Draw My Life - Markiplier

Itt is van! Egy kis szeletke az élettörténetemből. Sok mindenen keresztülmentem de örülök nekik, mivel ezek a tapasztalatok formáltak olyanná amilyen most vagyok. Köszönöm hogy támogattok mindig!

Iratkozzatok fel még több videóért ide: http://bit.ly/N9m47z

Likeoljatok Facebookon az alábbi címen: https://www.facebook.com/markiply
Kövessetek Twitteren: https://twitter.com/#!/markiplier

Hello mindenki! Sokan kértétek hogy csináljak egy "Rajzold le az életem" videót szóval a 1000. videómat megünnepelvén megcsináltam nektek ezt a kis videót. Remélem tetszeni fog hogy váltam olyan emberré, mint amilyen most vagyok. Mint minden igaz történetnek, ennek is vannak jó és rossz pillanatai, nem minden csak a boldogság de ezek miatt váltam olyanná amilyen most vagyok. Élvezzétek! :))

Livestreamek: http://www.twitch.tv/markiplier
Pólók: http://markiplier.spreadshirt.com/

Zenék: http://audiomicro.com/royalty-free-music
Effektek: http://audiomicro.com/sound-effects

Helló mindenkinek! Markiplier vagyok, és NAGYON köszönöm srácok, hogy velem voltatok 1,000 videón át

Még elképzelni is nehéz, hogyan jutottunk el idáig, és nagyon akartam valami különlegeset az 1,000. feliratkozó-mérföldkőre.

Vagyis, nem 1,000 feliratkozó, 1,000. videó-mérföldkő. És azt hiszem ez a videó jól elfogja magyarázni, hogy jutottam el idáig.

És Ti, srácok, hogyan segítettetek megváltoztatni az életemet. Mert ezek a dolgok nagyon fontosak számomra, mert elmondják, hogy lettem az, aki ma vagyok.

És nagyon hálás vagyok hogy velem maradtatok.

Szóval, LÁSSUNK HOZZÁ!

Egy O'ahu nevű szigeten születtem a csendes óceán közepén, ami Hawaii 3. legnagyobb szigete.

És Honolulu város otthona, ahol egy katonai támaszponton születtem.

Az apám katona volt, 23 évig volt a seregben, mielőtt nyugdíjba vonult.

Koreában állomásozott, mikor megismerte anyámat. Egy általános történet, amit hallottam.

De a találkozásuk eredménye ÉN lettem! Egy gyönyörű baba!

Az...nem nagyon gyönyörű ott, de a művészi képességeim hiányosak.

KÜLÖNBEN IS, egyébként is megszülettem, és döbbenetesnek születtem. És izmosnak.

Egy gigantikus baba voltam, amire anyám emlékeztet időnként.

4,5 kilós voltam, ezért Marknak neveztek el.

Mind izom természetesen. NE KÉTELKEDJETEK BENNEM!

Nem sokkal azután, hogy megszülettem, apám visszavonult a seregtől, hogy felvegyen egy munkát, hogy valami könyv vállalkozás elrendezés művésze legyen.

De, akárhogy is, Cintinnatiban, Ohioban kötöttünk ki a sok hely közül.

Nem vagyok benne biztos, mert nem hiszem, hogy itt nagy családunk lenne.

Akárhogy is, ebbe a döbbenetes otthonba költöztünk a gigantikus hátsó udvarral,

ami ebbe az elképesztő erdőbe vezetett, ahol én és a

bátyám a legtöbb időnket töltöttük. Úgy értem, ha nem a számítógépen voltunk

akkor az erdőben játszottunk a patakban, ebihalakat vettünk fel, indákat vágtunk és függtünk rajtuk.

Úgy értem, mi nagyon összekötődtünk abban az erdőben és az valami ami nagyon hiányzik

arról a házról, de mikor nem az erdőben voltunk, játszottunk ezen a mágikus

szerkezeten, amit számítógépnek hívtak, amit apánk tényleg fiatalon mutatott meg nekünk.

Mármint, komolyan elszállt tőle az agyam akkoriban, mert

nem tudtam elképzeni nélküle az életemet.

Úgy értem, történeteket mondott, hogy a régiek milyenek voltak és hogy egész szobákat töltöttek be

de én csak elképedtem, hogyan tudta, amit tud.

Akkoriban nem is tudtam az internetről.

Kevés számítógépes játék volt, de IGAZI tapasztalat

amit játékokból kaptam, a Szuper Nintendó rendszerből jött, amit a testvérem kapott karácsonyra.

Mármint, ez az oka, hogy én és testvérem most ilyen közel állunk egymáshoz,

mert annyit játszottunk együtt vele. Az ott a testvérem balra.

A neve Tom. Az én vagyok jobbra, mint azt láthatjátok még mindig döbbenetes voltam, de

ő egy nagyon rendes srác és nélküle nem lennék most az aki vagyok.

Sajnos nem csak jó dolgok történtek akkoriban. Apám és Anyám sokat veszekedett.

Ezalatt azt értem, hogy...sokat veszekedtek és Apának viszonoznia kellett...

Öhm, nem volt boldog ott, ahol volt és hát nem értettük testvéremmel, miért, de

csak próbáltuk elterelni magunkat videojátékokkal. Tudod, elutasitani és próbálni nem figyelni, amikor tudtunk.

De előbb-utóbb már nem működött, sőt elkerülhetetlen volt, de a válás végre eljött.

És elég szomorúak voltunk, de szomorúbbak voltunk Apánkat látni

teljesen befalazódni, mármint, nem volt pénzünk.

A bevétel fele eltűnt és elvesztettük a házat, ezért hát nem tudtunk olyan sok játékot venni,

mint amennyit azelőtt, szóval kihagytunk egy csomó játékot, de legalább

megtarthattuk a számítógépet és ez az ami

megszerettette velem a számítógépeket és a technológiát. És meg kéne említenem,

hogy egy elég buta gyerek voltam. Én és a testvérem versenyt tartottunk,

ahol megpróbáltunk minél magasabbra ugrani a lépcsőről

és megnézni, hogy melyikünk tud az alján lévő szőnyegre esni.

Éppen nyerésre álltam, deee végül betörtem a koponyámat

az egyik lépcsőfokon. Ennek több értelme lesz később, de mint mondtam

korábban, elég BUTA gyerek voltam. Mikor kiköltöztünk a házból,

nem tudtam többet a magániskolába járni, ahová eddig jártam,

ami nekem teljesen megfelelt, mert amúgy se érdekelt,

de csak ennyit tudtam. Azt sem tudtam, mire jók a szekrények a folyosón, mikor az új suliba kerültem.

Úgy értem, minden teljesen más volt nekem és

nem tudtam elvonulni a világ elől, nem volt már erdő sem a ház körül, ahova mehettem volna és

egy csomó barátomat elvesztettem, és újra kellett kezdenem mindent...:(

Ez számomra egy elég sötét időszak volt, mert nem tudtam mit csináljak.

De végül barátokra leltem, persze

megint valami butaságot találtunk ki: "Milyen messze tudsz

leugrani a mászókáról verseny" és épp győzelemre álltam...

de végül leestem a földre... és eltörtem a karom,

szerencsétlen esés volt, mind a csontok és dolgok kilátszottak:

DE ez egy jó dolog volt (ez itt a bátyám megijedve),

ez egy jó dolog volt, mivel így találtam

barátokra, kérdezhetnétek: "Nos, azt hogy?"

Hát így történt: mivel a kezem be volt gipszelve

és egy ceruzát sem tudtam kihegyezni, Szóval ez az

igazán fantasztikus srác, Drew úgy döntött, hogy segít nekem,

ahol tud. Drew egy magas vörös emberke volt, de nagyon jófej

srác volt egyébként. Miatta jobban benne voltam a bandában,

ahol még több barátot szereztem. És ahol lefújtam a fejét

az én király trombitálási képességemmel. HÚHA!

Miután hosszú ideig randizgatott, Apa talált

valakit, akivel mindannyian egyetértettünk, ő volt talán a

legrendesebb lány a világon, akivel találkoztunk, és a neve Dee volt.

És, úgy értem, jól kijöttem vele, mert vett nekünk Playstation 2-t

és ezért nagyon izgatott voltam, de csinált valamit,

amit mi nem tudtunk, és ez boldoggá tette

Apát. És ez volt talán a legfontosabb

dolog, amit bárki tehetett volna. És, ettől kezdve a középsuliban

kezdtem szellőssé válni. Túljutottam az osztályokon,

tudod, minden jól ment, jó tanuló lettem. Sok barátra

leltem a bandában, és a bandán kívül is. Játszottam néhány

remek játékkal, érted. Nagyon elégedett voltam, azzal, amit tettem, mint a Half Life 2, és ilyenek.

És volt néhány barátnőm is itt meg ott, érted.

És ez mindig nagyon vicces, amikor egy fiatal tinédzser

vagy, aki elsőként éli át a párkapcsolatot,

szórakozást, és ilyenek. Nagyon klassz volt. És minden dologra

felnézni abban az időszakban, ahol nem volt szükség semmire,

nem volt szükség játékokra újra, és elszomorodva

sodródni az életbe, szóval, dolgokra felnézve

menni egyetemre. Nagyon izgatott voltam végre

kimozdulni önmagamként. De ezután, apukám néhány rossz

hírrel fogadott. Letett egy papírdarabot elém és csak

olvastam, bármi mondandó nélkül, és nagyon okos gyerek voltam

szóval megértettem minden egyes szót, amit mondott, minden

technikai hókusz-pókuszt, de a lényeg az, hogy alapvetően

nagy betűkkel leírt szó, ami azt mondta "RÁK", és a legrosszabb fajta rák.

Szóval, ez egy kemény időszak volt nekem, mert

eléggé elvesztettem, amit csináltam. Minden tisztának

tűnt nekem előtte, de most minden olyan,

mintha elveszni látszana tőlem. Azt hittem, tudtam, mit akarok pontosan csinálni,

ami az volt, hogy videojátékokat csináljak. Ezt akartam

és az Apám nem értett velem egyet, de azt hittem ez az,
amit csinálni fogok.

Viszont, kezdtem felfogni, hogy

a játékok nem működnek szóval levettem a listámról

és fókuszáltam, arra hogy mérnök leszek. Eredetileg

civil mérnök voltam, de aztán orvosbiológiai mérnökre mentem,

mert kellett egy orvosi iskolai programot elvégezni, de

ez sem sikerült. Nem akartam ezt csinálni. Szóval csiki-csukiztam vissza.

jártam a mérnökit újra. Aztán, azt gondoltam "Hé, ha azt akarom

csinálni, amit akarok, akkor videójátékokat készítek." És nem tudtam

eldönteni, mit akarok csinálni az életemmel. Egyfajta

kereszteződésben álltam, és frusztrált voltam.

Miután Apám meghalt, jobban összezavarodtam, mint valaha voltam előtte.

Anya annyira dühös lett, hogy végül kirúgott engem.

És most. végre azt csinálhatom, amit szeretek. Szóval, köszönöm srácok.

Őszintén. Mindent megköszönhetek az életemben most, a támogatást,

amit adtatok nekem. Elveszett voltam korábban. Nem volt célom előtte.

De most képesek vagyunk megváltoztatni a világot, tegyetek jót, fordítsátok

a pénzt jótékonyságra, csináljatok csak bármit, szeretnénk segíteni,

javítani a világon. És annyira hálás vagyok, hogy ti srácok, úgy döntöttetek,

hogy elég méltó vagyok ahhoz, hogy feliratkozzatok. Szóval, őszintén,

köszönöm skacok. Mindent nektek köszönhetek amim van most.

És ezt máshogy nem tudtam volna megszerezni.

Ti vagytok a legjobb rajongók a világon. Szóval köszönöm megint. :)

Köszönöm szépen.

És mint mindig, a következő videóban majd találkozunk. SZIASZTOK!