Fiók helyett appstore-ba! | Juli Mata, Anna Jankó & Juli Oravecz | TEDxYouth@Budapest

Együtt kezdtek bele egy interdiszciplináris projektbe, amely során megtanulták, hogy az oktatáson túli innováció csak kitartással, önbizalommal, konstruktív kritikán nyugvó kompromisszumokkal juthat el a koncepciótól a megvalósulásig.

Mata Juli írói ambícióit cserélte dizájnra, hogy ne csak megfigyelőként, de tevőlegesen is változtathasson a körülötte lévő világon, majd külföldi kalandozásai után haza hozta és itt kamatoztatja a tanultakat. Júlia bölcsész tudását kiegészítve a MOME menedzsment képzésével elsősorban közösségépítés és társadalmi hasznosság vezérelte, tervezői szemléletet is integráló projektek szervezésével foglalkozik. Annát az unalomig ismert városunk fel nem ismert értékeinek kutatása, felélesztése vonzza, ezért keresett alternatív utakat a művészettörténet és német szak elvégzése után.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet TED-konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx.

Műsorvezető: Tavaly volt egy előadás,
Miló Dávid előadása,

az építészet és a kommunikáció
összefüggéséről beszélt

és azzal engedtünk benneteket utatokra,

hogy fedezze fel mindenki,
hogy az ő házában milyen történet rejlik.

Mert minden háznak, minden tárgynak,

és minden embernek van egy története.

Most három ember története fonódik
egybe a következő előadásban.

Egy hölgy, akit a kíváncsiság
és a kalandvágy hajt,

egy, aki az értelmet keresi,

és egy, aki az értékek
megőrzése iránt van elkötelezve.

Erre még Ottlik Géza is azt mondaná,

hogy minden megvan egyben,
hogy valami jó dolog süljön ki belőle.

Egy idézetet akartam felolvasni
szintén Ottliktól,

mert ő kerül a középpontba most:

"Nem tudom, hogy mi a lényege
egy ember életének.

Tettei, a viselt dolgai,

vagy olyasféle megfoghatatlan apróságok,

mint egy ködös téli reggelének
a hangulata.”

Én azt hiszem, hogy ez a ködös téli reggel
fogja meg legjobban azt,

ami az embernek
és a környezetének az esszenciája.

Ez pedig egy hajnali háztetőről
látszik leginkább.

Úgyhogy nézzük meg, hogyan lehet
ezt a hajnali háztetőt,

ezt a ködös téli reggelt, vagy éppen
napsütéses nyári reggelt átélni ma,

a 21. században, a mai technológiával
és három hölggyel:

Mata Juli, Oravecz Juli
és Jankó Anna következik.

(Taps)

Mata Juli: Az egyetemi évek alatt
sokszor hallhatjuk,

hogy örüljünk, amíg tanulhatunk,

hiszen a való világ az iskolapadon túl
nem olyan szerteágazó és izgalmas,

mint ahogy azt az oktatási feladatok
alapján elképzelnénk.

Aztán sokat hangoztatják azt is,

hogy a munkához való készségeket valójában
nem az iskolapadban sajátítja el az ember,

ahol olyan dolgokra helyezik a hangsúlyt,
amire később valami kevés szükség lesz.

Ott van a diplomás munkanélküliek
növekvő száma.

Akkor mitévő lehet az,

akiben egyetemi projektek idealizmusa
mélyen gyökeret vert,

és a prognózisok alapján

csak a hétköznapok szürkesége
várja a diplomán túl.

Mi azt mondjuk higgyen, mert van más út.

Persze azt nem mondjuk,

hogy kolbászból van a kerítés,
amit eddig senki nem vett észre,

de azt igen, hogy minden ellentmondás
és nehézség ellenére

áthidalható az oktatás
és a valóság közötti távolság.

Mi hárman a MOME-n találkoztunk.

Anna és Juli hallgatóként, én mentorként,

egy olyan kurzus keretein belül,

amely ezt az ellentmondást
igyekezett feloldani.

A cél a múzeumi élmény újragondolása volt.

Hogyan lehetne a vitrinbe zárt tudást,

és a mindent a szemnek és semmit
a kéznek felfogást megváltoztatni,

lehetőleg az egyre könnyebben
hozzáférhető technológia segítségével.

Az egyetemeken megszokott
elvont feladatokkal ellentétben,

valós problémákra aktuális lehetőségek
tükrében kerestük a választ.

Az élő múzeumi kapcsolatoknak
köszönhetően

visszajelzést kaptunk
az egyetemen kívüli világból is.

Ez persze még nem garancia semmire.

Végződhetett volna minden
a szokásos forgatókönyv szerint,

tapssal a prezentáció végén,
aztán megy a dokumentáció a fiókba.

Nem így történt.

Partnerünk a Petőfi Irodalmi Múzeum volt.

Azon gondolkodtunk, hogyan lehetne

a Budapesten játszódó regényeket
a történet helyszínein megismerni.

Hogyan lehetne kilépni a múzeumi térből,

kiszabadítani az archív dokumentumokat
és képeket a vitrinekből?

Hogyan lehetne a regény valóságát
közelebb hozni a jelenhez?

Az olvasásélmény újragondolásával,

a regény városi kalandtúrává alakításával,

digitális technológia alkalmazásával

közelebb hozható
az irodalom a fiatalokhoz.

Oravecz Juli: "Lilivel novemberben
ismerkedtem meg

20 évvel ezelőtt éjszaka negyed egykor.

Hogy hányadika volt,
arra már nem emlékszem.

November vége fele járhattunk.

Csak arra emlékszem, hogy éjfél tájt
egy ablakban álltam a Rózsadombon.

Orromat a hideg üveghez nyomtam.

Két tenyeremmel ellenzőt formáltam
s néztem ki az éjszakába.

De így sem láttam semmit.”

Ugye ismerős a történet?

Az idézet Ottlik Géza Hajnali háztető
című regényének felütése.

Ha a könyvben nem is,

egy a Rómer Flóris utcában álló pad
felirataként találkozhattatok vele.

Hogy miért pont ide került?

Mert a villa, amely előtt a pad áll,

lehetne akár a történetbeli
estély helyszíne is.

Számtalan irodalmi mű idézi meg
Budapest utcáit, tereit, házait.

Ha csak az ismertebb regények közül
választunk egy példát:

közületek ki gondolkodott el
már azon gyerekként

a Pál utcai fiúkat olvasva,
hogy hol lehet a Grund?

Megvan-e még?

Ha igen, akkor milyen lehet most?

Vagy, hogy melyik lehet az a pesti bérház,

ahol Esti Kornél délutánig aludt
átdorbézolt éjszakái után?

Hol fogyaszthatta kései reggelijét?

Vajon voltunk már ezeken a helyeken?

Ha igen, valószínűleg akkor sem tudták,
hogy regények díszletei között járnak.

A Hajnali háztetők is egy ilyen történet.

Vannak benne valós helyszínek mint
az Egyetem tér, vagy a Feneketlen tó,

és vannak benne kitalált,
ám mégis valahogy ismerős helyek,

mint egy belvárosi lebúj
vagy a már említett rózsadombi villa.

Hónapokon át kutattuk
lelkesen ezeket a helyeket.

Nyakunkba vettük a várost,
barangoltunk, kérdezősködtünk.

Mata Juli: Lehet, hogy kezdeti hév
vagy a mi idealizmusunk,

de a lelkesedés átragadt a múzeumra is.

Bár akkor még nehezen lehetett
elképzelni a végeredményt,

mégis bizalmat szavaztak
egy csapat fiatalnak,

és azt mondták, vágjunk bele.

Álljunk meg itt egy pillanatra,
mert fontos momentum ez.

Bíztunk egymásban.

Tettre készek voltunk és mertünk álmodni.

Ezen tényezők
együttállása nélkül nincs siker.

Most már tudjuk.

Jankó Anna: Persze ekkor még
fogalmunk sem volt róla,

mekkora fába vágjuk a fejszénket.

Csak úgy röpködtek az ötletek.

OJ: Bontsuk a regényt állomásokra

és kössük össze
a városban elszórt pontokat.

JA: Vezessék a résztvevőket
találós kérdések.

Találják ki ők, merre kell menniük,
mindezt egy korabeli térkép alapján.

OJ: Közben beépített
emberekkel találkoznak.

Egy kávézóban egy pincértől
malac képeslapot kapnak

és a zsírosbödönben cigányzene szólna.

JA: Tanuljanak meg kariokát táncolni.

Kezdjenek el bridzselni,

gyakoroljanak be kártyatrükköket,
ami természetesen csak frakkban az igazi,

úgyhogy mindenki érkezzen
korhű ruhadarabokban.

MJ: Álmodj! Határ a csillagos ég, ugye?

Aztán kiderül, hogy a csillagos ég
azért távol van.

A megvalósítást is
el kell kezdeni valahogy.

Ahogy Anni mondta: kell egy keret.

Az ötlet technológiai megvalósításért,
kivitelezőért kiáltott.

Ekkor került még egy szereplő
az egyenletbe.

MTA Sztaki vállalkozott a kivitelezésre
és elindult a közös történetünk.

Egy nagy presztízsű egyetem,

egy a magyar közkincs és kultúra
mellett elhivatott intézmény

és a magyar tudományos világ
egyik elismert szereplője.

Óriások találkozása,

amely amennyi csodát ígér,
annyi veszedelmet is rejt.

Ráadásul három nagyon más égtájról
jött óriás és persze mi.

Ambivalens egy helyzet.

Nem kis kihívás a három teljesen
más gondolkodású szakértelmet

összehangolni, és végigvinni a projektet.

De lehet!

OJ: Amikor a múzeummal
először ültünk össze,

kiderült, hogy az eredeti koncepciót
túl kockázatosnak találják.

Beláttuk, hogy éjszaka egy budapesti
háztető valóban nem veszélytelen.

Főként nem pár elfogyasztott sör után.

(Nevetés)

Mi a sétát elsősorban
a saját korosztályunknak szántuk.

Úgyhogy fiatalos bevállalással
terveztünk meg olyan élményeket,

amelyek egy közintézmény számára
túl nagy rizikót jelentenek.

JA: A technológiai keret miatt is
újra át kellett rágnunk

az eredeti kalandos versenyre,
a közösségi médiára építő terveket.

Ugyanakkor határt kellett szabnunk
a gyűjtésünknek is,

különben még mindig múzeumokban,
könyvtárakban, archívumokban ülnénk

a korabeli cikkek, különböző újságok,
filmek és fotók tömkelegében.

Ha minden ötletünkhöz ragaszkodtunk volna,

még most is a GPS koordinátáknak
megfelelő archív térképet keresnénk.

A SZTAKI fejlesztői kapacitását pedig
egy egész évre lekötnénk,

ami csak a programozók
fizetésével számolva is

komoly költségekkel járt volna.

MJ: A végeredmény

már csak távoli családi viszonyban van
az eredeti koncepcióval.

Az eredeti csoportos
éjszakai kalandtúrából

végül egyéni okos-telefonos
városi séta lett.

A regényrészletek továbbra is

a történet helyszínén hallgathatók meg,
illetve olvashatók el.

Ezeket azonban kiegészítettük
multimédia galériákkal,

amelyek több mint 300 archív cikk,
videó és fénykép segítségével

idézik meg a 30-as évek Budapestjét.

OJ: Beszámoló, hogy kik vettek részt
egy opera bemutatón,

és ki milyen estélyiben jelent meg.

Cikk, hogy hogyan töltse el szabadidejét
hasznosan egy dolgozó nő,

és képes reklámhirdetések,
melyek arról győzködnek,

miért van szükségünk
a leghaszontalanabb árucikkekre.

Én ekkor döbbentem rá igazán,

mennyi hasonlóság van
akkor és most között.

JA: "Ha az állásadó azt kívánja,
hogy alkalmazottja hosszú hajat viseljen,

akkor az alkalmazott legjobban
teszi, ha meghagyja a haját.

De bölcsen teszi, ha tartózkodik
a bubifrizurától akkor is,

ha az állásadó nem törődik a frizurájával.

Ha ugyanis álláscserére kényszerül,
akkor a bubifrizura súlyos tehertétel,

mert sajnosan kellett tapasztalnunk,
hogy az alkalmazottat kereső állásadók

ismételten azzal küldték
el a jelentkező házvezetőnőt,

hogy bubifrizurás nőt nem alkalmaznak."

Ha már a külsőségeknél tartunk

biztos hallottatok már róla,
mennyire fontos volt ebben a korban

a megszólítások rendje.

"Amikor Franciaországban már mindenki
Monsieur, Madame vagy Mademoiselle,

az Egyesült Államokban pedig
Mister, Mistress vagy Miss volt,

akkor Magyarországon Kovácsot,
Kovácsnét, sőt még Kovács urat is

csak a társadalom alantas szféráiban
lehetett sértődés nélkül keresni.

Egyébként el kellett dönteni,

hogy az illetőt tekintetes, nagyságos,

méltóságos vagy kegyelmes úrnak,
illetve asszonynak szólítjuk-e,

s ha főnemes volt, akkor azt is,

hogy egyszerűen csak gróf,
illetve báró úrnak,

vagy kegyelmes, illetve méltóságos
gróf, illetve báró úrnak."

OJ: Megismertük a felszín alatt forrongó
éjszakai élet szereplőit is.

Megtudtuk például, hogy a prostituáltak
is osztályokat alkottak.

A Duna korzó luxuslányaitól a Nyugati
pályaudvar pár pengős utcalányaiig,

akik törzshelyükre betérve fokhagymás
pirítóst falatoztak tormás virslivel.

(Nevetés)

Egyébként ezt és más,
a könyvekben szereplő ételeket is

beválogattuk abba a menübe,

amit a Csendes Létteremben a séta
egyik állomásán ki is próbálhattok.

MJ: Végül 13 intézmény archívumában
kutattunk hosszú hónapokon át.

Kiműveltük magunkat
transz-mediális történetmesélésből,

a játékok és a narratívák
ellentmondásából,

strukturáltunk séta élményt,
regényt boncoltunk,

felhasználói felület
funkcionalitásán agyaltunk,

helyszíneket kerestünk a városban,

hangfelvételt rendeztünk
és zenéket válogattunk.

Aztán teszteltünk,
teszteltünk és teszteltünk.

Rengeteget tanultunk köszönhetően annak,
hogy megtört az átok,

és átléphettük a koncepció és a valóság
közötti kifürkészhetetlen határt.

Rájöttünk, hogy nem lehetünk
kreatív mártírok,

és hogy a mi határozatlanságunkon
is sok minden múlt.

Meg kellett mutatni a partnereknek,
hogy bízhatnak bennünk,

és hogy a konstruktív kritika inspirálóbb,
mint a kételkedés és a negatív hozzáállás.

Azért vagyunk itt ma hárman,

mert ez a projekt is tanúbizonysága annak,
hogy egységben az erő.

Egyikünknek sem ment volna
a többiek nélkül.

Egy mindenki által vágyott,

de annál nehezebb együttműködésnek
lehettünk megálmodói, majd vezetői.

Nekünk megérte.

Vágjatok bele ti is.

Ne hagyjátok, hogy az ötletek
a fiókban végezzék.

Köszönjük.

(Taps)

Műsorvezető: Mindenek előtt
mondjuk el szerintem,

hogy hol érhető el ez a városi kalandtúra.

MJ: Ez a séta letölthető mind iOS,
mind Android platformra.

Egyébként az MTA Sztaki guide kukac hand
városi túra alkalmazásának

az egyik sétája.

Innen tölthető le ingyenesen.

Műsorvezető: Valahol majd fogtok találni
egy könyvjelzőt kifele

és azon rajta van a cím.

Menjünk vissza az élményekre.

Egy olyan felfedezést
akár háztető, akár épület,

meséljetek el, ami igazán új volt
és lenyűgöző a számotokra.

OJ: Még a koncepcióalkotás legelején
megkerestünk egy háztetőt

a Mechwart liget környékén, ahol persze
egy kedves barátunk lakott.

Fantasztikus élmény volt hajnalban
fölkelni ötkor télen

és fagyoskodva állni az antennák között.

Most ez úgy hangzik,
mintha nem lenne fantasztikus,

de az volt.

(Nevetés)

Ebből rengeteget merítettünk.

A fotókat felhasználtuk
az alkalmazásban is.

MJ: Így van.

Most az alkalmazásnak a nyitó fotója
annak a reggelnek az egyik eredménye.

Műsorvezető: Kívánunk nagyon sok
kellemes hajnali háztetőt a nézőknek.

(Nevetés)

Köszönjük szépen nektek.

Mind: Köszönjük.

(Taps)