Jeff Smith: Üzleti oktatás… a börtönből

Jeff Smith egy évet töltött börtönben. De odabent nem azt találta, amire számított -- rabtársaiban határtalan találékonyságot és üzleti érzéket fedezett fel. Azt kérdezi tőlünk: Miért nem aknázzukk ki ezt a vállalkozói potenciált, segítve a börtönviselt embereknek, hogy szabadulásuk után a társadalom hasznos tagjaivá váljanak? (TED Talent Search / TED@NewYork.)

B.J. az egyike volt azoknak a rabtársaimnak,

akiknek hatalmas tervei voltak a jövőre nézve.

Volt egy álma. Elhatározta, hogy amikor kikerül,

végleg kiszáll a drogüzletből, jó útra tér,

és azon dolgozott, hogy a két szenvedélyét
egy elképzelésben egyesítse.

10 000 dollárért akart venni

egy weboldalt, amin kizárólag hölgyek

luxusautókon vagy autókban szeretkeznek.
(Nevetés)

Ez volt az első hetem egy szövetségi börtönben,

ahol gyorsan megtanultam,
hogy ez nem olyan, mint a TV-ben.

Valójában, a börtön bővelkedett
okos, ambiciózus emberekben,

akiknek az üzleti érzéke sok esetben

vetekedett azoknak a vezérigazgatóknak
a képességeivel,

akikkel fél évvel korábban vacsoráztam,

amikor a karrierem még emelkedőben
volt a Missouri-i szenátusban.

Nos hát, a 95 százaléka a srácoknak,
akikkel be voltam zárva

drogdílerként tevékenykedett odakint,

de amikor arról beszéltek, amit csináltak,

egy teljesen más szaknyelvet használva,

az általuk elmondott üzleti koncepciók

semmiben sem tértek el attól, amit
a whartoni MBA első évfolyamán tanítanak:

promóciós ösztönzőrendszer,
kedvezmények az első vásárláskor,

új termék bevezetése előtt
fókuszcsoportos elemzés,

területi terjeszkedés.

De nem sok időt fecséreltek
a régi idők dicsőségére.

Az esetek többségében csak a túlélésre törekedtek.

Ez sokkal nehezebb, mint gondolnák.

Szemben azzal, amit a legtöbben gondolnak

az emberek, az adófizetők
nem finanszírozzák a megélhetésedet

a börtönévek alatt. Magadnak kell mindent állnod.

Fizetned kell a szappanért, a dezodorért,

a fogkeféért, a fogkrémért, mindenért.

És ez elég nehéz, több ok miatt is.

Először is, minden 30-50 százalékkal drágább,

mint amennyibe kint kerülne.

Másodszor, bent nem sokat keresel.

Én például teherautókról rakodtam le.
Ez volt a főállásom,

teherautók lepakolása egy ételraktárban,

amivel 5,25 dollárt kerestem,
és nem óránként, hanem havonta.

Szóval, mi a túlélés módja?

Hát, megtanulsz seftelni, mindenféle dolgokkal.

Vannak a legális seftelések.

Mindenért ételjeggyel fizetsz.
Az ételjegy a pénz.

Egy másik rab fizet neked, ha mondjuk,
kitakarítod a celláját.

Vannak a részben illegális ügyletek,
mint például ha fodrászatot működtetsz a celládban.

Vannak a eléggé illegális ügyletek:
ha például tetkószalont nyitsz a celládban.

Végül vannak a nagyon illegálisak,
amikor becsempészel,

vagy becsempésztetsz drogokat,
pornográf cuccokat,

mobiltelefonokat. Minden ügylethez,
ugyanúgy, ahogy a kinti világban,

tartozik egy kockázati felár, szóval,
minél kockázatosabb a vállalkozás,

potenciálisan annál jövedelmezőbb lehet.

Kell egy cigi a börtönben? 3-5 dollár.

Kell egy régimódi, kihajtós mobil,

ami kb. akkora, mint a fejed? 300 dollár.

Akarsz valami disznó újságot?

Hát, annak az ára akár
1000 dollárra is rúghat.

Szóval, ahogy valószínűleg kitalálták,
a börtönélet egyik

meghatározó része a találékonyság.

Legyen ez akár finom ételek kotyvasztása

a raktárból ellopott alapanyagokból,

hajszobrászat egy körömvágó ollóval,

vagy súlyzók készítése szennyeszsákokba rakott

faágakhoz kötözött kövekből,
a rabok megtanulnak többet kihozni a kevésből,

és sokuk szeretné ezt a
bent megtanult találékonyságot

kint is kamatoztatni,

és éttermeket, fodrászüzleteket,

személyi edzői vállalkozásokat indítani.

De bent nincs képzés, nincs semmi,
ami felkészíthetné őket erre,

egyáltalán nincs rehabilitáció a börtönben,

senki, aki segítene nekik megírni üzleti tervet,

vagy ezeket az általuk
ösztönösen kialakított üzleti koncepciókat

valahogy legális vállalkozásokká átalakítani.

Még internetelérés sincs.

És amikor aztán kijönnek, a legtöbb államban

még olyan törvény sincs,
ami meggátolná a munkáltatókat,

hogy diszkriminálják a büntetett előéletűeket.

Ne csodálkozzunk hát azon,

hogy háromból két bűnöző öt éven belül

visszaesővé válik.

Nézzék, én hazudtam az Adóhivatalnak.
Egy évet elvesztettem ezért az életemből.

De amikor kijöttem, megfogadtam,

hogy mindent megteszek annak érdekében,

hogy az olyan fickóknak,
akikkel együtt ültem, ne kelljen

több időt elvesztegetniük az életükből,
mint amire rászolgáltak.

És remélem, önök is elgondolkoznak,
hogyan tudnának valamilyen módon segíteni.

A legjobb, amit tehetünk, hogy megtaláljuk a módját,

hogyan lehetne kamatoztatni a börtöneinkbe zárt

vállalkozói szellemet és hatalmas potenciált,

mert ha ezt nem tesszük meg, akkor nem fognak
olyan új ismeretekre szert tenni,

amelyek segítenék a boldogulásukat,
és így aztán vissza fognak kerülni.

Ahol újra csak seftelést fognak tanulni.

Köszönöm. (Taps)