Az elefántok család-struktúrája - Caitlin O'Connell-Rodwell

Az elefántok pont olyanok, mint mi! Erre a következtetésre jutott Caitlin O'Connell-Rodwel biológus az alatt a 20 év alatt, amit a tanulmányozásukkal töltött.

Hogy mi lenne az az egyetlen mondat,

amiben az elefántok között eltöltött

20 év kutatási eredményeit

összefoglalnám?

Mit is mondhatnék?

Talán, hogy az elefántok pont olyanok,
mint mi.

Mit is értek ez alatt?

Sok türelmet igényel

kint lenni a terepen,

és próbálni kiismerni ezeknek

a nagyon lassú és
inteliigens állatoknak a viselkedését.

De egy bizonyos idő után világossá válik,
hogy nagyon hasonlóak hozzánk.

Most azt gondolják,
hogy mondhatok ilyet.

Hát mekkora fülük van,

és milyen hosszú az orruk.

Hogy érti, hogy hasonlóak lennének?

Valójában a családjuk
tényleg hasonló a miénkhez.

A család nagyon fontos
az elefánt számára.

Nagyon szoros családi kötelékben
nőnek fel,

kiterjedt családjaik vannak.

Olyan ez, mint a családi
összejöveteleink,

ahol összejönnek a nagynénik

a sok kajával, amivel készülnek,

a fiúknak az jár az eszükben:

"Játszunk majd együtt videójátékot?

Bunyózunk egyet? "

Nagyon, nagyon hasonló,

örömteli és harsány.
igen meghökkentő látni.

De amint összegyűlik a család -

olyan ez mint, egy lakodalom,
vagy hasonló -

hirtelenjében előkerülnek a családi ügyek.

Itt, ezen a képen az
alacsonyabb státuszú egyének

- látják ott azt a
hátulról induló nyilat? -

tudják már a helyüket, ők a mélyedés

legsárosabb részéhez mennek inni,

mert itt a teljes család,
és nem ihatunk a legjobb vízből,

mert az a magasabb rangú családtagok
számára van fenntartva.

Ez olyan, mint nálunk,

amikor vannak idősebbek is
a csoportban,

akit mindenki tisztel.

Ez itt a matriarcha.

A másik nőstény előrenyújtja ormányát,

a szájába teszi,

úgy mondják: ormány a szájba,

ez a tisztelet jele,

olyan, mint kezet rázni,

de egyben üdvözlés is.

Ezt a köszönést már
kiskorukban megtanulják.

Nos, a rituálé és
a családon belüli kötődés

szintén elősegíti az együttműködést.

Itt van egy fiatal nőstény,
akinek a borja beleesett az árokba.

Meg van ijedve,
nem tudja, mit tegyen.

Az idősebb nőstény
- ez itt a matriarcha - azt mondja:

"Nincs semmi baj", és felkapja
a csöppséget.

Ez sok más családra nem igaz,

nem tudnak jól együttműködni,

sok fiatal nőstény nem tudja
igazán, mit tegyen,

de az idősebbek nekilátnak,

letérdelnek együtt,
és felkapják a kicsit.

Másik dolog, ami nagyon hasonló,

a tinédzser fiúk kamaszodása.

A hím elefántoknál ez kb.
12-15 éves korban következik be.

Ezen a képen a legnagyobb elefánt

épp készül elhagyni a családját.

Nagy már, túlteng benne az energia,

a felnőtt nőstényeknek az idegeire megy,

és már őnálló,

el akar menni és játszani
a többi sráccal.

Van hát ez ez a
csupa hímből álló társadalom,

nagyon rituális hím társadalom.

Greg a domináns bika itt,

őt látjuk középen.

Nagy udvartartása van,
a követői tisztelik.

Nagyon érdekes, ahogyan
az igazán jó vezetők,

a nagyon jó domináns egyedek

a jutalmazás és bűntetés
eszközét használják.

Ez a fickó mestere ennek.

Vannak itt más bikák,

akik kialakítanák
saját követőik kis körét,

de nem tudják, mert túlságosan
agresszívak.

Így ha Greg nincs a közelben,

megpróbálják hízelgéssel rávenni alárendeltjeit,
jöjjenek az ő csoportjukba.

és tulajdonképpen
kevésbé agresszívak ilyenkor.

Tehát érdekes megfigyelni a
hatalmi törekvéseket

ezekben a csupa hím és
nőstény közösségekben.

Na, de térjünk vissza a hölgyekre.

Egy elemi családban van egy anya,

aki esetleg nagyanya is,

a lányai, és azok összes csemetéje,

hím és nőstény borjak.

Nagyon érdekes,

hogy mennyire számít a természetük.

Minden matriarchának egészen
más a természete.

Ezek itt ketten amolyan kíváncsiak,

bizonytalanok,

míg ez a kettő itt tényleg
nagyon agresszív.

"Előbb támadunk, aztán kérdezünk."

De vannak olyan matriarchák is,
akik azt mondják:

"Hagyjuk!, Előbb elszaladok.

Foglalkozom vele, majd ha biztonságban

vagyunk már, a bokorban."

De a legokosabb matriarcha,

az, aki a legsikeresebb volt

az összes elvégzett kutatás szerint,

az, aki felbecsüli a veszélyt,

és eldönti, hogy érdemes-e elszaladni,

vagy komolytalan az egész.

Nos, mivel a közösség nagyon
lényeges az elefántok számára,

és persze ez igaz a korai
életszakaszukra is,

ahogyan a koragyerekkori fejlődés,

a szocializáció is nagyon lényeges.

Együtt fürdeni, enni, játszani,

a vadulós játékok, mind nagyon fontosak

a közösségi fejlődésben.

Ki ne próbálta volna megelőzni

a testvérét az ivóhelyhez menet?

És ezek a kezdeti kapcsolatok
valóban örökké tartanak,

akár az életreszóló barátságok.

Az ilyen nőstények egy életre
együtt maradnak.

Ha meg hím és nőstény, talán egész
életükben ismerik egymást,

de tényleg fontos, hogy ezek a kötődések
korán kialakuljanak.

Ezek a kapcsolatok védelmet
jelentenek a későbbiekben.

Amit most mutatok, amolyan
iskolaudvar-jelenet.

Ha csak azt figyeljük,
hogy mi történik,

látjuk, hogy van ez az erőszakoskodó,

aki húzza az ormányánál fogva azt az borjú bébit,

és van a diplomatánk, aki ormányával

elé nyúl, és azt mondja,

"Ezt ne csináld, fejezd be!"

És persze van bámészkodónk is.

Hogy is vannak ezek a
különböző szerepek a családban?

Olyan izgalmas arra gondolni,

hogy olyanok az elefántok, mint mi.

Kíváncsi lettem,
és arra gondoltam,

"Mi lenne, ha mérnénk,

hogy mennyire különbözik tulajdonságaiban
egy domináns nőstény borja

egy alacsonyabb státuszú nőstényétől,

és megnéznénk, mi történik velük,
ahogyan növekednek?

Elkezdtünk hát ezzel foglalkozni.

Itt láthatjuk ezt a kölyköt
a szétcsapott füleivel,

és tényleg támad.

A különbség az ő tulajdonságai,

és azé között, aki határozatlan,

bújik az anyjához,

nem is érti, mi történik körülötte.

A másik pedig
teljes magabiztossággal támad.

Elkezdtük mérni, hogy milyen messze

kóborol el egy borjú az anyjától,

és milyen sűrűn érintik meg egymást,

milyen sűrűn kezdeményeznek játékot,

figyeltük a nőstények dominanciáját,
az anyjukét.

Azt találtuk, hogy a domináns tehén mellett
lényegesen jobban szocializálódik a borjú,

mint az alacsonyabb státuszú borjak.

Úgy tűnik, nem arról van szó,

hogy az alacsonyabb státuszú borjak
ne akarnának játszani,

hanem valójában nem engedik,
hogy kapcsolatba kerüljön

a magasabb státuszú borjakkal.

Elkergetik a domináns nőstények.

Ez itt az árnyoldal, igen,

mi is hasonlítunk annyira az elefánthoz,

amennyire az elefántok hozzánk,

jóban, rosszban egyaránt,

mert ugyanezt látom az embereknél is,

és talán tanulnunk kéne belőle.

Végül még azt találtuk,

hogy a hímek lesznek a kockázatvállalók,

jóval függetlenebbek,

és valószínűbb, hosszabb időre
csavarognak el az anyjuktól.

És ez nagyon igaz az
emberi közösségekben is,

és más, közösségben élő állatoknál is.

Remélem meggyőztelek benneteket,

hogy nagyon hasonlít
az életünk az elefántokéhoz,

és az elefántoknak nagyon is egyédi,
és maradandó tulajdonságaik vannak,

ahogyan azt éveken keresztül mértük.

A verekedős mindig is verekedős marad,

hacsak nincs egy fajta
társadalmi felháborodás,

és úgy dönt, hogy inkább
kedvesebb lesz,

vagy másképp elveszíti az előnyöket.

És vannak a kedves óriások,

akik mindig is kedvesek maradnak.

A fiatal hímeknek szükséges az
idősebbek támogatása,

és azok a kedves óriások nagyon jók ebben,

ha hozzájuk fordulnak.

Otthagyni a családot
nehéz döntés a hímeknek.

de túlélik, és döntenek abban,
hogy kivel menjenek.

Befejezésül csak annyit akarok mondani,

hogy mert annyira hasonlóak hozzánk,

és ilyen tulajdonságaik vannak,

remélem, ha látják öket a tévében,

vagy elég szerencsések, és az élőhelyükön,

úgy fognak gondolni rájuk,

mint olyan egyéniségekre,
akik megérdemlik a figyelmet és védelmet.

Köszönöm.