Juan Enriquez: A gyerekeink már más faj lesznek?

Az emberi evolúció során több emberverzió is egymás mellett élt. Esetleg most is egy frissítés közepén járunk? Juan Enriquez a TEDxSummiten időn és téren keresztülszáguldva jut el a mostani pillanatig -- és mutatja meg, hogy a technológia milyen bizonyítékokkal is szolgál a talán éppen most zajló, gyors evolúcióra.

Mint minden jó történet,

ez is réges-régen kezdődött,

mikor tulajdonképpen még semmi sem volt.

Ez az univerzumunk teljes képe

körülbelül 14 milliárd éve.

Minden energia egyetlen egy pontba koncentrálódik.

Valamilyen oknál fogva felrobban,

és mindenféle dolgok kezdenek megjelenni.

Most járunk körülbelül 14 milliárd évnél.

Ezek a dolgok csak nőnek és nőnek,

több billió ilyen

hatalmas galaxissá.

És ezekben a galaxisokban

hatalmas porfelhők vannak.

Fordítsanak különös figyelmet

erre a három ágacskára

a kép közepén!

Így néznek ki,

ha ráközelítünk.

Ezek a poroszlopok amit látnak,

mikor ennyi por van egy helyen --

amúgy billió mérföldes léptékben képzeljék el ezt -

szóval mikor ilyen sok por van együtt,

az történik, hogy összeállnak,

és egy termonukleáris reakció indul el.

És amit most éppen látnak,

az a csillagok születése.

Ezek éppen megszülető csillagok.

Mikor már elég csillag van,

összeállnak egy galaxissá.

Ez itt például pont egy különösen fontos galaxis,

mert mind itt vagyunk.

(Nevetés)

És ha ráközelítünk erre a galaxisra,

láthatunk egy viszonylag normális,

nem különösebben érdekes csillagot.

Mellesleg körülbelül a történet két harmadánál járunk.

Szóval ez a csillag meg sem jelenik

a történet kétharmadáig.

És most az történik,

hogy van annyi maradék por,

ami nem gyullad ki csillagként,

hanem egy bolygó lesz.

Ez körülbelül négy milliárd éve történik.

Nem sokkal ezután

még mindig van elég maradék anyag,

hogy összeálljon az őslevessé,

és létrehozza az életet.

És az élet csak nő és nő és nő,

amíg össze nem omlik.

(Nevetés)

Az igazán furcsa rész az,

hogy az élet nem egyszer, nem kétszer,

hanem ötször omlik össze.

Szóval a Földön szinte minden élet megszűnik

körülbelül öt alkalommal.

Ha belegondolnak igazából annyi történik,

hogy egyre komplexebb és komplexebb,

több és több dolog lesz

amiből építkezni lehet.

Mi fel sem tűnünk

körülbelül a történet 99,96%-ig

-- csak hogy objektívan láthassuk magunkat és őseinket.

Szóval tulajdonképpen két teória van arra,

hogy miért is vagyunk itt.

Az első elmélet az,

hogy így lett megírva.

E szerint

mi vagyunk a teremtés

színe-java.

És az ok galaxisok billióinak,

bolygók trilliárdjainak létezésére

az, hogy valami ilyesmi

és ilyesmi megszülethessen.

Ez az univerzum célja,

és őszintén szólva

ennél nem is lesz jobb.

(Nevetés)

A kérdés amit fel kell tennünk magunknak az,

hogy nem arrogáns ez egy kicsit?

És ha esetleg az --

főleg azt tekintve, hogy mennyire közel kerültünk a kihaláshoz.

A fajunknak körülbelül kétezer példánya maradt.

Pár esőmentes héttel több,

és soha nem találkoztunk volna velük.

(Nevetés)

(Taps)

Szóval talán keresni kell egy másik elméletet

ha már az első nem elég jó.

A második elmélet: Javulhatunk?

(Nevetés)

Miért is tennénk fel ezt a kérdést?

Mert eddig a humanoidák legalább 29 javuláson

vannak túl.

Úgy tűnik igenis javultunk.

Újra és újra javultunk.

És úgy tűnik, újabb javulásokat fedezünk fel.

Ezt tavaly találtuk.

Egy másikat múlt hónapban.

És ha már ezen gondolkodunk,

feltehetjük a kérdést:

miért EGY emberi fajról beszélünk?

Igazán furcsa lenne, ha

Afrikában és Ázsiában és az Antarktiszon

pontosan ugyanabba a madárba botlanánk --

tekintve, hogy legalább nyolc más

emberverzióval is együtt éltünk

már ezen a bolygón?

Szóval normális esetben

nem csak a Homo sapiens,

normális esetben

több különböző emberféle is itt mászkál.

És ha ez a normális eset,

akkor jogos a kérdés,

oké, ha valami mást akarunk teremteni

mekkora mutációra van szükség?

Svante Paabo tudja a választ.

A különbség emberek és neandervölgyiek között

a génkészlet 0,004 százaléka.

Ekkora a különbség

két különböző faj között.

Ez megmagyarázza napjaink néhány politikai vitáját.

(Nevetés)

De ha már itt járunk,

az egyik legérdekesebb dolog az, hogy

hol vannak és mennyire kicsik ezek a mutációk.

Az emberek és a neandervölgyiek

spermájukban, heréjükben,

illatukban és bőrükben különböznek.

Ezek azok a gének

amik eltérnek egymástól.

Szóval elég kis változások is nagy hatással járnak.

És miközben ezen gondolkozunk,

folytatjuk a mutálódást.

Körülbelül 10.000 éve a Fekete-tengernél

felbukkant egy génen egy mutáció,

ami a kék szemhez vezetett.

És ez folytatódik és folytatódik,

és ahogy folytatódik,

mi ebben az évben

fel fogjuk fedezni az első 10.000 emberi genomot,

mert mára elég olcsó a génszekvenálás.

És ha megtaláljuk ezeket,

megtaláljuk a különbségeket.

Mellesleg erre a vitára még nem állunk készen,

mert eleget használtuk rosszra a tudományt.

A 20-as években azt hittük, az emberek jelentősen különböznek egymástól.

Ez részben Francis Galton munkáin alapult.

Ő Darwin unokatestvére volt.

De az USA, a Carnegie Intézet,

Stanford, az Amerikai Neurológusok Egyesülete

túl messzire ment.

Az elképzelés elterjedt és problémát okozott.

Tulajdonképpen emberi lények

rettenetes bánásmódjához vezetett.

Szóval az 1940-es évek óta azt mondjuk, nincs különbség,

mind ugyanolyanok vagyunk.

Az év végére megtudjuk, hogy ez igaz-e.

És mikor ezen gondolkozunk,

furcsa dolgokat találunk,

például, hogy van-e ACE-géned?

Miért is fontos ez?

Mert oxigén nélkül senki sem mászott meg 8000 méter magas csúcsokat,

akinek nem volt ACE-génje.

És ha jobban bele akarunk menni,

mi van az 577R genotípussal?

Kiderült, hogy minden valaha tesztelt olimpiai teljesítménysportoló férfi

legalább egy variációját hordozza a génnek.

Ha ez igaz,

elvezethet néhány nagyon bonyolult kérdéshez

a londoni olimpiával kapcsolatban.

Három lehetőség van:

Azt akarjuk, hogy az olimpia keményen dolgozó

mutánsok parádéja legyen?

(Nevetés)

A második lehetőség:

Miért nem úgy játszunk, mint a golfban vagy a vitorlázásban?

Ha neked van és neked nincs,

akkor neked adok egy tizedmásodperc előnyt.

A harmadik verzió:

mivel ez egy természetesen előforduló gén,

és neked van te pedig nem a jó szülőket választottad,

akkor neked lesz jogod javulni.

Három különböző lehetőség.

Ha ezek a különbségek választják el

az olimpiai érmet a nem olimpiai éremtől.

És felfedezzük ezeket a dolgokat,

pedig mi emberek nagyon szeretünk változtatni,

a kinézetünket, a viselkedésünket,

a testünket.

Körülbelül 10,2 millió plasztikai műtét zajlik az Egyesült Államokban,

de ezekkel a technológiákkal amik ma elérhetővé válnak,

a mai korrekciók, eltüntetések,

augmentációk és javítások

gyerekjátéknak fognak tűnni.

Már Önök is látták Tony Atala TED előadását,

ez a lehetőség, hogy

nyomtatópatronokat sejtekkel töltünk meg

lehetővé teszi, hogy bőrt, szerveket

és más testrészeket nyomtassunk.

És ahogy ezek a technológiák fejlődnek,

és újra és újra találkozunk ilyen dolgokkal --

2000-ben a humángenom felfedezése --

olyan, mintha semmi sem történne

amíg egyszer csak meg nem történik.

És akár most is ilyen hetekben járhatunk.

És ha belegondolunk,

ez a két fickó akik 2000-ben felderítik a humángenomot,

és a Public Project amint 2000-ben felderíti a humángenomot --

nem hallasz róluk túl sokat,

de aztán tavaly hallasz egy kínai kísérletről,

ahol fogták egy egér bőrsejtjeit,

vegyi anyagokat öntöttek rá,

a bőrsejteket őssejtté változtatták,

ezeket hagyták nőni,

és létrehozták az egér pontos másolatát.

Ez elég nagy dolog.

Mert tulajdonképpen ez azt jelenti,

hogy foghatsz egy sejtet,

ami egy pluripotens őssejt,

olyan mint egy síelő a hegy tetején,

és ez a két síelő két pluripotens őssejtté válik,

néggyé, nyolccá, tizenhattá,

és annyira zsúfolt lesz

16 osztódás után, hogy

a sejteknek szét kell válniuk.

Úgyhogy lemennek a hegy egyik oldalán,

a hegy másik oldalán.

És ahogy ezt kiválasztják,

ezek csonttá válnak,

aztán akik másik utat választanak vérlemezkék lesznek,

ezek makrofágok,

ezek pedig T-sejtek.

De nagyon nehéz visszajutni,

ha egyszer elindultál lefelé.

Kivéve persze ha van egy sílifted.

Ez a négy vegyi anyag képes rá,

hogy bármilyen sejtet megfogjon,

és visszavigye a hegy tetejére,

így bármilyen testrésszé válhat.

Ha belegondolunk,

ez potenciálisan azt jelenti,

hogy bármilyen organizmus

teljes másolatát elkészítheted

egyetlen sejtjéből.

Ez azért akkora dolog,

mert foghatsz bármilyen sejtet, nem csak egerekét,

emberekét is,

és emberi őssejtté alakíthatod.

Ez történt októberben,

bőrsejtekből őssejteket,

majd májsejteket csináltak.

Elméletileg tehát

bármilyen organizmust elkészíthetsz egyetlen sejtjéből.

Egy másik kísérlet:

ha le tudnád fénymásolni a tested,

akkor valószínűleg az elmédet is le akarnád.

Az egyik dolog amit a TED-en láthattunk

körülbelül másfél éve,

ez a fickó volt.

Csodálatos szakmai beszédet tartott.

Professzor az MIT-n.

Dióhéjban azt mondta,

hogy vehetünk retrovírusokat,

és betehetjük egerek agysejtjeibe.

Megjelölhetjük őket fehérjékkel

amik világítanak ha felkapcsoljuk őket.

Így feltérképezhető minden útvonal

ahogy az egér lát, érez, tapint,

emlékezik, szeret.

És akkor egy száloptikán keresztül

felkapcsolhatod ugyanazokat a dolgokat.

Miközben ezt csinálod,

két színben képzeld el,

tehát az információt akár le is töltheted

bináris kódként a számítógépedre.

Szóval mi is a lényeg?

Nem teljesen elképzelhetetlen,

hogy egy nap képesek leszünk letölteni a saját emlékeinket

esetleg egy új testbe.

És talán más emberek emlékeit is fel tudjuk tölteni.

Ennek akad néhány kisebb

etikai, politikai és morális vonzata.

(Nevetés)

Csak egy gondolat.

Ezek a kérdések

amik egyre fontosabbá válnak

a filozófusok, kormányzók,

közgazdászok, tudósok számára.

Mert ezek a technológiák nagyon gyorsan fejlődnek.

Gondoljunk egy kicsit bele

az agy példáján keresztül.

A legelső hely ahol

manapság hatalmas evolúciós nyomást érzünk ,

egyrészt a rengeteg

bejövő információ,

másrészt a szerv formálhatósága miatt,

az az agy.

Van egyáltalán bizonyítékunk minderre?

Vegyük például az ezer főre jutó autistákat.

2000-ben így álltak a dolgok.

Így néz ki 2002-ben,

2006-ban, 2008-ban.

Ennyit nőtt kevesebb, mint egy évtized alatt.

És még mindig nem értjük, miért is.

Viszont tudjuk, hogy talán

az agy hiperaktív, hiperbefolyásolható

módon reagál,

és ilyen egyének jönnek létre.

Ez csak egy a meglévő dolgok közül.

Vannak emberek, akik kiemelkedően okosak,

akik mindent képesek felidézni amit életükben láttak,

emberek szinesztéziával,

emberek skizofréniával.

Mindenféle dolgok folynak,

és még mindig nem értjük,

hogy hogyan és miért is.

A kérdés, amit fel akarunk tenni az,

hogy ez vajon az agy és az információfeldolgozás

gyors evolúciója-e?

Mert ha belegondolunk mennyire sok adat áramlik az agyunkba,

egy nap alatt annyi adattal szembesülünk,

mint régen egy élet alatt.

Itt van négy elmélet a témában,

hogy mi is történik éppen,

plusz egy csomó másik.

Nincsenek jó válaszaim.

Sokkal több kutatásra van szükség.

Egy lehetőség a gyorsételfétis.

Vannak bizonyítékok arra,

hogy az elhízás és az étkezés

hatással vannak

a génmódosulásokra,

amik esetleg befolyásolhatják

a csecsemők agyi működését.

A második lehetőség a "szexi kockafejűké".

Ez nagyon ritkán fordul elő.

(Nevetés)

(Taps)

De ami történik az az, hogy

ezek a "kockafejűek" közelednek egymáshoz,

mert magasan képzettek a számítógépes kódolásban

amit magasan megfizetnek,

sőt más részletközpontú feladatokban is jók,

és így egy helyre koncentrálódnak földrajzilag,

hasonlók társaságát keresve.

Ez a hasonló egyedek párosodásának hipotézise,

ahol ezek a gének

felerősítik egymást.

A harmadik: túl sok információ?

Annyi dolgot próbálunk feldolgozni,

hogy néhány ember szinesztéziás lesz

és mindenre emlékezni fog.

Más emberek túlérzékenyek lesznek az információáradatra.

Mások különböző pszichológiai állapotokkal vagy

reakciókkal válaszolnak az információra.

Lehet, hogy ezt csak a vegyszerek okozzák.

De ha ekkora emelkedést

látsz egy betegség körében,

akkor vagy rosszul végzed a méréseidet,

vagy valami történik, nagyon gyorsan,

és ez talán valós idejű evolúció.

Szóval a lényeg.

Szerintem mint faj,

éppen átmenetben vagyunk.

Mikor Steven Gullansszal elkezdtünk írni, még nem ezt gondoltam.

Azt hiszem Homo evolutisszá válunk éppen,

akik, bárhogyan is,

de nemcsak a saját környezetükkel szemben tudatosak,

hanem kezdik közvetlenül és akaratlagosan

irányítani a saját fajuk,

baktériumok, növények és állatok evolúcióját.

És véleményem szerint ez a változás akkora mértékű,

hogy az unokáink és dédunokáink

talán már egészen más faj lesznek.

Köszönöm szépen.

(Taps)