Arguments Against International trade

♪ [zene] ♪

- [Alex] Az előző videókban elmagyaráztuk
a kereskedelem előnyeit.

Ma ki fogunk értékelni néhány érvet,

amelyet gyakran hallani a nemzetközi
kereskedelem korlátozásáról.

A nemzetközi kereskedelem vitatott téma.

Sok vita övezi.

Nem fogjuk sorra venni őket
semmi esetre sem.

De itt a néhány leggyakoribb.

A kereskedelem csökkenti a munkahelyek
számát az Egyesült Államokban.

Helytelen olyan országokkal kereskedni,
amelyekben gyerekeket dolgoztatnak.

Bizonyos munkahelyeket itthon kell tartani
nemzetbiztonsági okokból.

Bizonyos kulcsiparágakat
itthon kell tartani,

mert jótékony kihatásuk van
a gazdaság más ágazataira.

És növelhetjük az USA jólétét,
szól az érvelés,

a kereskedelem stratégiai
protekcionizmusával.

Értékelni fogjuk

ezen érvek egyes elemeit.

Tekintsük a kereskedelmet
és a munkahelyeket.

Mi történik, ha csökkentenek egy vámot?

Növekszik az import,
és kevesebb munkahely lesz

az importtal versengő iparágban.

Ha például vám van a cipőkön,
és csökkentjük a vámot,

több cipőt fogunk importálni
Kínából és Vietnámból,

és ez kevesebb munkahelyet jelent

az amerikai cipőgyártó iparban.

Ezt látják az emberek,
amikor a vám csökkentésére gondolnak.

Aggódnak az állások elvesztéséért
az amerikai iparban.

Mi azonban mélyebben és alaposabban
szeretnénk értelmezni a problémát.

A kulcskérdés, amit fel kell tennünk:

"Miért küldenek nekünk az emberek árukat?
Miért hajlandók túlórázni

Kínában és Vietnámban,
hogy cipőket küldjenek nekünk?"

Bizosan nem szívjóságból.

Végső soron árukat akarnak cserébe,
árukat vagy szolgáltatásokat.

Dolgoznak, termelnek,
hogy fogyaszthassanak.

Árukat küldenek nekünk,
mert árukat akarnak cserébe.

Nem szívjóságból teszik,

hanem önérdekből,
ahogy Adam Smith mondta.

Ez a nemzetközi kereskedelem
egy alapvető tulajdonságára vet fényt,

miszerint az importért exporttal fizetünk.

Ha többet importálunk,
végső soron többet fogunk exportálni,

mert az importunkért
az exportunkkal fizetünk.

Ez azt jelenti, hogy a kereskedelem
egyáltalán nem tesz tönkre munkahelyeket.

A kereskedelem munkahelyeket mozgat
az importtal versengő iparágakból

az export-iparágakba,
és összességében az átlagbérek növekednek

a viszonylagos versenyelőny miatt.

Mivel az importjainkért
exporttal fizetünk,

ha többet importálunk,
többet fogunk exportálni.

A munkahelyek száma csökken az importtal
versengő iparágakban,

és növekszik az export-iparágakban.

Ez a folyamat nem mindig könnyű.

Problémák adódhatnak, amikor állások
vesznek el az alacsony képzettségű,

importtal versengő szektorban, és állások
nyílnak a képzettebb export-szektorban.

Összességében, mikor az USA
javakat importál,

azokat jellemzően alacsony képzettségűek
termelték, mert Amerika átlagban

magas képzettségű gazdaság,
világviszonylatban magasan képzett

dolgozókkal, de vannak
alacsonyan képzett dolgozóink is,

és az import jellemzően
az alacsony képzettségű

dolgozók által termelt
termékekkel versenyez.

Minden jó lesz, ha az oktatási rendszerünk

jól működik, és az alacsonyan képzettek

növelni tudják képzettségüket,
és a csúcstechnológia felé mozdulnak,

vagy nem feltétlenül csúcstechnológiai,
de magas képzettségű iparágak felé.

Természetesen ez egy nagy "ha",
és az átállás nehéz lehet.

Ezt kontextusba kell azonban helyezni.

Növekvő gazdaságban a munkahelyek
folyton megjelennek és eltűnnek,

nem csak, illetve alapvetően nem

a nemzetközi kereskedelem miatt,
hanem a preferenciák

és a technológia változása miatt.

Vessünk erre egy pillantást.

Fontos, amikor kereskedelemről

és munkahelyekről gondolkodunk általában,

hogy az amerikai gazdaság pontosan
azért sikeres,

mert a munkahelyek folyton
létrejönnek és tönkremennek.

A munkahely tönkremenése
gyakran a haladás és a növekedés jele.

Gondoljanak Thomas Edisonra.

Tönkretette a bálnavadász iparágat
a villanykörte feltalálásával.

A CD-k, önök közül egyesek talán már
nem is emlékeznek a kompakt lemezekre,

tönkretették a munkahelyeket
a lemezgyártó iparágban.

Az MP3-ak tönkretették
a munkahelyeket a CD-iparágban.

Gyakran ezen a módon
következik be a haladás.

Összességében a foglalkoztatás
és az életszínvonal

idővel folyamatosan nő,
és a növekedésnek pontosan az az oka,

hogy a régi munkahelyeket tönkreteszik,
új munkahelyeket hoznak létre.

Ebben az állandó kavarodásban
a trend a gazdagabb munkahelyek,

jobban fizető állások,
magasabb bérek irányába mutat.

Végül is a technológia és a kereskedelem
előnyösek az USA gazdaságának.

A gyerekmunka olyasmi,
amit senki sem akar,

de fontos megérteni,
hogy a gyerekmunka olyasmi,

ami akkor történik,
ha az emberek szegények.

A gyerekmunka megszokott volt a
XIX. századi Nagy-Britanniában

és az Egyesült Államokban.

A gyerekmunka letűnt a fejlett világban,

ahogy az emberek gazdagabbak lettek.

Azok az erők, amelyek csökkentették
a gyerekmunkát a fejlett világban,

a fejlődő országokban is működnek.

Ahogy az országok gazdagabbá válnak,
a gyerekmunka letűnik.

A grafikon azt mutatja,
hogy ahogy a valós GDP per fő növekszik,

a 10 és 14 év közötti gyerekek százalékos
aránya a munkaerőben csökken.

Tehát a valós GDP növekedése csökkenti

a gyerekek százalékos arányát
a munkaerőben.

A körök arányosak a gyerekek
abszolút számával a munkaerőn belül,

tehát pl. Kínában a munkaerőn belül

a gyerekek aránya kb. 12%,

de mivel olyan sok kínai gyerek van,

abszolút értékben ez egy nagy szám.

Még egyszer: a kulcs itt tényleg az,

hogy a gazdasági növekedés
csökkenti a gyerekmunkát.

Tehát ha csökkenteni szeretnénk
a gyerekmunkát,

azt kell elérnünk, hogy az ország
meggazdagodjon.

A kérdés az, hogy felgyorsíthatjuk-e
ezt a folyamatot

a gyerekmunka betiltásával,

vagy ha visszautasítjuk a kereskedést
a gyerekmunkát használó országokkal?"

Ez valójában a legszegényebb
országokkal való kereskedés elutasítása.

Tényleg ezt akarjuk tenni?
Azt akarjuk mondani a szegény országoknak:

"Veletek nem fogunk kereskedni."

Sokféle nem szándékolt következménye
lehet azoknak a törvényeknek,

amelyek jó dolgot próbálnak tenni,
de visszaütnek.

Amikor például India
betiltotta a gyerekmunkát,

az egyik hatás az volt,
hogy csökkent a gyerekek bére,

mert most már titokban
kellett őket alkalmazni.

Mivel a bérük alacsonyabb volt,
a családok szegényebbek lettek,

és mivel a családok szegényebbek lettek,

még több gyerekmunkára volt szükségük.

Tehát nagyon könnyű olyan
szabályt hozni, amely visszaüt.

Véleményem szerint nem jó ötlet
a nemzetközi kereskedelmet

fegyvernek használni vagy eszközként
a gyerekmunka ellen.

Sokkal jobb ötlet lenne
segíteni a szegény országoknak,

ingyenes oktatást kínálni
a szegény országoknak,

iskolai ebédet kínálni
a szegény országoknak.

Ez növeli az ösztönzést,
hogy iskolába küldjék a gyerekeket,

mert akkor kapnak enni.

Tehát egy csomó dolgot tehetünk
a gyerekmunka csökkentéséért

a szegényebb országokban, de
hogy azt mondjuk azoknak az országoknak,

"Nem fogunk kereskedni veletek,
mert szegények vagytok,

és gyerekmunkát használtok, pontosan úgy,

ahogy mi tettük a XIX. században."

Véleményem szerint ez
tényleg nem hatásos politika.

Kereskedelem és nemzetbiztonság.
Igen, egyes iparágakat valószínűleg

védeni kellene
a nemzetbiztonság érdekében.

Az a probléma ezzel az érveléssel,
hogy nagy visszaélésekre ad lehetőséget.

Szinte minden iparág
állíthatja és állítja is,

hogy lényegesek
a nemzetbiztonság szempontjából.

Adjunk néhány példát. Oltások gyártása?

Igen, valószínűleg jó ötlet,
hogy legyen némi belföldi kapacitásunk is.

Nem mindig akarjuk külföldről vásárolni
az oltásainkat, biztos ami biztos.

Angórakecske gyapjú? Komolyan?

Igen. Akár hiszik, akár nem,
azzal az érvvel védtük az angórakecskéket

hogy a gyapjuk szükséges

a katonai egyenruhák gyártásához.

Igen, egyesek szerint a kecskék
létfontosságúak a nemzetbiztonsághoz.

Nem viccelek.

A kulcsfontosságú iparág elve nagyon
népszerű a csúcstechnológiában.

Azzal érvelnek, hogy a nemzet számára
egyes iparágak számos okból

különösen fontosak,
hogy megvessék a lábukat.

"A biológia, a mikrobiológia lesz a jövő,

ezért szükségünk van erre az iparágra."

Vagy "A számítógépek a jövő,

ezért szükségünk van erre az iparágra."

Azzal is érvelnek, hogy ezek az iparágak
kihatnak más iparágakra.

Tudást hoznak létre, kutatást
hoznak létre, dolgozókat hoznak létre,

high-tech dolgozókat, akik szétszóródnak
a gazdaság más területeire,

és olyannyira hasznosak a gazdaságnak,

hogy az már túlmutat az adott iparág
által termelt GDP-n.

Ross Perot híres érve volt ez,
azt mondta, hogy:

"Számítógépes chipet gyártani jobb,
mint burgonya-chipset."

Bizonyos értelemben ez igaz lehet,

de összességében nem meggyőző érv.

Ma például a legtöbb számítógépes chip

olcsó tömeggyártott termék.

Nem olyasmi, amit egyáltalán
gyártani akarnánk.

Nem is kell sok munkaerő a gyártáshoz.

Leginkább nagy gyárakban gyártják,

melyek igazából nem sok pénzt termelnek.

Sokkal jobb nagy nyereséggel megtervezni
a terméket, ahogy az Apple teszi,

mint megvenni a csipeket,
amelyeket az Apple

az iPhone-okban használ,
és amik nem is termelnek sok pénzt.

1990-ben a Walmart többel járult hozzá
a termelékenység fellendítéséhez,

mint a Szilícium-völgy.

Tehát mindig nehéz megmondani,

pontosan mik is a legfontosabb iparágak.

Nem gondolnánk, hogy a Walmart kereskedés
óriási fontosságú iparág,

mégis a Walmart a világ legnagyobb cége,
és rengeteget tett azért,

hogy termelékenyebbé tegye
az amerikai gazdaságot.

Tehát senki sem tudja igazán,

melyik iparágaknak van
igazán fontos kihatása,

és ha hozzávesszük
a politikai gazdaságtant,

miszerint a politika gyakran

rossz indokokra alapozva hoz döntéseket,

ez az érv tényleg nem nagyon meggyőző.

Még egy érv, ami elméletben működik,

de nem valószínű,
hogy működjön a gyakorlatban.

Lehetséges, hogy egy ország vámokat
és kvótákat használjon,

hogy nagyobb részt kapjon
a kereskedelmi haszonból.

Itt az az érv, hogy ha korlátozni
vagy adóztatni tudjuk az exportot,

nem az importot, hanem az exportot,

akkor megengedhetjük a belföldi cégeknek,
hogy kartellként lépjenek fel,

ez egy módja annak,
hogy segítsünk a belföldi cégeknek

monopóliumként, kartellként fellépni.

Tehát a kormányzat és a belföldi cégek,

kivetnek egy adót vagy korlátozzák
az exportot,

hogy emeljék az exportáruk
árát a világpiacon,

és többet markoljanak
a kereskedelmi haszonból.

Működhet, különösen,
ha kevés helyettesítője van

az amerikai gyártású áruknak.

Másrészt, ha vannak helyettesítői
az amerikai gyártású áruknak,

vagy túl magasra nyomjuk fel
az áruink árát,

és az hozza létre a helyettesítőket,

hosszú távon valójában
csökkentjük a piacainkat.

Sőt, a kereskedelem stratégiai
protekcionizmusa mellett érvelni

nem is olyan jó ötlet,
ha más országok visszavághatnak.

Ha minden ország megpróbálja ezt tenni,
akkor a világkereskedelem egésze

összezsugorodik,
és egyik országnak sem lesz jobb.

Tehát mikor megpróbálunk
nagyobb szeletet kihasítani a tortából,

mindig aggódnunk kell amiatt,
hogy kisebbé tesszük a tortát.

Még egyszer, az érv elméletben működik.

Egy nagyon ügyes kormányzat lehet,
hogy meg tudja csinálni,

de a gyakorlatban az nem nagyon jó ok
a kereskedelem korlátozására.

Összegzésképpen a kereskedelem
korlátozása erőforrásokat pazarol

azáltal, hogy átviszi a termelést alacsony
költségű külföldi termelőktől

magas költségű belföldi termelőkhöz.

A kereskedelem korlátozásai
megakadályozzák a belföldi fogyasztókat,

hogy minden kereskedelmi
hasznot kiaknázhassanak.

Van néhány jó érv is
a kereskedelem korlátozása mellett.

Néhány érv helytálló,

de általában korlátozottan alkalmazható.

Összességében azt gondolom,
hogy a szabadpiac szilárd politika

abban az értelemben,
hogy a legtöbb esetben jól működik,

a protekcionizmus viszont
csak korlátozott számú

körülmény között fog jól működni.

Köszönöm.

- [Narrátor] Ha szeretné magát tesztelni,
kattintson a kérdésekre.

Ha pedig készen áll a folytatásra,
kattintson a következő videóra.

♪ [zene] ♪