Törekedjünk a nyitottabb kormányzásra!

Mit tanulhatnak a kormányok az szabad adathozzáférés forradalmából? Izgalmas előadásában Beth Noveck, a Fehér Ház egykori technológiai igazgató helyettese olyan jövő képét vetít elénk, melyben megvalósul a nyitott kormányzás: a hivatalok együtt dolgoznak az állampolgárokkal, kölcsönös az információmegosztás és létrejön a valódi részvételen alapuló demokrácia. Képzeljenek el egy "alakítható" társadalmat...

Amikor a Fehér Házat építették
a 19. század elején,

még szabadon látogatható volt.

Szomszédok jöttek-mentek.

Adams elnök idejében
egyszer egy helyi fogorvos járt ott.

Kezet akart rázni az elnökkel.

Az elnök megszakította tárgyalását
a külügyminiszterrel,

és megkérte a fogorvost,

hogy húzza ki az egyik fogát.

Egy másik alkalommal, az 1850-es években,

Pierce elnökről feljegyezték,

- talán erről az egy dologról
ismerhetjük a nevét -

hogy mikor egy arra járó
szomszéd megjegyezte:

szívesen megnézné belülről
ezt a szép házat,

Pierce így válaszolt:
"Természetesen bejöhet, uram.

Ez nem az én házam, hanem az embereké."

Amikor én bekerültem a Fehér Házba,

2009 elején, az Obama-kormány indulásakor,

a Fehér Ház kapui
már egyáltalán nem voltak nyitva.

Robbanásálló függöny védte az ablakaimat.

Windows 2000-et használtunk.

A tűzfal blokkolta a közösségi oldalakat.

Nem volt blogunk vagy twitter oldalunk,

ahogy napjainkban.

A Nyitott Kormányzat vezetésével
bíztak meg,

hogy az átláthatóságot
és a számonkérhetőséget,

a részvételt és az együttműködést
beültessem a munkánkba,

előmozdítsam a kormányzati nyitottságot,

az állampolgárok bevonását.

Tudjuk,

hogy a vállalatok nagyon jól
mozgósítják az embereket,

hogy csapatban, hálózatban dolgozva

igen összetett termékeket hozzanak létre,
pl. autókat, számítógépeket.

És minél összetettebb egy termék,
amit egy társadalom létrehoz,

idővel annál sikeresebb lesz
maga a társadalom.

A cégek termékeket gyártanak,

míg a kormányok közjavakat biztosítanak,

mint amilyen a rákgyógyítás,
a közoktatás vagy az útépítés.

Még sincsenek olyan intézményeink,

amelyek kifejezetten jól kezelnék
ezt a fajta komplexitást,

vagy hatékonyan tudnák mozgósítani
a tehetségünket,

és nyitott, kollaboratív szellemben
bevonnának minket a munkájukba.

Amikor ki akartuk dolgozni
a nyitott kormányzati politikánkat,

meg akartuk kérdezni a közalkalmazottakat,

hogyan tegyük nyitottabbá a kormányzatot.

Kiderült, hogy
még sosem próbálkoztak ezzel.

Kérni akartuk a magánszféra segítségét

az irányelvek meghatározásában,
véleményezésében,

nem azok megalkotása után,
ahogy szokták, hanem még előtte.

Ennek kivitelezésére nem volt sem jogi,

sem kulturális precedens,
sem technikai megoldás.

Sőt, sokan törvényellenesnek gondolták.

Felvázolom a nehézség lényegét.

Kormányok azért léteznek,

hogy értéket és szaktudást közvetítsenek

az állam és polgárai között
a döntések meghozatalához.

De az intézményeink

18. századi, központosított modell
szerint épülnek fel,

ahol az értékek közvetítése
szavazással valósul meg,

négyévente, kétévente vagy
legjobb esetben is évente egyszer.

Ez elég vérszegény módja

az értékeink kifejezésre juttatásának
- különösen a közösségi média korában.

Hiszen ma már bőségesen rendelkezünk

technikai megoldásokkal
- talán túl sokkal is.

A 19. században

a bürokráciát
és a közigazgatási államot

hívtuk segítségül a nagy és összetett
társadalmak igazgatására.

De központosítottuk
ezeket a bürokratikus folyamatokat.

Bebetonoztuk őket.

Tudjuk, hogy a legokosabb emberek
mindig másnak dolgoznak.

Csak körül kell néznünk ebben a teremben,
hogy tudjuk,

a szaktudás és az intelligencia
széles körben oszlik szét a társadalomban,

nem korlátozódik az intézményeinkre.

Az utóbbi időben a tudósok

tanulmányozzák
az áramlásnak nevezett jelenséget:

a természeti és társadalmi rendszereink
úgy épülnek fel,

hogy elvezetik mindazt,
ami áthalad rajtuk.

Így például a folyó elvezeti a vizet,

a villámlás elvezeti
a felhőből az elektromosságot,

a falevél erezete

eljuttatja a tápanyagokat a fához,

még ha néha meg is kell
kerülnie egy akadályt,

akkor is biztosítja
a tápanyag áramlását.

Ugyanez elmondható a társadalmi

és kormányzati rendszereinkről.

Az áramlás metaforája segít megérteni,

hogy mi a probléma,
mi az, ami nem működik jól,

és miért érezzük ma
sürgető szükségét annak,

hogy újraszervezzük
az intézményeink "áramlását".

Az adattömegek és a közösségi hálózatok
kambriumi korában élünk,

és lehetőségünk van
újraszervezni az intézményeinket,

amik egészen újkeletűek.

Gondoljanak bele!

Milyen más üzletágat vagy gazdasági
területet ismernek,

főleg olyan nagyot,
mint az állami szektor,

ami ne próbálná meg rendszeresen
újraszervezni az üzleti modelljét?

Természetesen, sokat költünk innovációra.

Befektetünk a szélessávba,
tudományos képzésekbe és ösztöndíjakba,

de alig költünk

az intézményeink újragondolására
és átszervezésére.

Könnyű panaszkodni

a fanatikus politikusokra,
a megkövesedett bürokratikus folyamatokra,

és a kormányra.

Állandó időtöltésünk ez,
különösen választások környékén.

De a világ ennél összetettebb.
Nemsokára 10 milliárdan leszünk,

és sokan hiány szenvednek
az alapvető erőforrásokban.

Tehát panaszkodhatunk,

de közben mi az, ami valóban
felválthatja a jelenlegi rendszert?

Mi jön az arab tavasz után?

Adja magát a vonzó alternatíva:

a hálózatok.

Mint a Facebook és a Twitter.
Olcsóak és egyszerűek.

A Facebooknál 3000 dolgozó igazgat

900 millió felhasználót.

Nevezhetjük őket polgároknak is,

hiszen épp nemrég szálltak szembe
egy jogalkotói beavatkozással,

és e hálózatok polgárai összefognak,

hogy számtalan módon támogassák egymást.

De a privát és vállalati közösségek

nem egyenlőek
az alulról építkező demokráciával.

Nem tudják helyettesíteni
a kormányzást.

Bejelölni valakit a Facebookon
nem elég összetett,

nem tudja kiváltani azt,
hogy te és én együttműködjünk egymással

és elvégezzük
a kormányzás nehéz feladatát.

Viszont a közösségi média
megtanít minket valamire.

Miért olyan sikeres a Twitter?

Mert megnyitja előttünk a platformját.

Lehetővé teszi, hogy az API-jára
új alkalmazások százezrei épüljenek rá,

és ezzel új, izgalmas
információfeldolgozási módokat kínál.

El kell gondolkoznunk
a kormányzás API-jának megnyitásán,

és azon, hogy ezt hogyan csináljuk!

Az lesz a következő szuperhatalom,

akinek sikerül ötvözni
az intézmények hierarchiáját

- hiszen fenn kell tartanunk
a közösségi értékeket,

koordinálnunk kell az áramlást -

azzal a sokszínűséggel, pulzáló
életerővel, káosszal és izgalommal,

ami a hálózatokra jellemző,
ahogy együtt dolgozunk,

hogy az intézményeinken felülemelkedve
megvalósítsuk az innovációkat,

és részt vegyünk a kormányzásban.

Volt már erre példa:

2. Henrik angol király a 12. században
feltalálta az esküdtszéket.

Hatékony, praktikus
és kézzelfogható módja volt

a hatalom állampolgárokra
való átruházásának.

Napjainkban lehetőségünk és kötelességünk,

hogy számtalan új megoldást dolgozzunk ki

a hálózatok és az intézmények
összekapcsolására.

A több ezer újfajta "esküdtszék":
az állampolgári tanács,

a Carrotmob események,
vagy a hackathon ötletgyár mutatják,

hogy kezdünk új modelleket kidolgozni,

amik révén újraalkothatjuk
a kormányzás folyamatát.

Most még nem tudjuk, hova vezet mindez,

de látjuk az evolúció jeleit,

vagy még annál is többet:

én akár forradalmi változásnak is
nevezném.

Némely újítás igazán profi,

míg mások még nagyon kezdetlegesek,

mint amilyen az MKSS projektje
az indiai Rádzsasztánban:

itt az állam kiadási adatait

százezer házfalra festik fel a falvakban,

a falusiak pedig hozzáírják,

kit kell törölni az állami fizetési
jegyzékből, mert meghalt,

vagy melyik megépített híd
nem vezet sehová.

Így valósítják meg
a polgárok aktív részvételét,

és érnek el megtakarítást,
amit aztán a közösség felhasználhat.

Nemcsak a kormányzás ellenőrzése
lehetséges így,

hanem a kormányzás megteremtése is.

A Spacehive Angliában
közösségi finanszírozással foglalkozik:

rávesz minket, hogy pénzt gyűjtsünk

kapufák vagy köztéri padok építésére,

így jobb szolgáltatásokat nyújthatunk
a közösségeknek.

Senki sem tudja jobban
bevonni az embereket

a szolgáltatásnyújtásba,

akár ott is, ahol ezek teljesen
hiányoznak, mint az Ushahidi.

Kenyában 2008-ban, a választások körüli
felkelések idején jött létre

ez a weboldal és közösség
a válságterületek feltérképezésére.

A tömegek közreműködése révén

célzottabb és hatékonyabb
segítséget kaphatnak

a törmelékek alatt rekedt emberek,

például a haiti vagy
az olaszországi földrengés után.

A Vöröskereszt önkénteseket képez,
akiket a Twitter hitelesít,

ezzel nemcsak támogatják a meglévő
állami intézmények munkáját,

de sok esetben helyettesítik is azt.

Amire sok nyilvánvaló példát látunk,

az a kormányzati adatok
hozzáférhetővé tétele,

persze még nem eleget,

de az emberek már kezdik

innovatívan felhasználni
az állami adatokat.

Számos példát hozhattam volna,

most Jon Bon Jovi esetét választottam.

Talán tudják, hogy leveses konyhát
üzemeltet New Jersey-ben,

ahol hajléktalanokat,

elsősorban hajléktalan veteránokat
étkeztetnek.

Februárban megkereste a Fehér Házat azzal,

hogy díjprogramot hirdetne olyan
nemzeti alkalmazások kidolgozására,

amik nemcsak a hajléktalanoknak
segíthetnek,

hanem az őket segítők munkáját
is támogatnák.

2012 februárjában indult a program,

júniusra kihirdették a döntősöket.

El tudják képzelni,
hogy a régi bürokratikus világban

végig lehetett volna vinni bármit
alig négy hónap alatt?

Még a nyomtatványokat sem
lehetett kitölteni,

nemhogy kézzelfogható innovációt
létrehozni

az emberek életének jobbá tételére.

Szeretném tisztázni, hogy ez a nyitott
kormányzás felé mutató forradalom

nem a kormányzás magánosítását jelenti.

De sokszor elérhetjük vele azt,
ha akarjuk,

hogy progresszívebb politikát
alkalmazunk,

mint azok a szabályzatok, jogalkotási

és jogi stratégiák,

amik mentén ma politizálunk.

Texas állam 515 szakmát tart nyilván,

a kútfúrótól a virágkötőig.

Dallasban bemehetsz fegyverrel
egy templomba,

de jobb, ha nem kötsz virágcsokrot
engedély nélkül,

mert börtönben végezheted.

Ezért mit tesz Texas?

Arra kér minket, hogy Wiki-jellegű
weboldalakat használva segítsünk neki

megszabadulni
a felesleges szabályozásoktól,

amelyek gátolják a vállalkozásokat,

sőt segítsünk kidolgozni helyettük
innovatívabbakat,

- akár átláthatóan,
új iPhone alkalmazásokon keresztül -

amelyek védik a fogyasztókat
és az embereket általában,

és ösztönzik a gazdasági fejlődést.

Ez a nyitott kormányzás
egyik pozitív hozadéka.

Nemcsak a fejlődés,
amiről már beszéltünk,

hanem az a gazdasági haszon

és azok az új munkahelyek is, amiket
a közösségi innovációs munka generál.

A Sberbank, Oroszország
legnagyobb és legrégebbi,

többségi állami tulajdonban lévő bankja

nyitott a közösségi közreműködés felé,

bevonta dolgozóit és a szélesebb tömegeket
innovációk fejlesztésébe.

Ezzel tavaly egy milliárd dollárt
takarított meg,

és azóta aktívan szorgalmazza

a közösségi közreműködés kiterjesztését

banki területen és a közszférában is.

Számos újítóra látunk példát,

akik nyilvános kormányzati adatot
használnak fel alkalmazásfejlesztéshez,

majd utána cégalapításhoz,
munkaerő-toborzáshoz,

és a kormányzattal közös munkához.

Az újítások közül sok helyi szintű.

A kaliforniai San Ramonban elindítottak
egy iPhone alkalmazást,

amibe beregisztrálhatnak
a képzett elsősegélynyújtók,

és amikor valakinek szívrohama van,

értesítést kapnak a telefonjukra,

hogy a helyszínre tudjanak sietni.

Akinél azonnal megkezdik az újraélesztést,

annak kétszer akkora az esélye
a túlélésre.

"Mindenkiben ott lapul a hős"
- ez a szlogenjük.

De nem csak helyi kezdeményezések vannak.

Brit Kolumbiában, Kanadában
közzétettek egy listát arról,

hogy a lakosok miképpen
tudnak együttműködni az állammal

a kormányzás újragondolásában.

Hogy egyértelmű legyek:

még ha ellentmondásosnak is tűnik,

a nyitott kormányzás

nem egyenlő
az átlátható kormányzással.

Csupán az adatok megosztásától

még nem változik meg a kormányzás.

Amíg senki nem csinál semmit
az adatokkal azzal a céllal,

hogy emberek életén változtasson,
problémákat oldjon meg,

addig nem változik a kormányzás.

Csak versengés alakul ki

a civil közösség és a kormányzat között

az információ birtoklásáért
és ellenőrzéséért.

Az átláthatóság önmagában nem csökkenti

a politikába irányuló pénzáramlást,

és valószínűleg nem eredményez
számon kérhetőséget sem,

nem úgy, mintha hozzávennénk még
a részvételt

és az együttműködést is,
és átszerveznénk a munkánkat.

Két szakaszban zajlik le

a nyitott kormányzás forradalma.

Az elsőben megvalósul
a jobb információáramlás

a tömegek felől a központba.

2005-ben,

- és így kezdtük el építeni a nyitott
kormányzást az Államokban -

szabadalmi jogot tanítottam a diákjaimnak,

elmondtam, hogy a bürokráciában

egyetlen ember dönthet arról,

hogy melyik találmányból lesz szabadalom,

és így melyik rendelkezik 20 évig

az egész feltalálói tevékenység
feletti jogokkal.

Ezt látva azt mondtuk,
hozzunk létre egy honlapot

és egy szakértői hálózatot,

amit összekapcsolunk
a szabadalmi hivatal hálózatával,

hogy a tudósok és szakemberek

információval segíthessék a hivatalt

a döntések meghozatalában.

Az Államokban,
az Egyesült Királyságban, Japánban

és Ausztráliában
indítottunk ilyen kísérleti projektet.

Örömmel jelenthetem, hogy az amerikai
Szabadalmi Hivatal munkája

immár teljesen nyitottá válik,

az idéntől minden szabadalmi kérelem
elbírálásában

részt vehetnek az állampolgárok is.

Az átalakulás második fázisa...

Igen, ez megérdemli a tapsot. (taps)

Tehát az első fázis
az információ jobb beáramlása.

A második pedig
a döntéshozatali hatalom kiáramlása.

A részvétel alapú költségvetés-tervezést

régóta alkalmazzák
a brazil Porto Alegreben,

Chicago 49. kerülete most kezdi
használni.

Oroszország és Litvánia Wiki oldalakon
vonja be polgárait a jogalkotásba.

Amikor azt látjuk,
hogy a közösség hatalmat kap

alapvető kormányzati feladatokban,

mint a kiadások tervezése,
a jogalkotás, a döntéshozás,

akkor jó úton haladunk
a nyitott kormányzás forradalma felé.

Sok mindent tehetünk,
hogy elősegítsük ezt az átalakulást.

Természetesen nyilvánossá
tehetünk adatokat,

de még ennél is fontosabb,

hogy sokkal több részvételi
lehetőséget teremtsünk.

A hackathonok és mashathonok
és az új alkalmazások

kézzelfogható módjai
az emberek bevonásának

és részvételének,
akár csak az esküdtszékek,

de még sokkal több hasonlóra van szükség.

Ezért a legfiatalabbak tanításával
kell kezdenünk!

Hallottunk már TED-előadást
biohackerekről,

akik Arduinoval
hackelik a szobanövényeiket,

és arról, hogy a Mozilla világszerte

toboroz fiatalokat
honlap- és videókészítésre.

Ha arra tanítjuk a fiatalokat,

hogy nem egy passzív, merev,

hanem egy alakítható társadalomban élünk,

ahol jogunk van változtatni
a közösségeinken és az intézményeinken,

akkor valóban jó úton haladunk
a nyitott kormányzás felé,

nevezzük akár innovációnak,

mozgalomnak

vagy forradalomnak.

Végül úgy gondolom,

az is fontos, hogy beszéljünk
erről a forradalomról és törekedjünk rá.

Még nem tudjuk pontosan szavakkal leírni.

Az egyenlőség, méltányosság,

hagyományos választások, demokrácia,
nem megfelelő kifejezések rá.

Nem elég mókásak.
Nem elég izgalmasak ahhoz,

hogy rávegyék az embereket
a bekapcsolódásra.

Mégis azt mondom,
hogy ha látni akarjuk,

ahogy azok a biztató
és izgalmas innovációk,

amikről a TED-előadásokon is hallunk,

a tiszta energia, az oktatás
vagy a fejlődés terén,

megvalósulnak

és kibontakoznak,

és meghatározzák a jövőnket,

akkor mindannyiunknak
részt kell vennünk,

be kell kapcsolódnunk.

Nyitottabbá kell tennünk
az intézményeinket,

és ahogy a falevél, engednünk kell,
hogy a tápanyag átfolyjon az államon,

a kultúránkon, hogy nyitott intézmények,

és erősebb demokrácia jöhessen létre,
jobb legyen a holnapunk.

Köszönöm. (Taps)