Hogyan jutott Hitler hatalomra? – Alex Gendler és Anthony Hazard

A teljes leckét lásd: http://ed.ted.com/lessons/how-did-hitler-rise-to-power-alex-gendler-and-anthony-hazard

Évtizedekkel a Harmadik Birodalom bukása után lehetetlennek látszik megérteni, hogyan jutott egy zsarnok, Adolf Hitler, aki véghezvitte a történelem legnagyobb népirtását, egy demokratikus országban hatalomra? Hogyan történt, és vajon megtörténhet-e ismét? Alex Gendler és Anthony Hazard beleás a történelembe és azokba a körülményekbe, amelyek lehetővé tették, hogy Hitler Németország führerévé válhasson.

Lecke: Alex Gendler és Anthony Hazard, animáció: Uncle Ginger.

Hogyan jutott egy zsarnok,

Adolf Hitler, aki véghezvitte
a történelem legnagyobb népirtását,

hatalomra egy demokratikus országban?

A történet az I. világháború végén indul.

Az Antant 1918-as sikeres
előrenyomulása kapcsán

Németország rájött,
hogy a háborút nem nyerheti meg,

és aláírta a harcok végét
jelentő fegyverszünetet.

Ahogy a császári kormányzat összeomlott,

országszerte terjedt a polgári
elégedetlenség és a munkássztrájkok.

Félve a kommunista forradalomtól,

összefogtak a nagy pártok,
hogy elnyomják a fölkelést,

s megalapították a parlamentáris
Weimari Köztársaságot.

Az új kormány egyik első dolga

az Antant által megszabott
békeszerződés megkötése volt.

Németország elvesztette területének több
mint tizedét, feloszlatták hadseregét,

teljes felelősséggel tartozott a
háborúért és jóvátételt kellett fizetnie,

ez megrendítette a már úgyis
meggyöngült gazdaságát.

Sok nacionalista és veterán
ezt megaláztatásként fogta föl.

Tévesen azt hitték, hogy a háborút
meg lehetett volna nyerni,

ha a politikusok és a tiltakozók
el nem árulják a hadsereget.

E nézetek Hitler rögeszméjévé váltak,

mindenért a zsidókat hibáztatta
elvakultságában, beteges képzelgéseiben.

Szavai visszhangra találtak az erősen
antiszemita társadalomban.

Addigra már több százezer zsidó

integrálódott a német társadalomba,

de sok német továbbra is
idegeneket látott bennük.

Az I. világháború után a zsidók sikerei
alaptalan vádakhoz vezettek,

miszerint fölforgatók lettek volna
és a háborúban nyerészkedtek.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni,
hogy ezen összeesküvés-elméletek

alapja a félelem,

a düh,

és az elvakultság,

nem pedig tények.

Ennek ellenére,
Hitler sikert aratott velük.

Amikor belépett
egy kis nacionalista pártba,

nyilvános beszédeinek demagógiája
a vezetésbe juttatta,

és egyre nagyobb tömeget vonzott.

Az általános csalódottságot
antiszemitizmussal vegyítve

a nácik elítélték mind a kommunizmust,
mind a kapitalizmust -

a vélt nemzetközi zsidó összeesküvést
Németország tönkretételére,

A náci párt eleinte nem volt népszerű.

Miután sikertelenül próbálták
megdönteni a kormányt,

a pártot betiltották,

és Hitlert hazaárulásért bebörtönözték.

De az egy évvel későbbi kiszabadulása után

rögtön hozzálátott
mozgalma újjászervezéséhez.

Majd 1929-ben kitört
a nagy gazdasági világválság.

Az USA bankjai visszavonták
a Németországnak folyósított hiteleiket,

és a már úgyis kínlódó német gazdaság
hirtelen összeomlott.

Hitler előnyt kovácsolt a nép haragjából

a bűnbakképzés kényelmét kínálva,

és megígérte, hogy visszaállítja
Németország egykori nagyságát.

A centrista pártok képtelenek
voltak kezelni a válságot,

miközben a baloldali ellenzék túlságosan
széttagolt volt belharcai miatt.

Így a csalódott tömeg
egy része a nácikhoz csapódott,

parlamenti szavazataikat 3%-ról 18%-ra
emelve, mindössze két év alatt.

1932-ben Hitler az elnöki posztért indult,

de vesztett a kitüntetett háborús hős
von Hindenburg tábornokkal szemben.

A 36%-os szavazatarány azonban
bizonyította Hitler támogatottságát..

A következő évben Hindenburgot
tanácsadói és a gazdasági vezetők

meggyőzték, hogy nevezze ki
Hitlert kancellárnak,

abban a reményben, hogy népszerűségét
saját céljaik szolgálatába állíthatják.

Bár a kancellár csak adminisztratív
vezetője volt a parlamentnek,

Hitler egyre inkább
kiterjesztette a hatáskörét.

Eközben támogatói félkatonai
alakulatokat hoztak létre,

és utcai harcokban csaptak
össze a tiltakozókkal.

Hitler tüzelte a tömegeknek
a kommunista fölkeléstől való félelmét,

és azt állította, hogy csak ő képes
visszaállítani a törvényt és a rendet.

Aztán 1933-ban

egy fiatal munkást megvádoltak
a Reichstag felgyújtásával.

Hitler az eseményt kihasználva
rávette a kormányt,

hogy különleges hatáskörrel ruházza föl.

Egy hónap alatt
eltörölték a sajtószabadságot,

föloszlatták a többi pártot,

és zsidóellenes törvényeket fogadtak el.

Hitler sok hajdani radikális támogatóját
letartóztatták és kivégezték,

akárcsak a lehetséges riválisait,

és amikor Hindenburg elnök
1934 augusztusában elhunyt,

világos volt, hogy nem lesz új választás.

Ijesztő, hogy Hitler
egyes terveihez eleinte

még csak nagy elnyomásra
sem volt szükség.

Beszédei kiaknázták
a tömeg félelmét és dühét,

hogy személye és a náci párt
támogatottságát növelje.

Eközben az üzletemberek és az értelmiség,

hogy a közvéleménnyel azonosuljanak,

támogatták Hitlert.

Azzal győzködték magukat és egymást,

hogy szélsőséges szónoklatai
csupán színjáték.

Évtizedek múltán Hitler hatalomra
jutása arra int, mily törékeny lehet

a demokratikus intézményrendszer,

ha a tömeg dühét egy vezető tüzeli,
és kihasználja a félelmüket.