Képzeljék el a helyet, ahol szomszédaik név szerint üdvözlik a gyerekeiket, egy helyet gyönyörű látnivalókkal; egy helyet, ahonnan csupán 20 perc és már vitorlát bonthatnak. Csábító hely, nemde? Nos, én nem ilyen helyen élek. (Nevetés) Viszont két éven és 43500 km-en keresztül bejártam Amerika leggyorsabb ütemben növekvő, legfehérebb megyéit. Mi az a "Fehértópia"? A Fehértópiát háromféleképpen tudnám leírni: először is, Fehértópiát 2000 óta a min. 6%-os népességnövekedés jellemzi másodszor, a növekedés nagy része fehér migránsoknak köszönhető. Harmadszor, Fehértópiának leírhatatlan vonzereje van, kellemes érzés és látvány, valami megfoghatatlan sárm lengi körül. (Nevetés) Hogy megértsem, mi a Fehér utópiák fejlődésének titka, elvegyültem közülük háromban több hónapon át: az első a Utah-beli St. George volt; a második az Idaho-i Coeur d'Alene; a harmadik pedig a Georgia-ban lévő Forsyth County. St. George, az első megálló gyönyörű vörössziklás látképet tár elénk. Az 1850-es években Brigham Young családokat küldött St. George-ba, hogy a forró és száraz éghajlatot kihasználva gyapotot termesszenek. Ezért Utah Dixie-jének nevezték, amely a mai napig megmaradt. Minden Fehér utópiát antropológusként közelítettem meg. Minden hely esetében részletes táblázatot készítettem a hatalom helyi urairól; kit kell meglátogatnom, hova kellett elmennem, és teljesen belevetettem magam ezekbe a közösségekbe. Elmentem zónabesoroló fórumokra, elmentem demokratikus és republikánus klubokba. Elmentem pókerezni is. St. George-ban egy Entrada nevű helyen béreltem lakást, amely egyike a város zárt közösségeinek. Az olcsószállások.hu vagy a kanapéturizmus nem volt számomra opció. Lakosként, és nem csupán látogatóként éltem Fehértópiában. Ezt a lakást telefonon béreltem ki. (Nevetés) (Taps) A golf tökéletes jelképe Fehértópiának. Mielőtt elkezdtem utazni, alig vettem részt golfrendezvényeken. Mire utam véget ért, addigra legalább háromszor jártam golfozni hetente. (Nevetés) A golf összeköti az embereket. Életem legjobban sikerült interjúi a golfkurzusok során készültek. Egy vállalkozástőke-befektető például meghívott a magánklubjába, amelynek nem voltak kisebbségi tagjai. Horgászni is eljártam. (Nevetés) Mivel korábban sosem horgásztam, ez a srác megtanított, hogyan kell kivetni a horgot, és milyen botot használjak. Pókerezni is eljártam hétvégente. Texas Hold'em-et játszottam 10 dolláros beugróval. Játékostársaim néha talán blöfföltek kezdőlapjaikat illetően, de nézeteikkel kapcsolatban sosem. Utam során a legnyersebb és legelmérgesedettebb beszélgetésekben a pókerasztalnál volt részem. Megszállott komikus vagyok, szeretek főzni, sok vacsorát adtam már, és viszonzásképp mások is meghívtak vacsorára, sütögetni, medencés partikra, és szülinapi bulikra is. De nem minden volt fenékig tejfel. A bevándorlás nagy kérdésnek bizonyult ebben a Fehértópiában. A St. George-i polgárok illegális bevándorlással foglalkozó tanácsa rendszeresen és tevékenyen tiltakozott a bevándorlás ellen, megállapíthattam tehát, hogy milyen heves vita kerekedhetne a témából. Valós idejű bepillantást nyertem a történésekbe. Következő állomás: Almost Heaven, egy faház, amelyet a gyönyörű Észak-Idahóban, Coeur d'Alene-ben béreltem magamnak. Magam béreltem ki ezt a házat, ugyancsak telefonon. (Nevetés) Az "Ezer hely, amit látnod kell, mielőtt meghalsz" c. könyv Coeur d'Alene-t vadászok, hajósok és horgászok paradicsomaként tünteti fel. A fejlődésben lévő golftudásom jól jött Coeur d'Alene-ben. Golfoztam nyugdíjas los angeles-i rendőrökkel. 1993-ban körülbelül 11 000 család és rendőr menekült el Los Angelesből Észak-Idahóba a faji zavargásokat követően és egy emigráns közösséget hoztak létre. Mivel ezek a rendőrök konzervatívak, nem csoda, hogy Észak-Idahóban erős a fegyverkultúra. Azt tartják, hogy több fegyverkereskedőt találni ott, mint benzinkutat. Mit tehet akkor egy beilleszkedni vágyó? Elmentem a fegyverklubba. Amikor kibéreltem a pisztolyt, a pult mögött álló úriember nyájas és kedves volt, amíg meg nem mutattam neki a New York-i jogosítványomat. Ekkor kezdett ideges lenni. Nem is lövök olyan rosszul, mint azt korábban hittem. Észak-Idahóra jellemző egyfajta paranoia, amely akkor érzékelhető egy közösségben, amikor ennyi rendőr és fegyver van jelen. Észak-Idahóban, a piros pick-up-omban volt egy jegyzetfüzetem. Ebben több konföderációs zászlót jegyeztem fel, mint fekete embert. Észak-Idahóban a kulcstartókon, mobiltelefonok hátlapján, és az autókon is konföderációs zászló található. Az eldugott faházamtól körülbelül hét percnyi autóútra található az Árja Nemzetek tábora, a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoport. Az amerikai Ígéret Egyháza, az Árja Nemzetek vallási szervezete, látogatásom alatt háromnapos lelkigyakorlatot tartott. Úgy döntöttem, beleköpök a levesükbe. (Nevetés) Tudomásom szerint én vagyok az egyetlen olyan nem árja újságíró, aki ezt tette. (Nevetés) A lelkigyakorlat sok emlékezetes pillanatainak egyikén (Nevetés) Abe, egy árja leült mellém. Rácsapott a térdemre, s azt mondta: Rich, ezt az egyet tudnod kell. Mi nem fehér felsőbbrendűséget, hanem fehér elkülönülést hirdetünk. Nem hisszük, hogy jobbak vagyunk nálad, csak távol akarunk maradni tőled. (Nevetés) És valóban, a legtöbb fehér ember Fehértópiában nem híve sem a fehér felsőbbrendűségnek, sem az elkülönülésnek. Valójában nem is kizárólag faji okokból vannak ott. Inkább azért emigrálnak oda, mert barátságot, kényelmet, nyugalmat, biztonságot keresnek -- olyan értékeket, amelyeket magával a fehérséggel azonosítják. A következő állomás Georgia volt. Ott egy elegáns lakóövezetben szálltam meg, Észak-Atlantában. Utah-ban rátaláltam a pókerre; Idaho-ban fegyvert találtam; Georgia-ban megtaláltam Istent. (Nevetés) Úgy merültem el ebben a Fehértópiában, hogy aktív tagja lettem a First Redeemer Egyháznak egy megaegyháznak, ami olyan hatalmas, hogy golfkocsikkal kísérik a tagokat az autóikhoz. Én az ifjúsági szolgálatban voltam tevékeny. Én, személy szerint sokkal jobban éreztem magam ebben a Fehértópiában, mint mondjuk Colorado-ban, Idaho-ban vagy Boston külvárosában. Ez azért van, mert Georgiában történelmileg úgy alakult, hogy a fehérek és a feketék kevésbé idegenkedtek egymástól. Ebben a Fehértópiában kevésbé voltam egzotikus. (Nevetés) De mit jelent mindez? A Fehértópiai álom, a Fehértópiába való bevándorlás push-pull jelenség, teli igazán taszító és igazán vonzó tényezőkkel, és Fehértópia a tudatos és a nem tudatos elfogultság elvén működik. Lehet valaki nem faji okokból Fehértópiában, bár mindig faji kimenetele van. Sok fehértópiait taszít az illegális bevándorlás, a szociális ellátás kihasználása, a kisebbség népsűrűsége, a zsúfolt iskolák. Sok fehértópiait vonz az érték, a szabadság, a privatizáció - privatizált helyek, privatizált emberek, privatizált dolgok. Megtanultam Fehértópiában, hogy hogyan lehet egy országban rasszizmus rasszisták nélkül. Az önelégült, liberális városi barátaim közül sokan nem hitték, hogy ilyen merész vállalkozásba kezdek. Az igazság az, hogy sok fehér amerikai kedves és barátságos. Az interperszonális faji kapcsolatok-- hogy hogyan bánunk egymással emberekként-- sokkal jobbak, mint a szüleim idejében voltak. El tudnának engem képzelni Fehértópiában 40 évvel ezelőtt? Nem semmi utazás lett volna. (Nevetés) Bár néhány dolog azóta sem változott. Amerika ma is ugyanolyan szegregált a lakosság és az oktatás tekintetben, mint 1970-ben volt. Amerikaiakként gyakran teremtünk alkalmat, hogy főzzünk egymásnak, táncoljunk egymással, megvendégeljük egymást, de miért nem tükröződik mindez abban, ahogy közösségekként bánunk egymással? Pusztító irónia, hogy hogyan jutottunk előre egyénekként, de léptünk vissza közösségekként. Fehértópia egyik, számomra megdöbbentő szemléletmódja a következő mondás volt: "Egy fekete szórakoztató vacsoravendég; 50 fekete már gettó." Érdekes lenne elképzelni ugyanezt az utazást 2042-ben. 2042-re a fehérek már nem lesznek többségben Amerikában. Lesznek egyáltalán Fehértópiák? Ezt figyelembe véve, Fehértópia veszélye az, hogy minél inkább jelen van a szegregáció, annál kevésbé beszélhetünk tudatos és nem tudatos elfogultságról. Azért vágtam neki ennek a két éven és 43 500 kilométeren át tartó utazásnak, hogy megtudjam, hova, miért, és hogyan menekülnek el a fehérek. De nem hittem volna, hogy ilyen jól fogom érezni magam közben. (Nevetés) Nem hittem volna, hogy ennyit tanulok önmagamról. Nem hiszem, hogy valaha Fehértópiában fogok élni -- vagy Feketetópiában, ami azt illeti. Továbbra is szeretnék megragadni minden lehetőséget, hogy golfozhassak. (Nevetés) A fegyvereket és az megaegyházakat viszont Fehértópiában hagyom. Köszönöm! (Taps)