Létezik internetes magánlevél? Gondoljuk csak át!

E-mailt küldeni olyan, mintha levelezőlapot adnánk fel, — állítja elgondolkodtató előadásában Andy Yen kutató. E-mailünket bárki elolvashatja. Az e-mail magánszféráját védő titkosítási technológia természetesen létezik. Nehéz azonban telepíteni, és még nehezebb használni. Andy Yen bemutatja a ProtonMailt, melyet CERN-es munkatársaival fejlesztett ki, s szemlélteti, hogy így a titkosítás annyira leegyszerűsödik, hogy az internetes alkalmazások alapértelmezésévé válhat, igazi magánszférát kínálva minden felhasználónak.

25 éve a CERN kutatói
feltalálták a világhálót.

Az internet azóta
forradalmasította a kommunikációt,

s az üzlet- és életvitelünket is.

Az elképzelések,

melyek a Google, Facebook és
a Twitter és sok más alapjai,

gyökeresen átalakították életünket.

Tömérdek előnyünk származik ebből,
pl. kapcsolatokban gazdagabb a társadalom.

De hátrányai is vannak.

Az átlag internetező elképesztő mennyiségű

személyes információt tárol a neten.

Ehhez jön minden egyes Facebook poszt,

guglis keresés,

és minden egyes e-mail is.

Sokan úgy gondoljuk:

"Ugyan, csak egy e-mail!
Nincs abban semmi."

De ha az egy év,
vagy egy egész élet során

elküldött e-maileket vesszük figyelembe,

ezek összessége sokatmondó.

Elárulja, hogy hol voltunk,
kivel találkoztunk,

sőt még azt is, hogy mire gondolunk.

Még ijesztőbb, hogy adataink örök életűek.

Nemcsak hogy túlélhetnek,
hanem túl is élnek minket.

Adataink irányítása
kicsúszott a kezünkből.

Ezáltal a magánszféránké is.

Idén, mikor az internet betölti 25.
életévét,

fontos, hogy egy pillanatra

átgondoljuk ennek a jelentőségét.

Komolyan el kell gondolkodnunk.

Nemcsak a magánszférát vesztettük el.

A magánszféra fogalmát is.

Gondoljanak csak bele.

A jelenlévők többsége emlékezhet még,
milyen volt az élet az internet előtt.

De a mai nemzedék kiskorától rászokott,

hogy mindent megosszon az interneten,

s ez a nemzedék már nem fog rá emlékezni,
hogy valaha voltak "személyes" adatok.

Ha így folytatjuk tovább, húsz év múlva

a "magánszféra" értelme teljesen más lesz,

mind az önök, mind az én számomra.

Ideje tehát, hogy röviden átgondoljuk,

tehetnénk-e valamit ellene?

Igen, tehetünk.

Vegyük pl. a ma legnépszerűbb
kommunikációs eszközt:

az e-mailt.

Az e-mail feltalálása előtt
leveleket írtunk egymásnak.

Ugye, milyen egyszerű volt?

Először is papírra vetettük
a mondanivalónkat,

aztán beraktuk egy borítékba,
amelyet lezártunk,

s utána már el is lehetett küldeni,

feltéve, ha volt rajta cím meg bélyeg.

Sajnos a mai e-mail

nem a levél elektronikus megfelelője.

Sokkal inkább hasonlít a levelezőlapra,

abban az értelemben,
hogy bárki elolvashatja.

Amint az e-mail elhagyta a számítógépet,
addig, míg el nem éri a címzettet,

az e-mail teljes tartalma nyilvános.

A megoldás egy ideje ismert,

sokszor próbálták már megvalósítani.

Az alapmegoldás a titkosítás.

Az alapötlete egész egyszerű.

Először is titkosítjuk

a számítógép és az e-mail szerver
közti kapcsolatot.

Ezután a szerveren levő adatokat is.

Itt rögtön az első problémába botlunk.

Az e-mail szervernek ugye,
a kulcsokat is tárolnia kell.

Pont olyan, mintha egy böhöm lakat
mellett ott lenne a kulcsa is.

S nemcsak ez a baj.
A jog szerint bármely kormány

megkaphatja a kulcsot az adatainkhoz,

s még nem is kell ezt az orrunkra kötniük.

Ezt is könnyű kiküszöbölni,
legalábbis elméletben.

Mindenkinek saját kulcsot adunk,

majd ellenőrizzük, hogy
a szerver nem fér hozzá ezekhez.

Logikusnak tűnik, ugye?

Kérdés, hogy ez miért nem
valósult még meg.

Ha belegondolunk,

az internet ma elterjedt üzleti modellje

nem egyeztethető össze a magánszférával.

Soroljuk csak a web behemótjait.

Nyilvánvaló, hogy óriási
a hirdetések szerepe.

137 milliárd dollárt költöttek
2014-ben reklámokra.

A valóban személyre szabott hirdetésekhez

a cégeknek mindent
meg kell tudniuk rólunk.

Hogy hol lakunk,

milyen korúak vagyunk,
mit szeretünk és mit nem.

Mindent megkaparintanak.

Legegyszerűbben úgy jutnak hozzá,

ha betolakodnak a magánéletünkbe.

Nem várhatjuk tőlük, hogy
tiszteljék a magánszféránkat.

Ha internetes magánszférát akarunk,

nekünk magunknak kell megteremtenünk.

Sok éven át az e-mailt kizárólag

egy PGP-nek nevezett eljárással
lehetett titkosítani.

Elég bonyolult, ezért általában
profik tudják csak használni.

Ezen a diagramon láthatják

a titkosítás és a dekódolás folyamatát.

Nyilván nem való mindenkinek.

És ez része a problémának,

hiszen az információcserének
csak akkor van értelme,

ha van kivel cserélni.

Bár a PGP remek dolog,
és pompásan működik,

azoknak, akik nem értenek hozzá,

esélyük sincs az interneten
magánjellegű beszélgetésre.

Ezt a problémát kell megoldanunk.

Ha magánszférát az online világban is
meg akarjuk őrizni,

csak akkor járhatunk sikerrel,
ha az egész világ összefog.

Nem szabad tehát a belépést
a hozzáértőekre korlátozni.

A tech közösség kulcsfeladata,
hogy mindenki számára elérhető legyen.

Széles körben lehetővé kell tennünk
a magánszféra védelmét.

Tavaly nyáron, mikor minden újság
Edward Snowdenről cikkezett,

munkatársaim és én úgy döntöttünk,
hogy nekigyürkőzünk.

Akkoriban a CERN-ben,
a világ legnagyobb

részecske-gyorsítójánál dolgoztunk.
Ami egyébként protonokat is gyorsít.

Mindannyian kutatók voltunk,
leleményességünknek köszönhetően

roppant fantáziadús nevet
adtunk az új projektnek:

ProtonMail.
(Nevetés)

Manapság sok startup vállalkozás
garázsban születik,

vagy valakinek a pincéjében.

Mi itt is úttörők voltunk.

Mi a CERN étkezőjéből indultunk.

Ez már csak azért is jó volt,

mert éhség és szomjúság nem
fenyegetett bennünket.

Ennél is nagyobb hasznunkra volt azonban,

hogy minden nap déltől délután két óráig

a CERN menzáján ezrével nyüzsögnek
a kutatók és a mérnökök,

akik ingyen és bérmentve
megválaszolnak bármilyen kérdést.

Ebben a környezetben
vágtunk neki a feladatnak.

A célunk, hogy az önök e-mailjeiből

valami ilyesfélét csináljunk.

Legfontosabb, hogy mindez úgy történjen,

hogy önök észre se vegyék.

Célunk eléréséhez nemcsak technológiára,

hanem tervezésre is szükségünk van.

S hogy mégis konkrétan hogyan csináljuk?

Nyilván célszerű lenne, ha nem
hagynánk a szerveren a kulcsokat.

Ehelyett a felhasználó
gépén állítjuk elő őket.

És nem is egy kulcsot,
hanem egy kulcspárt.

Egy RSA magánkulcsot,
meg egy RSA nyilvános kulcsot is.

A két kulcsot matematikai
eljárással összekapcsoltuk.

Nézzük csak meg,
hogyan működik a levelezés,

mikor több felhasználó kommunikál.

Tegyük fel, hogy Bob és Alice szeretne
magánbeszélgetést folytatni.

Feladatunk az, hogy Bob üzenete

úgy jusson el Alice-hoz, hogy
a szerver közben ne tudja elolvasni.

Titkosítanunk kell tehát,

még mielőtt elhagyná Bob gépét.

Az a turpisság, hogy Alice nyilvános
kulcsával titkosítjuk.

A titkosított adatokat
a szerver továbbítja Alice-nek.

S mivel az üzenetet Alice
nyilvános kulcsával titkosítottuk,

az egyetlen kulcs, ami dekódolhatja,
az Alice magánkulcsa.

S persze egyedül
Alice-nek van ilyen kulcsa.

Elértük tehát a célunkat.

Bob üzenete úgy jutott el Alice-hez,

hogy a szerver közben nem tudta elolvasni.

Persze ez egy leegyszerűsített példa.

Az eljárás valójában sokkal bonyolultabb,

és sok ilyesféle szoftverre van szüksége.

S ez egyben a tervezés fő feladata,

vagyis hogy hogyan lehetne ezt az
igencsak bonyolult, terjedelmes szoftvert

valahogy úgy alkalmazni, hogy
a felhasználó ne bajlódjon vele.

A ProtonMaillel sikerült
ezt is megvalósítanunk.

Így működik a gyakorlatban:

Régi barátaink, Bob és Alice ismét

szeretnének magánbeszélgetést
folytatni.

Postafiókot nyitnak a ProtonMailnél,

– nem nehéz, pár másodpercig tart csupán –

a kulcs titkosítása és előállítása

a háttérben automatikusan folyik,

miközben Bob fiókot nyit.

Mikor kész, Bob rákattint
az "Új üzenet" gombra,

s a postafiók pont olyan, mint bármely
szokványos postafiók.

Mondjuk beírja ezt.

Aztán csak annyi a dolga,
hogy rákattint az 'Elküld' gombra,

s anélkül, hogy egy szikrányit
is értene a titkosításhoz,

s anélkül, hogy bármit máshogyan
csinálna, mint eddig,

Bob titkosított üzenetet küldött.

Ez azonban csak a kezdet.

Ami viszont bizonyítja,
hogy műszaki fejlesztéssel

a magánszféra könnyen biztosítható,
és nem szükségszerűen sérül.

Ha célunk nem a reklámbevétel
maximalizálása, hanem az adatvédelem,

akkor ezt elérhetővé tudjuk tenni.

Most nyilván mindenki azon töpreng,

hogy oké, védjük a magánszférát,
ez remek gondolat.

De vajon mindezt meg lehet-e oldani

a hirdetésekből származó
sokmilliós bevétel nélkül?

Szerintünk igen.

Ma már elértük azt a pontot,

amikor az emberek már világszerte
felismerték a magánszféra fontosságát,

és ilyen helyzetben már bármit
megvalósíthatunk.

Ez év elején

a ProtonMailnek annyi felhasználója lett,
hogy elfogyott a pénzünk,

s mikor ez kiderült,
a felhasználók összefogtak,

és összeadtak félmillió dollárt.

Ez példázza, hogy mi minden lehetséges,

ha egy közös cél érdekében együttműködünk.

Befolyással lehetünk a világra.

E pillanatban

kb. negyedmillió felhasználó vár
ProtonMailes postafiókra.

A világ minden tájáról sereglenek.

Ez a bizonyíték rá,

hogy ez nem csak amerikai
vagy európai belügy.

Világszerte fontos dolog,
mindannyiunkat érint.

Figyelemmel kell kísérnünk,
ahogy halad az idő.

Hogyan tudjuk megoldani a problémát?

Először is

egy új üzleti modellt kell találnunk
az internet számára.

Olyat, amely nem kizárólag

a reklámokból él és fejlődik.

Új internetet kell létrehoznunk,

ahol a magánszféra és a személyes
adataink védelme mindennél előbbre való.

Ennél is fontosabb, hogy az internet
olyan hely legyen,

ahol a magánszféra
az alapértelmezett beállítás,

nem csak egy választható lehetőség.

A ProtonMaillel megtettük az első lépést.

De ez csak az első lépés egy hosszú úton.

A jó hír, amit ma szeretnék
önökkel megosztani,

az izgalmas hír, hogy nem vagyunk egyedül.

Az internetes magánszféráért és
szabadságért küzdő mozgalom

egyre erősebbé válik,

s ma már világszerte tucatnyi
projekt jött létre,

amelyek együtt harcolnak
a magánszféránk védelméért.

Ezek a projektek védik az internetes
csevegést, a telefóniát,

a fájl-tárolást, az internetes keresést,

az internetes böngészést,
s még sok minden mást.

Ezek a projektek nem hirdetések
dollármilliárdjaiból élnek,

hanem az emberek támogatására épülnek,

olyan magánszemélyek támogatására,
mint önök és én.

Ez az, ami számít.

Elvégre a magánszféra tőlünk függ.

Ma kell megvédenünk,
mert internetes adataink

nemcsak nullák és egyesek
érdektelen sorozata.

Sokkal több ennél.

Az életünk, az élettörténetünk,

barátaink, családunk,

sok szempontból a reményeink és vágyaink.

Ma kell jogaink védelmére időt szánnunk.

Hogy titkainkat az lássa csak,
akivel meg akarjuk osztani.

Enélkül nem létezhet szabad társadalom.

Elérkezett az ideje, hogy közösen
kiálljunk, s kijelentsük:

Igen, olyan világban akarunk élni,
ahol van internetes magánszféra.

Igen, együtt tudunk működni,
hogy elképzelésünk valóra váljon.

Köszönöm figyelmüket.

(Taps)