Atomenergiára van szükség a klímaváltozás megoldásához

A nagy tudású Joe Lassiter nyílt támogatója a tiszta, biztonságos, szén-dioxid semleges, olcsó és stabil energiaellátásnak. Az általa készített elemzés rávilágít az atomenergetikáról kialakult makacs tévhitekre és a valóságot tükröző globális energetika kihívásaira, különös tekintettel az atomenergia új technológiai kihívásaira és annak gazdasági versenyképességére a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben. Lassiter szerint kétséget kizáróan megvan bennünk a képesség, hogy biztonságosabbá és olcsóbbá tegyük az atomenergiát a múltbéli technológiákhoz képest. Most az az elsődleges feladatunk, hogy komoly döntéseket hozzunk, melyekre később alapozhatunk.

Sokunknak eszébe sem jut, de tegnap este

egymilliárd ember tért nyugovóra
villamosenergiához való hozzáférés nélkül.

Egymilliárd ember.

Két és félmilliárd embernek
nincs hozzáférése tiszta tüzelőanyagokhoz,

hogy kielégítse főzés- és fűtésigényét.

Ezek a fejlődő világ problémái.

Sokszor nehéz együttérzőnek
lenni azok iránt,

akik távol élnek tőlünk.

De még a mi fejlett
világunkban is tapasztalható

az egy helyben rekedt gazdaság
miatti feszültség,

amely nagyban befolyásolja
a körülöttünk élők életét.

Azt tapasztalhatjuk a gazdaság
különböző ágazataiban,

hogy emberek válnak
reményvesztetté a jövő,

és kétségbeesetté a jelen miatt.

Ezt történt a Brexit szavazásnál.

Ezt láthattuk a Sanders/Trump
kampányokból is hazámban.

De ez történik olyan
fejlődő országokban is,

melyek mostanában
zárkóznak fel a fejlett országokhoz,

mint például Kína,

ahol Xi Elnök Úr kényszerül
nehéz döntések meghozatalára,

egyre több ember elbocsátására
a szén- és bányaiparban

lerombolva az ebből élők jövőképét.

Ahogy mi mint társadalom

egyre sikeresebben nézünk szembe

a fejlett és a fejlődő világ problémáival,

pont úgy kell előre lépni és szembeszállni

az általunk meghozott döntések
környezetre gyakorolt hatásaival is.

Az elmúlt 25 évben ezen dolgoztunk,

azaz a Riói és a Kiotói Egyezmény óta.

A legújabb előrelépés a Párizsi Egyezmény,

és az ebből eredő Klímaegyezmény,

melyet megannyi nemzet
iktatott törvénybe világszerte.

Úgy hiszem, joggal reménykedhetünk,

hogy az új keletű
"alulról építkező" klímaegyezmény,

melyben a nemzetek által
rögzített célok hitelesek,

belátható időn belül teljesíthetőek
a résztvevő államok számára.

Sajnos látjuk a probléma súlyosságát,

amit megbízható,
független elemzések is megerősítenek

a létrejövő klímaszerződéseket illetően.

Ez az Amerikai Energiainformációs
Ügynökség előrejelzése

arra az esetre, ha az országok
sikeresen alkalmazzák

a Párizsi Klímaszerződésben leírtakat

2040-ig előretekintve.

A dia a világ CO₂ kibocsátást mutatja

a következő 30 évre.

Három fontos tényező figyelhető meg:

Egyrészt a CO₂-kibocsátás
növekedése várható

a következő 30 évben is.

Ha ellenőrzésünk alatt akarjuk
tartani a klímaváltozást,

a kibocsátást szó szerint
nullára kell csökkenteni,

mert a fokozódó kibocsátás
a fő oka a felmelegedésnek!

Tehát vesztésre állunk
a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben.

Másodsorban az is megfigyelhető,

hogy a kibocsátás növekedése
zömében a fejlődő országokból jön,

Kínából, Indiából
és a világ többi részéről,

mely magába foglalja Dél-Afrikát,
Indonéziát és Brazíliát is.

Ez annak köszönhető, hogy ezen országok

alacsonyabb életszínvonalat képesek
csak biztosítani a lakosság számára,

ami a mi fejlett világunkban
már el sem képzelhető.

A harmadik fontos tényező,

hogy minden évben

kb.10 gigatonna CO₂ kerül a légkörbe,

amely végül az óceánba és a talajba jut.

Ez mind hozzáadódik a már
felgyülemlett 550 gigatonnához.

30 év elteltével

850 gigatonnányi CO₂ lesz a légkörben,

és ez hosszútávon valószínűleg együtt jár

egy 2-4 ℃-os állandósult világméretű
felszíni átlaghőmérséklet-emelkedéssel,

az óceánok elsavasodásával,

és tartós tengerszint-emelkedéssel.

Ezeket a becsléseket olyan emberek végzik,

akik civil társadalmi
megmozdulásokban vesznek részt,

a mi szerepünk benne pedig,
hogy változtassunk, ne fogadjuk el.

Ehhez viszont ismerni kell
a feladat nagyságát.

Minden ország saját maga választja meg
energiapolitikáját.

Ez természeti erőforrásaik függvénye.

Éghajlatuk függvénye.

Társadalmuk fejlődési
útvonalának függvénye.

Annak a függvénye, hogy a bolygó
melyik részén fekszik az adott ország.

Ott, ahol a nap nagy részében sötét van?

Vagy az Egyenlítőhöz közel?

Nagyon sok mindentől függ a választás,

és minden választás merőben különbözik.

Egy fontos dolog, amelyet
mindenképpen tisztán kell látni,

hogy Kína is hozott egy döntést.

Kína, ahogy eddig is,

úgy a jövőben is fenntartja
a szén alapú gazdaságát.

Az Egyesült Államoknak
van választási lehetősége:

földgáz alapú ellátás,

köszönhetően a repesztéses eljárásnak
és a palagáznak,

ami itt elérhető közelségbe került.

Ez egy valós lehetőség.

Az OECD európai államainak
szintén van választása.

Van lehetőségük megújulókba fektetni
például Németországban,

mely gazdaságilag elég erős ehhez.

A franciák és a britek érdeklődést
mutatnak a nukleáris energia felé.

Kelet-Európa még erősen elkötelezett
a földgáz és a szén mellett.

A földgáz főleg Oroszországból származik,

s ebből bonyodalmak származnak.

Kínának sokkal kevesebb lehetősége van,

jóval nehezebb fejlődési útvonalakkal.

Ha feltesszük a kérdést
Kínával kapcsolatban,

hogy miért olyan fontos nekik a szén,

fontos figyelembe venni azt is,
amit Kína már elért.

Kína az embereket vitte az energiához,
és nem az energiát az emberekhez.

Nem épített ki vidéki energiaellátást.

Városiasodott.

Olcsó munkaerő és olcsó energia
segítségével városiasodott,

mely fellendítette az export iparágakat,

nagy mértékű növekedésnek adva alapot.

Ha megnézzük, Kína hova tart,

tisztán látható a jólét
ugrásszerű növekedése.

1980-ban a kínai népesség 80%-a

mélyszegénységi küszöb alatt élt,

személyenként kevesebb,
mint napi 1,90 dollár keresettel.

viszont 2000-re a kínai népesség

csupán 20%-a élt mélyszegénységi
küszöb alatt,

ami igen figyelemre méltó.

Igaz, a polgári szabadságjogok rovására,

ami a nyugati világban
nehezen lenne elfogadható.

Azonban a növekvő jólét

hozzásegítette az embereket
az egészségesebb táplálékbevitelhez.

Hozzájárult a vízvezeték hálózat
kiépüléséhez.

Lehetővé tette csatornahálózat kiépülését,

drámai csökkenést elérve
a hasmenéses megbetegedéseknél

a légszennyezettség növekedése árán.

De 1980-ban és ma is

az első számú gyilkos Kínában
a beltéri légszennyezés,

mert az emberek nem jutnak hozzá

a főzéshez és fűtéshez szükséges
tiszta tüzelőanyagokhoz.

Valójában 2040-ben is

az várható, hogy 200 millió kínainak

nem lesz hozzáférése
tiszta tüzelőanyagokhoz.

Igen jelentős utat kell bejárniuk.

Indiának szintén fontos lakosai
alapvető szükségleteinek kielégítése,

ami széntüzelés segítségével fog történni.

Ha egy pillantást vetünk
az EIA jövőképére,

India közel négyszer annyi energiát
fog előállítani szénből,

mint megújulóból.

Nem azért, mert nincsenek tisztában
a lehetőségekkel,

hanem mert egy gazdag ország
saját maga döntheti el, mit akar,

viszont egy szegény ország
azt teszi, amit muszáj.

Akkor mit tehetünk, hogy még időben
állítsuk meg a CO₂ kibocsátást?

Hogyan változtathatjuk meg
az előttünk álló jövőképet?

Mert ez a jövőkép megfelelő
szándékkal megváltoztatható.

Először is helyesen kell
felmérni a probléma nagyságát.

2040-ig

800-1600 új szénerőmű épül világszerte.

Csak ezen a héten 1-3
egy gigawattos szénerőmű

áll működésbe világszerte.

Ez történik, függetlenül attól,
hogy mit akarunk.

Mert a nemzetek vezetői

felmérve lakosaik szükségleteit

úgy döntöttek,
hogy a lakosságnak ez az érdeke.

Ez mindaddig így marad,
míg nem találnak jobb alternatívát.

Minden 100 ilyen erőmű

kb. 1-3%-át használja fel

a Föld klímaköltségvetésének.

Ha naponta, mikor hazafelé mennek

azon gondolkozva, mit tudnának tenni
a globális felmelegedés ellen;

azon a hétvégén jusson eszükbe,

hogy valaki épp beüzemelt
egy szénerőművet 50 évre,

korlátozva a lehetőséget a változtatásra.

Amiről megfeledkezünk, az az,
amit Vinod Khosla,

egy indiai származású, amerikai
kockázattőke-befektető mondott.

A 2000-es évek elején azt mondta:

ha tényleg szükséges lesz Kína és India
fosszilis tüzelőanyagokkal való szakítása,

minden bizonnyal kell egy technológia,
ami átmegy a "Kindia"-teszten,

mely szó a két országra utal.

Ennek először is életképesnek kell lennie,

ami azt jelenti, hogy a technológia
gyakorlatban is alkalmazható,

és az emberek számára is
kielégítő megoldásnak tekinthető.

Másodsorban olyan technológia kell,
ami méretezhető,

hogy pontosan ugyanazt
a feladatot tudja ellátni,

mint a fosszilis tüzelőanyag
alapú ellátás ütemezése.

Így az emberek ugyanazt az életet élhetik,
amelyet mi magától értetődőnek veszünk.

Végül költséghatékonynak kell lennie

mindenféle pénzügyi támogatás
vagy külső megbízatás nélkül.

Meg kell állnia a saját lábán.

Hiszen nem lehetne széles körben
alkalmazni a technológiát annyi emberre,

ha adott országoknak könyörögniük kéne,

vagy más országok egyszerűen kijelentenék:
"Nem akarunk önökkel kereskedni."

azért, hogy megtörténjen
a technológiai átállás folyamata.

Tekintettel a Kindia tesztre,

Egyszerűen nem találtunk
annak megfelelő alternatívát.

Erre hívja fel a figyelmet
az EIA előrejelzése.

Kína 800 gigawattnyi szén-,

400 gigawattnyi víz-,

kb. 200 gigawattnyi atomerőművet,

valamint időszakosan korrigált
azonos energiaérték alapján

kb. 100 gigawattnyi
megújuló energiaforrást épít.

Tehát 800 gigawatt szén.

Mindezt úgy csinálják, hogy jobban tudják
a következményeket és szükségleteket

bármely más országnál.

Mégis, ez a jövőkép rajzolódik ki
2040-ig előrevetítve,

hacsak nem találunk egy jobb lehetőséget.

Ahhoz, hogy jobb lehetőséget találjunk,

annak meg kell felelnie a Kindia-tesztnek.

Ha megvizsgáljuk az összes alternatívát,

megállapítható, hogy két lehetőség adott,
hogy ennek megfeleljen.

Az első az új nukleáris energia,
amiről mindjárt részletesebben beszélek.

Ez egy új generációs
nukleáris technológia,

amely már a tervező asztalokon van
a világ minden táján,

és a fejlesztés résztvevői szerint

2025-re kész lehet
egy tesztüzemű prototípus,

2030-ra pedig üzembe állhat, ha hagyják.

A második lehetőség,
ami időben is kivitelezhető

az üzemi méretű napenergia felhasználás
földgáz üzemű készenléti tartalékokkal,

melyet ma már alkalmaznak,

szemben az energiatárolással,
ami egyelőre fejlesztés alatt áll.

Tehát mi hátráltatja
az új nukleáris technológia elterjedését?

Idejétmúlt szabályozás és gondolkodásmód.

Még nem aknáztuk ki a legújabb radiológiai
egészségügyi tudományos eredményeinket

a nyilvánossággal való kommunikáció

és az új atomreaktorok
tesztek tesztelése végett.

Új tudományos ismeretekkel rendelkezünk,
amit használnunk kell,

hogy továbbfejlesszük az atomenergia-ipart
szabályozó előírásokat.

A másik, amiről el kell gondolkodnunk,

hogy kb. 25 évig tart,
és 2-5 milliárd dollárt vesz igénybe,

hogy új típusú atomerőművet fejlesszenek.

Ez az atomenergiával rendelkező helyek

történelmi és katonai
gondolkodása miatt van.

Ezek az új atomenergetikai
vállalkozások azt állítják,

hogy 5 cent/kilowattóra áron
képesek energiát adni

100 gigawattos kapacitással számolva.

Az erőművek 2025-re
tesztüzemképesek lehetnek,

2030-ra pedig üzembehelyezhetők,

ha megkapják a szükséges hátteret.

Jelenleg csodára várunk.

Amire igazán szükségünk lenne,
az egy határozott döntés.

Ha nem képesek olcsón
és biztonságosan üzemelni,

akkor nem kell üzembe állítani.

Most alapvetően nem egy ötlet
előterjesztését várom önöktől,

de, kérem, írjanak a vezetőiknek,

a civil szervezetek vezetőinek,
akiket támogatnak,

és mondják meg nekik,
hogy adják önöknek a választás jogát,

és ne a múltnak!

Nagyon köszönöm.

(Taps)