Keith Chen: Befolyásolhatja nyelvünk a megtakarítás képességét?

Mit tanulhatnak a közgazdászok a nyelvészektől? A viselkedési közgazdász Keith Chen egy lenyűgöző példát mutat be nekünk kutatásából: mégpedig, hogy a jövő kifejezésére szolgáló fogalommal nem rendelkező nyelvek -- "Holnap esik", ahelyett, hogy "Holnap esni fog" -- szorosan összefüggésben állnak a megtakarítási arányokkal. Tudjon meg még többet Chen kutatásairól »

A gazdasági pénzügyi világválság lángra lobbantotta a közérdeklődést

a gazdaság egyik legrégebbi kérdésével kapcsolatosan,

amely legalább az Adam Smith előtti időkre visszavezethető.

Éspedig hogy mivel magyarázható, hogy látszólag hasonló gazdasággal és intezmenyekkel rendelkező országok

gyökeresen különböző megtakarító viselkedésmódot tanúsíthatnak?

Nos, sok nagyszerű közgazdász töltötte egész életét ezt a kérdést fejtegetve

és ezen a területen már hatalmas előrelépést sikerült tennünk

és sok mindent már értünk ezzel kapcsolatban.

Amiről ma beszélni szeretnék nektek, az egy sok fejtörést okozó új feltételezés

és néhány meglepően erőteljes új felfedezés, amivel magam is foglalkoztam,

a kapcsolatról, amely a beszélt nyelv szerkezete és

a takarékosságra való hajlandóság között fennállhat.

Előbb hadd meséljek egy kicsit a megtakarítási arányokról, egy keveset a nyelvről,

majd a kettő kapcsolatáról.

Kezdjük is mindjárt az OECD,

vagyis a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagországaival.

Az OECD országokat, egészében véve úgy kell elképzelni,

mint a világ leggazdagabb, legiparosodottabb országai.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez való csatlakozásukkal, megerősítették közös elköteleződésüket

a demokrácia, nyílt piacok és szabad kereskedelem felé.

Mindezen hasonlóságok ellenére hatalmas különbségeket láthatunk a megtakarítási hajlandóságok között.

Tehát ennek a grafikonnak az egész bal oldalán

azt láthatjuk, hogy sok OECD tagország évente a GDP-jének több mint negyedét takarítja meg,

és néhány OECD tagország pedig GDP-jének több mint harmadát takarítja meg évente.

A grafikon jobb szárnyán, Görögország található az egész másik oldalon,

És amint az látható, az elmúlt 25 év során,

Görögországnak alig sikerült a GDP-je 10%-ánál többet megtakarítania.

Természetesen észre kell vegyük, hogy az USA és Nagy-Britannia rögtön mellette találhatóak.

Most, hogy érzékeltük a hatalmas különbségeket a megtakarítási ráta kapcsán,

hogy lehetséges, hogy a nyelvnek bármi köze lehet ezekhez a különbségekhez?

Hadd meséljek egy kicsit arról, hogyan is különböznek a nyelvek alapjaikban.

Nyelvészek és kognitív tudósok már több éve feszegetik ezt a kérdést.

Majd pedig a két viselkedés kapcsolatáról is beszélek.

Ahogy az valószínűleg már többüknek feltűnt, kínai vagyok.

Az USA közép-nyugati részén nőttem fel.

És valami, amire már egész korán rájöttem,

az az volt, hogy a kínai nyelv rákényszerített, hogy egész másként beszéljek, és

- valójában ennél alapvetőbben -

bármilyen kis mértékben is, de rávett, hogy egész másként gondolkodjak a családról.

Hogy hogyan lehetséges ez? Íme egy példa.

Feltételezzük, hogy beszélgetünk és bemutatlak a bácsikámnak.

Pontosan megértettétek, amit az imént angolul mondtam.

Azonban, ha mandarin kínai nyelven beszélnénk,

nem hinném, hogy részesülnék ebben a luxusban.

Nem lennék képes ilyen kevés információt továbbítani.

Ez esetben saját nyelvem arra késztetne, hogy

ahelyett, hogy csak annyit mondanék "Ő itt a bácsikám",

jelentős mennyiségű további információt is közöljek.

Saját nyelvem arra késztetne, hogy azt is megosszam

hogy ez a bácsikám anyai vagy apai ágról származó-e,

hogy házasság, vagy születés révén bácsikám-e,

és ha ez a férfi édesapám testvére,

hogy fiatalabb, vagy idősebb-e édesapámnál.

Ez mind kötelező információ. A kínai nyelv nem engedi figyelmen kívül hagyni.

És valójában, ha helyesen akarok beszélni,

a kínai nyelv arra késztet, hogy folyamatosan gondolkozzak is ezen.

Nos, ami végtelenül lenyűgözött gyermekként,

és ma, közgazdászként még inkább lenyűgöz,

az az, hogy ezek a különbségek arra is hatással vannak, hogy hogy fejezik ki egyes nyelvek az időt.

Például, ha angolul beszélek, nyelvtanilag másként kell beszélnem,

ha múltbeli esőzésről beszélek, "Tegnap esett",

mostani esőről, "Éppen most esik",

vagy jövőbeli esőről, "Holnap esni fog".

Fontos észrevenni, hogy az angol sokkal több információt igényel a cselekmények időzítésését illetően.

Miért? Mert meg kell fontolnom

és pontosítanom, mit is mondok, amikor azt mondom, hogy "Esni fog", "Mindjásrt esni fog".

Egyszerűen nem elfogadható angolul azt mondani, hogy "Holnap esik".

Ezzel ellentétesen, majdnem pontosan ezt mondanánk kínaiul.

A kínai nyelvet beszélő tulajdonképpen olyasmit is mondhat,

ami nagyon furcsán hangozhat az angol füleknek.

Ők mondhatják, hogy "Tegnap esik", "Most esik", "Holnap esik".

Mélyebben értelmezve, a kínai nyelv nem osztja fel az időspektrumot

olyan módon, ahogyan arra az angol nyelv folyamatosan késztet minket azért, hogy helyesen beszéljünk.

Ez a nyelvbeli különbség

csak egymáshoz oly távolról kapcsolódó nyelvek esetében figyelhető meg, mint az angol és a kínai?

Tulajdonképpen, nem.

Ahogy azt a teremben sokan biztosan tudjátok, az angol egy germán nyelv.

Amit esetleg nem vettetek észre, az az, hogy az angol tulajdonképpen elkülönül.

Ez az egyetlen olyan germán nyelv, ami megköveteli ezt.

Példának okáért, a legtöbb egyéb germán nyelvet beszélő ember

teljesen nyugodtan tud beszélni a holnapi esőről

azt mondják "Morgen regnet es" =holnap esik,

ami egy angol fül számára szinte szó szerint így hangzik: "It rain tomorrow" =holnap esik.

Mindez engem, mint viselkedéstani közgazdászt egy sok fejtörést okozó feltételezéshez vezetett.

Befolyásolhatja-e az időről való gondolkodásunkat az, ahogy nyelvtanilag kifejezzük azt,

illetve, hosszú távon hatással van-e ez a magatartási hajlamra?

Ti angolt beszéltek, ami jövő fókuszú.

És ez azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, amikor a jövő kerül szóba,

vagy bármilyen elkövetkezendő esemény,

nyelvtanilag arra vagytok kényszerítve, hogy elkülönítsétek azt a jelentől

és úgy kezeljétek, mint valami alapjaiban különböző dolgot.

Na már most, feltételezzük, hogy ez a zsigeri különbség

arra késztet minket, hogy finoman elkülönítsük a jövőt a jelentől minden alkalommal, amikor beszélünk.

Ha ez igaz, és a jövőt a jelentől még

távolabbinak és különbözőnek érezteti,

az megnehezíti a spórolást.

Ha azonban egy jövő nélküli nyelvet beszélünk,

a jelenről és jövőről azonos módon beszélünk.

Ha ezek a finom löketek arra ösztönöznek, hogy ugyanúgy érezzük velük kapcsolatban,

az megkönnyíti a megtakarítást.

Nos, ez egy különös elmélet.

Professzor vagyok, tehát engem különös elméletek gyártásáért fizetnek.

De hogyan kezdjünk bele egy ilyen elmélet tesztelésébe?

Nos, én a nyelvészeti irodalom fellapozásával kezdtem.

És érdekes módon, mégis van egy maroknyi jövő nélküli nyelvet beszélő ember

a világ minden szegletén.

Ami azt jelenti, hogy ugyanígy van egy maroknyi jövő nélküli nyelvet beszélő ember Európában is.

Érdekes módon, amikor kezdeni próbálunk valamit az adatokkal,

kiderül, hogy ezek a világ minden részén fellelhető jövő nélküli nyelveket beszélő emberek

egészében véve a világ legjobb megtakarítóinak körébe sorolhatók.

Csak néhányra utalva,

nézzük meg megint azt az GEFSZ ábrát, amiről már beszéltünk.

Ahogy láthatjuk, ezek az oszlopok szisztematikusan növekszenek

és szisztematikusan balra tartanak

összehasonlítva ezekkel az oszlopokkal, melyek olyan OECD tagok, akik olyan nyelvet beszélnek, aminek van jövője.

Mi tehát az átlagos különbség?

A GDP-d 5 százalékpontját takarítják meg évente.

25 év alatt ennek jelentős hosszú távú hatásai vannak nemzeted jólétére.

Nos, míg ezek az eredmények szuggesztívek,

az országok annyi más módon különbözhetnek.

hogy néha nagyon-nagyon nehéz indoklást találni mindezekre a lehetséges különbségekre.

Amit most mutatni fogok nektek, az olyasvalami, ami iránt már egy éve elköteleztem magam,

ami megpróbál összeszedni minden lehetséges nagy adathalmazt

amihez csak közgazdászként hozzáférésünk lehet,

én pedig megpróbálok kibontani minden lehetséges különbséget,

remélve, hogy sikerül megtörni ezt a kapcsolatot.

És csupán egy összefoglalással, mindegy, meddig eröltetem, ez nem fog sikerülni.

Hadd mutassam meg, meddig is mehetünk el.

Egy módja annak, hogy ezt elképzelhessük az, hogy nagy mennyiségű adatot gyűjtök össze a világ minden pontjáról.

Így például, van egy Egészségügyi (öregségi), és nyugdíjazási felmérés Európában.

Ebből az adatmennyiségből ténylegesen megtudható, hogy a nyugdíjazott európai családok

rendkívül türelmesek a felmérést készítőkkel.

(Nevetés)

Tehát például képzeld el, hogy egy nyugdíjas háztartásban élsz Belgiumban és valaki azzal állítana be, hogy:

"Elnézést, nem bánná, ha átfutnám a részvény portfólióját?

Tudja esetleg hogy, mennyit ér a házuk? Megosztaná velem?

Van-e Önöknek 10 méternél hosszabb folyosója?

Amennyiben igen, nem bánná, ha lemérném mennyi ideig tart Önnek végigmenni azon a folyosón?

Megszorítaná ezt a készüléket a dominánsabb kezével olyan erősen, amennyire csak tudja,

hogy lemérhessem a markoló erejét?

Hajlandó lenne belefújni ebbe a csőbe, hogy megmérhessen a tüdőkapacitását is?"

A felmérés több mint egy napig is eltart.

(Nevetés)

Kapcsoljuk ezt össze azzal a USAID által az afrikai fejlődő országokban futattott

demográfiai és egészségügyi felméréssel például,

amely felmérés olyan messzire megy, hogy közvetlenül képes megállapítani azon családok

HIV státuszát, akik például Nigéria vidéki területein élnek.

Kapcsoljuk ezt össze egy olyan világ értékű felméréssel is,

amely politikai véleményeket vizsgál, és az én nagy szerencsémre,

milliónyi család megtakarítási viselkedését több száz országban szerte a világon.

Vegyünk minden adatot, összekapcsoljuk őket és ezt a térképet kapjuk.

Amit láttok, 9 ország világszerte,

melyek olyan jelentős népességgel rendelkeznek,

amelyek anyanyelvi szinten beszélnek jövő nélküli és jövőbeli nyelveket.

Statisztikailag összeillő párokat fogok kialakítani

olyan családok között, amelyek szinte megegyezőek minden olyan dimenzióban, amit mérni tudok,

majd megvizsgálom, hogy a kapcsolat a nyelv és a megtakarítás között megmarad-e vagy sem

azután is, hogy mindezeket a szinteket ellenőriztem.

De mik azok a jellemzők, melyeket ellenőrizhetünk?

Nos, én születési és tartózkodási helyük,

demográfia - nem, kor -

saját országon belüli jövedelmük,

végzettségük, és nagyrészt a szerkezetük alapján fogom egybevetni a családokat.

Amint az kiderült, hat különböző módon lehet valaki házas Európában.

És hogy szemléletesebb legyen, lebontom ezt vallások szerint is,

ami a világ 72 vallási kategóriáját jelenti,

tehát extra szemléletes.

1,4 milliárd különböző módja van annak, ahogy egy család kinézhet.

Tulajdonképpen minden, amit innentől kezdve mondani fogok,

az csupán ezen szinte megegyező családok összehasonlítása.

Az az elgondoláshoz, hogy találjunk két olyan,

egyaránt Brüsszelben élő családot,

amelyek megegyeznek minden egyes ilyen dimenzióval, olyan közel kerültünk, amennyire csak lehetséges,

de egyikük flamand nyelvet beszél, a másikuk pedig franciát,

vagy két, Nigéria vidéki kerületében élő család közül

az egyik a Hausa, másik az Igbo nyelvet beszéli.

Nos, még az ilyen aprólékos szintű ellenőrzés után,

a jövő nélküli nyelvek beszélői vajon többet tudnak megtakarítani?

A válsz igen, a jövő nélküli nyelvek beszélői ilyen szintű ellenőrzés után is

a jelentések szerint, 30%-al valószínűbb, hogy keletkezett megtakarításuk az adott évben.

Lehetnek ennek halmozott hatásai?

Nos igen, a nyugdíjazásuk idejére, a jövő nélküli nyelveket beszélő emberek közül, akik állandó jövedelemmel rendelkeznek

25%-al nagyobb megtakarítással tudnak nyugdíjba menni.

Tovább lehet vajon vinni ezeket az adatokat?

Igen, ugyanis, ahogy azt már említettem Önöknek, valójában rengeteg egészségügyi adatot gyűjtünk össze közgazdászként.

Na már most, hogy kapcsolható össze a takarékosságról való gondolkodásunk az egészséggel?

Nos, gondoljunk csak a dohányzásra.

A dohányzás bizonyos átvitt értelemben véve negatív megtakarítás.

Ha a megtakarítás a jelen szenvedést jelenti a jövőbeni élvezet érdekében,

akkor a dohányzás ennek pont az ellentéte.

Jelenlegi élvezet, jövőbeni szenvedés.

Amit várhatunk tehát, az az ellentétes hatás.

És ez pontosan így is van.

A jövő nélküli nyelvet beszélők 20-2 %-kal nagyobb valószínűséggel

dohányoznak egy adott időben, a megegyező családokkal összehasonlítva,

és ők 13-17%-kal nagyobb valószínűséggel lesznek

túlsúlyosak nyugdíjazásuk idejére,

és bevallásuk alapján, 21%-kal nagyobb valószínűséggel

használtak kondomot utolsó szexuális együttlétük alkalmával.

Sorolhatnám és sorolhatnám tovább a fellelhető különbségek listáját.

Majdhogynem lehetetlen, hogy ne találjunk olyan takarékossági viselkedési formát,

melynél ezen erős hatások ne lennének jelen.

Nyelvész és közgazdász kollégáimmal a Yale-ről épp csak elkezdtük ezt a munkát

és ténylegesen felfedezni, megérteni azon módokat, melyek ezeknek a finom löketeknek a következtében

arra késztetnek minket, hogy a jövőn gondolkozzunk többé-kevésbé minden egyes alkalommal, amikor megszólalunk.

A végső cél pedig,

hogy ha egyszer megértjük, hogy képesek ezek a finom hatások befolyásolni döntéshozatalunkat,

képesek szeretnénk lenni arra, hogy eszközökkel szolgálhassunk az emberek számára,

ami által tudatosan takarékosabbá válhatnak

és tudatosabban fektethetnek be saját jövőjükbe.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

(Taps)