Mozart "Varázsfuvolájának" titka - Joshua Borths

Teljes lecke megtekinthető: http://ed.ted.com/lessons/the-secrets-of-mozart-s-magic-flute-joshua-borths

Wolfgang Amadeus Mozart "Die ZauberFlöte" ("A Varázsfuvola") műve széles körben gyerekes mesének tűnik első pillantásra, azonban szimbólumrendszere valóban felforgató. Joshua Borths elmagyarázza, "A Varázsfuvolának" mely elemeit inspirálta Mozart némileg vitatott kapcsolata a közreműködése a szabadkőművességgel.

Lesson by Joshua Borths, animation by TED-Ed.

Tamino, az ifjú herceg
fut a sötét erdőben.

Egy sárkány üldözi.

Ahogy a sárkány felágaskodik,
hogy felfalja,

három titokzatos hölgy jelenik meg

és megölik a sárkányt
vad csatakiáltásukkal.

Így kezdődik Wolfgang Amadeus Mozart
műve, a "Die Zauberflöte",

vagy "A varázsfuvola".

Ezt a fantasy- daljátékot

- amolyan zenés, párbeszédes nép operát -

1791-ben mutatták be Bécsben.

Bár talán gyerekes tündérmesének tűnhet,

ez a tekervényes opera tele van
felforgató szimbólumokkal,

és most már a történelem egyik
legmeghatározóbb operájának tekintik.

Tamino találkozása a sárkánnyal
csak útjának a kezdete.

A hölgyek úrnőjüket,
az Éj Királynőjét hívják.

Ő elküldi Taminot, hogy kutassa fel
és szabadítsa ki a lányát, Paminát,

a gonosz varázsló, Sarastro fogságából.

Hogy segítse az útján,
odaadja neki a varázsfuvolát.

Tamino végül megtalálja Paminát
Sarastro templomában,

de az ellenség vonalai mögött

Tamino és Pamina rájönnek,
hogy a rossz oldalon állnak.

Az Éj Királynője igazából
sötétségbe akarja burkolni a világot.

Minden, amit Tamino eddig
tudni vélt, hamis volt,

és ez kétségekkel és zavarral árasztja el.

Ezért Taminora és Paminára
egy új küldetés vár:

Ki kell állniuk a bölcsesség
három próbáját,

hogy a nappal
legyőzhesse az éjszakát.

A fuvola varázserejének segítségével

a két fiatal sikerrel veszi a próbákat
és ellenáll a királynő gáncsvetéseinek.

Bebocsátást nyernek a templomba, miután
visszaállították a birodalom egyensúlyát.

E különös tündérmesének számos elemét

Mozart a szabadkőművesi
múltjából merítette,

abból a testvéri szervezetből,
amely mindenütt jelen volt Európában.

Történelmük, jelképeik, szertartásaik
a közképkorból származnak.

Mozart korának szabadkőművességére azonban

a 18. század Európájának eszméi
is hatást gyakoroltak -

a racionalizmus, a humanizmus,
és az olyan tekintélyek megkérdőjelezése,

mint a monarchia és az egyház.

A szabadkőművesség szimbólumai
és a felvilágosodás ezen eszméi

átszövik az egész operát.

Ha ez összeesküvés-elméletnek tűnik,
hát, az is volt a maga idejében,

de ma egészen komolyan veszik,

és számottevő tudományos
értekezések foglalkoznak vele.

Például néhány Mozart-kutató
szerint az Éj Királynője

Mária Teréziát, a Német-Római Birodalom
császárnőjét személyesíti meg,

aki a szabadkőműves mozgalmat
betiltotta Ausztriában.

Míg azóta is vita tárgya
a szabadkőműves jelképek

jelentése,

értelmezése és helye,

a tudósok abban egyetértenek,
hogy mindez valóban jelen van, tudatosan.

A szimbólumok egyike a hármas szám,

ami az egyensúlyt és a rendet
jelképezte a szabadkőműveseknél.

Természetesen elég könnyű bármilyen
mesében megtalálni a hármas számot,

de ez a "A Varázsfuvolában"
különösen feltűnő:

három próba,

három hölgy,

három lélek,

és három ajtó,

a zene nagy része Esz-dúrban íródott,

amit három bé jelöl a violinkulcs után.

Történelmi tény, hogy a szabadkőművesek
szertartásai három kopogással kezdődtek.

Erre az opera a három csodálatos
kezdő akkorddal utal,

melyeket drámai
szünetek tesznek teljessé.

Ezek az akkordok, melyek többször
ismétlődnek az operában,

más célt is szolgálnak.

Leképezik kicsiben az opera teljes ívét.

Az első, Esz-dúr alaphelyzetű akkord

egyszerű és dísztelen.

A gyermeki Tamino,

aki naivan mindent vakon elhisz,
amit a királynő

és udvarhölgyei mondanak.

A második akkord C-molban van.

Kellemetlen hangzása Tamino
szomorúságát és kétségeit tükrözi,

amit az opera felénél érez.

Amikor mindaz, amit a jóról és gonoszról
addig képzelt, a feje tetejére áll.

A jó és a gonosz csak egyike az operában
meglévő szélsőséges ellentétpároknak.

Szerepelnek benne nagyon magas
és nagyon mély hangok,

nappal és éjszaka,

egyszerű, dúdolható dallamok és bonyolult,
a kor számára nehezen érthető zene.

Az opera központi témája igyekszik
egyensúlyba hozni ezeket a szélsőségeket,

hogy elérjük a tökéletes harmóniát.

Ezt fejezi ki az,

hogy a befejező akkord a nyitányban
helyreállítja a zenei rendet.

Visszatér a diadalmas Esz-dúrba,

abba az akkordba, amivel kezdett,
csak megfordítva,

azaz, Mozart az alsó hangot
a tetejére teszi.

Habár megőrzi így eredeti harmóniáját,
az magasabbnak hangzik,

ezzel mutatva a felvilágosodás felé.

Ebben hasonlít Taminohoz,

aki sikeres próbái után visszaállítja
a birodalom rendjét,

miközben erősebbé, bölcsebbé
és érettebbé válik.