Valóság-e a telekinézis? - Emma Bryce

A telekinézis, vagyis az a képesség, hogy anyagi dolgokat pusztán elménk segítségével manipuláljunk, olyan tulajdonság, ami csak az olyan ikonikus lényeket jellemzi, mint Neo, Yoda és Carrie. De vajon lehetséges-e ez a fajta "agykontroll" a valóságban? Emma Bryce a telekinézist tudományos módszerekkel vizsgálja.

Lecke: Emma Bryce
Animáció: Delphine Burrus

A teljes lecke angol nyelven itt található:
http://ed.ted.com/lessons/is-telekinesis-real-emma-bryce

Mikor a hírhedt kitalált karakter,

Carrie White felgyújtva
otthagyta a szalagavató termet,

és rettegést hozott a városra,

a telekinézis erejére hagyatkozott,

vagyis arra, hogy képes fizikai tárgyakat
manipulálni csupán az elméje segítségével.

Amíg Carrie csak fikció,
kitalált, regénybeli figura,

a telekinézisbe vetett hit
egyáltalán nem kitalált.

Évszázadokon át sokan állították,
hogy megvan bennük az erő,

hogy csupán elméjüket használva
irányítsák tárgyak mozgását.

Levitáció, akaratra nyíló ajtók
és kanálhajlítás –

mind érdekes példák.

Megtörténnek a Mátrixban, amikor Neo
a levegőben állít meg lövedékeket,

és ez az a képesség,
amit Yoda tökéletesített.

De vajon létezik a telekinézis,

vagy kitaláció, mint Carrie, Yoda és Neo?

Hogy kiderítsük,
a telekinetikus állításokat

tudományos módszerekkel
kell kiértékelnünk.

A telekinézis a parapszichológia
tudományág része,

amelyben a tudósok pszichikai
jelenségeket figyelnek meg.

A parapszichológusok kutatásaikra
tudományként tekintenek,

de ezzel a többi tudós nem ért egyet.

Kezdjük néhány alapvető megfigyeléssel!

1. megfigyelés:

Rengeteg telekinézissel kapcsolatos
anekdota kering a világban,

de nincs tudományos bizonyíték
arra, hogy létezne;

egyik vizsgálatot sem tudományos
módszerrel végezték,

vagy ismételték meg laboratóriumi
körülmények között, bizonyítva létezését.

Az 1930-as években a parapszichológia
atyjának nevezett Joseph Banks Rhine

laborban vizsgálta, hogy az emberek
képesek-e telekinézissel elérni,

hogy egy dobókockát eldobva, az,
egy akaratuk szerinti számra essen.

Ezután azonban a tudósok nem tudták
az eredményeit reprodukálni,

ami kulcsfontosságú
az elméletek bebizonyításához,

ezért itt volt egy kis bökkenő.

A tudósok mellett,

rengeteg, önmagát
telekinetikusnak valló ember van,

de mindannyian csalóknak bizonyultak,
vagy nem tudták bemutatni képességüket

általuk nem teljesen uralt
körülmények között, ami arra utal,

hogy befolyásolták a szituációt,
hogy kedvük szerinti eredményt kapjanak.

Manapság rengeteg pénzt kínálnak
különböző szervezetek bárkinek,

aki be tudja bizonyítani, hogy különleges
képességei, mint a telekinézis, valódiak.

Viszont ezek a jutalmak
még nem találtak gazdára.

2. megfigyelés:

Amikor a telekinézist kutatjuk,

nincs megegyezés arról,
hogy pontosan mit is mérünk.

Vannak-e erőteljes, Yoda-szerűen
működő agyhullámok?

Mivel erről nincs egyetértés,
nehéz megadni a kutatási alapelveket,

amelyek szükségesek
az összes többi tudományágban is

az elképzelés érvényességének
meghatározásához.

3. megfigyelés:

A tudomány lényege,
hogy felfedezzük az ismeretlent.

A tudományos
kutatás történetében

egész biztosan megtörtént már,

hogy az új felfedezések a megalapozott
tudománnyal szembe kerültek,

és egész tudományágakat
fordítottak meg.

Az ilyen felfedezések bizonyítását
extra óvatossággal kell végezni,

hogy ellenálljanak a szkepticizmusnak.

A telekinézis esetében

az ötlet ellentmond
az ismert tudománynak,

de jelenleg hiányoznak
a meggyőző bizonyítékok.

Az univerzumunkat a fizika
törvényei irányítják és magyarázzák,

melyek egyike kimondja, hogy agyhullámok
képtelenek tárgyakat irányítani,

mivel sem az erejük,
sem a hatótávolságuk nem elegendő ahhoz,

hogy a koponyánkon kívül
bármit is befolyásoljanak.

A fizika kimondja, hogy az erők, melyek
távolból befolyással lehetnek tárgyakra,

csak a mágneses és gravitációs erők.

A telekinézishez legközelebbi dolog,
amit a tudomány magyarázni képes,

az egy robotkar gondolatokkal
való irányítása.

A stroke-tól mozgásképtelen
páciensek agyába,

a mozgást irányító részekbe, a kutatók
kicsiny vezetékeket építhetnek be,

és megtaníthatják a pácienst,
hogy a mozgó robotkarra koncentrálva

az agyuk kiegészítőjeként
viselkedjen – és ez működik.

Ez lenyűgöző, de nem telekinézis.

A páciensek gondolatai nem homályos,
észrevehetetlen dolgok.

Mérhető agyi jelek,

melyeket vezetékeken keresztül
visznek át a robotba.

A tudomány képes mérni, tesztelni
és megmagyarázni a mozgást,

és ezzel bizonyíthatjuk,
hogy az ilyen agyi irányítás létező dolog.

A tudomány a bizonyítékok
felhalmozódásának lassú folyamata,

ami vagy igazol,
vagy cáfol egy elképzelést.

Amikor felsorakoztatjuk a bizonyítékokat,

láthatjuk, hogy melyik
torony nő magasabbra,

és a telekinézis esetében ez nem
az a torony, ami a létezését bizonyítaná.

Úgy tartják, hogy ez a misztikus jelenség
nem éri el a tudomány mezsgyéjét,

és ez rendben is van.

Emiatt a telekinézis csupán
személyes meggyőződéstől függ.

Ha valamit nem tudunk
tudományosan bizonyítani,

akkor azt nem nevezhetjük
tudományosnak sem.

A nyomozásunk végeredményben megmutatta,

hogy bármennyire is
szeretnénk hinni abban,

hogy az erő bennünk van,

a telekinézis ügye
továbbra is gyenge lábakon áll.

Bocsi Neo, Carrie és Yoda.

A képességeitek lenyűgözőek,
de egyelőre, csak a filmekben valódiak.