Mi van az állatok fejében - Bryan B Rasmussen

A teljes lecke angol nyelven itt található: http://ed.ted.com/lessons/inside-the-minds-of-animals-bryan-b-rasmussen

Gondolkodnak az állatok? Ez a kérdés évezredek óta foglalkoztatja a kutatókat, és arra inspirálja őket, hogy újabb és újabb módszerekkel és kritériumokkal álljanak elő az állatok intelligenciájának mérésére. Bryan B Rasmussen végigvezet minket ezen az ellentmondásos témán, és megmutatja, hogy az intelligencia meghatározása gyakran többet árul el az emberekről, mint bármi másról.

Lecke: Bryan B Rasmussen
Animáció: Mike Schell

A kutyád szeret a kanapén
heverészni – ahogy te is,

így hát lezavarod,
és elhelyezkedsz egy kényelmes estéhez.

Mégiscsak te vagy itt az ember.

Intelligens lény vagy,
nem egy egyszerű ösztönlény.

Képes vagy tervezni, álmodni és... ó!

A kutyád épp most járt túl az eszeden,
és még örül is neki?

Vagy csak az ösztönei vezérelték?

Van-e egyáltalán különbség?

Mire gondolhat?

Nos, az attól függ,
mit értünk gondolkodás alatt,

és milyen kritériumok mentén értékeljük.

Arisztotelész és Descartes is az ösztön
és az intelligencia kritériumait használta

az emberek és az állatok
megkülönböztetésére.

Arisztotelész szerint az emberek
birtokában van az értelem,

az állatok pedig csak a túlélés
és a szaporodás nyers ösztöneit követik.

Majdnem 2000 évvel később

Descartes ugyanezen elmélet
szélsőségesebb változatát hirdette,

miszerint az ösztöneiket követő állatokat
nem lehet megkülönböztetni

a környezet ingereire
gépiesen reagáló robotoktól.

Az egyetértés
az állati intelligencia hiányáról

Darwin evolúcióelméletével
elkezdett felbomlani.

Darwin elmélete szerint az intelligencia
egyszerűbb ösztönökből alakulhat ki.

Megfigyelte,
ahogy földigiliszták eldöntik,

hogyan húzzák be járataikba
a furcsa alakú leveleket,

és meglepte, hogy az emberek
hasonló problémát hasonlóan oldanak meg.

És úgy gondolta, hogy ha az emberek
egyszerűbb lényektől származnak,

akkor agyunk talán
egy skála legvégén helyezkedik el,

vagyis csak mértékében különbözik
az állatokétól, nem típusában.

Friss kutatások, melyek szerint sok faj
képes bonyolult problémák megoldására,

megerősítik Darwin eredeti elméletét.

Az elefántok tárgyak használatával
érnek el megközelíthetetlen helyeket.

A varjak saját eszközöket készítenek,

és vízkiszorítást alkalmaznak,
hogy jutalomhoz jussanak.

A polipok képesek befőttesüveget kinyitni,
miután látták mástól, hogyan kell,

és hónapokkal később is
emlékeznek arra, hogyan lehet.

Az ilyen feladatoknál a probléma részeit
körülményektől függetlenül kell vizsgálni,

és későbbi újrahasználás céljából
megőrizni a megoldási stratégiát.

De míg az állatok képesek
összetett feladatokat megoldani,

honnan tudjuk, hogy mit gondolnak,
vagy hogy egyáltalán gondolkodnak-e?

A behavioristák, például Pavlov
és Thorndike szerint

a gondolkodni látszó állatok

gyakran csupán jutalomra
vagy büntetésre reagálnak.

Ez volt a helyzet Okos Hans-szal, a lóval,

mely patadobogással adott választ
matematikai feladatokra.

De kiderült, hogy Hans
nem volt túl jó matematikából,

inkább csak jól olvasta tudatlan
idomítója finom nonverbális jeleit,

hogy mikor hagyja abba a dobogást.

Szóval Hans nem tudott számolni,
de vajon nem is gondolkodott?

Végül is képes volt értelmezni
árnyalt szociális üzeneteket,

amely tulajdonság
sok más állatra is jellemző.

Az elefántok évekkel később is
felismerik egymást,

sőt, úgy tűnik, halottaikat is gyászolják.

A méhek különleges tánccal kommunikálják

az élelemforrás helyét
és minőségét más méheknek.

A csimpánzok összetett megtévesztést
alkalmaznak, mely arra utal,

hogy nemcsak gondolkodnak,
de tudják, hogy mások is ezt teszik.

És ott van még Alex, a szürkepapagáj is,

aki emberi nyelvet használ

hiányzó tárgyak színének
és alakjának megkülönböztetésére,

és az olyan elvont fogalmakat is érti,
mint a nagyobb és a kisebb.

Ez intelligenciának tűnik,

és nem csak egy agyatlan
masina működésének.

De míg az állatok képesek
problémákat megoldani és kommunikálni,

az embereknél a gondolkodással
együtt jár a tudatosság,

az a képesség, hogy nemcsak végrehajtjuk,
hanem át is gondoljuk tetteinket.

Eddig egyetlen tanulmány sem bizonyítja,
hogy ha a kutyánk elég intelligens ahhoz,

hogy túljárjon az eszünkön,
attól jól is érzi magát.

Amit igazán tudni szeretnénk,
az az, hogy milyen kutyának,

polipnak

vagy varjúnak lenni.

Az elme filozófusai
ezt nehéz problémának nevezik,

mivel míg mi el tudjuk mondani,
milyen érzés embernek lenni,

lóul senki sem beszél.

Még egy Alexhez hasonló beszélő papagáj
sem tudná elmondani,

hogyan érez a színekkel kapcsolatban,
melyeket meg tud nevezni.

És mi van, ha a tudatosság
többféle formában létezik?

Vajon felismernénk a méhek tudatát?

És ha már itt tartunk, honnan tudjuk,
hogy más embereknek van tudata?

Lehet csak jól működő zombik.

Ettől függetlenül, az állatok elméje
továbbra is próbára teszi megértésünket,

és ahogyan ezt kezeljük, többet árul el
a mi elménkről, mint az övékről.