A meglepő ok, amiért szörnyen érezzük magunkat, mikor megbetegszünk – Marco A. Sotomayor

A teljes lecke angol nyelven itt található: http://ed.ted.com/lessons/the-surprising-reason-you-feel-awful-when-you-re-sick-marco-a-sotomayor

Bizsergésként kezdődik a torokban, majd köhögéssé válik. Izmaink fájni kezdenek, ingerlékennyé válunk, és elveszítjük étvágyunkat. Most már biztos: influenzásak vagyunk. Logikus azt feltételeznünk, hogy a tünetek e borzalmas egyvelege a testünkben tomboló fertőzés eredménye, — de ez valóban így van? Marco A. Sotomayor elmagyarázza, valójában mitől érezzük magunkat rosszul.

Lecke: Marco A. Sotomayor
Animáció: Henrik Malmgren

Bizsergésként kezdődik a torokban,
majd köhögéssé válik.

Izmaink fájni kezdenek,

ingerlékennyé válunk,

és elveszítjük étvágyunkat.

Most már biztos: influenzásak vagyunk.

Logikus azt feltételeznünk,
hogy a tünetek e borzalmas egyvelege

a testünkben tomboló fertőzés eredménye,

de ez valóban így van?

Mitől érezzük valójában rosszul magunkat?

Mi van, ha testünk maga okozza
ezt az ördögi támadást?

Először akkor betegszünk meg,
mikor egy kórokozó, pl. az influenzavírus

testünkbe jut, majd megfertőzi
és pusztítja sejtjeinket.

A kellemetlen betolakodónak
más hatása is van:

felhívja immunrendszerünk
figyelmét az állapotunkra.

Amint testünk felfedezi a fertőzést,
a segítségünkre siet.

Elsőként makrofágnak nevezett
sejtek lendülnek támadásba,

megkeresik és elpusztítják
a vírusokat és a fertőzött sejteket.

Ezután a makrofágok fehérjemolekulákat,
ún. citokineket szabadítanak fel,

melyek feladata immunrendszerünk
még több vírusölő sejtjét

mozgósítani és összeszervezni.

Ha ez az összehangolt törekvés elég erős,

legyőzi a fertőzést,
mielőtt még észrevennénk.

De testünk ilyenkor csak előkészíti
a terepet a valós küzdelemhez.

Néhány esetben a vírusok tovább terjednek,

még a vérbe és fontos
szervekbe is bejutnak.

Hogy elkerüljük ezt
az olykor veszélyes véget,

immunrendszerünknek erősebb
támadást kell indítania,

összehangolva tevékenységét az aggyal.

Ezen a ponton jelennek meg
a kellemetlen tünetek,

kezdve a felszökő testhőmérséklettel,

a fájdalmakkal

és az álmossággal.

Miért érezzük ezeket?

Mikor az immunrendszer
komoly támadás alatt áll,

több citokint bocsát ki,

ami két reakciót vált ki.

Először, az egész testünket behálózó
bolygóideg gyorsan továbbítja

az információt az agytörzsnek,

elhaladva a fájdalomfeldolgozás
egyik fontos területe mellett.

Másodszor, a citokinok a testen át
eljutnak a hipotalamuszba,

az agy azon részébe, mely a hőmérséklet,

a szomjúság,

az éhség

és az alvás szabályozását végzi,

és még sok mást is.

Mikor a hipotalamusz megkapja az üzenetet,

egy másik molekulát,

ún. prosztaglandin E2-t termel,
mely felkészíti a csatára.

A hipotalamusz jelzéseket küld,
mely az izmokat összehúzódásra utasítja,

és testhőmérséklet-emelkedést okoz.

Ettől leszünk álmosak is,

és ezért veszítjük el étvágyunkat
és emiatt nem vagyunk szomjasak.

De mi az értelme ezeknek
a kellemetlen tüneteknek?

Még nem tudjuk biztosan,

de néhányan azt gondolják,
hogy segítenek a felépülésben.

A hőmérséklet-emelkedés
lassíthatja a baktériumok működését,

és segíthet immunrendszerünknek
elpusztítani a kórokozókat.

Alvással több energiához jutunk
a fertőzés elleni harchoz.

Ha nem eszünk, májunk felveheti
a vérben lévő vas nagy részét,

és mivel a vas fontos
a baktériumok túléléséhez,

így halálra éheztetjük őket.

A csökkent szomjúságérzet
miatt kissé kiszáradunk,

így kevésbé adjuk át
a kórokozókat tüsszentéssel,

köhögéssel,

hányással

vagy hasmenéssel.

Viszont érdemes megjegyezni,
hogy ha nem iszunk elég vizet,

a kiszáradás veszélyessé válhat.

A testi fájdalmaktól még
érzékenyebbek vagyunk,

ami felhívja a figyelmet
elfertőződött sebekre,

melyek rosszabbodnak,
vagy betegségünket okozzák.

A fizikai tünetek mellett

a betegségtől ingerlékenyek,

levertek

és zavartak leszünk.

Ez azért van,
mert a citokinok és prosztaglandin

az agy fejlettebb részeibe is eljuthatnak,

és megzavarják az ingerületátvivő anyagok,

pl. a glutamát,

az endorfinok,

a szerotonin

és a dopamin tevékenységét.

Ez pl. az érzelmeket szabályozó
határkérgi rendszerre

és az érvelésben szerepet
játszó agykéregre hat.

Tehát valójában a test saját immunválasza

okozza a megbetegedéskor érzett
legtöbb kellemetlenséget.

Sajnos, nem mindig működik tökéletesen.

A világon több millió ember
szenved autoimmun betegségekben,

melyeknél az immunrendszer az egészséges
sejteket fenyegetésként kezeli,

így a test önmagát támadja.

De az emberek többségénél

több millió évnyi evolúció
finomhangolta az immunrendszert,

így az értünk és nem ellenünk dolgozik.

Betegségeink tünetei idegesítőek,

de együttesen olyan ősi folyamat jelei,

mely a következő évszázadokban
is védelmezi testünket

a külvilággal szemben.