Command and Control Solutions

What happened to the cleanliness of your clothes after the U.S. Department of Energy issued new washing machine requirements? The requirements — which require washers to use 20% less energy — mean that washers actually clean clothes less than they used to. Is “command and control" an efficient way to achieve the desired outcome (which is less pollution)? Rather than a standard requirement, such as the Department of Energy issued, a tax on electricity would provide users with greater flexibility in their washing—and would prompt people to purchase machines that use energy more efficiently and keep their clothes clean.

Microeconomics Course: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics

Ask a question about the video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/externalities-command-and-control#QandA

Next video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/coase-theorem-example

♪ [zene] ♪

- [Alex] Már megnéztünk egy megoldást az externális problémákra

a pigouviani adókon és támogatásokon keresztül. Ezt a megoldást közgazdász megoldásnak is nevezheted. Van

azonban, egy másik megoldás, amely nagyon gyakori és népszerű a hétköznapi ember

számára, ez pedig az irányítás és ellenőrzés. Ezek azok, amiket most megvizsgálunk.

Az irányítás és ellenőrzés pont azt jelenti, mint aminek először hangzik. A kormány azt mondja, "Ezt

nem teheted meg, vagy ezt meg kell tenned." Például az Energiaügyi Minisztérium abbéli

igyekezetében, hogy az energia-fogyasztás csökkentése, a közelmúltban eldöntötte,

hogy törvényellenes olyan mosógépeket eladni az Egyesült Államokban, melyek egy meghatározott

mértékű áramnál többet fogyasztanak. A törvényesen eladható mosógépek,

egy meghatározott mennyiségnél kevesebb elektromos áramot fogyaszthatnak.

Tehát mi lett ennek az irányítási és ellenőrzési programnak az eredménye? Nos, a Fogyasztói

Jelentés szerint: "Nemrég biztos lehettél abban, hogy a legtöbb mosógépben a ruháid nagyon tiszták

lettek. De már nem. Mi történt? 2007 januárjától az AEÁ Energiaügyi Minisztériuma

elrendelte, hogy a mosógépeknek 21%-kal kevesebbet fogyasszanak... de a tesztjeink kiderítették,

hogy a hagyományos felültöltős mosógépek nehézségekbe

ütköznek a előírt energiatakarékosság betartásában, anélkül, hogy feláldoznák

a tisztítóképességet..."

Tehát a kormány kimondta, hogy 21%-kal kevesebb áramot kell használni, de ha a dolgok

ilyen egyszerűek lettek volna, mindenki megtette volna. Mindenhol vannak kompromisszumok

és azáltal, hogy a mosógépeket kevesebb áramhasználatra késztették, a kompromisszum, hogy nem tisztítottak

olyan jól. Végül is a technológia jobb lett és lesz,

és talán mindez lehetségessé válik.

Azonban az irányítási és ellenőrzési megközelítés egyik problémája, hogy a kormány

nem mindig van tisztában a kompromisszumokkal. Nem mindig képesek arra, hogy

hogy kiválasztják a legkevésbé költséges megoldást céljaik eléréséhez.

Vessünk egy közelebbi pillantást erre a problémára. Az irányítás és ellenőrzés ritkán hatékony

módja a célok elérésének. Miért nem az? Nos, sok módja van a legtöbb cél elérésének. Például

nézzünk néhány olyan megoldást, melyben kevesebb villamosenergiát használunk. Lejjebb

vehetjük a fűtés hőfokát. Lekapcsolhatjuk a villanyt, ha kimegyünk

a szobából. Kikapcsolhatjuk a számítógépeket éjszaka, amikor nem használjuk

őket. Használhatunk több napenergiát.

Azok a cégek, amelyek sok villamosenergiát használnak, sok-sokféleképpen tudnak takarékoskodni

igazítva a termelési folyamataikat. Most, ha vissza szeretnénk venni az villamosenergia-

fogyasztást, mondjuk 10%-kal, akkor ezt a 10%-ot ott akarjuk megspórolni,

ahol az energiahasználat legkevésbé értékes nekünk. Az energiafogyasztásunkat oly módon

csökkentjük, ami a legkevésbé költséges. A probléma az, egy a millió közül és talán,

a milliárd energia-takarékossági módszer közül, hogy vajon a kormány azt az irányítási és

39
00:03:18,930 --> 00:03:24,610
ellenőrzési megoldást választja az energiatakarékosságra, ami a legköltséghatékonyabb? Valószínűleg nem.

A kormánynak egyszerűen nincs elég információja, hogy a legköltséghatékonyabb

módszert rendelje el, az energiahasználat csökkentésére. Most hasonlítsuk össze

az irányítást és ellenőrzést egy alternatív módszerrel, a villamosenergia adóval. A

villamosenergia adó lehetővé tenné a felhasználóknak, hogy rugalmasan megtalálják

a legköltséghatékonyabb villamosenergia-csökkentési módot.

Ha az adó, mondjuk, néhány százalékkal csökkentené a villamosenergia

használatot, pont annyival, mint az irányítás és

ellenőrzés megközelítés. A különbség az, hogy mindegyikünk megnézné a

magasabb energiaárakat és választana, a különböző körülmények

tudás és rugalmasság alapján, azt a módot amely számára a leginkább csökkentené az áramfogyasztást a

legköltség-hatékonyabban. Néhányan a villanyt kapcsolnák le, néhányan pedig a termosztátot,

egyes cégek jelentős változtatásokat vezetnének be a gyártási folyamatokba, mások

csak kismértékben változtatnának rajtuk.

Mindannyian hozzáférünk a saját adatainkhoz, és így sokkal,

de sokkal nagyobb rugalmassággal csökkenthetjük a villamosenergiafogyasztást pontosan

ugyanolyan mértékben, mint az irányítás és ellenőrzés megközelítésben. De mi azt sokkal

alacsonyabb költséggel tennénk, mert minden villamosenergia felhasználónak megvan a rugalmassága,

hogy a legköltséghatékonyabb módon tegye azt.

Gondoljunk bele, hány ember döntene úgy, hogy csökkentse az villamosenergia-használatot azáltal, hogy

sokkal többet fizet egy mosógépért, ami nem tisztít elég jól? Valószínleg nem túl

sokan. Ez azt szemlélteti, hogy amikor a kormány úgy dönt, hogy csökkenti a villamosenergia

használatát azzal, hogy előírja a mosógépeket "hatékonyabbá tételét", ez valószínűleg nem

a legalacsonyabb költséggel járó módja a villamosenergia csökkentésnek. Ez valóban egy nagyon magas költségű

módszer az elektromosság csökkentésére, mert ez azt jelentette, hogy piszkos ruhákat kaptunk,

amit nem igazán szerettünk volna.

Végül, ne emlékezzünk rá, hogy nem az a cél, hogy minél kevesebb áramot használjunk. A

cél az, hogy csökkentsük a környezetszennyezést. Ezért a pigouviani

adó az egyik leghatékonyabb módja a villamosenergia csökkentésére, vagy ellenőrzésére,

külsőleg, mert a pigouviani

adó célja a problémára irányul - a környezetszennyezésre. Tehát minél közelebb kerülhetünk

az adóval a termékhez, ami ténylegesen a problémát okozza, ami nem az elektromosság, de

inkább a környezetszennyezés, annál hatékonyabb és olcsóbb

módját találjuk, amivel megoldjuk az externális környezetszennyezés kérdését

a legkisebb költséggel.

Az irányítás és ellenőrzés jó megoldás lehet? Igen, bizonyára, mikor

a rugalmasság nem erény. Szóval, ha a legjobb megközelítése a problémának közismert,

akkor nincs szükségünk kísérletezésre és innovációra és új ötletekre, ismerjük a legjobb

megközelítést. És ha a siker erős beleegyezést igényel, az akkor van, mikor a rugalmasság

nem jó dolog, akkor az irányítás és ellenőrzés lehet a legjobb megközelítésmód. Tehát

például vegyük a himlő felszámolását. Most a himlő szörnyű betegség.

Több embert ölt meg a világtörténelem során, milliárdokat,

mint talán minden más, kivéve talán az időskort.

Ahhoz, hogy megszabaduljunk a himlőtől, minden egyes esetet el kellett különíteni, ahol felbukkant egy új

himlős eset, el kell különíteni a fertőzötteket és beoltani mindenki mást a

környező közösségben. És a Világ Egészségügyi Szervezete és más

szervezetek újra és újra megtették. Bárhol a világon, ahol felbukkant egy himlőseset

elszigetelték a fertőzötteket és a többieket beoltották. Így idővel a himlő

egyre kevesebbszer jelent meg. Addig amíg 1979-ig nem volt hely, ahol elrejtőzhetett volna.

A hímlőtt kiirtották a földről. Ez egy hatalmas előrelépés volt az

emberiség számára, azonban mindez csak irányítás és ellenőrzés mellett jöhetett létre.

Ha támogattuk volna a védőoltást, az nem lett volna elég, mert

elkerülhetetlenül lettek volna himlős emberek, akiket nem immunizáltak,

és ők hordozták és terjesztették volna tovább más embereknek a betegséget világszerte.

Tehát az irányítás és ellenőrzés nagyon erős engedékenységhez vezetett és eltörölte a himlőt

az egész világon és ez egy óriási dolog volt.

Nagyon röviden, nézzük hol vagyunk most éppen

és hova is tartunk. Jelenleg a környezetszennyezési megoldásokra úgy tekintünk, mint externális problémákra. Tehát

eddig két dolgot néztünk meg: a pigouviani adókat és pigouviani támogatásokat, a pigouviani adók

externális költségekre és a pigouviani támogatások,

amikor externális hasznok vannak és a irányítás és ellenőrzés. A következő dolog,

amit tennünk kell, hogy megnézzük a Coase tétel, valamint a magán megoldásokat

az externális problémákra. Úgy látszik, kicsit túlzottan pesszimisták voltunk.

Bizonyos körülmények között, létezhetnek piaci vagy privát megoldások az externális

103
00:08:32,270 --> 00:08:35,789
problémákra, amelyek a Coase-tételben jelennek meg.

Az utolsó dolog, amit meg fogunk nézni, az a forgalomba hozható engedélyek. Ezek

a gyakorlatban rendkívül fontosak, a savas esők csökkentésében,

és még fontosabbá válhatnak a jövőben a globális klímaváltozás kezelésében. A forgalomba

hozható engedélyek, ahogy látni fogjuk, egyfajta kombinációi az irányítás és ellenőrzésnek,

valamint Ronald Coase ötleteinek,

aztán kiderül, hogy rendkívüli módon hasonlítanak a pigouviani adókra és

támogatásokra. Tehát efelé tartunk, a Coase féle tétel és

magán megoldások, majd forgalomba hozható engedélyek.

- [Narrátor] Ha tesztelni szeretnéd magad, kattints a kvízkérdésekre. Vagy, ha készen állsz

hogy tovább lépj, klikkelj a következő Videóra.

♪ [zene] ♪
Felirat: amara.org közösség
Fordította: Ádám Zsófia, Juhász Judit
Ellenőrizte: Tóró Edina
Lektorálta: Mandel Kinga Magdolna