A virtuális valóság, mint empátiagép

Chris Milk csúcstechnológiával készít megdöbbentő és elvarázsoló filmeket. De számára az emberi történetek az igazi hajtóerők, bármit is csinál. Ebben a rövid, hangulatos előadásban bemutatja, hogy dolgozik együtt zenészekkel, akár Kanye West-tel, akár az Arcade Fire-rel és elmondja a legújabb, pszichedelikus kísérleteit a virtuális valósággal.

A virtuális valóság világába
szokatlan módon kerültem bele.

A 70-es években történt,

nagyon fiatalon kezdtem.
Hét éves voltam.

Az eszköz pedig, amellyel
a virtuális valósághoz kapcsolódtam

az Evel Knievel játékmotor volt.

Íme a termék egy reklámban:

Hangalámondás: Micsoda ugrás!

Evel ezzel a fantasztikus
motorral száguld!

A forgóerő akár 30 méter magasra
is képes kilőni!

Ez volt a boldogságom
annak idején.

Mindenhová magammal vittem
ezt a motort.

És ott voltam Evel Kinevellel, együtt
ugrottuk át a Snake River szakadékot.

Kellett nekem a rakéta is,

de azt nem kaptam meg,
csak motorom volt.

Annyira benne voltam
ebben a világban,

hogy nem akartam történeteket mesélni
ha nagy leszek, kaszkadőr akartam lenni.

Ott voltam. Evel Knievel
a barátom volt.

Éreztem, amit ő érez.

De aztán mégsem jött össze. (nevetés)

Művészeti iskolába jártam.

Videoklipeket csináltam.

Ez az egyik első klipem.

(Kanye West - Touch the Sky)

Talán észrevehető némi hasonlóság.

(Nevetés)

És meglett a rakéta is.

(Nevetés)

Most már filmkészítő vagyok,
vagy kezdek az lenni,

és elkezdtem használni a
rendelkezésre álló eszközöket arra,

hogy a leglenyűgözőbb történeteket
mondjam el a közönségemnek.

A film elképesztő médium, az empátia
érzését is képes kiváltani,

olyan emberek iránt,
akik különböznek tőlünk.

olyan világok iránt,
amelyeket nem ismerünk.

Sajnálatos módon

Evel Knievel nem érezte ugyanazt
az empátiát irántam, mint én iránta,

és beperelt emiatt a klip miatt,

(Nevetés)

röviddel az elkészülése után.

A jó oldala az, hogy az embernek,
akit imádtam gyermekként,

akivé felnőttként válni
szerettem volna,

végre megszereztem az autogramját.

(Taps)

Beszéljünk a filmekről!

A film elképesztő médium,

de szinte alig változott,
mióta kitalálták.

Négyzetek sorozata, amiket
sorrendben lejátszanak.

Ezekkel a négyzetekkel
hihetetlen dolgokat műveltünk.

De az jutott eszembe,

lehetne-e valahogy új
technológiát használni

újfajta történetmesélésre,

így másféle történeteket mesélve el,

amelyeket a már 100 éve használt,
hagyományos eszközökkel

nem lehetne megjeleníteni?

Kísérletezésbe kezdtem,

egy empátiagépet akartam építeni.

Íme , az egyik kezdeti kísérlet.

(Zene)

Ennek "A belvárosi vadon" a címe.

Az Arcade Fire együttessel
közös project.

Megkértem a felhasználót, adja
meg a gyermekkori címét.

Ez egy weboldal.

Aztán kisebb dobozokban más-más
böngészőablakok jelennek meg.

Egy tinédzser fut az utcán,

aztán Google Street View és
Google Maps képek következnek,

és rájössz, hogy azon az utcán
fut, ahol felnőttél.

Megáll egy ház előtt, és ahol megáll,
az a te házad.

Ez fantasztikus volt, és mélyebben
megérintette az embereket,

mint azok a dolgok, amiket
négyzetekben alkottam addig.

Tulajdonképpen fogom
a múltad egy darabját,

és felhasználom
egy történet kereteként.

Aztán arra gondoltam,

oké, ez részben te vagy,

de hogy tudlak téged
beletenni a keretbe?

Installációkat kezdtem gyártani,

Ez itt "A szentély árulása",

három részre osztott kép,
íme a harmadik része.

(Zene)

Most benne vagy a keretben,

és az emberekből ez még erősebb
érzelmi, zsigeri reakciót váltott ki,

mint az előző munkám.

Aztán arra gondoltam, mit is
jelképez a keret?

A keret csak egy ablak.

Minden médium, amit nézünk,
a tévé, a mozi,

ablakok más világokra.

Arra gondoltam, remek, hogy
beletettelek egy keretbe,

de nem a keretben akarlak látni,
nem az ablakban,

hanem át kéne menned az ablakon
a másik oldalra,

hogy a másik világ lakója legyél.

És ezzel kerültünk vissza
a virtuális valósághoz.

Beszéljünk is róla!

Sajnos

a virtuális valóságról beszélni olyan,
mit építészetről táncolni.

Ez pedig itt némi tánc az építészetről
virtuális valóságban.

(Nevetés)

Szóval nehéz elmagyarázni.
De miért nehéz elmagyarázni?

Azért, mert ez egy kísérleti médium.

Csak érezni lehet, milyen.

Gép, de a belsejében

valós életnek érződik,
igazságnak érződik.

És érzed a jelenlétedet
a belső világban,

és érzed, hogy jelen vagy más bent lévő
emberek társaságában.

Szóval bemutatok egy
virtuálisvalóság-filmet:

teljes képernyőn lesz minden
információ,

amit virtuális valóságban filmezünk.

Minden irányban filmezünk tehát.

Ez egy általunk épített
kamerarendszer,

amely 3D-s kamerákat tartalmaz,
amik minden irányba néznek,

minden irányban rögzítő
mikrofonokkal felszerelve.

Ezzel egy gömböt építünk
köréd arról a világról, amelyben vagy.

Tehát amit most mutatok,
az nem bepillantás a világba,

hanem maga a világ
belekényszerítve egy négyzetbe.

Ennek a filmnek a címe:
"Felhők Sidra fölött".

A VRSE virtuális valóság-cégünkkel
és az ENSZ-szel,

és Gabo Arorával

együtt alkottuk meg.

Egy szír menekülttáborba mentünk
Jordániában decemberben,

ahol lefilmeztük egy 12-éves lány,
Sidra történetét.

Ő és a családja elmenekült Szíriából
a sivatagon át Jordániáig,

és az elmúlt másfél évet
ebben a táborban töltötte.

(Videó): Sidra: A nevem Sidra.

12 éves vagyok.

Ötödikes vagyok.

Szíriából, Daraa provinciából,
Inkhil városából származom.

Az elmúlt másfél évben itt, a jordániai
Zaatari táborban éltem.

Nagy a családom,

három fiútestvérem van,
egyikük még kisbaba.

Sokat sír.

Megkérdeztem apukámat, én
sírtam-e kisbabaként, azt mondta, nem.

Azt hiszem, erősebb baba voltam,
mint az öcsém.

CM: A headsetet felvéve mindez

nem így néz ki.

Körülnézhetsz ebben a világban.

Mind a 360 fokban, minden irányban
látod, mi történik.

És mikor ott ülsz a szobában
és nézed őt,

nem képernyőn keresztül
látod,

nem ablakon keresztül,
hanem ott ülsz vele együtt.

Mikor lenézel, látod, hogy ugyanazon
a földön ülsz, amin ő.

És emiatt

jobban átérzed az emberségét.

Mélyebben együtt érzel vele.

Úgy gondolom, ezzel a géppel
véleményeket változtathatunk meg.

És párat már meg is változtattunk.

Januárban elvittük ezt a filmet
Davosba a Világgazdasági Fórumra.

Megmutattuk egy csoportnak,

amelyben a tagok döntései milliók
életét befolyásolják.

Ezek az emberek egyébként
nem ülnének

egy sátorban egy jordániai
menekülttáborban.

De egy januári délután Svájcban

hirtelen ott találták magukat.

(Taps)

És megérintette őket az élmény.

Több ilyet fogunk tehát készíteni.

Az ENSZ-szel együtt készítünk jelenleg

egy egész sorozatot.

Épp most fejeztünk be egyet
Libériában.

Most Indiába készülünk.

Aztán fogjuk a filmeket,

és megmutatjuk őket az ENSZ-ben

dolgozóknak és látogatóknak.

Azoknak az embereknek,

akik változtatni tudnak
a film szereplőinek életén.

És itt szerintem még csak
a felszínt kapargatjuk,

a virtuális valóság sokkal
erősebb eszköz ennél.

Nem egy videojáték-kiegészítő.

Embereket köt össze
mélyen egymással.

Ilyesmit más médiumok
kapcsán még nem láttam.

Megváltoztatja az emberek
egymáshoz való hozzáállását.

És ezért gondolom,

hogy a virtuális valóság
megváltoztathatja az egész világot.

Szóval ez egy gép,

de a gépen keresztül együtt érzünk,

empatikusabbak leszünk
és összehangolódunk.

Így végül még emberibbé válunk.

Köszönöm.

(Taps)