Amerika legfehérebb városaiban tett felfedezéseim

Míg Amerikára egyre inkább a multikulturalitás jellemző, Rich Benjamin arra a jelenségre lett figyelmes, hogy néhány közösség egyre kevésbé heterogén. Ezért elővett egy térképet, megkereste Amerika legfehérebb városait, és beköltözött. Ebben a humoros, őszinte előadásban megosztja, mit tanult feketeként Fehértópiában (fehér+utópia).

Képzeljék el a helyet, ahol szomszédaik
név szerint üdvözlik a gyerekeiket,

egy helyet gyönyörű látnivalókkal;

egy helyet, ahonnan csupán

20 perc és már vitorlát bonthatnak.

Csábító hely, nemde?

Nos, én nem ilyen helyen élek.

(Nevetés)

Viszont két éven és 43500 km-en keresztül

bejártam Amerika leggyorsabb ütemben
növekvő, legfehérebb megyéit.

Mi az a "Fehértópia"?

A Fehértópiát háromféleképpen
tudnám leírni:

először is, Fehértópiát 2000 óta a min.
6%-os népességnövekedés jellemzi

másodszor, a növekedés nagy része
fehér migránsoknak köszönhető.

Harmadszor, Fehértópiának leírhatatlan
vonzereje van,

kellemes érzés és látvány,
valami megfoghatatlan

sárm lengi körül.

(Nevetés)

Hogy megértsem, mi a Fehér utópiák
fejlődésének titka,

elvegyültem közülük háromban
több hónapon át:

az első a Utah-beli St. George volt;

a második az Idaho-i Coeur d'Alene;

a harmadik pedig a Georgia-ban lévő
Forsyth County.

St. George, az első megálló gyönyörű
vörössziklás látképet tár elénk.

Az 1850-es években Brigham Young
családokat küldött St. George-ba,

hogy a forró és száraz éghajlatot
kihasználva gyapotot termesszenek.

Ezért Utah Dixie-jének nevezték,
amely a mai napig megmaradt.

Minden Fehér utópiát
antropológusként közelítettem meg.

Minden hely esetében részletes táblázatot
készítettem a hatalom helyi urairól;

kit kell meglátogatnom,
hova kellett elmennem,

és teljesen belevetettem magam
ezekbe a közösségekbe.

Elmentem zónabesoroló fórumokra,

elmentem demokratikus
és republikánus klubokba.

Elmentem pókerezni is.

St. George-ban egy Entrada nevű
helyen béreltem lakást,

amely egyike a város zárt közösségeinek.

Az olcsószállások.hu vagy a kanapéturizmus
nem volt számomra opció.

Lakosként, és nem csupán
látogatóként éltem Fehértópiában.

Ezt a lakást telefonon béreltem ki.

(Nevetés)

(Taps)

A golf tökéletes jelképe Fehértópiának.

Mielőtt elkezdtem utazni,

alig vettem részt golfrendezvényeken.

Mire utam véget ért, addigra legalább
háromszor jártam golfozni hetente.

(Nevetés)

A golf összeköti az embereket.

Életem legjobban sikerült interjúi
a golfkurzusok során készültek.

Egy vállalkozástőke-befektető például
meghívott a magánklubjába,

amelynek nem voltak kisebbségi tagjai.

Horgászni is eljártam.

(Nevetés)

Mivel korábban sosem horgásztam,
ez a srác megtanított,

hogyan kell kivetni a horgot, és milyen
botot használjak.

Pókerezni is eljártam hétvégente.

Texas Hold'em-et játszottam
10 dolláros beugróval.

Játékostársaim néha talán blöfföltek
kezdőlapjaikat illetően,

de nézeteikkel kapcsolatban sosem.

Utam során a legnyersebb és
legelmérgesedettebb beszélgetésekben

a pókerasztalnál volt részem.

Megszállott komikus vagyok,

szeretek főzni, sok vacsorát adtam már,

és viszonzásképp mások is meghívtak
vacsorára,

sütögetni, medencés partikra,

és szülinapi bulikra is.

De nem minden volt fenékig tejfel.

A bevándorlás nagy kérdésnek
bizonyult ebben a Fehértópiában.

A St. George-i polgárok illegális
bevándorlással foglalkozó tanácsa

rendszeresen és tevékenyen
tiltakozott a bevándorlás ellen,

megállapíthattam tehát, hogy milyen heves
vita kerekedhetne a témából.

Valós idejű bepillantást nyertem a
történésekbe.

Következő állomás: Almost Heaven, egy
faház,

amelyet a gyönyörű Észak-Idahóban,
Coeur d'Alene-ben béreltem magamnak.

Magam béreltem ki ezt a házat,
ugyancsak telefonon.

(Nevetés)

Az "Ezer hely, amit látnod kell,
mielőtt meghalsz" c. könyv Coeur d'Alene-t

vadászok, hajósok és horgászok
paradicsomaként tünteti fel.

A fejlődésben lévő golftudásom
jól jött Coeur d'Alene-ben.

Golfoztam nyugdíjas los angeles-i
rendőrökkel.

1993-ban körülbelül 11 000 család
és rendőr

menekült el Los Angelesből
Észak-Idahóba a faji zavargásokat követően

és egy emigráns közösséget hoztak létre.

Mivel ezek a rendőrök konzervatívak,

nem csoda, hogy Észak-Idahóban erős
a fegyverkultúra.

Azt tartják, hogy több fegyverkereskedőt
találni ott, mint benzinkutat.

Mit tehet akkor egy beilleszkedni vágyó?

Elmentem a fegyverklubba.

Amikor kibéreltem a pisztolyt, a pult
mögött álló úriember

nyájas és kedves volt,

amíg meg nem mutattam neki a
New York-i jogosítványomat.

Ekkor kezdett ideges lenni.

Nem is lövök olyan rosszul,
mint azt korábban hittem.

Észak-Idahóra jellemző egyfajta paranoia,

amely akkor érzékelhető egy közösségben,
amikor ennyi rendőr és fegyver van jelen.

Észak-Idahóban, a piros pick-up-omban

volt egy jegyzetfüzetem.

Ebben több konföderációs zászlót
jegyeztem fel, mint fekete embert.

Észak-Idahóban a kulcstartókon,

mobiltelefonok hátlapján, és az autókon is

konföderációs zászló található.

Az eldugott faházamtól körülbelül
hét percnyi autóútra

található az Árja Nemzetek tábora, a

fehér felsőbbrendűséget hirdető csoport.

Az amerikai Ígéret Egyháza, az
Árja Nemzetek vallási szervezete,

látogatásom alatt háromnapos
lelkigyakorlatot tartott. Úgy döntöttem,

beleköpök a levesükbe.

(Nevetés)

Tudomásom szerint én vagyok az egyetlen
olyan nem árja újságíró, aki ezt tette.

(Nevetés)

A lelkigyakorlat sok emlékezetes
pillanatainak egyikén

(Nevetés)

Abe, egy árja leült mellém.

Rácsapott a térdemre, s azt
mondta: Rich, ezt az egyet tudnod kell.

Mi nem fehér felsőbbrendűséget,
hanem fehér elkülönülést hirdetünk.

Nem hisszük, hogy jobbak vagyunk nálad,

csak távol akarunk maradni tőled.

(Nevetés)

És valóban, a legtöbb
fehér ember Fehértópiában nem híve

sem a fehér felsőbbrendűségnek,
sem az elkülönülésnek.

Valójában nem is kizárólag faji
okokból vannak ott.

Inkább azért emigrálnak oda, mert

barátságot, kényelmet, nyugalmat,
biztonságot keresnek --

olyan értékeket, amelyeket magával
a fehérséggel azonosítják.

A következő állomás Georgia volt.

Ott egy elegáns lakóövezetben
szálltam meg, Észak-Atlantában.

Utah-ban rátaláltam a pókerre;

Idaho-ban fegyvert találtam;

Georgia-ban megtaláltam Istent.

(Nevetés)

Úgy merültem el ebben a Fehértópiában,

hogy aktív tagja lettem a
First Redeemer Egyháznak

egy megaegyháznak, ami olyan
hatalmas, hogy golfkocsikkal

kísérik a tagokat az autóikhoz.

Én az ifjúsági szolgálatban voltam
tevékeny.

Én, személy szerint sokkal jobban éreztem
magam ebben a Fehértópiában,

mint mondjuk Colorado-ban, Idaho-ban
vagy Boston külvárosában.

Ez azért van, mert Georgiában
történelmileg úgy alakult,

hogy a fehérek és a feketék
kevésbé idegenkedtek egymástól.

Ebben a Fehértópiában
kevésbé voltam egzotikus.

(Nevetés)

De mit jelent mindez?

A Fehértópiai álom, a Fehértópiába
való bevándorlás push-pull jelenség,

teli igazán taszító és igazán vonzó
tényezőkkel,

és Fehértópia a tudatos és a nem
tudatos elfogultság elvén működik.

Lehet valaki nem faji okokból
Fehértópiában,

bár mindig faji kimenetele van.

Sok fehértópiait taszít
az illegális bevándorlás,

a szociális ellátás kihasználása, a
kisebbség népsűrűsége, a zsúfolt iskolák.

Sok fehértópiait vonz az érték,

a szabadság, a privatizáció - privatizált
helyek, privatizált emberek,

privatizált dolgok.

Megtanultam Fehértópiában, hogy
hogyan lehet egy országban rasszizmus

rasszisták nélkül.

Az önelégült, liberális városi barátaim
közül sokan

nem hitték, hogy ilyen
merész vállalkozásba kezdek.

Az igazság az, hogy sok fehér amerikai
kedves és barátságos.

Az interperszonális faji kapcsolatok--
hogy hogyan bánunk egymással emberekként--

sokkal jobbak,
mint a szüleim idejében voltak.

El tudnának engem képzelni
Fehértópiában 40 évvel ezelőtt?

Nem semmi utazás lett volna.

(Nevetés)

Bár néhány dolog azóta sem változott.

Amerika ma is ugyanolyan szegregált
a lakosság és az oktatás tekintetben,

mint 1970-ben volt.

Amerikaiakként gyakran teremtünk
alkalmat, hogy főzzünk egymásnak,

táncoljunk egymással,

megvendégeljük egymást,

de miért nem tükröződik mindez abban,
ahogy közösségekként bánunk egymással?

Pusztító irónia,

hogy hogyan jutottunk előre egyénekként,

de léptünk vissza közösségekként.

Fehértópia egyik, számomra
megdöbbentő szemléletmódja

a következő mondás volt:

"Egy fekete szórakoztató vacsoravendég;

50 fekete már gettó."

Érdekes lenne elképzelni ugyanezt
az utazást 2042-ben.

2042-re a fehérek már nem lesznek
többségben Amerikában.

Lesznek egyáltalán Fehértópiák?

Ezt figyelembe véve,

Fehértópia veszélye az, hogy minél
inkább jelen van a szegregáció,

annál kevésbé beszélhetünk tudatos
és nem tudatos elfogultságról.

Azért vágtam neki ennek a két éven és
43 500 kilométeren át tartó utazásnak,

hogy megtudjam, hova, miért, és
hogyan menekülnek el a fehérek.

De nem hittem volna, hogy ilyen jól
fogom érezni magam közben.

(Nevetés)

Nem hittem volna, hogy ennyit
tanulok önmagamról.

Nem hiszem, hogy valaha
Fehértópiában fogok élni --

vagy Feketetópiában, ami azt illeti.

Továbbra is szeretnék megragadni
minden lehetőséget, hogy golfozhassak.

(Nevetés)

A fegyvereket és az megaegyházakat
viszont Fehértópiában hagyom.

Köszönöm!

(Taps)