Mit mesélnek a folyók a föld történetéről?

A folyók a természet egyik leghatalmasabb erőművei – hegyeket rombolnak le, üregesre vájják a földet, sodrásuk folyamatos mozgásban van. Azok számára, akiknek a folyók partjai és deltái jelentik az otthont, fontos megérteni, hogyan formálódnak és hogyan változnak. Ebben a szemléletes előadásban Liz Hajek geológus bemutatja nekünk, hogyan használhatjuk időutazó gépként az ősi folyókból földünkre lerakódott köveket a föld történetének tanulmányozásához, így megérthetjük, hogyan tehetjük fenntarthatóvá életünkhöz ma.

Nos, kezdjük Földünk képével.

A Föld igazán gyönyörű.

Geológus vagyok,
tehát a Föld megszállott rajongója,

de tényleg olyan nagyszerű.

Hatalmas, dinamikus, folyton változó.

Igazán izgalmas itt élni.

De ma azért vagyok itt,
hogy geológusként rávilágítsak,

hogyan segíti a jelenlegi

fenntartható életre irányuló
döntéseinket az,

hogy megértjük Földünk múltját.

Számtalan izgalmas dolog zajlik
a föld felszínén ma is.

Ha kicsit ránagyítunk,

hadd szóljak pár szót önöknek
az egyik itt zajló folyamatról.

A föld felszínén folyton
ásványi anyagok kavarognak,

és az egyik drámai történés az,
hogy a magas hegyekből eredő anyagok

erodálódnak, lejutnak a tengerbe,
és ott lerakódnak.

Ez a folyamat állandóan zajlik,

és óriási hatással van
környezetünk működésére.

Itt egy dél-indiai példa –

itt vannak a világ nagy hegységei,

és jól láthatják a műholdas felvételen:

a folyók hordalékot visznek
a nagy hegységekből a tengerbe.

Mintha bulldózerek lennének ezek a folyók.

Lényegében fogják ezeket a hegyeket,
és letolják őket a tengerhez.

Lássunk erre egy példát.

Kicsit még nagyítsunk rá.

Konkrétan egy folyóról szeretnék beszélni.

Látjuk, milyen gyönyörű mintákat
hoznak létre a folyók,

miközben letolják
a törmeléket a tengerhez,

de ezek a minták nem statikusak.

Ezek a folyók kígyóznak és ugrándoznak,

és ez drámai hatással lehet az életünkre.

Erre itt egy példa: a Kosi folyó.

Csodaszép C-alakú kanyarulata van,

Nepál nagy hegyeiből ered,

egy tonnányi ásványi anyagot szállít,

rengeteg hordalékot,
amit a magas hegyekből mos ki,

végigfolyik egész Indián,

és viszi ezt a törmeléket.

Ránagyítunk erre a területre,

és kicsit mesélek arról,
mi történik a Kosival.

Remek példa arra,
milyen dinamikus rendszerek ezek.

Itt egy műholdas felvétel
2008 augusztusából.

A kép színezett,

így a növényzetet zöld szín jelzi,

a vizet pedig kék szín.

Itt is megfigyelhetjük
a C-alakú kanyarulatot,

ahogy a folyó elhagyja Nepált.

Itt éppen monszun időszak van.

A világnak ezen a részén
augusztus a monszun időszak,

és mindenki jól ismeri az áradást,
aki a folyó közelében él,

legalábbis a vele járó veszélyeket
és kényelmetlenségeket biztosan.

De 2008-ban valami érdekes történt:

a folyó nem úgy folyt, ahogy korábban.

Nagyon másképp áradt, mint ahogy szokott.

Itt folyik a Kosi lefelé,

de néha, ahogy ezek a folyók
hordják a törmeléket,

valahogy eltorlaszolódnak,

és lényegében ezek a torlaszok okozzák,

hogy a vízszint drámaian megemelkedik.

Ez a felvétel csak két héttel későbbi.

Itt a folyó előző útvonala,

a C-alakú kanyarulat,

és láthatják: már nem kék.

De itt ez a kék útvonal,

ami átvágja a látómező közepét.

A Kosi folyó ugyanis kilépett a medréből,

és hogy pontosabb legyen a kép:
a lépték 64 kilométer.

A folyó több mint 50 kilométerrel
terelődött odébb hirtelen.

Tehát eltorlaszolódott,
és kilépett a medréből.

Ez a kép egy héttel később készült.

Itt láthatók a korábbi útvonalai,

és látjuk, hogyan változik
folyamatosan a folyó járása,

egyre messzebb kerül a fő medrétől.

Elképzelhetik tehát,
hogy egy ilyen tájon,

ahol a folyók folyton vándorolnak,

különösen fontos megérteni, mikor,
hol és hogyan fognak elmozdulni.

De ezek a folyamatok hozzánk
sokkal közelebb is zajlanak.

Például az Egyesült Államokban

itt a Mississippi, ami szinte
minden államon végigfolyik.

A Sziklás-hegységből és a Nagy-síkságról

hordja a törmeléket.

Kimossa a földből,
és viszi végig Amerikán,

majd lerakja a Mexikói-öbölben.

Itt a Mississippi képe, ahogy ma ismerjük,

de nem mindig ebbe az irányba folyt.

A földtani adatokat vizsgálva
rekonstruálhatjuk,

merre folyt régen.

Itt van például ez a vörös terület,

amiről tudjuk, hogy itt folyt,
és mintegy 4600 évvel ezelőtt

lerakta a hordalékát.

Aztán úgy 3500 éve odébb vándorolt,

narancsszín jelzi az új meder helyét.

Folyton vándorolt, és ezt teszi ma is.

Ezt tette kétezer éve,

ezt tette ezer éve,

ezt tette hétszáz éve.

És körülbelül 500 éve alakult ki

a ma ismert útvonala.

Ezek a folyamatok tehát
tényleg fontosak,

és főleg itt, a deltatorkolatnál,

ahol a Mississippi folyása

zátonyokat épít a szárazföld
és a tenger határfelületére.

Ez igazán értékes ingatlan,

és az ilyen deltavidékeken alakultak ki
bolygónk legsűrűbben lakott területei.

Az itt élő embereknek
különösen fontos megérteni

ezeknek a tájaknak a dinamikáját,
hogyan alakultak ki,

és hogyan változnak majd a jövőben.

A folyók tehát csavarognak.

Ezek a nagyobb ugrások,
amikről idáig beszéltem.

Hadd mutassak még önöknek
néhány csavargást.

Elrepülünk az Amazonas-medencébe,

itt is van egy hatalmas folyórendszer,

ami kimossa, elhordja, beszántja
az Andokból származó ásványi anyagokat,

végigviszi ezeket Dél-Amerikán,

majd lerakja az Atlanti-óceánba.

Ha ránagyítunk, láthatják ezeket
a szépséges, görbe kanyarulatokat.

Ismétlem: valóban szépek;
de ismétlem: nem állandóak.

Ezek a folyók csavarognak.

Az utóbbi mintegy harminc évről
vannak műholdas felvételeink,

ezekkel követhetjük a változásokat.

Most álljunk meg egy szóra, és csak
figyeljük a folyó kanyarulatát,

és láthatjuk, nem sokáig
marad egy helyben.

Változtatja, újakat képez,
megcsavarja a mintát.

Főleg, ha ezt a területet nézzük,

szeretném, ha észrevennék,
van egy jellegzetes hurok a folyón,

ami teljességgel átvágja.

Majdnem olyan,
mint egy ostorcsapás,

és egy bizonyos ponton
megtöri a folyó útját.

Megint csak tájékoztatásképpen:

ezen a helyen a folyó
hat és fél kilométerre tolódott el

egy-két évszak alatt.

Így a szárazföldek, amiken élünk,

úgy vándorolnak folyton,
ahogy ez az anyag

lemosódik a hegyekből,

és elsodródik a tengerhez.

Folyton változnak,

és meg kell értenünk
ezeket a folyamatokat,

mert csak úgy teremthetünk
fenntartható életet.

De nehéz dolgunk van,
ha csak annyit tudunk,

hogy mi zajlik ma földünk felszínén.

Világos, ugye?
Nincs túl sok megfigyelésünk.

Csak harminc éve vannak
például műholdas felvételeink.

Több megfigyelés kell,
hogy jobban megértsük e folyamatokat.

És azt is tudnunk kell,

hogyan reagálnak majd ezek
a tájak a klímaváltozásra

és a megváltozott földhasználatra,

ahogy egyre jobban elfoglaljuk
és módosítjuk a földfelszínt.

És itt jönnek képbe a kőzetek.

Ahogy a folyók haladnak,

ahogy lehordják az ásványi anyagot
a hegyekből a tengerhez,

előfordul, hogy homok- és agyagszemcsék,
kövek ragadnak a földbe.

Egyre mélyebbre kerülnek a talajba,

és idővel nagy, vastag
üledékréteg képződik,

ami végül megkövesedik.

Ez azt jelenti,
hogy elmehetünk ilyen helyekre,

ahol üledékes kőzetek
nagy, vastag halmai láthatók,

és visszamehetünk az időben,

hogy megnézzük,
ezek a tájak hogyan néztek ki régen.

Ez segíthet nekünk
rekonstruálni és megérteni,

hogyan képződnek a föld tájai.

Ez nagyon hasznos is egyben,

mert a földnek egyfajta
hősies története van.

Ez a videó paleografikusan újramodellezi

a földtörténet első hatszázmillió évét.

Igazán csak nyúlfarknyi idő.

Tehát a lemezek mozgásából tudjuk,

hogy megváltozott a klíma,
növekedett tengerszint,

számtalan változatos táj
alakult ki a földön,

és különböző környezetek,
ahogy visszafelé haladunk –

már ha van időgépünk –

menjünk vissza, nézzük meg,

és valóban van időgépünk,

mert a sziklákon látjuk,
hogy ekkoriban rakódtak le a kőzetek.

Mindjárt mutatok erre egy példát,

és különleges utazásra
megyünk a föld múltjába.

Mintegy 55 millió évvel ezelőtt
hirtelen történt egy esemény,

mégpedig rengeteg széndioxid
szabadult fel,

bekerült a föld légkörébe,

és gyors, igen szélsőséges
globális felmelegedést okozott.

És amikor azt mondom, meleg,
akkor komolyan is gondolom,

hogy krokodilok és pálmafák voltak

Kanada legészakibb részén
és Patagónia legdélibb vidékén.

Szóval elég rendesen meleg volt,
és tényleg hirtelen tört ki.

Megtehetjük tehát,

hogy visszamegyünk, és megvizsgáljuk
az akkor lerakódott köveket,

és rekonstruáljuk, hogyan reagált
a táj erre a felmelegedésre.

Szóval itt vannak a kövek – szuper!

(Nevetés)

Itt egy kőhalom.

Ez a sárga folt

lényegében egy megkövesedett folyó,

épp úgy, mint ezen az ábrán,

itt vannak a lerakódások,
amik 55 millió éve kerültek bele.

Geológusként közelről is
szemügyre vehetjük ezeket,

és rekonstruálhatjuk a tájat.

Itt egy másik példa.

Ez a sárga folt egy megkövesedett folyó.

Fölötte van egy másik réteg.

Megnézhetjük részletesen,
méréseket és megfigyeléseket tehetünk.

megmérhetjük a jellemzőit.

Itt van például
ez a kiemelt jellegzetesség:

elárulja, hogy ez a különös folyó
valószínűleg egy méter mély lehetett.

Átsétálhatunk ezen
az aranyos kis patakon,

ha visszaugrunk az időben
ötvenöt millió évet.

A csatornák fölötti és alatti
vöröses színű anyag

az ősi talajlerakódás.

Elárulják nekünk, mi minden
élt és termett a vidéken,

és megérthetjük, milyen kölcsönhatás
állt fenn a folyók és ártereik között.

Részletesen megnézhetjük
és rekonstruálhatjuk,

hogyan haladtak ezek a folyók,
és hogy néztek ki a tájak.

Amikor tehát megvizsgáljuk ezt a helyet

ebben a korszakban,

ha megnézzük, mi történt
a felmelegedés eseménye előtt,

a folyók a hegyről lezúdulva
medret vájtak maguknak,

és egészen hasonlók lehettek ahhoz,
amit az Amazonas-medencéről mutattam.

De ennek a klímaváltozásnak
rögtön a kezdetén

a folyók drámai változáson estek át.

Hirtelen kiszélesedtek,

és egyre könnyebben
csúszkáltak előre-hátra a tájon.

Végül olyan helyzetbe módosultak,
ami egészen hasonló ahhoz,

ahogy korábban, a hirtelen
esemény előtt kinéztek,

de ez igen hosszú folyamat volt.

Lépjünk tehát vissza,
és rekonstruáljuk ezeket,

és értsük meg,
hogyan változott a föld képe

egy ilyen éghajlati esemény után,
vagy a földhasználat következtében.

Bizonyos történések,
amik elterelik a folyót,

vagy az okok, amik megváltoztatják
mintázataikat és folyásukat,

olyan dolgok miatt történnek,
mint az éghajlat felmelegedéséből adódóan

a földre zúduló víztöbblet,

több hordalékot viszünk
és többet mosunk ki,

és ez módosítja a folyók viselkedését.

Összefoglalva tehát,

amíg a föld felszíne az otthonunk,

addig megfontoltan kell bánnunk
az erőforrásokkal és kockázatokkal,

amik összefüggnek azzal,
hogy dinamikus környezetben élünk.

És úgy gondolom, egyetlen módon tudjuk
csak a fenntarthatóságot biztosítani,

ha figyelembe vesszük
a tájak kialakulásáról

és viselkedéséről szóló
ismereteket a föld múltjában.

Köszönöm.

(Taps)