Helló mindenkinek! Markiplier vagyok, és NAGYON köszönöm srácok, hogy velem voltatok 1,000 videón át
Még elképzelni is nehéz, hogyan jutottunk el idáig, és nagyon akartam valami különlegeset az 1,000. feliratkozó-mérföldkőre.
Vagyis, nem 1,000 feliratkozó, 1,000. videó-mérföldkő. És azt hiszem ez a videó jól elfogja magyarázni, hogy jutottam el idáig.
És Ti, srácok, hogyan segítettetek megváltoztatni az életemet. Mert ezek a dolgok nagyon fontosak számomra, mert elmondják, hogy lettem az, aki ma vagyok.
És nagyon hálás vagyok hogy velem maradtatok.
Szóval, LÁSSUNK HOZZÁ!
Egy O'ahu nevű szigeten születtem a csendes óceán közepén, ami Hawaii 3. legnagyobb szigete.
És Honolulu város otthona, ahol egy katonai támaszponton születtem.
Az apám katona volt, 23 évig volt a seregben, mielőtt nyugdíjba vonult.
Koreában állomásozott, mikor megismerte anyámat. Egy általános történet, amit hallottam.
De a találkozásuk eredménye ÉN lettem! Egy gyönyörű baba!
Az...nem nagyon gyönyörű ott, de a művészi képességeim hiányosak.
KÜLÖNBEN IS, egyébként is megszülettem, és döbbenetesnek születtem. És izmosnak.
Egy gigantikus baba voltam, amire anyám emlékeztet időnként.
4,5 kilós voltam, ezért Marknak neveztek el.
Mind izom természetesen. NE KÉTELKEDJETEK BENNEM!
Nem sokkal azután, hogy megszülettem, apám visszavonult a seregtől, hogy felvegyen egy munkát, hogy valami könyv vállalkozás elrendezés művésze legyen.
De, akárhogy is, Cintinnatiban, Ohioban kötöttünk ki a sok hely közül.
Nem vagyok benne biztos, mert nem hiszem, hogy itt nagy családunk lenne.
Akárhogy is, ebbe a döbbenetes otthonba költöztünk a gigantikus hátsó udvarral,
ami ebbe az elképesztő erdőbe vezetett, ahol én és a
bátyám a legtöbb időnket töltöttük. Úgy értem, ha nem a számítógépen voltunk
akkor az erdőben játszottunk a patakban, ebihalakat vettünk fel, indákat vágtunk és függtünk rajtuk.
Úgy értem, mi nagyon összekötődtünk abban az erdőben és az valami ami nagyon hiányzik
arról a házról, de mikor nem az erdőben voltunk, játszottunk ezen a mágikus
szerkezeten, amit számítógépnek hívtak, amit apánk tényleg fiatalon mutatott meg nekünk.
Mármint, komolyan elszállt tőle az agyam akkoriban, mert
nem tudtam elképzeni nélküle az életemet.
Úgy értem, történeteket mondott, hogy a régiek milyenek voltak és hogy egész szobákat töltöttek be
de én csak elképedtem, hogyan tudta, amit tud.
Akkoriban nem is tudtam az internetről.
Kevés számítógépes játék volt, de IGAZI tapasztalat
amit játékokból kaptam, a Szuper Nintendó rendszerből jött, amit a testvérem kapott karácsonyra.
Mármint, ez az oka, hogy én és testvérem most ilyen közel állunk egymáshoz,
mert annyit játszottunk együtt vele. Az ott a testvérem balra.
A neve Tom. Az én vagyok jobbra, mint azt láthatjátok még mindig döbbenetes voltam, de
ő egy nagyon rendes srác és nélküle nem lennék most az aki vagyok.
Sajnos nem csak jó dolgok történtek akkoriban. Apám és Anyám sokat veszekedett.
Ezalatt azt értem, hogy...sokat veszekedtek és Apának viszonoznia kellett...
Öhm, nem volt boldog ott, ahol volt és hát nem értettük testvéremmel, miért, de
csak próbáltuk elterelni magunkat videojátékokkal. Tudod, elutasitani és próbálni nem figyelni, amikor tudtunk.
De előbb-utóbb már nem működött, sőt elkerülhetetlen volt, de a válás végre eljött.
És elég szomorúak voltunk, de szomorúbbak voltunk Apánkat látni
teljesen befalazódni, mármint, nem volt pénzünk.
A bevétel fele eltűnt és elvesztettük a házat, ezért hát nem tudtunk olyan sok játékot venni,
mint amennyit azelőtt, szóval kihagytunk egy csomó játékot, de legalább
megtarthattuk a számítógépet és ez az ami
megszerettette velem a számítógépeket és a technológiát. És meg kéne említenem,
hogy egy elég buta gyerek voltam. Én és a testvérem versenyt tartottunk,
ahol megpróbáltunk minél magasabbra ugrani a lépcsőről
és megnézni, hogy melyikünk tud az alján lévő szőnyegre esni.
Éppen nyerésre álltam, deee végül betörtem a koponyámat
az egyik lépcsőfokon. Ennek több értelme lesz később, de mint mondtam
korábban, elég BUTA gyerek voltam. Mikor kiköltöztünk a házból,
nem tudtam többet a magániskolába járni, ahová eddig jártam,
ami nekem teljesen megfelelt, mert amúgy se érdekelt,
de csak ennyit tudtam. Azt sem tudtam, mire jók a szekrények a folyosón, mikor az új suliba kerültem.
Úgy értem, minden teljesen más volt nekem és
nem tudtam elvonulni a világ elől, nem volt már erdő sem a ház körül, ahova mehettem volna és
egy csomó barátomat elvesztettem, és újra kellett kezdenem mindent...:(
Ez számomra egy elég sötét időszak volt, mert nem tudtam mit csináljak.
De végül barátokra leltem, persze
megint valami butaságot találtunk ki: "Milyen messze tudsz
leugrani a mászókáról verseny" és épp győzelemre álltam...
de végül leestem a földre... és eltörtem a karom,
szerencsétlen esés volt, mind a csontok és dolgok kilátszottak:
DE ez egy jó dolog volt (ez itt a bátyám megijedve),
ez egy jó dolog volt, mivel így találtam
barátokra, kérdezhetnétek: "Nos, azt hogy?"
Hát így történt: mivel a kezem be volt gipszelve
és egy ceruzát sem tudtam kihegyezni, Szóval ez az
igazán fantasztikus srác, Drew úgy döntött, hogy segít nekem,
ahol tud. Drew egy magas vörös emberke volt, de nagyon jófej
srác volt egyébként. Miatta jobban benne voltam a bandában,
ahol még több barátot szereztem. És ahol lefújtam a fejét
az én király trombitálási képességemmel. HÚHA!
Miután hosszú ideig randizgatott, Apa talált
valakit, akivel mindannyian egyetértettünk, ő volt talán a
legrendesebb lány a világon, akivel találkoztunk, és a neve Dee volt.
És, úgy értem, jól kijöttem vele, mert vett nekünk Playstation 2-t
és ezért nagyon izgatott voltam, de csinált valamit,
amit mi nem tudtunk, és ez boldoggá tette
Apát. És ez volt talán a legfontosabb
dolog, amit bárki tehetett volna. És, ettől kezdve a középsuliban
kezdtem szellőssé válni. Túljutottam az osztályokon,
tudod, minden jól ment, jó tanuló lettem. Sok barátra
leltem a bandában, és a bandán kívül is. Játszottam néhány
remek játékkal, érted. Nagyon elégedett voltam, azzal, amit tettem, mint a Half Life 2, és ilyenek.
És volt néhány barátnőm is itt meg ott, érted.
És ez mindig nagyon vicces, amikor egy fiatal tinédzser
vagy, aki elsőként éli át a párkapcsolatot,
szórakozást, és ilyenek. Nagyon klassz volt. És minden dologra
felnézni abban az időszakban, ahol nem volt szükség semmire,
nem volt szükség játékokra újra, és elszomorodva
sodródni az életbe, szóval, dolgokra felnézve
menni egyetemre. Nagyon izgatott voltam végre
kimozdulni önmagamként. De ezután, apukám néhány rossz
hírrel fogadott. Letett egy papírdarabot elém és csak
olvastam, bármi mondandó nélkül, és nagyon okos gyerek voltam
szóval megértettem minden egyes szót, amit mondott, minden
technikai hókusz-pókuszt, de a lényeg az, hogy alapvetően
nagy betűkkel leírt szó, ami azt mondta "RÁK", és a legrosszabb fajta rák.
Szóval, ez egy kemény időszak volt nekem, mert
eléggé elvesztettem, amit csináltam. Minden tisztának
tűnt nekem előtte, de most minden olyan,
mintha elveszni látszana tőlem. Azt hittem, tudtam, mit akarok pontosan csinálni,
ami az volt, hogy videojátékokat csináljak. Ezt akartam
és az Apám nem értett velem egyet, de azt hittem ez az,
amit csinálni fogok.
Viszont, kezdtem felfogni, hogy
a játékok nem működnek szóval levettem a listámról
és fókuszáltam, arra hogy mérnök leszek. Eredetileg
civil mérnök voltam, de aztán orvosbiológiai mérnökre mentem,
mert kellett egy orvosi iskolai programot elvégezni, de
ez sem sikerült. Nem akartam ezt csinálni. Szóval csiki-csukiztam vissza.
jártam a mérnökit újra. Aztán, azt gondoltam "Hé, ha azt akarom
csinálni, amit akarok, akkor videójátékokat készítek." És nem tudtam
eldönteni, mit akarok csinálni az életemmel. Egyfajta
kereszteződésben álltam, és frusztrált voltam.
Miután Apám meghalt, jobban összezavarodtam, mint valaha voltam előtte.
Anya annyira dühös lett, hogy végül kirúgott engem.
És most. végre azt csinálhatom, amit szeretek. Szóval, köszönöm srácok.
Őszintén. Mindent megköszönhetek az életemben most, a támogatást,
amit adtatok nekem. Elveszett voltam korábban. Nem volt célom előtte.
De most képesek vagyunk megváltoztatni a világot, tegyetek jót, fordítsátok
a pénzt jótékonyságra, csináljatok csak bármit, szeretnénk segíteni,
javítani a világon. És annyira hálás vagyok, hogy ti srácok, úgy döntöttetek,
hogy elég méltó vagyok ahhoz, hogy feliratkozzatok. Szóval, őszintén,
köszönöm skacok. Mindent nektek köszönhetek amim van most.
És ezt máshogy nem tudtam volna megszerezni.
Ti vagytok a legjobb rajongók a világon. Szóval köszönöm megint. :)
Köszönöm szépen.
És mint mindig, a következő videóban majd találkozunk. SZIASZTOK!