Vegán testépítő kísérlet: Joshua Knox, TEDxFremont

www.tedxfremont.com
Egy sorsfordító hóvihar a Tahoe-tó felé vezető úton ételekről és táplálkozásról szóló beszélgetéshez vezetett. Ez ihletett adott Joshua Knox testépítőnek, a Google alkalmazottjának, hogy vegánná váljon egy hétre. Az egy hét másfél éves életmód módosító kísérletté változott testépítéssel és diétával.

(Üdvrivalgás) (Taps)

Szóval ahogy mondta, Josh vagyok.

Húsos és krumplis családban nőttem fel.

Ínyenc szakács volt a nagyanyám,

egy csemege napközi,
ahol naponta ott hagytak,

hogy bámulatos ételeket egyek.

Ha megnézed a családi származásomat,

ez tényleg nem meglepő.

Édesanyámék Argentínában nőttek fel,

ez az a hely, ahol sokan tartanak tehenet,

köztük a mi családunk is.

Ehhez adjuk hozzá a család apai ágát,

aki Fort Worth Texasban
született és nőtt fel,

ahogy én magam is.

Ez az a hely, ahol szó szerint még ma is

végighajtják a marhákat a város közepén.

Összerakod ezt a kettőt, és mit kapsz?

Nem meglepő módon,

szinte minden étel, amit ettem,
egy nagy rakás hús volt.

Életem egy pontján tényleg
szó szerint dicsekedtem,

hogy steaket ettem minden nap,
negyven napon át.

Azt gondoltam, hogy ez egy teljesítmény.

Ez mind megváltozott,
egy nagyon sorsdöntő úton.

Szeretek felmenni a Tahoe-tóhoz,

ez az egyik kedvenc tevékenységem.

Az út általában 4-5 órába telik,

de elakadtunk egy elég csúnya hóviharban,

így körülbelül 10 óra lett,

aminek egy 4-5 órás útnak
kellett volna lennie.

Majd megőrültünk az autóban,

és sok őrült dologról beszélgettünk.

Egyszer állathangokat adtunk ki,

önmagunk szórakoztatására.

Leállítottuk az autót,

lényegében mindenki aludt az autójában.

A táplálkozásra terelődött a szó.

Egyik nagyon jó barátom
hátul a közönségben, Brian Robin,

ő volt az igazi tervező.

Elkezdett beszélni
a növényi alapú étrendről,

és volt egy autó tele rendkívül
szkeptikus emberekkel,

köztük én is,

Brian mellett volt négy
másik ember az autóban,

bombáztuk őt kérdésekkel,

mondván, hogy ez lehetetlen,

nem lehet, hogy egészséges legyél.

Az én szemszögemből nézve,

mindössze azt tudtam,

sokat tanultam a főzésről a nagymamámtól,

tényleg szerettem főzni,

szerettem főzni a barátaimnak,

de az alapja mindennek,
amit főztem, lényegében a hús,

esetleg csinálhatok egy köretet,

de az egy köret, az mellékes.

A hosszú beszélgetés után Brian-nel,

azt hiszem, nagyon jó munkát végzett,
hogy lelkesítse a csoport többi tagját.

Így hát mi, a többi négy az autóban,

elhatároztuk, hogy hét napig
teljesen húsmentesen élünk.

Ezért mindannyian egy kis
támogatói csoportot alkottunk,

kihívásokat állítottunk egymásnak,
hogy legyen hét nap húsmentesen.

Ha megkérdezted volna azokat,
akik kicsit is ismertek,

azt mondták volna: "Josh,

hét napig,

hús nélkül?"

Nem csak hús, hanem bármilyen
állati termék nélkül.

Azt mondták volna,
hogy ez abszolút lehetetlen.

És a hét nap után,

a nyolcadik napon,

az első dolog, amit tettem,

A: megettem egy óriási rakás sertéshúst,

és aztán B: elgondolkodtam,

hogy valójában nagyon könnyű volt
hét napig hús nélkül,

mindenféle állati termék nélkül élni.

És megnéztem saját családom történetét.

Két nagyapámnak négyszeres
szívkoszorúér műtétje volt,

nem túl meglepő, tekintve,

amit a családom történetéről mondtam.

Van egy nagymamám,
aki cukorbetegségben halt meg,

van sok rákbeteg a családomban.

És ez az összes dolog együtt,

tényleg afelé vitt, hogy talán,
meg tudnám próbálni a 30 napot,

és a 30 nap gyorsan átváltott
több mint másfél évre,

tisztán növényi alapú étrenden.

És nem vágtam bele olyan könnyen,

amikor megnéztem saját helyzetemet,

10 vagy 12 évet töltöttem testépítéssel.

Tényleg élveztem a fizikai fittséget,

tényleg élveztem a testépítést,

és nagyon aggódtam,
hogy el fogok sorvadni,

sovány és beteges leszek,

és az összes munka, amit befektettem,
csak úgy teljesen el fog tűnni.

Szóval most, több mint
két és fél évvel azután,

hogy nemcsak növényi alapon, hanem
talán főleg vegetáriánusan csinálom,

ez abszolút nem téma.

Valójában azt vettem észre,
hogy nemcsak folytatni tudtam

az erőm és teljesítményem fokozását,

hanem masszív nyereséget
láttam a kitartásban is.

A másik fő aggályom,

hogy egyik kedvenc tevékenységem az evés.

Egyik kedvenc módom
a társadalmi kapcsolattartásra.

És aggódtam, tudják,

hogy ez nagyon nehéz lesz nekem.

Ez egy küzdelem lesz, nap mint nap,
ellenállva dolgoknak.

Vagyis ez sokkal kevésbé
szólt arról, hogy mit adok fel,

és sokkal inkább arról,
mit fogok ténylegesen tanulni.

Így az érzés helyett,
hogy hiányolok ételeket,

tényleg azt éreztem,

hogy megnyílok oly sok dolog felé,

amit soha nem tettem volna a tányéromra.

Még mindig nem fókuszáltam
arra a hatalmas rakás húsra.

Az eredmények,

sajnos nem lettem fiatalabb vagy magasabb

e kísérlet eredményeként.

Óriásit zuhant a koleszterinem,

és ez az a szint, amire egyesek talán

nem mondanák,
hogy rendkívül veszélyes volt,

de jó magas koleszterinszint,

a koleszterin csökkenés
hihetetlen gyorsan történt,

ahogy a súlycsökkenés is.

Nem gondoltam volna,
hogy van 15 kiló feleslegem.

De leadtam 15 kilót,
óriásit zuhant a koleszterinem,

és masszív fejlődést figyeltem meg:

a teljesítményemben,
a működőképességemben,

a munkám és feladataim során.

Mentális előrelépések,

és fizikai előrelépések is.

És azt hiszem, az egész tényleg
Brian barátommal kezdődött,

és sok irodalommal, amit elolvastam,

és saját családom történetével,
ami lelkesített,

hogy rászánjak 30 napot

a változás véghezvitelére.

És remélhetőleg a lelkesedésem,

a dolgok, amik engem lelkesítettek,

önöket is lelkesíthetik,

hogy elhiggyék, hogy ez mindenki
számára is lehetséges.

Köszönöm.

(Taps)