Miért fogalmazzuk meg inkább félelmeinket céljaink helyett?

A legnehezebb döntések, amelyeket a leginkább félünk meghozni, megmondani, megkérdezni, gyakran pont azok, amiket a leginkább meg kell tennünk. Hogyan lehetünk túl a leblokkoláson, és léphetünk a tettek mezejére? Tim Ferris egy egyszerű, de hatásos gyakorlat, a "félelemkitűzés" segítségével arra buzdít mindannyiunkat, hogy részletesen képzeljük el és írjuk le félelmeinket. Tudjon meg többet arról, hogyan segíthet Önnek ez a gyakorlat jó teljesítményt nyújtani stresszes környezetben, és arról, hogyan tehet különbséget az Öntől független és a befolyása alá eső tényezők között.

1999-ben készült rólam ez a vidám kép.

Utolsó éves egyetemista voltam.

és épp kijöttem táncóráról.

Nagyon, nagyon boldog voltam.

Arra is pontosan emlékszem,
hol tartottam másfél héttel később.

A régi kisbuszom egyik ülésén ültem

egy egyetemi parkolóban

és úgy döntöttem,

hogy öngyilkos leszek.

Az elhatározásból nagyon hamar
konkrét terv lett.

és ilyen közel jártam hozzá,
hogy megtegyem.

Ekkor voltam a legközelebb hozzá.

Az, hogy végül levettem
az ujjam a ravaszról,

egy sor szerencsés véletlennek köszönhető.

Később visszagondolva

a véletlen szerepe
rémít meg leginkább.

Különböző módszerekkel
kísérleteztem,

hogy a hangulatingadozásaimat
el tudjam viselni.

Ez jó befektetésnek bizonyult. (Nevetés)

Az átlagember kb. 6-10 nagyobb depressziós

időszakon esik át élete során.

Bipoláris depresszióm van.
Családi örökség.

Több mint 50 mélyponton vagyok túl,

és már sok mindent megtanultam.

Sok menetem volt már,

sokszor küzdöttem meg
a szorítóban a sötétséggel,

szereztem hasznos tapasztalatokat.

Talán ahelyett,
hogy a sikerre adnék receptet,

vagy felidézném
életem legszebb pillanatait,

megosztom inkább,
hogy miként kerülöm el az önpusztítást

és önmagam lebénítását.

Az eszköz, ami a legjobb
védőhálónak bizonyult

az érzelmi zuhanórepülések ellen,

valójában azonos azzal,

ami segített meghozni
legjobb üzleti döntéseimet.

De ez most nem érdekes.

És ez....a sztoicizmus.

Unalmasnak hangzik.

(Nevetés)

Gondolhatnak Spockra,

vagy maguk elé idézhetnek
egy ilyen képet:

(Nevetés)

egy tehén áll az esőben.

Nem szomorú.
Nem is különösebben boldog.

Csak egy egykedvű élőlény, aki elfogadja,
amit az élet az útjába sodor.

Valószínűleg nem jut eszükbe
az örök küzdő, Bill Belichick.

a New England Patriots
vezetőedzője,

aki a legtöbb SuperBowl-győzelemmel
büszkélkedhet az NFL-ben.

A sztoicizmus futótűzként terjedt el
az NFL listavezetői között.

Mivel az elmúlt években
a mentális fejlesztőtréning része lett.

Nem valószínű, hogy az Alapító Atyák
jutnak a szóról az eszükbe:

Thomas Jefferson, John Adams
vagy George Washington,

hogy csak hármat említsünk
a sztoikus iskola képviselői közül.

George Washington írt egy
színdarabot egy sztoikusról

"Cato, egy tragédia" címmel,

és előadatta a csapatainak Valley Forge-
nál, hogy fenntartsa motiváltságukat.

Miért érdekli ennyire a tettek emberét
az ókori filozófia?

Nagyon elméletinek tűnik.

Arra biztatom önöket, hogy gondoljanak
kicsit másképp a sztoicizmusra:

úgy, mint egy rendszerre,
amely stresszes körülmények között

segít a döntéshozatalban.

Minden itt kezdődött:

mondjuk itt,

egy verandán.

Tehát. Kr. e. 300-ban, Athénban,

Kitioni Zénón egy festett
oszlopcsarnokban (stoa)

körbe-körbe sétálva tanított.

Így született meg később a sztoicizmus.

A görög-római világban

az emberek a sztoicizmust,
mint átfogó rendszert,

számos dologra használták.

A mi számunkra ebből a legfontosabb,
hogy ráneveljük magunkat arra,

hogy elválasszuk egymástól azt, ami tőlünk
függ, és azt, amire nincs befolyásunk,

és megtanuljunk kizárólag

az előbbire koncentrálni.

Ez csökkenti az érzelmi reagálást,

ami bizonyos helyzetekben aduász lehet.

Például, mondjuk, irányítóként
kihagyunk egy passzt,

és emiatt haragszunk önmagunkra.

Ezen akár az egész meccs elmehet.

Vagy főnökként bepipulunk
egy megbecsült alkalmazottra

egy kisebb nézeteltérés kapcsán,

ezzel akár el is veszthetjük
az alkalmazottat.

Vagy főiskolai hallgatóként
egy lefelé tartó spirálba kerülünk,

és egyre reménytelenebbnek,
kilátástalanabbnak érezzük a helyzetet.

Erre életünk is rámehet.

A tét óriási.

Az eszköztárunk bőséges.

Most azt emelem ki, ami
megváltoztatta az életemet 2004-ben.

Két oka volt, hogy pont akkor
tartottam ott:

Egy közeli barátom, velem egyidős srác,
váratlanul elhunyt hasnyálmirigyrákban.

és a barátnőm, akiről azt gondoltam,
a feleségem lesz, elhagyott.

Elege lett, és nem szakító levelet írt ,

hanem ezt kaptam tőle:

egy búcsúplakettet.

(Nevetés)

Nem kitaláltam. Most is megvan.

A munkaidő 17:00 órakor lejár.

Ideadta, hogy tegyem az asztalomra
a saját egészségem érdekében.

Ebben az időben dolgoztam
az első igazi üzleti vállalkozásomon.

Nem is tudom, mit csinálok,
napi 14 órát dolgoztam

heti hét nap,

Élénkítőkkel tartottam magam ébren.

Nyugtatót használtam,
hogy ellazuljak és el tudjak aludni.

Katasztrófa volt.

Csapdában éreztem magam.

Vettem egy könyvet az egyszerűségről,
hátha megtalálom benne a választ.

Találtam benne egy idézetet,
amely megváltoztatta az életemet:

"Gondolatban sokkal gyakrabban
szenvedünk, mint a valóságban"

ifjabb Senecától.

Ő híres sztoikus író volt.

Ez az idézet elvezetett a leveleihez,

amelyeknek hatására elkezdtem gyakorolni

a "premeditatio malorum"-ot,

vagyis elképzelni előre
a lehetséges rosszat.

Érthetőbben:

ez a legrosszabb eshetőségek részletes
elképzelése, azoké a félelmeké,

amelyek meggátolnak a cselekvésben.

Most már elkezdhetünk dolgozni,
hogy túljussunk bénultságunkon.

Az én problémám a csapongó elme:
kattog, nyughatatlan.

Egyszerűen nem működik,
hogy végiggondoljam a problémákat.

Papírra kell vetnem a gondolataimat.

Készítettem egy írásbeli
gyakorlatot magamnak,

és félelem-kitűzésének neveztem el,

a célkitűzés mintájára.

3 oldalból áll.

Borzaszótan egyszerű.

Ilyen az első oldal:

"Mi lenne ha..?"

Írjuk ide, amitől félünk,

bármi nyugtalanít,

bármi is legyen, ami zavar.

Lehet az egy meghívás,

vagy egy szakítás,

előléptetésért folyamodás,
felmondás, cégalapítás.

Akármi lehet.

Nekem az volt, hogy 4 év óta először
elmenjek nyaralni,

otthagyjam a cégemet egy egész
hónapra, hogy Londonba menjek,

ahol egy barátomnál ingyen ellakhatok.

Féltem, hogy kiszállok,
mint a cég gyenge láncszeme,

vagy felszámolom az egészet.

Az első oszlopban az áll:
"Meghatározás".

Ide felírjuk a legrosszabb dolgokat,
amit csak el tudunk képzelni

ami megtörténhet, ha ezt teszem.

kb. 10-20 db-ot.

Nem megyek most át mindegyiken,
de mondok egy-két példát:

Az egyik félelmem volt, hogy Londonban
esni fog az eső, ettől depressziós leszek.

és az egész csak időpocsékolás lesz.

A másik. hogy lemaradok
az adóhivatal leveléről,

ellenőriznek,

betörnek, megszüntetnek, vagy hasonló.

Utána jön a "Megelőzés" oszlop.

Ebben a rubrikában
a következő kérdésre válaszolunk:

Mit tehetek, hogy a felsorolt eshetőségek
ne történjenek meg,

vagy legalábbis kisebb valószínűséggel?

Például a depresszió ellen

megoldásként vihetek
magammal egy kék lámpát,

és használhatom reggelente 15 percen át.

Tudom, hogy ez segít
elkerülni a depressziót.

Az adóhivatalt illetően átírhatom
a címem a neki küldött fájlban,

így az adminisztrációt
a könyvelőmhöz küldik,

nem az én levélcímemre.

Tök egyszerű.

Utána jön a "Megjavítás" oszlop.

Ha a legrosszabb eshetőség valósul meg,

mit tudunk tenni a kár enyhítéséért,

vagy kitől kérhetünk segítséget?

Az előző példában - a londoni -

rászánhatok egy kis pénzt,
elrepülök Spanyolországba napozni,

helyrehozom az okozott depressziót.

Az adóhivatal hiányzó
levelével kapcsolatban,

felhívhatom egy ügyvéd barátomat,

vagy megkérdezhetek egy jogászprofesszort,

mit tanácsol,

kivel kellene beszélnem,
hogyan boldogultak mások ezzel?

Egy kérdés, amit az első oldal
kitöltésekor érdemes észben tartani:

Volt-e bárki is a történelemben,

kevéssé intelligens vagy céltudatos,

aki ezt megoldotta?

Esélyes, hogy a válasz "igen" lesz.

(Nevetés)

A második oldal egyszerű:

Mi lenne az előnye egy próbálkozásnak
vagy egy részsikernek?

Láthatjuk, hogy a félelem leküzdésére

és az előnyökre koncentrálunk.

Tehát ha megpróbáljuk
azt a bizonyos dolgot,

talán önbizalmat szerzünk,
fejlődünk készségeinkben,

érzelmileg, pénzügyileg, más módon.

És milyen előny származik belőle,
mondjuk valami lehetőség adódik?

Szánjunk erre 10-15 percet.

Harmadik oldal.

Talán ez a legfontosabb, ne hagyjuk ki.

"Az elszalasztott lehetőségek ára."

Jók vagyunk abban, hogy elképzeljük,
mi bajunk származhat,

ha kipróbálunk valamit,
például fizetésemelést kérünk.

Amit viszont sokszor nem veszünk
figyelembe, az a status quo ára,

hogy ha semmi nem változik.

Kérdezzük meg magunktól,

ha ezt nem teszem meg, ha most nem döntök,

és máskor sem, hasonló helyzetekben,

milyen lesz az életem
6 hónap, 12 hónap, 3 év múlva?

Messzebbre nehéz lenne előre látni.

Részletezzük ezt is:
érzelmileg, pénzügyileg,

egészségileg. stb.

Amikor ezt elvégeztem,
ijesztő képet kaptam.

Gyógyszereztem magam,

a cégem bármikor bedőlhetett volna

akkor is, ha nem lépek ki.

Kapcsolataim megkoptak, megromlottak.

És akkor rájöttem, hogy a passzivitás
többé nem opció számomra.

Ez a 3 oldal. Ennyi. Ez a félelem-kitűzés.

Ez ráébresztett, hogy egy 10-es skálán,

ahol az 1-es a minimális hatás,
10-es a maximális hatás,

ha elutazom, kockáztatok

1 - 3 fokú átmeneti és
visszafordítható fájdalmat;

8-10-es, sorsfordító pozitív élményért,

ami akár tartós is lehet.

Elutaztam.

Egy katasztrófa sem következett be.

Volt pár probléma, ez tény.

De képes voltam elfeledni
az üzlet minden nyűgét.

Másfél éves világ körüli út
lett a londoni egy hónapból,

ez szolgált első könyvem alapjául,

ami aztán elhozott ma ide.

Vissza tudom követni
legnagyobb nyereségeimet

és az összes szörnyű katasztrófát,
amit sikerült elkerülnöm,

félelem-kitűzéseimmel,

amit legalább negyedévente elvégzek.

Ez nem csodaszer.

Látni fogjuk, hogy néhány félelmünk jogos.

(Nevetés)

De nem szabad addig erre
következtetésre jutnunk,

míg meg nem vizsgáltuk alaposan.

Nem ússzuk meg vele a nehéz döntéseket,

de könnyebbé tehetjük őket.

Zárásképpen szeretnék beszélni
egy modern kori sztoikusról.

Ő Jerzy Gregorek.

4-szeres világbajnok súlyemelő.

Politikai menekült,

költő,

62 éves.

Még így is lepipál engem, és szerintem
a legtöbbeket itt, a teremben.

Lenyűgöző fickó.

Sok időt töltöttem oszlopcsarnokában

élet-és edzéstanácsokat hallgatva.

Lengyelországban tagja volt
a Szolridaritásnak,

egy erőszakmentes társadalmi mozgalomnak,
ami változásokat akart,

és amit erőszakkal vert le a kormány.

Elvesztette tűzoltói állását.

Bizalmasát, egy lelkészt, elrabolták,
megkínozták és megölték,

majd egy folyóba dobták.

Megrémült.

Feleségével elmenekült Lengyelországból,
egyik országból a másikba vándoroltak,

mire letelepedtek az USA-ban,
szinte semmijük nem maradt.

A földön aludtak.

Ma Woodsite-ben él, Kalifornia államban,
nagyon szép helyen.

A több mint 10000 emberből,
akikkel valaha találkoztam,

a legelső 10-be tenném,

az elért sikerek és a boldogság
szempontjából..

És most jön a csattanó:

Néhány hete küldtem neki egy üzenetet,

amiben megkérdeztem,
olvasott-e valaha sztoikus filozófiát?

2 oldalnyi szöveggel válaszolt.

Ez nem jellemző rá. Szűkszavú srác.

(Nevetés)

Nem csak hogy tisztában
volt a sztoicizmussal,

hanem kihangsúlyozta, hogy legfontosabb
döntéseinek meghozatalakor,

életének a fordulópontjain,

amikor kiállt az elvei mellett,

a sztoicizmust használta, és valami
hasonlót az én félelem-kitűzésemhez.

Hihetetlen volt.

Két dologgal zárta levelét:

az első: nem tudna
szebb életet elképzelni,

mint egy sztoikusét.

És a második a mantrája volt,
amit mindenre alkalmazott,

és amit mi is alkalmazhatunk bármire:

"Könnyű döntések, nehéz élet.

Nehéz döntések, könnyű élet".

A nehéz döntések azok, amiket a leginkább

félünk meghozni, megkérdezni, elmondani,

de ezek azok, amelyeket
a legfontosabb megtennünk.

A legnehezebb kihívások és problémák

megoldása soha nem lesz
kellemes beszélgetés,

sem önmagunkkal, sem másokkal.

Tehát arra biztatom önöket,
kérdezzék meg maguktól:

életük mely területén

érdemesebb inkább a félelmeket
meghatározni, mint a célokat?

Közben tartsák észben Seneca szavait:

"Gondolatban sokkal gyakrabban
szenvedünk, mint a valóságban"

Nagyon szépen köszönöm.

(Taps).