2030. váratlan munkaerőkrízise — avagy hogyan kezdjük el a megoldását már most.

Megérzéseink ellen hathat, de 2030-ra a világ számos fejlett gazdasági hatalmának több betöltendő állása lesz, mint rendelkezésre álló felnőtt állampolgára, akik azokat betölthetnék. Adatokban gazdag — és rendkívül megnyerő — beszédében Rainer Strack humánerőforrás-szakértő elmondja, hogy az országoknak határokon túl kell keresniük a mobilis és hajlandó munkaerőt a jövőben. Ehhez viszont előbb el kell kezdeniük megváltoztatni az üzleti kultúrájukat.

2014 jelentős év az életemben:

most 20 éve, hogy tanácsadó vagyok,

20 éve házasodtam meg

és egy hónap múlva leszek 50 éves.

Ez azt jelenti, hogy 1964-ben születtem,
egy német kisvárosban.

Szürke novemberi nap volt,

és a vártnál később születtem meg.

A szülészeti osztályon
nagy volt a stressz,

hiszen rengeteg baba született azon a
szürke, novemberi napon.

Valójában eddigi történelme során

1964-ben volt Németországban
a legmagasabb a születésszám,

több, mint 1,3 millió gyermek született.

Tavaly ez a szám épphogy
meghaladta a 600 000- t,

ez fele az 1964-es számnak.

Amit itt látnak, az a német korfa.

és itt, ez a kis, fekete pötty
a tetején, ez vagyok én.

(Nevetés) (Taps)

A piros szín a munkaképes korú
népességet jelöli,

tehát a 15-65 éveseket.

Igazából ez az,
ami most érdekes számunkra.

Nézzünk meg egy szimulációt,

amely előrevetíti az elkövetkezendő
évek kor szerinti megoszlását.

Amint azt láthatják,

a csúcs egyre inkább jobbra tolódik.

Kortársaim nagy részével együtt én is
2030-ban megyek majd nyugdíjba.

Nincs is szükségem
előrejelzésekre ahhoz,

hogy meg tudjam jósolni
a piros rész alakulását.

A piros terület,

tehát a 2030-ra munkaképes
kort elérők száma

ma már adott,

kivételt képeznek ez alól az esetlegesen
felerősödő vándorlás hatásai.

És ha összehasonlítják ezt 2030-as
piros területet a 2014-essel,

utóbbi jóval szerényebb.

Tehát, mielőtt rátérnék a világ számaira,

mit jelent ez Németországra nézve?

Amit le tudunk olvasni az ábráról,
az az, hogy a munkaerő-kínálat,

tehát a munkavállalók száma

Németországban jelentősen
le fog csökkenni.

Mi a helyzet a munkaerő-kereslettel?

Itt kezd csalókává válni a helyzet.

Ahogy már bizonyára tudják,
a tanácsadó kedvenc válasza

bármely kérdésre az, hogy
"Az attól függ..."

Tehát a válaszom, hogy az attól függ.

Nem akartuk előrevetíteni a jövőt,

hiszen ez főleg spekuláció.

Helyette megnéztük a német GDP-t

és az ország
termelékenység-növekedését

az elmúlt 20 évre vonatkozóan.

A következő eredményt kaptuk:

Ha Németország továbbra is
fent kívánja tartani a GDP

és a termelékenység növekedését,
kiszámolhatjuk,

hogy ehhez hány dolgozóra lenne szüksége.

Ez a zöld vonal itt a munkaerő-kereslet.

Tehát Németországban a tehetséges
dolgozók számában hiány lép majd fel.

8 milliós a becsült hiány,

ami több, mint
a jelenlegi munkaerő 20%-a.

Ezek nagyon nagy számok.

Különféle lehetőségekkel számoltunk.

és mindannyiszor ezt az eredményt kaptuk.

Ahhoz, hogy feltöltsék
a fennmaradó helyeket,

Németországnak sürgősen
több bevándorlóra lesz szüksége

és arra, hogy több nő álljon munkába.

Emelniük kell majd a nyugdíjkorhatárt -

amit egyébként
pont az idei évben csökkentettek -

és ezt mindet egyszerre kell megoldaniuk.

Ha ez így nem sikerül, a német gazdaság
növekedés helyett stagnálni kezd majd.

Németország gazdasága nem nő tovább.
Miért is?

Mert a dolgozók, akik ezt a fejlődést
elősegítik, már nem lesznek ott.

A cégek pedig máshol
keresik majd a tehetségeket.

De mégis hol?

Modelleztük a munkaerő-keresletet
és a munkaerő-kínálatot

a Föld 15 legnagyobb gazdaságában.

Ezen országok adják
a Föld GDP-nek a 70%-át.

Az egész kép így néz ki 2020-ra vetítve.

A kék munkavállaló-többletet,

a piros munkavállaló-hiányt jelöl,

a szürke pedig egyensúly körüli állapotot.

2020-ban még mindig láthatunk
munkaerő-túlkínálatot olyan országokban,

mint Olaszország,
Franciaország és az USA.

de ez 2030-ra jelentősen megváltozik majd.

2030-ra egy globális munkaerőválság éri el

a leggazdagabb országok többségét,

beleértve a BRIC négy országából hármat:

Kína a korábbi egykepolitikájának
köszönhetően kerül majd

veszélyes helyzetbe, de Brazília és
Oroszország is szenved majd tőle.

Az igazat megvallva,

a helyzet még ennél is
nagyobb kihívásokat rejt.

A számok, amelyeket
itt láthatnak, átlagértékek.

Visszaszámoltuk

és lebontottuk őket
képzettségi szint szerint.

Azt állapítottuk meg,

hogy az átlagnál is magasabb a
munkaerőhiány a képzettebbek között,

és részleges túlkínálat jelentkezik
a kevésbé képzettek körében.

Tehát a munkaerőhiányon túl
még azt is tapasztalhatjuk majd,

hogy a kereslet és
a kínálat nem találkozik.

Ez nagy kihívást jelent majd
az oktatásra nézve,

hiszen a cégeknek és
a kormányzatoknak

képezniük is kellene
a potenciális jelentkezőket.

Ezután elkezdtük vizsgálni a robotok,
az automatizálás és a technológia világát.

Vajon a technológia fejlődése megnöveli
majd a termelékenységet?

A rövid válasz az lenne, hogy

a korábban említett mérőszámainkba
beépítve megjelenik egy jelentős,

technológia-vezérelt
termelékenység-növekedés.

A hosszú válasz pedig így hangzik:

Vegyük újra Németország példáját.

A németeknek vagy egy bizonyos
jó hírük a világban

ha termelékenységről esik szó.

A '90-es években majdnem 2 évig
a bostoni irodánkban dolgoztam.

és amikor eljöttem, egy idős kolléga
szó szerint ezt mondta nekem:

"Küldjön nekem több ilyen németet,
úgy dolgoznak, mint a gépek."

(Nevetés)

Ez 1998-ban volt.

16 évvel később valószínűleg
pont fordítva mondhatná:

"Küldjön nekem több ilyen gépet,
úgy dolgoznak, mint a németek".

(Nevetés) (Taps)

Sok munkahelyet
fog felváltani a technológia.

Nem csak a termelő szektorban,

hanem még sok irodista
is veszélybe kerül

és helyüket robotok,
mesterséges intelligencia, adatbázisok,

vagy az automatizálás veszi majd át.

A kérdés tehát nem az, hogy átveszi-e majd
a technológia e dolgozók munkáját,

hanem az, hogy mikor, milyen gyorsan,
és milyen léptékű lesz majd ez a változás.

Vagy más szavakkal:

Segíti-e majd a technológia ennek a
munkaerő-válságnak megoldásában?

Igen is meg nem is.

Ez az "Az attól függ" kifinomultabban.

(Nevetés)

Vegyük például az autógyártást,
hiszen ebben a szektorban már végbement

az automatizálás és a robotoknak több,
mint 40%-a már munkába is állt.

1980-ban egy autó előállítási
költségének kevesebb

mint 10 százalékát tették ki

az elektronikai alkatrészek.

Ma ez a szám meghaladja a 30%-ot,

2030-ra pedig 50% fölé emelkedik majd.

Ezek az új elektronikus
eszközök és alkalmazások

új készségeket kívánnak és
új munkahelyeket teremtenek.

Ilyen például a kognitív rendszermérnök,

aki optimalizálja a vezető és az
elektronikus rendszer közötti interakciót.

1980-ban még halvány fogalmuk sem volt,
hogy ilyen munka valaha is létezni fog.

Ami azt illeti,

egy autó legyártásához
szükséges dolgozók száma

nagyon keveset változott
az elmúlt évtizedekben,

a robotok és az automatizáció
ellenére sem jelentősen.

Mit is jelent ez?

Igen, a technológia átvesz majd
bizonyos munkákat,

de folyamatosan látunk felbukkanni
új képességeket igénylő munkákat is.

Így a technológia tovább növeli az elvárt
és a valós képzettség közti szakadékot.

Ez a fajta súlyozás kimutatja,
hogy mi manapság

a kormányok és a vállalkozások
számára a legnagyobb kihívás.

Tehát, a jól képzett szakemberek,

a tehetségek nagy hangsúlyt kapnak
az elkövetkezendő évtizedben.

Mivel ők a jövő ritka erőforrásai,
jobban meg kell értenünk őket.

Hajlandóak lesznek
vajon külföldön dolgozni?

Milyen munkát kívánnak majd maguknak?

Hogy ezekre választ kapjunk,
idén végeztünk egy globális kutatást,

amelyben 189 ország 200 000
munkakeresőjét kérdeztünk meg.

A migráció az egyik kulcseleme a tudás

és a munkahelyi követelmények
közötti rés eltüntetésének,

legalábbis rövid távon.
Ezért a mobilitásról kérdeztünk.

A megkérdezett 200 000 ember
több, mint 60%-a

hajlandó lenne külföldön dolgozni.

Engem meglepett ez a magas arány.

A 21-30 évesek körében

ez a szám még ennél is magasabb.

Ha országokra lebontjuk,
megállapíthatjuk,

hogy igen, vándorló világban élünk,
de ez csak részben igaz.

A legkevésbé Oroszország, Németország
és az USA lakói mozdulnának szívesen.

És akik igen, azok hová költöznének?

A 7. helyen Ausztrália áll, ahova
a válaszadók 28%-a költözne.

Előtte Franciaország, Svájc, Németország,
Kanada és az Egyesült Királyság állnak.

A toplista élén az USA áll,
oda mennének a legtöbben.

Most nézzük meg, milyen munkára
vágynak a megkérdezettek.

Vagyis mit keresnek?

Egy 26 elemű fontossági listán
a fizetés csak a 8. szempont.

A legfontosabb 4 a kultúráról szól.

A negyedik

a főnökkel való jó viszony.

A 3. a munka és a magánélet egyensúlya.

A 2. az, hogy jó legyen
az illető kapcsolata a kollégáival,

és az egész világon a legfontosabb,

hogy az ember munkáját megbecsüljék.

Tehát az, hogy folyamatosan
megköszönik-e a munkáját

nem csak évente egyszer,
a bónuszfizetés alkalmával,

hanem nap mint nap.

Nos hát, a világot átjáró munkaerő-krízis
személyes alapokon nyugszik.

Az emberek elismerésre vágynak.

Nem vágyunk mindannyian arra,
hogy elismerjék a munkánkat?

Most engedjék meg, hogy elmondjam,
hogy áll össze ez a kép.

Világszintű munkaerőkrízis vár ránk,

amely áll egy általános munkaerőhiányból,

egy szakértelem-összeférhetetlenségből.

ehhez adódik hozzá
egy jelentős kulturális kihívás.

Ez a globális munkaerőkrízis
nagyon gyorsan közeledik.

Most vagyunk a fordulópontban.

Tehát mit tehetünk mi,
a kormányok és a cégek?

Minden vállalatnak

és minden országnak

szüksége van egy
humánerőforrás-stratégiára.

és azonnali cselekvésre.

Ez a humánerőforrás-stratégia
4 részből állna.

először is egy tervből,

ami előrejelzi a különböző munkákra és
szaktudástípusokra jelentkező igényeket.

A munkaerő-tervezés fontosabb lesz,
mint a pénzügyi tervezés.

A 2. arra irányulna, hogyan
vonzzák a kiváló munkaerőt:

az Y generáció, a nők
és az idősek köréből egyaránt.

A 3. részterv az iskolázásról,
továbbképzésről szólna.

Nagy kihívás áll előttünk
a továbbképzésekkel kapcsolatban.

A 4. terv arra vonatkozna,

hogyan tartsuk meg a legjobb embereket,

más szavakkal,

hogyan valósítsunk meg egy elismerésen
és kapcsolatokon alapuló kultúrát.

Viszont a legfontosabb ehhez
a hozzáállásunk megváltoztatása.

A dolgozók erőforrások és értékek,

nem pedig kiadások, nem puszta állomány,

nem gépek.

Még a németek sem.

Köszönöm.

(Taps)