A 2-es típusú diabétesz megfordítása az irányelvek semmibe vételével kezdődik|Sarah Hallberg|TEDx Purdue

Meggyógyítható egy 2-es típusú diabéteszben szenvedő személy? Dr. Sarah Hallberg meggyőző bizonyítékokkal szolgál, hogy ez elérhető, és a megoldás sokkal egyszerűbb mint gondolnád.

Ez az előadás a TED-konferenciák mintájára, de azoktól függetlenül, egy helyi közösség által szervezett TEDx-eseményen hangzott el.
További információk: http://ted.com/tedx

Nekem van a legjobb munkám a világon.

Orvos vagyok.

Nem, nem azért.

Elhízott embereket gyógyítok.

Azokkal az emberekkel
van szerencsém dolgozni,

akik egy általánosan elfogadott
előítélet áldozatai: elhízottak.

Ezek az emberek sok szenvedésen
mentek át, mielőtt hozzám kerültek:

szégyen, bűnösség, hibáztatás
és nyílt megkülönböztetés.

Sokan úgy állnak hozzá,
beleértve az egészségügyieket is,

hogy ezek az emberek csak magukat
hibáztathatják az állapotukért.

Ha erőt vennének magukon,
nem lennének kövérek,

és nincsenek változásra ösztönözve.

Nos, hadd mondjam el,
hogy ez nem így van.

A hiba, ha mindenképp
hibát kell keresnünk,

a mi tanácsainkban rejlik.

És ideje, hogy ezt megváltoztassuk.

Az elhízottság egy betegség,
nem jellemhiba.

Egy hormoneredetű betegség,
ami több hormonnal függ össze.

Közülük az egyik legfontosabb az inzulin.

A legtöbb elhízott ember szervezete
rezisztens az inzulinnal szemben.

De mit is jelent pontosan
az inzulin-rezisztencia?

Az inzulin-rezisztencia lényegében
egy igen korai 2-es típusú diabétesz.

Az inzulin feladata eljuttatni
a szőlőcukrot vagy vércukrot

a felhasználó sejtekhez.

Tömören, amikor valaki inzulin-rezisztens,

nehezen tudja a vércukrot
a megfelelő helyekre,

a sejtekhez irányítani.

Márpedig az nem maradhat
a vérben étkezés után,

mert akkor evés után mindannyiunknak
diabétesz-rohama lenne.

Tehát amikor valaki inzulin-rezisztens,

teste azzal válaszol,
hogy még többet termel belőle.

Az inzulinszint egyre csak emelkedik,

és ez egy darabig, talán évekig is
így megy,

mialatt a vércukor
a normális szinten marad.

Ez azonban nem mehet így örökké,

s még ez a megemelkedett
inzulinszint sem elég,

hogy a vércukorszintet
a normál tartományban tartsa.

Úgyhogy elkezd emelkedni.

Ez a diabétesz, a cukorbetegség.

Valószínűleg nem lepi meg önöket,

hogy legtöbb páciensem
inzulinrezisztens vagy cukorbeteg.

És hogyha most azt gondolják:
„Hú, ez nem én vagyok.”,

ezt nyugodtan gondolják újra,

mert a felnőtt amerikaiak közel 50 %-a
cukorbeteg, vagy elő-diabéteszes.

Ez majdnem 120 millió ember.

Ám ez közel sem mindenki,
aki inzulinproblémával küzd.

Mert amint mondtam,

az inzulin-rezisztencia miatt
az emberek inzulinszintje

évekig, akár évtizedekig is magas lehet,

mielőtt akár az elő-diabétesz
diagnózist is felállítanák.

Továbbá kimutatták, hogy a normális
testsúlyú felnőttek között is

16-25% az inzulin-rezisztensek aránya.

Tehát, ha utánaszámolunk,
ez fene sok embert jelent.

Nos, a probléma az
inzulin-rezisztenciával:

ha növekszik, nagy a veszélye
a kettes típusú diabétesz kialakulásának.

Ráadásul az inzulin éhessé tesz,

és az ételt, amit megeszünk nagy
valószínűséggel zsírként tároljuk.

Az inzulin a zsírtároló hormonunk.

Így hát kezdjük látni,
hogy vezet ez a probléma

kövérséghez, vagy olyan
anyagcsere-bajokhoz, mint a diabétesz.

De mi lenne, ha vissza ha visszatérnék
a probléma kezdetéig,

és nem lenne oly sok szőlőcukor,

amihez inzulin kellene?

Nézzük meg, hogy lenne ez lehetséges.

Bármi, amit megeszünk vagy szénhidrát,

vagy fehérje, vagy zsír,

és mindegyik más hatással van a
szőlőcukor- s ezzel az inzulinszintre,

amint a diagramon látható.

Amikor szénhidrátot eszünk,

az inzulinunk és szőlőcukrunk
hirtelen felugrik.

A fehérje görbéje sokkal jobban néz ki.

De nézzük, mi történik,
amikor zsírt eszünk.

Lényegében semmi, egy lapos vonal.

És ez az, ami nagyon fontos lesz.

Most lefordítom önöknek ezt a diagramot

egy valós élethelyzetre.

Emlékezzenek vissza arra,

amikor utoljára kínai kaját ettek.

Mindannyian tudjuk,
hogy ennek szabályai vannak ugye?

Az első szabály, hogy túlesszük magunkat.

Mert a "megállj" jelzés nem jön,

amíg szó szerint szinte
szét nem pukkadunk.

Második szabály:
egy óra múlva farkaséhesek vagyunk.

Miért?

Hát, mert az ételben lévő rizs hatására
a szőlőcukor és inzulin az egekbe szökik,

ami éhséget, zsírtárolást
és kívánást vált ki.

Tehát aki már eredendően
inzulinrezisztens,

és az inzulinszintje eleve magasabb,

az egyfolytában éhesebb.

A szervezetünk pedig így működik:

Szénhidrátot eszünk, mire a szőlőcukor-
és inzulinszint megugrik,

ettől éhesek leszünk,
és elkezdünk zsírt felhalmozni.

Tehát, mit ajánlunk, hogyan
étkezzenek ezek az emberek?

Mert úgy tűnik az igazán fontos lenne.
És valóban az!

Nézzük csak a 2-es típusú diabéteszt,

mert az általános javallat,
hogy az e betegségben szenvedők

fogyasszanak 40-65 gramm
szénhidrátot fő étkezésekkor,

és további mennyiséget
a köztes étkezések során.

Higgyék el, ez rengeteg szénhidrát!

Emlékeznek mi történik
a szőlőcukorral és az inzulinnal,

a vércukorral és az inzulinnal

ilyenkor?

Igen, a szokásos javaslat szerint

pontosan azt kell enniük,,
ami a problémát okozza.

Őrültségnek hangzik?

Mert az is!

Mert alapjában a diabétesz
egyfajta szénhidrátmérgezés.

A vércukor nem tud eljutni a sejtekhez,

és ez problémát okoz rövid távon.

A hosszú távú következményei
azonban sokkal súlyosabbak.

Az inzulin-rezisztencia alapvetően
szénhidrát-intolerancia.

Miért, miért javasoljuk hát
az embereknek, hogy egyék?

Az Amerikai Diabétesz
Egyesület (ADA) irányelvei

határozottan kimondják:
semmilyen tény nem indokolja

konkrét szénhidrát-beviteli
szint előírását.

Ezek az irányelvek azt is kimondják,
amit mindannyian tudunk:

a szénhidrátbevitel a vércukorszintet
meghatározó legfőbb tényező,

s emiatt gyógyszeres kezelést igényel.

Utána ezek az irányelvek azt mondják:

Figyelem! Aki bizonyos
diabétesz-gyógyszert szed,

annak szénhidrátot kell ennie,
hogy ne essen le nagyon a vércukra.

Nos, vizsgáljuk csak meg
ezt az ördögi kört,

amit ez a tanács okoz!

Tehát: együnk szénhidrátot,
hogy gyógyszert kelljen szednünk,

majd még több szénhidrátot,

hogy elkerüljük ugyanezen
gyógyszer mellékhatásait,

és így tovább, és így tovább...

S ami még rosszabb, sehol az ADA
irányelveiben nem található a cél,

hogy visszafordítsuk
a 2-es típusú diabéteszt.

Ezen változtatnunk kell,

mert a 2-es típusú cukorbetegség
az esetek többségében megfordítható,

főleg ha időben elkezdjük.

Nem elég az embereknek megmondani ezt,

hanem gyakorlati tanácsokkal
is el kell őket látni.

Nézzük a szénhidrátot!

Először is, egy döbbenetes tény:
nincs szükségünk rá. Komolyan!

A minimális napi szénhidrát-
szükségletünk egyenlő a nullával.

Szükségünk van nélkülözhetetlen
aminosavakra, a fehérjékre,

nélkülözhetetlen zsírsavakra,

de nélkülözhetetlen szénhidrátok
nem léteznek!

Egy tápanyag nélkülözhetetlen,

ha szükséges a működésünkhöz, s másból
nem tudja szervezetünk előállítani.

Szervezetünk folyamatosan
rengeteg szőlőcukrot állít elő.

E folyamatot glüko-neogenézisnek hívják.

Tehát nincs szükségünk rá,

s a túlzott cukorfogyasztás
nagyon beteggé tesz bennünket.

Ennek ellenére továbbra is
azt javasoljuk betegeinknek,

hogy napi energiaszükségletük
közel felét, ha nem többet,

szénhidrátfogyasztásból fedezzék.

Ennek semmi értelme.

Beszéljünk arról, aminek van!

A szénhidrátmennyiség
jelentős csökkentéséről.

Az én rendelőmben a betegeknek
azt tanítjuk,

hogy a szénhidrátok ne a nagyobb,

hanem a kisebb részét
tegyék ki étrendjüknek.

Hogy ez hogyan működik?

Hát amikor a betegeink csökkentik
a bevitt szénhidrátmennyiséget,

szőlőcukor-szintjük csökken,
és kevesebb inzulinra van szükségük.

Így az inzulinszint is lecsökken,
mégpedig gyorsan.

Ez pedig nagyon fontos,

mert egy, Nemzeti Egészségi
és Tápanyagvizsgálati Felmérés

adataira épülő tanulmány,

a NHANES kimutatta,

hogy a szívkoszorúér-betegség
kialakulásához vezető

egyetlen, legnagyobb kockázati tényező

az inzulin-rezisztencia.

Megdöbbentő módon,
a szívinfarktusok 42 %-áért felelős.

Az alacsony szénhidrátos kezelés
oly hatásos,

hogy szó szerint inzulinegységek százaitól
mentesíthetünk embereket

hetek, akár napok alatt.

Nemrégiben történt egyik kedvenc esetem.

Egy ifjú hölgy, aki közel 20 éves
2-es típusú diabétesz-előélettel

rendelőmbe jött, amikor egy másik klinikán
azt mondták neki, hogy csak beteg,

s a legjobb lesz, ha hozzászokik ehhez.

Cukorbetegsége teljesen
kezelhetetlen volt.

Annak ellenére,
hogy többfajta gyógyszert is szedett,

köztük közel 300 egység inzulint,

amit egy inzulinpumpa folyamatosan
fecskendezett a bőre alá minden nap.

Ennyi minden, s a vércukor-szintjét
mégsem tudták kordában tartani.

Mi alacsonyszénhidrát-diétára utaltuk.
S mi történt négy hónappal elteltével?

Lefogyott, igen, de ami annál is jobb,
többé nem beteg.

A vércukorszintje azóta normális lett.

Úgyhogy képzeljék,
diabétesz-gyógyszerek nélkül!

Nem kellett többé a 300 egység inzulin,

nem kellett inzulinpumpa,

nem kellett többé napjában többször
ujjbegyet szurkálni.

Vége, nincs többé diabétesz!

Egyik legszebb része a munkámnak
amikor a betegeimnek azt mondhatom,

hogy nincs többé diabéteszük,

és szertartásosan, mindenestől
levehetjük a problémáik listájáról.

Tehát csoda történt, és meggyógyultak?

Hagyjuk a nagy szavakat Oz doktorra.

Gyógyulás azt jelentené,
hogy nem újulhat ki.

De ha ismét nagy mennyiségű
szénhidrátot esznek, vissza fog térni.

Úgyhogy gyógyulás nincs,
de diabéteszük sincs többé.

Megoldódott, és úgy is maradhat,
amíg elkerülik a kiváltó okát.

De hogy is néz ki mindez?
Hogy is néz ki egy ilyen étrend.

Először hadd mondjam el, hogyan nem.

Alacsony szénhidrát nem nulla
szénhidrát- és nem magas fehérjebevitel.

Ezek az általános kritikák
nagyon megtévesztőek,

mert nem igazak.

Azután, ha kihagyjuk a szénhidrátot,
mit teszünk be helyette?

Mert, emlékezzünk,
csak három féle makrotápanyag létezik:

ha egyikből kevesebb van,
a másikból többre van szükség.

A pácienseim zsírt esznek, mégpedig sokat.

„Mit?!” kérded. Mi fog történni
amikor zsírt eszünk?

Elárulom: boldogok leszünk,

mert a zsír nagyon finom,
és hihetetlenül kielégítő.

(Taps)

(Nevetés)

De ne feledjük:
a zsír az egyetlen makrotápanyag,

ami a szőlőcukor-, vércukor-
és inzulinszintünket alacsonyan tartja,

és ez nagyon fontos.

Hadd mondjam hát el
egyszerű étkezési szabályaimat!

Ezek a szabályok, ne feledjék,
még fontosabbak lesznek,

ha önök az inzulinszint-problémával küzdők

népes táborába tartoznak.

Először: a light, zsírszegény, zsírmentes
étel az üzletben marad,

mert a kivett zsír helyén szénhidrátot
és vegyszereket tartalmaz.

Második szabály: Együnk ételt!

A legfontosabb szabály az
alacsonyszénhidrátos táplálkozásban:

igazi étel sosem jön dobozban,

és ne mondják meg nekünk,
hogy az igazi étel természetes.

Azt magunktól is tudjuk, ha ránézünk.

Semmit se egyél, amit nem szeretsz.

Egyél, amikor éhes vagy,
s ne egyél amikor nem:

nem számít mit mond az óra.

És az ötödik egy könnyű módszer,
hogy emlékezzünk mit kerüljünk el.

Mondjunk nemet a GKC-re:
gabonára, krumplira, cukorra.

Ez az utolsó nem akármi, ugye?
Nemet mondani a gabonára.

Na, gabonát nem!

De nekünk kell a gabona.

Nem kell, a gabona szénhidrát.

Viszont a teljes kiőrlésű
gabona jó nekünk.

Hát, először is nagyon kevés étel készül

teljes kiőrlésű gabonából,
még ha azt is állítják róla.

A legtöbb étel,
amelyik ezt állítja magáról,

vagy agyonkezelt,
s rostjai már tönkre vannak téve,

vagy erősen finomított lisztből készülnek,

vagy legtöbbször ez is, az is.

Tehát aki valóban inzulinérzékeny,

az teljes értékű gabonát fogyaszthat.

Akinek viszont, mint a lakosság zömének,
inzulinproblémái vannak,

rosszabb a helyzete.

Mi van ha az igazán
inzulinérzékenyek közé tartozunk?

Még mindig étkezhetünk ily módon?

Igen! Példának itt vagyok én.

Több mint egy éve elhatároztam,
hogy csökkentem a szénhidrát-bevitelemet,

amennyire cukorbeteg
pácienseimnek ajánlom.

Bár az én egészségi állapotom
nem követeli ezt meg, mint az övék:

nem vagyok inzulin-rezisztens.
Nem lesz ebből baj?

Nem! Éppen ez az.

Hacsak nem szenvedünk valami ritka,
különleges betegségben,

akkor a szénhidrátbevitel csökkentése
jót fog tenni nekünk,

még akkor is, ha ez nem szükséges.

Mutatok néhány képet
az én "szélsőséges" ételeimről.

Ez egy átlagos reggeli nálunk.

Hát úgy néz ki, mintha megszegtem volna
a saját szabályomat?

Nem, mert ez a sütemény
kókuszlisztből készült.

Pedig még mindig sütök.

Csak a liszt nem gabonaalapú:
kókusz, mandula, mogyoró, lenmag.

Ízletes dolgok készülnek belőlük.

Ez pedig egy tipikus vacsora,
közönséges tönkölybúzával.

Ez lenne a hirtelensült gomba.

Nem, a betegeim és én is mindig pompás
ételt eszünk, és élvezzük is.

De mit mond erről a kutatás?

Úgy értem ez csak anekdotikus
bizonyíték lenne a klinikámtól?

Nem!

Tucatnyi ellenőrzött
véletlenszerű vizsgálat létezik,

amelyik az alacsonyszénhidrát-
kezelés hatásait vizsgálja

a cukorbetegség, a szív- és
érrendszeri kockázatok, elhízás terén.

Egybehangzó megállapításuk: Működik!

Ezen kívül számos tanulmány
is azt mutatja,

hogy az alacsony szénhidrátos étrend
csökkenti a gyulladásos tényezőket,

ami izgalmassá teszi
a rákgyógyítás számára.

A közelmúltban zártunk le
egy kutatást a klinikánkon.

Ennek keretében

ötven 2-es típusú cukorbeteget,

akiket alacsonyszénhidrát-, magaszsír-
diétával kezeltünk,

és összehasonlítottunk őket ötven,

az ADA irányelvei szerint kezelt beteggel.

Hat hónap elteltével

nemcsak jelentős anyagcsere-javulást
találtunk

az alacsony szénhidrátos csoportban,

hanem - s valljuk be, ez fontos, -
hatalmas anyagi megtakarítást is.

Elemzésünk szerint a betegeink
2 ezer dollárt is spórolhattak évente,

csak a diabétesz-gyógyszereken,
amelyekre többé nem volt szükség.

Gondoljunk bele, milyen gyorsan
összeadódnak az előnyök!

Manapság diabétesz-járványban élünk,

amelyre csak az USA-ban
évente 250 milliárd dollárt költünk.

Ezen a dián bemutatom,

honnan származnak a megtakarítások.

Ez csak az inzulinkülönbséget vizsgálja

a két csoportban, hat hónap után.

Azt láthatjuk,

hogy az alacsonyszénhidrát-csoport
inzulinmennyiségét sikerült

közel napi 500 egységgel csökkenteni.

Az ADA irányelvei szerint kezelt
csoport inzulinadagját viszont

közel napi 350 egységgel kellett emelni.

Két fontos dolog.

Először: az inzulin drága.

Másodszor: a kutatás alanyai közül
nem mindenki szedett inzulint,

ami ezeket az eredményeket
még lenyűgözőbbé teszi.

Azt mondom, hogy ez a táblázat
bemutatja

a betegség kezelésének két
különböző megközelítését.

Az első a mi csoportunk módszere,
melynek célja a betegség megfordítása

és egyúttal a kisebb gyógyszerigény.

S a második, amely egyértelműen
az ADA irányelveihez igazodik,

s amely szerint a diabétesz
egy progresszív betegség,

ami egyre több gyógyszert igényel.

Progresszív, hacsak meg nem szüntetjük
kiváltó okát.

Akkor hát mi a probléma?

Miért nem ezt használják mindenütt?
Miért nem az alacsony szénhidrát a norma?

Ennek két fő oka van.

Első: a dolgok jelenlegi állása,
amiből nehéz kitörni.

Sok érdek együttes hatása.

Véleményünk, hogy alacsony zsírbevitel
évtizedekkel ezelőtt volt a norma.

De egy közelmúltbeli tanulmány szerint

semmi nem támasztja alá,

hogy a zsírt el kéne hagyni
az amerikaiak étrendjéből.

És így kerültek be a szénhidrátok.

Ez alapvetően egy sok millió
emberen végzett, hatalmas kísérlet volt,

ami szánalmasan megbukott.

A második ok, amiért
nem terjedt el mindenütt: a pénz.

Ne áltassuk magunkat: igen sok pénzt lehet
keresni az emberek betegen tartásával.

Azt látjuk, hogy ezek a szakmai
irányelv-bizottságok

tele vannak ellentétes érdekekkel.

Úgyhogy klinikánk számára világos
a diabéteszjárvány megfékezésének módja:

hagyjunk fel az élelmiszerek
gyógyszeres kezelésével!

Egy betegségnél pedig,
melynek eredendő oka a szénhidrát,

szüntessük meg, vagy legalábbis
mérsékeljük a szénhidrát-bevitelt,

hogy legalább emlékezhessünk arra,
amit régen tudtunk.

Réges-régen,

ezt évezredekkel ezelőtt már tudtuk,

és most ehhez a régi eszméhez
kell visszatérnünk.

Köszönöm.

(Taps)