
akiket anyánk egyedül nevelt

New York durva brooklyni negyedében.

Nem volt saját lakásunk,
kocsink, mosógépünk,

és gyerekkorom túlnyomó részében
még telefonunk sem.

Tehát nagyon erősen

meg akartam érteni, hogyan függ össze
az üzleti siker a Kicsiborsok sorsával,

mert az életem könnyen egészen
másként alakulhatott volna.

Sikeres üzletembereket megismerve

és nagyhatalmú vezetők életrajzát olvasva

közös vonásokat vettem észre.

Sokuk ifjúsága viszontagságos volt,

a nyomorból jöttek,
ügyet sem vetettek rájuk,

korán árvaságra jutottak,

megismerték a rokkantságot,
alkoholizmust és az erőszakot.

Hagyományosan úgy tartjuk, hogy
a megpróbáltatások csüggesztőleg hatnak,

s következésképpen
személyiségzavarba torkollnak.

De a személyiségzavar vizsgálati adatai
váratlan felismerésre vezettek:

még a mostoha körülmények is
vezethetnek növekedéshez s átalakuláshoz.

Fontos és megérzésünknek
ellentmondó jelenséget tártak föl,

amelyet a tudósok poszttraumás
növekedésnek hívnak.

Veszélyeztetett gyerekeket ért
hányattatások hatását fölmérő

egyik tanulmány szerint,

amelyet 698 olyan gyermek
körében végeztek,

akik a legkegyetlenebb és
legszélsőségesebb feltételek között éltek,

egyharmaduk később egészséges, sikeres
és alkotó életet élt.

Mindennek dacára és a hatalmas
hátrányaik ellenére sikeressé váltak.

Egyharmaduk.

Nézzük csak ezt az életrajzot.

A srácot szülei örökbe adták.

Nem fejezte be a főiskolát.

Elég sűrűn változtatta az állásait,

egy évig lebzselt Indiában,

ráadásul még diszlexiás is.

Ki venne föl ilyen srácot?

A neve Steve Jobs.

A világ legsikeresebb vállalkozóit
vizsgálva kiderült,

hogy közöttük aránytalanul
sok a diszlexiás.

Az USA-ban

a vizsgált vállalkozók
35%-a volt diszlexiás.

Figyelemreméltó,

hogy a poszttraumás növekedést
átélt vállalkozók

a tanulási zavaraikat ma

kívánatos nehézségnek vélik,
amely előnyt nyújtott nekik,

mert jobb megfigyelőkké váltak,
és jobban ügyeltek a részletekre.

Nem azt hiszik, hogy a hányattatásaik
ellenére váltak azzá akik,

hanem szilárd meggyőződésük,
hogy a hányattatásaik következtében.

Traumájukat és nehézségeiket úgy fogadják,

mint amiknek kulcsszerepük volt
életük alakításában,

és tudják, hogy azon tapasztalatok
nélkül lehet,

hogy soha nem szerezték volna meg
azt az erőt és jellemszilárdságot,

amelyet a siker megkövetel.

Az egyik munkatársam életét az 1966-os

kínai kulturális forradalom
fenekestől felforgatta.

13 éves volt, amikor szüleit
vidékre telepítették ki,

az iskolákat bezárták,

és egyedül maradva Pekingben,
16 éves koráig el kellett tartania magát.

Ekkor kapott munkát egy ruhagyárban.

De nem törődött bele a sorsába,

hanem eltökélte, hogy tovább
folytatja iskolai tanulmányait.

11 évvel később, amikor
a politikai helyzet megváltozott,

tudomást szerzett egy nagyon nehéz
egyetemi felvételi vizsgáról.

Három hónapja volt rá,
hogy az egész középiskolai

és főiskolai anyagot megtanulja.

Minden nap, amikor megjött a gyárból,

szundított egy keveset, hajnali 4-ig
tanult, utána ment dolgozni.

Ez volt a napirendje 3 hónapig.

Véghezvitte, sikerült.

Tanulás iránti elszántsága rendíthetetlen
volt, soha nem mondott le a reményről.

Ma egyetemi diplomája van,

és lányai elvégezték a Cornell,
illetve a Harvard Egyetemet.

A Kicsiborsokat az a meggyőződés hajtja,

hogy csak magukra számíthatnak.

Ha a dolguk rosszra fordul, a Kicsiborsok

azon töprengnek: "Min kell változtatnom,
hogy jobb eredményt érjek el?"

A Kicsiborsok céltudatosak,

ami megóvja őket, hogy önként föladják,

ha már túlélték a nyomort, az eszement
apát és az utcai rablótámadásokat,

azt gondolják: "Üzleti kihívás? Smafu!"

(Nevetés)

Hát nem?

Az is valami?"

(Nevetés)

Erről eszembe jut a humor.

A Kicsiborsok tudják, hogy a humor
átsegíti őket a nehéz időkön,

és a nevetéstől másként látjuk a jövőt.

Végül a kapcsolatokról.

Akik legyőzik a megpróbáltatásokat,
nincsenek egyedül.

Útközben ráakadnak olyanokra,

akik felszínre hozzák belőlük a legjobbat,

s akik beruháznak a sikereikbe.

Ha számíthatnak valakire, nem lényeges,

milyen viszontagságon
kell felülkerekedniük.

Szerencsém volt.

A főiskola utáni első munkahelyemen

nem volt autóm, de a vezér titkárnője
rendszeresen

beültetett a kocsijába,
s vele utaztam két hídon át.

Ügyelt a munkámra,

és biztatott: a jövőmmel foglalkozzam,

és ne rágódjak a múlton.

Pályám során sokakkal találkoztam,

akik kíméletlenül és őszintén
megmondták a véleményüket,

tanácsot adtak és pátyolgattak.

Nem érdekelte őket, hogy valaha

— hogy előteremtsem a tandíjat —,
éneklő pincérként dolgoztam.

(Nevetés)

Búcsúzóul még egy értékes
felismerést adok közre.

Azok a cégek, amelyek a sokszínűség és
az esélyegyenlőség gyakorlatának hívei,

hajlanak a Kicsiborsok támogatására,

és azok felülmúlják társaikat.

A DiversityInc szerint 50 vezető cégnél

a sokszínűség fölmérésére
végzett vizsgálat kimutatta,

hogy 25%-kal felülmúlják
a Standard és Poor 500 legjobbját.

Visszatérve az eredeti kérdésre:

Kire fogadnának,

az Ezüstkanálra vagy a Kicsiborsra?

Amondó vagyok: fogadjanak csak
az alulértékelt versenyzőre,

akinek a titkos fegyvere
a szenvedély és a célratörés.

Vegyék föl a Kicsiborsot!
(Taps)