Közös tulajdonságunk -- a tudatosság

A filozófus John Searle az emberi tudat tanulmányozásáról beszél -- szisztematikusan megdöntve a tudat létezésével és komolyan vételével kapcsolatos főbb ellenérveket. Egyre több dolgot fedezünk fel az agy működésével kapcsolatosan. Az első, és legfontosabb lépés ebben a folyamatban, hogy a tudatosságra, mint biológiai jelenségre figyeljünk. Emellett a filozófus elveti az elméletet, miszerint tudatunk nem más, mint egy egy óriás-számítógépes szimuláció. (A felvétel a TEDxCERN-ben készült.)

A tudatról fogok beszélni.

Miért éppen a tudatról?

Mert érdekes módon
ez egy elhanyagolt téma,

mind a tudomány,
mind a filozófia területén.

Miért is furcsa ez?

Nos, mert ez életünk
egyik legfontosabb része

annál az egyszerű, logikus oknál fogva,

miszerint az életben a fontosabb
dolgok elérésének

feltétele, hogy tudatunknál legyünk.

Ha érdekel a tudomány, a filozófia,
a zene, a művészet, stb --

akkor nem valami szerencsés
kómában vagy zombiként élni, igaz?

Tehát a tudat elsődleges fontosságú.

A második oka, hogy azok az emberek, akik

elmerülnek -e témában,
ami szerintem helyénvaló,

megdöbbentő dolgokat kezdenek
állítani róla.

Amikor meg nem állítanak
hihetetlen dolgokat

de komoly kutatásokat próbálnak végezni,

nos, igencsak lassan haladnak.
Nagyon lassú az előrehaladás.

Amikor először kezdtem ezzel
foglalkozni, úgy gondoltam,

hogy ez egy egyszerű biológiai probléma.

Állítsuk rá az agyspecialistákat,
és figyeljék meg

hogy működik ez az agyban.

Elmentem a UCSF-re és beszéltem az összes

nagynevű neurobiológussal,

akik egy kissé ingerültnek tűntek,
ahogyan az lenni szokott

azoknál a tudósoknál,
akiket fogós kérdésekkel zaklatnak.

De ami felkeltette a figyelmem az az,
amit egy híres neurobiológus mondott

elkeseredettségében, "Nézd,

az én területemen normális
a tudat iránti érdeklődés,

de először szerezz katedrát
egy egyetemen. Légy professzor."

Sokáig dolgoztam ezen.

Azt hiszem már a tudat kutatása által is

kaphatsz katedrát.

És ha ez igaz, ez nagy előrelépést jelent.

Akkor miért is ez a különös idegenkedés,

és különös ellenségeskedés
a tudattal szemben?

Úgy gondolom,
hogy ez az intellektuális kultúránk

két tulajdonságának kombinációja,

amik úgy tűnnek, mintha
egymás ellentétei lennének,

de valójában
hasonló feltevéseken alapulnak.

Az egyik tulajdonság a vallási dualizmus:

A tudat nem az anyagi világ része.

A spirituális világ része.

A lélekhez tartozik,

a lélek pedig nem a fizikai világ része.

Hagyományosan az Isten, a lélek
és halhatatlansághoz tartozik.

Van egy tradíció,
ami ennek ellenkezőjét hiszi,

de a legrosszabb feltételezésen alapul.

E szerint a tradíció szerint
igazi tudományos materialisták vagyunk:

a tudat nem az anyagi világ része.

Vagy egyáltalán nem létezik,
vagy valami egészen más,

egy számítógépes program
vagy valami hülyeség,

de semmi esetre sem
tartozik a tudományhoz.

Én pedig folyton egy igazán
gyomorfájdító vitába bonyolódtam.

Így hangzott:

A tudomány objektív, a tudat szubjektív,

ezért nem létezhet egy,
a tudatot kutató tudomány.

Oké, szóval ez az iker-tradíció
megbénít minket.

Nagyon nehéz elvonatkoztatni tőlük.

Ebben az előadásomban a legfőbb üzenet az,

hogy a tudat egy biológiai jelenség,

ugyanúgy, mint a fotoszintézis,
emésztés, mitózis --

vagy bármelyik más biológiai folyamat --
és amint ezt el tudjuk fogadni,

akkor, bár nem az összes,
de a legtöbb nehéz probléma,

ami a tudattal kapcsolatos, el fog tűnni.

Fel fogok sorolni néhányat ezek közül.

Nos, szóval azt ígértem hogy felsorolok

néhány felháborító állítást a tudatról.

1: A tudat nem létezik.

Ez egy illúzió, akár a naplemente.

A tudomány bebizonyította, hogy a
naplementék és a szivárványok illúziók.

Tehát a tudat csak egy illúzió.

2: Lehetséges, hogy létezik,
de valójában valami teljesen más dolog.

Ez egy, az agyban működő,
számítógépes program.

3: Nem létezik. Az egyetlen létező dolog
a viselkedés.

Nevetséges, hogy a behaviourizmusnak
mekkora befolyása volt,

de erre még visszatérek.

4: Talán létezik a tudat,

de semmi befolyása nincs a világra.

Hogyan is tudna a szellem
bármit mozdítani?

Ha valaki ezt mondja, azt gondolom,

akarod látni a tudatot,
ahogy elmozdít valamit?

Hát akkor figyelj. Tudatosan úgy döntök,
hogy felemelem a karomat,

és a fránya dolog fel is megy. (Nevetés)

Továbbá vegyük észre:

Nem azt mondjuk, hogy olyan,
mint a genf időjárás,

hogy néha felemelkedik, néha nem.

Nem, az áldóját. Akkor emelkedik fel,
amikor én akarom.

Rendben.
Most elmondom, hogyan lehetséges ez.

Még nem adtam meg egy definíciót.

Ezt definíció nélkül nem lehet megtenni.

Azt szokták mondani,
hogy a tudatot nagyon nehéz meghatározni.

Szerintem kimondottan könnyű,

ha nem próbálunk
tudományos definíciót adni.

A tudományos meghatározásra
még nem vagyunk készek,

de próbáljuk meg józan ésszel!

A tudat a különféle érzelmi, észlelő,

vagy éntudati állapotokból tevődik össze.

A reggeli, álomtalan alvásból való
felkeléskor veszi kezdetét,

egész nap működik, amíg el nem alszunk,

meg nem halunk, vagy más módon
öntudatlanná nem válunk.

E definíció szerint az álom
a tudatosság egyik formája.

Ez a mindenki számára érthető definíció.
Ez a célunk.

Ha nem erről beszélünk,
akkor nem a tudatról beszélünk.

Erről azt gondolják, "Ha így állnak
a dolgok, az óriási probléma.

Hogyan létezhet ilyen dolog
a való világban?"

Ha emlékeznek a filozófia órára,

ez a híres test-lélek probléma.

Ennek van egy egyszerű megoldása is.
Ismertetni fogom ezt önöknek.

Tehát: Mindenféle tudatos állapotunk,
kivétel nélkül,

az agyban lejátszódó alacsony szintű
neurobiológiai folyamatok eredménye,

és az agyban magas szintű,

vagy rendszer-sajátosságként
észlelhetőek.

Ugyanolyan titokzatos,
mint a víz folyékonysága.

Igaz? A folyékonyság nem egy,
a H2O molekulák által

kifreccsentett melléknedv.

Hanem egy állapota a rendszernek.

És ahogyan egy üveg víz folyékonyból
szilárddá alakulhat át,

a molekulák viselkedésétől függően,

hasonlóképpen tud az agyad is
tudatos állapotból

a tudattalan állapotba kerülni,

a molekulák viselkedésétől függően.

Ilyen egyszerű a híres
test-lélek probléma.

Igaz? De most belemerülünk
néhány nehezebb kérdésbe.

Azért, hogy megválaszolhassuk

az említett négy ellenvetést,

határozzuk meg a tudat pontos jellemzőit.

Nos, az első jellemző az az, hogy valós
és tovább nem egyszerűsíthető.

Nem szabadulhatunk meg tőle.

A különbség amely a valóság
és az illúzió között észlelhető

a megkülönböztetés, hogy miként tűnnek

dolgok a tudatunkban,
és milyenek azok valójában.

A tudatunknak úgy tűnik, mintha --

szeretem a francia "arc-en-ciel"-t

úgy tűnik mintha egy ív lenne az égen,

vagy mintha a Nap menne le
a hegyek felett.

A tudatunknak így tűnik, de valójában
nem ez történik.

De ami ezt a megkülönböztetést illeti,

a tudatosnak tűnő
és a valóság között,

nem tudod ezt a különböztetést
megtenni a tudat valódi létére,

mert ami a tudat valós létét illeti,

ha tudatosnak tűnik számodra az,
hogy a tudatodnál vagy,

akkor tényleg a tudatodnál vagy.

Mármint, ha egy csapat szakértő
azt mondaná nekem:

"Nagymenő neurobiológusok vagyunk,
analizáltunk téged Searle,

és arra a következtetésre jutottunk,
hogy nem vagy tudatos, hanem

csak egy nagyon okosan felépített
robot vagy,"

Nem gondolnám azt, hogy "Lehetséges,
hogy ezeknek a tagoknak igaza van."

Nem gondolnám ezt egy pillanatra sem,
mert,

lehet, hogy Descartes sok mindenben
tévedett, de ebben igaza volt.

Nem kételkedhetsz
a saját tudatod létezésében.

Rendben, ez volt a tudatosság
első jellemzője.

Valós és nem egyszerűsíthető.

Nem szabadulhatsz meg tőle úgy, mint
más, standard illúzióktól,

bizonygatva hogy csak illúzió.

Rendben, a második dolog,

ami sok fejtörést okozott számunkra,

hogy minden tudatos állapotunknak

van egy minőségi jellemzője.

Amit sörivás közben érzünk, az más mint

amit adóbevallás közben érzünk,

vagy zenehallgatás közben.
És ez a kvalitatív hatás

automatikusan
egy harmadik jellemzőt eredményez,

vagyis, hogy tudatos állapotok
természetüknél fogva szubjektívek,

abban az értelemben,
hogy csak egy ember vagy állat

tapasztalása által léteznek,

az által, hogy valamilyen lény
megéli őket.

Lehet, hogy képesek leszünk
majd tudatos gépet alkotni.

De amíg nem tudjuk, hogy az agyunk
hogyan képes erre,

nem fogunk tudni
létrehozni egy tudatos gépezetet.

Rendben.
A tudatosság egy másik jellemzője,

hogy a tudatmezők egyesülnek.

Nem csak a szemben lévő emberek képét,

csak a beszédhangomat,
vagy a padlóra nehezedő

cipőm súlyát észlelem.
Hanem minden kis rész egyetlen nagy

tudatmezőben egyesül,

amely minden irányba kiterjed.

Ez a kulcsa annak, hogy megértsük,

a tudat óriási erejét.

Eddig még nem voltunk képesek
beépíteni ezt egy robotba.

A robotikai csalódása
abból a tényből ered,

hogy nem tudjuk hogyan
készítsünk tudatos robotot,

ezért nincs olyan gépezetünk
amelyik képes ilyesmire.

A tudatosság következő jellemzője,

ezen a bámulatos,
egyesített tudatmezőn túl az,

hogy a viselkedésünkben
ok-okozati alapon működik.

Tudományosan bizonyítottam
a kezem felemelése által,

de ez hogyan lehetséges?

Hogy lehet az,
hogy egy gondolat az agyamban

tárgyakat képes megmozdítani?

Elárulom a megoldást.

A részletes megoldást nem ismerjük,

de ismerjük a lényegi részét, miszerint

van egy sor neuronkisülés,

és a mozgató idegsejtek végein keresztül

acetilkolin szabadul fel.

Elnézést a filozófiai szakkifejezés miatt,

de amikor ez a mozgató idegsejtek
végeiből kiszabadul,

egy rakás csodálatos dolog történik
az ioncsatornákban,

és a fránya kar felemelkedik.

Na most, gondoljanak arra, amit mondtam.

Ugyanannak az eseménynek,

avagy a tudatos döntésemnek,
hogy felemelem a karomat,

mindezeknek van egy leírási szintje,

amiben van valami jó lelki-érzésű minőség.

Ez egy gondolat az elmémben, de ugyanakkor

az acetilkolin termelésével, és más egyéb

dolgokkal is foglalkozik,

utat vervén a motoros kéregtől

le az idegszálakon keresztül a karba.

Ez azt jelenti, hogy
a hagyományos szótáraink

ebből a szempontból teljesen elavultak.

Egy és ugyanazon eseménynek van egy

neurobiológiai és egy másik,
mentális szintű leírása is,

és ez mind egyetlen eseményhez tartozik,

így működik a természet.
Ily módon lehetséges,

hogy a tudatosság
kauzális alapon működjön.

Na most, számításba véve

a tudat az eddig átbeszélt
tulajdonságait,

válaszoljunk néhány korábbi ellenvetésre.

Az első szerint a tudatosság nem létezik,

egy illúzió. Ezt már megválaszoltuk.

Szerintem ezzel nem kell foglalkoznunk.

De a másodiknak hihetetlen hatása volt,

és lehet, hogy még érvényes az, hogy

"Ha létezik tudatosság,
akkor az valami teljesen más dolog.

A tudatosság valójában az agyunkban futó
digitális számítógépprogram,

és a tudatosság létrehozásához

egy jó program szükséges.

Bármelyik hardver megteszi,
feltéve ha elég stabil ahhoz,

hogy elbírja a programot."

Tudjuk, hogy ez nem így van.

Bárki, aki ért egy kicsit
a számítógépekhez, rájön,

hogy ez téves, mivel a számításokat

szimbólumokkal végzik,

rendszerint egyesekkel és nullákkal.
De más szimbólum is megteszi.

Van egy algoritmusod,
amit kettes számrendszert

alkalmazva programozol,
és ez a működési alapja

egy számítógépes programnak.

De tudjuk, hogy ez teljesen szintaktikai.
Szimbolikus.

Tudjuk, hogy valójában
az emberi tudatosság ennél többről szól.

A szintaxis mellett van még benne valami.

A szemantika.

Ezt az érvet 30 évvel ezelőtt --

rossz belegondolni is --

több mint 30 évvel ezelőtt
fogalmaztam meg,

de van ennek egy mélyebb okfejtése is,

amit most röviden elmondok önöknek,

A tudatosság létrehoz
egy megfigyelőtől független valóságot:

A pénz, a tulajdon, a kormány

a házasság, CERN konferenciák,

koktélpartik és nyári vakációk valóságát.

És mindez a tudatosság alkotása.

Létezésük függ a tudatos megfigyelőtől.

Az, hogy egy darab papír éppen pénzt,
vagy egy sor épület éppen

egy egyetemet képvisel-e,
a tudatos alanytól függ.

Most pedig, gondoljanak a számításokra.

Ezek olyan abszolútumok, mint az erő,
a tömeg és a gravitációs vonzás?

Vagy függenek a megfigyelőtől?

Nos, néhány számítás előre meghatározott.

Hozzáadok kettőhöz kettőt,
hogy négyet kapjak.

A végeredmény mindig ugyanaz.

De mikor előveszem a zsebszámológépem,

és számolok vele,
az elektromos áramkör és működése

az egyetlen meghatározott jelenség.

Ez az egyetlen abszolút jelenség.

Minden egyéb a mi értelmezésünk terméke.

A számítások a tudattól függően léteznek.

Akár egy tudatos alany végzi a számítást,

vagy van neki egy gépe, ami
hozzájárul egy számítási értelmezéshez.

Ez nem jelenti azt,
hogy a számítások véletlenszerűek.

Sokat költöttem erre a hardverre.

De van egy állandó zavar

az objektivitás és szubjektivitás
mint a valóság jellemzői,

és az objektivitás és szubjektivitás,
mint az állítás jellemzői körül.

Beszédem e részének lényege ez:

Létezhet egy objektíven meghatározott,

igaz állításokon alapuló tudomány,

egy olyan területről,
amelynek a létezése szubjektív,

ami olyan szubjektív
állapotokon alapul amiket az emberi agy

érzések, észlelések vagy tudatosság

formájában tárol.

Az, hogy a tudatnak
nem létezhet objektív tudománya,

mert a tudat szubjektív,
és a tudomány objektív, egy vicc.

Egy rossz vicc az objektivitásról
és a szubjektivitásról.

Tehetsz objektív kijelentéseket,

egy olyan témáról,
ami szubjektív szinten létezik,

ezt teszik a neurológusok is.

A páciensekről is,
akiknek igazi fájdalmaik vannak,

egy objektív analízist
próbálnak készíteni.

Oké, megígértem, hogy megcáfolom mindezt,

és nincs már túl sok időm.

De engedélyükkel megcáfolok párat belőlük.

Azt mondtam, hogy a behaviorizmus

az intellektuális kultúránk
egyik legkínosabb része,

mert alapból sántít.

A mentális állapotodat
tükrözi a viselkedésed?

Gondoljanak arra, milyen átélni a fájdalmat

és milyen mutatni, hogy átéljük.

Nem mutatom be a fájdalom különböző formáit,

de mondhatom, hogy most nem fáj sehol.

Nos, ez egy egyértelmű hiba.
Miért követték el ezt a hibát?

A hiba -- és ha elolvasssák

ennek a szakirodalmát, látni fogják --

hogy úgy gondolják,
ha elfogadjuk a tudatosság létét,

akkor lemondunk a tudományról.

Lemondunk 300 évi emberi fejlődésről,

és az emberi reményről és sok másról.

Azt az üzenetet szeretném átadni,

hogy a tudatosságot biológiai jelenségként

kell elfogadni, tehát úgy,

mint tudományos elemzések tárgyát,

mint bármely más biológiai jelenséget,

vagy egy jelenséget bármely
tudományterületen.

Köszönöm szépen!

(Taps)