Hogyan keltettem életre egy folyót és a városomat

A Fez folyó a marokkói Fez medináján kanyarog keresztül -- egy útvesztőszerű középkori városon --, ami a Világörökség része. A folyót, amit egykor a híres város "lelkének" tartottak, elárasztotta a szennyvíz és a szemét, és az 1950-es években apránként beépítették, amíg semmi sem maradt belőle. Aziza Chaouni TED Fellow elmeséli, hogyan sikerült 20 éves erőfeszítés árán visszaállítani a folyó régi dicsőségét, és ezzel együtt a várost is átformálni.

Szeretnék megosztani önökkel egy projektet,

amely megváltoztatta az építészethez való

hozzáállásomat és annak gyakorlását:

ez a Fez folyó rehabilitációs projektje.

Szülővárosom, a marokkói Fez, az egyik legnagyobb

fallal körülvett középkori várossal büszkélkedhet a világon,

az úgynevezett medinával ami
egy folyóvölgyben helyezkedik el.

Az egész város az UNESCO Világörökség része.

Az 1950-es évektől kezdve,
ahogy a medina lakossága nőtt,

az alapvető városi infrastruktúra,

mint a nyitott zöldterületek aránya,
és a vízszennyezés mértéke

gyorsan megváltozott, és nagy
igénybevételnek tette ki a várost.

Ennek a helyzetnek az egyik

legnagyobb áldozata a Fez folyó volt,

ami középen kettészeli a medinát,

és évszázadokon át
a város lelkének tartották.

Valóban, a folyó kiterjedt vízhálózata

jelen van az egész városban.

Ennek számos helyen tanúi lehetünk,

például a magán és nyilvános
szökőkutak formájában.

Sajnos a folyót a szennyezés miatt

1952 óta

apránként lebetonozták.

Ez a folyamat sok folyóparti ház

lerombolásával párosult,

annak érdekében,

hogy a gépekkel be tudjanak jutni a

medina keskeny gyalogos hálózatába.

A városi üres terek
hamarosan illegális parkolókká,

vagy szemétlerakó helyekké váltak.

Valójában a folyó állapota

viszonylag egészséges,
mielőtt eléri a medinát.

Ezután már érződik
a szennyezés negatív hatása,

elsősorban a kezeletlen szennyvíz

és a bőrcserző műhelyekből származó
vegyszerek folyóba ürítése miatt.

Volt egy pont,
amikor már nem tűrhettem tovább

a folyó megszentségtelenítését,

ami annyira fontos része a városomnak,

és úgy döntöttem cselekedni fogok,

különösen miután megtudtam,

hogy a város megkapta a támogatást

a szennyvíz elvezetéséhez és kezeléséhez.

A víz megtisztításával hirtelen

lehetővé vált a folyó felszínre hozása,

és kis szerencsével és sok erőfeszítés árán

a társam Takako Tajima és én

megbízást kaptunk a várostól,
hogy dolgozzunk együtt

egy mérnökcsapattal, a folyó
felszínre hozásán.

Mi azonban trükkösek voltunk,

és ennél többet javasoltunk:

alakítsunk ki a folyó partja mentén
gyalogos útvonalakat,

majd kössük össze ezeket

a város többi részével,

és végül alakítsuk át

az üres városi tereket közösségi terekké

amelyek annyira hiányoznak a medinából.

Most röviden bemutatok önöknek

két ilyen közösségi teret.

Az első a Rcif Plaza, ami a folyó

felső szakaszán helyezkedik el,

ezt itt szaggatott vonallal jelöltem.

Ez korábban egy kaotikus
közlekedési csomópont volt,

amely ténylegesen veszélyeztette

annak a medinának a városi integritását,

ami a legnagyobb
gyalogos hálózat a világon.

Itt láthatják rögtön,
a történelmi híd mellett,

a pláza tőszomszédságában,

hogy a folyó úgy nézett ki,

mint egy szeméttelep.

Ehelyett mi azt javasoltuk:

legyen a pláza egésze a gyalogosoké,

és takarjuk le újrahasznosított
bőrből készült ponyvával,

és kapcsoljuk a folyó partján
lévő sétányhoz.

A második beavatkozási pont szintén

egy üres városi terület a folyó
partja mentén,

ami korában illegális parkoló volt.

Azt javasoltuk,

hogy alakítsuk át
a medina első játszóterévé.

A játszóteret újrahasznosított autógumik
felhasználásával építettük,

és kapcsolódik hozzá egy mesterséges
vizenyős terület,

ami nemcsak hogy tisztítja a folyó vizét,

de árvíz esetén kordában is tartja azt.

Ahogy haladt a projekt, és számos
díjat megnyert,

beléptek újabb érdekelt felek,

és változtattak
a projekt céljain és tervein.

Az egyetlen módja annak,

hogy előre vigyük a projekt eredeti
céljait az volt,

hogy megtegyünk valami nagyon
szokatlan dolgot,

amit az építészek általában

nem tesznek meg. A tervezői egót
és a szerzőség érzetét egy időre

háttérbe kellett szorítanunk,

és arra kellett fókuszálunk,

hogy elsősorban aktivisták vagyunk,

és hogy megpróbáljuk egyesíteni

az érintett felek prioritásait,

és a projekt fő céljára fókuszálnunk,

ami a folyó felfedése,

a víz kezelése,
és közösségi terek létrehozása.

Nagyon szerencsések voltunk,

mert céljaink többsége megvalósult,

vagy hamarosan megvalósul.

Úgy, mint a Rcif Plaza is,
melyet itt láthatnak.

Így nézett ki hat évvel ezelőtt.

És így néz ki ma.

Még építés alatt áll,

de a helyi lakosság már

intenzíven használja.

És végül így fog kinézni a Rcif Plaza,

amikor befejeződik a projekt.

Ez a lefedett folyó,
amit szeméttelepnek használnak.

És sok év munka után ez a

lefedetlen folyó, tiszta vízzel.

És végül itt láthatják a folyót,

amikor a projekt befejeződik.

Tehát a Fez folyó rehabilitációja
bizonyára

változni fog, és alkalmazkodni fog

a város társadalompolitikai helyzetéhez,

de mi azt gondoljuk,

hogy az építész szerepét
és tevékenységét átértékelve,

mozgásba hoztuk a projekt alapvető
elképzeléseit,

azaz hogy átalakítsuk a folyót
szennyvízcsatornából

egy mindenki számára hozzáférhető

közösségi térré,
ezáltal biztosítva, hogy

Fez városa élő város maradjon
a lakosok számára,

és nem egy mumifikálódott középkori lelet.

Nagyon szépen köszönöm!

(Taps)