Ez a virtuális labor forradalmasítani fogja a természettudományi órákat

A virtuális valóság rég nem a távoli jövő eszköze, rég nem a játék és szórakozás célját szolgálja csupán. Michael Bodekaer a minőségi oktatás elérhetővé-tételére alkalmazná. Pezsdítő előadásában egy olyan ötlettel áll elő, ami forradalmasítaná a természettudományi oktatást.

Ma megmutatom nektek,

hogyan fogja ez a tablet,
és a rajtam lévő virtuálisvalóság-szemüveg

forradalmasítani
a természettudományi oktatást.

Azt is megmutatom nektek,

hogyan válhatnak vele az oktatók,
kétszer olyan hatékonnyá.

De mielőtt megmutatom
ennek lehetőségét,

röviden vegyük át,
miért is van szükség

a természettudományi oktatás
minőségének javítására.

Gondoljunk csak bele,

a világ rettentő gyorsan fejlődik.

A fejlődéssel együtt pedig
egy sor kihívással kell szembenéznünk,

mint a globális felmelegedés,

éhezés felszámolása,
vagy a vízkészlet szűkössége

és a betegségek gyógyítása,

csak párat említve.

Pontosan ki segít majd bennünket
ezen kihívások megoldásában?

Nos, minden bizonnyal
fiatal diákjaink.

Ők a jövő generációja,
fiatal, okos tudósok.

Sokszor tőlük várjuk a megoldást,

amikor új és elképesztő
innovációkról van szó,

amikkel az előttünk álló
kihívásokat oldhatnánk meg.

Pár évvel ezelőtt,

alapítótársammal együtt
egyetemi diákokat oktattunk, mint ők itt,

a mi diákjaink viszont,
sokkal inkább ilyennek tűntek.

(Nevetés)

Igen, a valóság sajnos pont így fest,

számos más egyetemen is szerte a világon:

unott, motiválatlan diákok,

akik sokszor azt sem tudják,
miért vettek fel

egy adott szakot.

Elkezdtünk új,
innovatív oktatási módszereket keresni,

de amit találtunk,
nagyon kiábrándító volt.

Láttuk, hogyan válnak
tankönyvek e-könyvekké,

iskolatáblák YouTube videókká,

tantermi előadások pedig MOOC-vá,

bárki számára elérhető nyílt kurzusokká.

Ha végiggondoljuk,

ez nem más, mint ugyanazt a tartalmat

ugyanabban a formában,

több diák számára elérhetővé tenni--

ami nagyon jó, ne értsenek félre,
ez egy szuper dolog --

csak a tanítás módszere
ezzel nem javul,

igazi innovációnak ez nem nevezhető.

Elkezdtünk hát más irányba nézelődni.

Rájöttünk, hogy a pilóták képzésére
használt repülőgép-szimulátor

valós repülőgép vezetéssel kombinálva

sokkal hatékonyabbnak bizonyul.

Ezért úgy gondoltuk:

Miért ne alkalmaznánk ugyanezt
a tudományban?

Miért ne hoznánk létre
virtuális labor szimulátorokat?

Nos, megcsináltuk.

Létrehoztunk egy

teljeskörűen szimulált, egyszemélyes
virtuális-valóság labor szimulátort,

amelyben a diákok
matematikai egyenletekkel

kísérletezhetnek,

amely szimulálja
a valós idejű történéseket.

Az egyszerű szimulátorokon túl --

készíthetnénk fejlettebb
szimulátorokat is

pl. az MIT egyetemmel együtt,

az élvonalbeli rákkutatást
elérhetővé téve a diákok számára.

Az egyetemek eközben
sok millió dollárt spórolhatnak meg,

mivel a diákok a valódi
laboratóriumi vizsgálatok előtt

virtuálisan kísérletezhetnek.

De nem csak emiatt;
végre alkalmuk lenne megérteni,

mi történik a gépek belsejében
molekuláris szinten,

miközben a gépezet belsejében vannak.

Lehetőségük nyílna

veszélyes kísérleteket elvégezni.

Mint például ez itt:

a szalmonella baktérium
fontos témakörének oktatása,

ami sok iskolában
biztonsági okokból nem lehetséges.

Tesztelnénk a diákok tudását,

az oktatók teljes körű mérést kapnának,

hogy pontosan tudják,
mely diák hol tart éppen.

Ezzel persze nincs vége,

hiszen láthattuk, mennyire fontos

a diákok motiváltsága az órákon.

Ezért játéktervezőket is bevontunk,

akik szórakoztató és
motiváló történeteket készítettek.

Mint például, ebben itt,

ahol a diákoknak rejtélyes
CSI gyilkossági ügyet kell megoldaniuk,

legjobb tudományos
képességeiket alkalmazva.

Az indulásunk utáni visszajelzések,

mind nagyon pozitívak voltak.

Itt látható 300 diák,

amint szenvedélyesen dolgoznak
a CSI gyilkossági ügyön,

miközben tudományos
képességeiket fejlesztik.

Ezt szeretem az egészben a legjobban,

amikor óra után
odajönnek hozzám a diákok,

és meglepetten, kissé zavartan

azt mondják: "épp most töltöttem el 2 órát
ebben a virtuális laborban,

és ...
egyszer sem csekkoltam a facebook-ot.

(Nevetés)

Ilyen, amikor teljes odaadással
és beleéléssel dolgoznak a diákok.

Megvizsgáltuk mennyire
életképes ez a dolog,

egy pszichológia szakos hallgató,
160 diákkal készített tanulmányt --

akik a Stanford Egyetemre és
Dán Műszaki Egyetemre jártak.

A diákokat két csoportra osztották.

A csapat egyik fele,
a virtuális laborszimulátort használta,

míg a másik,
a hagyományos oktatást kapta,

ugyanannyi idő állt rendelkezésükre.

Érdekességképp a diákokkal

a kísérlet előtt és után
írattak egy tesztet,

hogy egy tiszta képet kapjanak
a tanultak elsajátításáról.

Az eredmény szerint

a virtuális labor
76%-kal bizonyult hatékonyabbnak

a hagyományos oktatásnál.

De ami ennél is érdekesebb,

hogy a kísérlet második része

az oktatók jelentőségét
vizsgálta a tanultak kapcsán.

És kiderült,

hogy amikor kombinálják a virtuális labort

az oktató előadásával,

akkor a tanulási hatékonyság
kb. 101%-os növekedése figyelhető meg,

ami végül is megduplázza
az oktató jelentőségét,

ugyanannyi idő elteltével.

Pár hónappal ezelőtt

feltettük magunknak a kérdést --

van egy csodálatos,
pszichológia szakos hallgatókból,

oktatókból, tudósokból,
játékkészítőkből álló csapatunk --

és azt kérdeztük:

Hogyan tarthatnánk be ígéretünket,

hogy az oktatást
folyamatosan újragondoljuk.

A mai napon izgatottan
jelentem be ötletünket,

amelyen nagyon keményen dolgoztunk.

Röviden elmondom mi is ez.

Tulajdonképpen,
megfogom a mobiltelefonomat --

a hallgatók többsége
rendelkezik ilyen okostelefonnal --

bedugom ebbe az alacsony költségű
virtuálisvalóság-szemüvegbe.

És ezzel szó szerint

beléphetek a virtuális világba.

A nézők közül páran ki is
próbálhatják majd,

mert ez egy olyan dolog,
amit egyszer mindenképp ki kell próbálni,

hogy érezd,
mennyire valósághű az egész.

Szó szerint olyan,
mintha beléptem volna a virtuális laborba.

Láttok fent a képernyőn?

Közönség: Igen.

Michael Bodekaer: Nagyszerű! Óriási.

Tulajdonképpen, a mobiltelefonomat
épp most alakítottam át

egy millió-dolláros szimulált
Ivy League laborrá,

elképesztő berendezéssel,
amelyekkel interakcióba léphetek.

Megfoghatom például ezt a pipettát
és kísérletezhetek vele.

Akad itt E-Ggel, PCR
és - ó, nézd ott mi van,

egy új generációs szekvenáló berendezés,

ott pedig egy elektronmikroszkóp.

Szerintetek, ki járkál
elektronmikroszkóppal a zsebében?

És itt van a gépem,

amelyen különböző kísérleteket végezhetek.

Itt található az ajtó,

amin át eljuthatok a laborban végezhető

más kísérletekhez is.

Itt látható a tanuló tabletem.

Ez egy intelligens tablet,

amivel lehetőségem van
aktuális elméletek tanulmányozására.

Ahogy látod, interakcióba léphetek vele.

A kísérleti témához kapcsolódó
videókat nézhetek rajta,

melyeken épp dolgozom.

Aztán itt látható Marie.

Ő az oktatóm --
a laborasszisztensem --

ő az, aki körbevezet engem
a labor területén.

Hamarosan

az oktatóknak is alkalmuk nyílik
teleportálni önmagukat

ebbe a virtuális világba,
melyben éppen állok,

hogy segítsenek, útbaigazítsanak
a kísérletek során.

Mielőtt befejezném,

szeretnék egy ennél is vagányabb
dolgot mutatni --

ami még az igazi laborokban
sem lehetséges

Ez egy PCR berendezés.

Most elindítom a kísérletet.

Amit tettem, hogy szó szerint
milliószor kisebbre zsugorítottam magam

egy molekula méretére --

és valóban így is érződik,
ki kell próbálnotok.

Most olyan,
mintha az eszköz belsejében lennék,

látom a DNS-t és a molekulákat.

Látom a polimerázt,
és az enzimeket és így tovább.

Látom a DNS

milliónyi replikációját,

ahogy történik az a testedben is épp most.

Érzem és értem, hogyan történik mindez.

Remélem valamelyest érted,

mekkora lehetőségek rejlenek
ebben az új oktatási módszerben.

Szeretném hangsúlyozni,

hogy mindaz, amit láttál
iPaden és laptopon is működik,

a headset nélkül is.

Mondom mindezt egy nagyon fontos okból.

A következő generáció tudósainak
inspirálásához és felkészítéséhez

szükségünk van olyan oktatókra,

akik adaptálni tudják

az új technológiákat a tantermeken belül.

Ezért úgy gondolom,

hogy a következő nagy kvantumugrás
a tudományos oktatás területén

már nem csupán a technológián múlik,

hanem az oktatók közreműködésén,

akik továbbviszik és alkalmazzák
ezeket a technológiákat

a tantermeken belül.

Reméljük, hogy egyre több
egyetem, iskola és tanár

hajlandó technológiai cégekkel
közreműködni,

hogy kiaknázhassuk
e nagyszerű lehetőséget.

Végezetül

egy rövid történetet szeretnék elmesélni,

ami engem felettébb inspirál.

A történet Jack Andrakáról szól.

Páran talán már hallottatok róla.

15 évesen Jack egy egészen újszerű,
alacsony-költségvetésű

tesztet fedezett fel
a hasnyálmirigyrák szűrésére.

Amikor Jack elmeséli sikertörténetét,

azt is elmondja, mi az,
ami majdnem megakadályozta őt

az áttörésben.

Ez a laboratóriumi eszközökhöz
való hozzáférés volt,

mivel eleve nem volt képesítése,

be sem engedték.

Képzeljétek el, ha elérhetővé tehetnénk

az Ivy League-et, millió dolláros
virtuális laboratóriumot

hasonló diákok számára, mint Jack,

a világ bármely táján,

a lehető legújabb és legkorszerűbb
eszközökkel felszerelve,

idebent bármely tudós,
a szó szoros értelmében

ugrálna az izgalomtól.

Képzeljétek el, mennyire
inspirálná és fejlesztené

a fiatal és okos tudósok új generációját,

akik készen állnak újítani,
és megváltoztatni a világot.

Nagyon köszönöm.

(Taps)