Mit tudnak az Amazonas lakói, amit mi nem?

"A legnagyobb és legveszélyeztetettebb fajok az amazonasi esőerdőkben nem a jaguár vagy a hárpia," -- állítja Mark Plotkin -- "hanem az elszigetelt és érintetlen törzsek." Energikus és kijózanító előadásában az etnobotanikus bevezet minket az erdő őshonos törzseinek és a sámánjaik által gyógyításra használt hihetetlen gyógynövények világába. Körvonalazza az őket fenyegető változásokat és veszélyeket -- és bölcsességüket --, és ösztönöz minket, hogy védjük meg a tudásnak ezt a pótolhatatlan tárházát.

Nos, én egy etnobotanikus vagyok.

Az egy tudós, aki az esőerdőkben dolgozik,

dokumentálva azt, hogyan használják
az emberek a helyi növényeket.

Hosszú ideig csináltam ezt,

és mesélni szeretnék erről Önöknek.

Ezek az emberek ismerik ezeket az erdőket
és ezeket a gyógyászati kincseket

jobban, mint mi, és jobban,
mint ahogy valaha fogjuk.

De ezenfelül, ezek a kultúrák,

ezek a bennszülött kultúrák,

sokkal gyorsabban eltűnnek,
mint maguk az erdők.

És a legnagyobb és
legveszélyeztetettebb fajok

az amazonasi esőerdőben

nem a jaguár,

nem a hárpia,

hanem az elszigetelt
és érintetlen törzsek.

Akkor, 4 évvel ezelőtt, megsérült a lábam
egy hegymászóbalesetben,

és az orvoshoz mentem.

Adott nekem meleget,

hideget, aszpirint,

narkotikus fájdalomcsillapítókat,
gyulladáscsökkentőket,

kortizon-injekciókat.

Nem működött.

Hónapokkal később,

az Amazonas-medence
északkeleti részén voltam,

besétáltam egy faluba,

és a sámán azt mondta: "Sántítasz."

Ezt soha nem felejtem el, amíg élek.

A szemembe nézett és azt mondta:

"Vedd le a cipőd és add ide
a bozótvágó késedet."

(Nevetés)

Átsétált a pálmafához,

és lefaragott egy páfrányt,

a tűzbe dobta,

ráhelyezte a lábamra,

bedobta egy fazék vízbe,

és megitatta velem a teát.

A fájdalom hét hónapig eltűnt.

Mikor kiújult,
visszamentem a sámánhoz.

Ő ugyanazt a kezelést adta nekem,

és már három éve, hogy meggyógyultam.

Kivel kezeltetnéd inkább magad?

(Taps)

Ettől persze, a nyugati orvostudomány

a gyógyítás valaha kifejlesztett
legsikeresebb rendszere,

de tele van ismeretlen területekkel.

Hol van a gyógymód a mellrákra?

Hol van a gyógymód a skizofréniára?

Hol van a gyógymód a gyomorégésre?

Hol van a gyógymód az álmatlanságra?

A tény, hogy ezek az emberek

néha, néha, néha

képesek meggyógyítani dolgokat,
amiket mi nem.

Ő itt egy gyógyító ember
északkelet-Amazonasban,

a leishmaniasis kezelése közben.

Ez egy igazán kellemetlen
protozoális betegség,

amely 12 millió embert sújt világszerte.

A nyugati gyógymód az antimon-injekció.

Ez fájdalmas és drága,

és valószínűleg nem tesz jót a szívnek:

nehézfémet tartalmaz.

Ez az ember meggyógyítja ezt
három esőerdei növénnyel.

Ez itt a varázsbéka.

A kollégám, a néhai nagy Loren McIntyre,

az Amazonas forrástavának,
a McIntyre Lagunának

a felfedezője a Perui Andokban,

eltűnt a perui-brazil határon,
körülbelül 30 évvel ezelőtt.

Az indiánoknak egy elszigetelt csoportja
mentette meg őt, akiket Matséknak hívtak.

Intettek neki, hogy kövesse őket
az erdőbe, amit ő meg is tett.

Ott aztán pálmalevél kosarakat
vesznek elő.

Aztán előveszik ezeket a zöld
majombékákat --

ezek jó nagy darabok, úgy ekkorák --,

és elkezdték nyalogatni őket.

Kiderül, hogy ezek erősen
hallucinogének.

McIntyre írt erről, és ezt elolvasta
a High Times magazin szerkesztője.

Láthatják, hogy az etnobotanikusnak
mindenféle kultúrákban vannak barátai.

Ez a fickó eldöntötte, hogy lemegy
az Amazonashoz és kipróbálja,

megnyalja, és meg is tette,
az élményeit pedig megírta.

"A vérnyomásom az egekbe szökött,

elveszítettem a testem fölötti kontrollt,

összeroskadtam,

és hat órával később
egy függőágyban ébredtem,

istenien éreztem magam két napig."

(Nevetés)

Egy olasz gyógyszerész elolvasta ezt,

és azt mondta: "A zöld majombéka teológiai
aspektusai nem érdekelnek,

de mi ez a vérnyomásváltozás?"

Nos, ez a gyógyszerész,

aki a magas vérnyomás
egy újfajta kezelésén dolgozik,

amely a zöld majombéka bőrében lévő
peptideken alapul,

más tudósok pedig
a gyógyszereknek ellenálló

"Staph aureus" gyógymódját vizsgálják.

Milyen ironikus lenne, ha ezeknek az
elszigetelt indiánoknak

a mágikus békája lenne végül a gyógymód.

Ez itt egy ayahuasca sámán

az Amazonas északnyugati részén,
egy yage ünnepség közepén.

Los Angelesbe vittem, hogy találkozzon
egy alapítványi hivatalnokkal,

mert pénztámogatást keresett
a kultúrájuk megvédésére.

Ez a pasas ránézett a gyógyítóra,
és azt mondta:

"Nem járt orvosi egyetemre, ugye?"

"Nem, nem jártam." -- mondta a sámán.

"Nos, akkor mit tud
az orvoslásról?" -- mondta.

A sámán ránézett és azt mondta:

"Tudja mit? Ha fertőzése van,
menjen el egy orvoshoz.

De sok emberi szenvedés a szív, az elme
és a lélek betegsége.

A nyugati orvoslás azokkal
nem foglalkozik. Én azokat gyógyítom."

(Taps)

De nem minden rózsás, amikor
a természettől új gyógyszerekről tanulunk.

Ez egy vipera Brazíliából,

melynek a mérgét megvizsgálták itt,
a São Paulo Egyetemen.

Ebből később ACE gátlókat
fejlesztettek ki.

Ez egy élvonalbeli kezelés
a magas vérnyomásra.

A magas vérnyomás okozza
az elhalálozások

több mint 10%-át
a bolygón, minden nap.

Ez egy 4 milliárd dolláros iparág,

melynek egy brazíliai
kígyó mérge az alapja,

és a brazilok
egy centet sem kaptak ezért.

Az üzletnek ez a formája
nem elfogadható.

Az esőerdőt hívjuk a földi élet
legnagyobb kifejeződésének.

Suriname-ban van egy mondás,
amit igen szeretek:

"Az esőerdők olyan kérdésekre adnak
választ, melyeket még fel sem tettünk."

De mint mindannyian tudják,
nagyon gyorsan fogyatkozik.

Itt Brazíliában, az Amazonas-medencében,

szerte a világon.

Ezt a képet egy kis repülőről
készítettem,

a Xingu bennszülött rezervátum
keleti határa fölött.

Mato Grosso államban itt,
északnyugat felé.

A képnek a felső fele,

itt azt látják, ahol az indiánok élnek.

A vonal ott középen

a rezervátum keleti határa.

A felső fele indiánoké,
az alsó fele fehéreké.

A felső felén csodagyógyszerek,

az alsó felén girhes marhacsordák.

A felső felén szén-dioxid az erdőben,
ahová tartozik,

az alsó felén szén a levegőben,

ahol klímaváltozást okoz.

Valójában a kettes számú oka

a szén légkörbe kerülésének

az erdőirtás.

Azonban az irtásról való beszélgetésnél

fontos szem előtt tartani,

hogy az Amazonas mind közül
a leghatalmasabb vidék.

Ez a szépség és a csoda helye.

A legnagyobb hangyász a világon

az esőerdőben él,

súlya elérheti a 40 kilogrammot is.

Az óriás madárevő pók

a világ legnagyobb pókja.

Ez szintén az Amazonas
területén található.

A hárpia szárnyszélessége
több mint másfél méter.

És a fekete kajmán --

ezeknek a szörnyeknek a súlya
fél tonnát is nyomhat.

Ők közismerten emberevők.

Az anakonda, a legnagyobb kígyó,

a capybara, a legnagyobb rágcsáló.

Egy példány innen, Brazíliából

90 kilogrammot nyomott.

Látogassunk el oda,
ahol ezek a lények élnek,

az északkeleti Amazonasba,

mely az akuriyo törzs otthona.

Az érintetlen népek misztikus
és ikonikus helyet

foglalnak el a képzeletünkben.

Ezek az emberek ismerik
a természetet a legjobban.

Ők valóban teljes harmóniában

élnek a természettel.

A mi normáink szerint, egyesek
primitívnek tarthatják őket.

"Nem tudják, hogyan kell tüzet gyújtani,

vagy nem tudták, mikor először
érintkeztünk velük."

Azonban sokkal jobban ismerik az erdőt,
mint mi.

Az akuriyo indiánoknak 35 szavuk van
a mézre,

és a többi indián felnéz rájuk,

ők a smaragd birodalom igazi mesterei.

Itt a barátom, Pohnay arcát látjátok.

Én tinédzserként Rolling Stones
koncertekre jártam

a szülővárosomban, New Orleansban,

Pohnay erdei nomádként

bebarangolta az északkeleti
Amazonas dzsungeleit

egy kis csapatban,

vadakat, gyógynövényeket,

és feleséget keresve,

más kis nomád csoportokban.

De a hozzájuk hasonló emberek

olyan dolgokat tudnak, amiket mi nem,

és rengeteget tanulhatunk tőlük.

A legtöbb amazonasi erdőségben
azonban

nem fognak bennszülöttet találni.

Ott ilyen dolgokat találnak:

sziklafaragásokat, melyeket
a bennszülöttek,

érintetlen népcsoportok használtak
a kőbalta élezésére.

Ezekből a kultúrákból, melyek
egykoron táncoltak,

szeretkeztek, énekeltek az isteneknek,

imádták az erdőt,

minden, ami megmaradt,
itt látják kőbe vésve.

Menjenek az Amazonas nyugati részére,

amely az elszigetelt népek
igazi epicentruma.

Itt minden egyes pont

egy kicsi, érintetlen törzset szimbolizál,

és jelenleg úgy hisszük,
hogy csak a kolumbiai Amazonasban

14 vagy 15 elszigetelt csoport él.

Miért elszigeteltek ezek a népek?

Tudják, hogy létezünk,
tudnak a külvilág létezéséről.

Ez az ellenállás egy formája.

Az elszigeteltséget választották,

és szerintem joguk van azt meg is tartani.

Miért rejtőzködnek ezek a törzsek
az ember elől?

Ezért.

Nyilvánvalóan, ez 1492-ben kezdődött.

De a múlt évszázad fordulójára

létrejött a gumikereskedelem.

A kereslet a természetes gumira,

mely az Amazonas-medencéből származik,

elindított egyfajta botanikai aranylázat.

Gumi a biciklikerekekre,

az autókerekekre,

a léghajók számára.

Egy őrült verseny alakult ki
a gumi megszerzésére,

és a férfi a bal oldalon, Julio Arana,

egyike e történet igazi gengsztereinek.

Az emberei, a vállalata,

és a többi hasonló társaságok

legyilkoltak, megkínoztak,
lemészároltak indiánokat

mint a witotókat, akiket
a dia a jobb oldalán látnak.

Még ma is, mikor az emberek
kijönnek az erdőből,

a történet vége ritkán happy end.

Ők a nukakok, akiket
a '80-as években fedeztek fel.

Egy éven belül, minden 40 év feletti
meghalt.

Ne feledjék, ezek írástudás
előtti közösségek.

Az idősek a könyvtárak.

Egy sámán halála mindig olyan,

mint amikor egy könyvtár leég.

Elüldözték őket a földjükről.

A drogkereskedők átvették a hatalmat
a nukakok földjén,

és a nukakok koldusként éltek

közparkokban, Kolumbia keleti részén.

A nukakok földjéről el akarom vinni
Önöket dél-nyugatra,

a világ legfantasztikusabb tájára:

a Chiribiquete Nemzeti Parkba.

Ezt három elszigetelt törzs veszi körül,

és hála a kolumbiai kormánynak
és a kolumbiai kollégáknak,

a park területe egyre növekszik.

Nagyobb, mint Maryland állam.

Ez a botanikai sokféleség kincsestára.

1943-ban kezdtek itt botanikai
kutatásokat végezni,

mégpedig Richard Schultes,
a mentorom,

itt látható a Bell-hegy,

a Karijonák szent hegyének tetején.

Engedjék meg, hogy megmutassam,
milyen ez ma.

Chiribiquete felett repülve rádöbbentünk,

hogy az eltűnt világ
hegységei még mindig rejtettek.

Egyetlen tudós sem volt még
a tetejükön.

Valójában, senki nem volt
a Bell Hegy tetején

mióta Schultes ott járt '43-ban.

Elérünk a Bell-hegyhez ide,

épp a kép keleti részére.

Engedjék meg, hogy megmutassam,
hogy fest ez ma.

Ez nem pusztán
a botanikai sokféleség kincsestára,

nemcsak három
elszigetelt törzs otthona,

ez a legnagyobb kincsestára

a pre-kolumbiai művészetnek a világon:

több mint 200.000 festménnyel.

A holland tudós, Thomas van der Hammen

az amazonasi esőerdő
Sixtus Kápolnájaként írja le.

Azonban haladjunk a
Chiribiquete-ből le, délnyugatra,

ismét a kolumbiai Amazonasba.

Emlékezzenek, a kolumbiai Amazonas
nagyobb, mint New England.

Az Amazonas egy hatalmas erdő,

aminek nagy része Brazíliában van,

de nem az egész.

Lefelé haladva ebbe a két
nemzeti parkba jutunk,

a Cahuinari és Puré parkba,

a kolumbiai Amazonasba --

ez itt jobbra a brazil határ --

ez számos elszigetelt és érintetlen

népcsoport otthona.

Gyakorlott szemek láthatják a tetejét

ezeknek a malocáknak, szállásházaknak,

és nézzék, mekkora itt
a kulturális változatosság.

Ezek valójában különböző törzsek.

Olyan elszigeteltek,
mint ezek a területek,

hadd mutassam meg,
hogyan nyomul be ide a külvilág.

Itt látjuk a kereskedelem és
a szállítás növekedését Putumayóban.

A kolumbiai polgárháború csillapodásával

egyre jobban érvényesül a külvilág hatása.

Északra illegális aranybányászat folyik,

és keletről is, Brazília felől.

Ott növekszik a kereskedelmi célú
vadászat és halászat.

Látjuk, ahogy délről
az illegális fakitermelés közeledik,

és a drogfutárok
a parkon keresztül próbálnak

átjutni Brazíliába.

Hát ezért nem találkoztak a múltban

elszigetelt indiánokkal.

Ha ez a kép homályosnak tűnik,

annak az az oka, hogy sietve készült,
érthető, hogy miért.

(Nevetés)

Ez olyan, mint... (Taps)

Ez olyan, mint egy hangár a
brazil Amazonasból.

Ez egy művészeti kiállítás
Havannában, Kubában.

Egy "Los Carpinteros"-nak hívott csoport.

Az ő felfogásuk szerint ezért nem kellene
zaklatni ez érintetlen indián csoportokat.

Azonban a világ változik.

Ők a "Mashco-Piro"-k
Brazília és Peru határán,

akik azért bukkantak elő a dzsungelből,

mert kiüldözték őket a drogfutárok

és a fakitermelők.

Peruban van egy nagyon piszkos üzlet.

Ezt "emberszafari"-nak hívják.

Bevisznek elszigetelt csoportokhoz,
képet készíteni róluk.

Természetesen,
amikor ruhákat, eszközöket adsz nekik,

betegségeket is átadsz.

Mi "embertelen szafari"-nak hívjuk.

Ezeket az indiánokat itt,
ismét Peru határán,

elárasztják a misszionáriusok
által pénzelt repülőjáratok.

Ők oda akarnak jutni és keresztény
hitre áttéríteni őket.

Tudjuk jól, mi lesz ennek a vége.

Mi hát a teendő?

Ne az érintetlen törzsekhez
vigyük a technológiát,

hanem a nyitott törzsekhez,

és oda is csak kulturálisan
érzékeny módon.

Ez a tökéletes egyesülése
a sámánok ősi bölcsességének,

és a 21. századi technológiáknak.

Már több mint 30 törzzsel
végeztük ezt el,

a közel 3 millió hektárnyi
ősi esőerdőt

feltérképeztünk, menedzselünk,
és növeljük védelmét.

(Taps)

Ez lehetővé teszi, hogy az indiánok
saját kezükbe vegyék

a környezetük és
kulturális sorsuk irányítását.

Ezután őrházakat is felállítottak,

hogy távol tartsák az idegeneket.

Ezek itt bennszülött vadőrnek
kiképzett indiánok,

akik járőröznek a határokon,

és távol tartják a külvilágot.

Ez egy kép a jelenlegi kapcsolatról.

Ezek a chitonahua indiánok,

akik Brazília és Peru határán élnek.

Ők elhagyták a dzsungelt,

hogy segítséget kérjenek.

Lőttek rájuk,

házaikat, otthonukat felégették.

Néhányukat lemészárolták.

Automata fegyverekkel, elszigetelt
népeket lemészárolni,

egyszerűen az emberi jogok legaljasabb
és legvisszataszítóbb megsértése

a bolygónkon jelenleg,
és ennek véget kell vetni.

(Taps)

Befejezésül engedjék meg,
hogy azt mondjam,

ez lelkileg kifizetődő lehet,

azonban nehéz és veszélyes is tud lenni.

Két kollégám halt meg mostanában

repülőgép-szerencsétlenségben.

Ők az erdőt szolgálva próbálták

oltalmazni az érintetlen törzseket.

Így a kérdés végül is az,

hogy mit tartogat a jövő.

Ezek itt uray emberek Brazíliában.

Mit tartogat a jövő a számukra,

és mit tartogat számunkra?

Gondolkodjunk másképpen!

Tegyük jobbá a világot!

Ha a klíma megváltozik,

inkább jobb legyen, mint rosszabb.

Éljünk egy bolygón,

ami tele van dús növényzettel,

amelyen az elszigetelt emberek

elszigeteltek maradhatnak,

megőrizhetik a titkaikat

és a tudásukat,

ha akarják.

Éljünk egy olyan világban,

ahol a sámánok élnek ezekben az erdőkben

és meggyógyítják népüket és minket

a rejtélyes növényeikkel

és szent békáikkal.

Ismét köszönöm.

(Taps)