Tudnak-e a gépek olvasni az érzelmeinkben? - Kostas Karpouzis

A teljes leckét itt tekintheti meg: http://ed.ted.com/lessons/can-machines-read-your-emotions-kostas-karpouzis

A számítógépek megvernek minket társasjátékokban, beszédeket írnak át és azonnal felismernek szinte bármilyen tárgyat. De a jövő robotjai vajon ennél is messzebb mennek-e és rájönnek-e, mit érzünk? Kostas Karpouzis egy olyan jövőt képzel el, ahol a gépek és azok üzemeltetői pontosan meg tudják határozni az érzelmi állapotunkat – és elmagyarázza hogyan segíthetnek nekünk vagy manipulálhatnak minket eddig példátlan mértékben.

Lecke: Kostas Karpouzis, animáció: Lasse Rützou Bruntse.

A gépek évről évre egyre több olyan
tevékenységben múlják felül az embert,

amelyről azt hittük,
csak mi tudjuk elvégezni.

A mai számítógépek bonyolult
társasjátékokban vernek meg minket,

beszédeket írnak át több tucat nyelven

és azonnal azonosítanak
szinte bármilyen tárgyat.

De a jövő robotjai még tovább is mehetnek,

ha megtanulják értelmezni az érzelmeinket.

S hogy miért fontos ez?

Mert ha a gépek és az őket
üzemeltető emberek

pontosan ismerik érzelmi állapotunkat,

eddig példátlan mértékben

segíthetnek vagy akár
manipulálhatnak minket.

De mielőtt még idáig jutunk:

hogyan lehet valami olyan összetettet,
mint az érzelem, átalakítani számokká,

az egyetlen nyelvvé,
amelyet a gépek értenek?

Alapjában ugyanúgy, ahogy az agyunk
értelmezi az érzelmeket,

azaz megtanulva, hogyan vegye őket észre.

Az amerikai pszichológus, Paul Ekman,
azonosított bizonyos általános érzelmeket,

melyek jeleit minden kultúra
ugyanúgy értelmezi.

Például egy mosolygós kép ugyanúgy
örömöt jelent egy városlakónak

és egy ősi törzs tagjának.

Ekman szerint

a harag,

az undor,

a félelem,

az öröm,

a szomorúság

és a meglepetés egyaránt felismerhető.

Úgy tűnik, a számítógépek egyre
jobbá válnak a képfelismerésben

az olyan gépi tanulási algoritmusoknak
köszönhetően, mint az ideghálózatok.

Ezek olyan mesterséges csomókból állnak,
melyek utánozzák a biológiai neuronokat

úgy, hogy kapcsolatot létesítenek
és információt cserélnek.

A hálózat fejlesztése érdekében
előre kategorizált mintaanyagot,

pl. boldognak vagy szomorúnak
besorolt képeket

visznek be a rendszerbe.

A hálózat ezután megtanulja
besorolni a mintákat úgy,

hogy súlyozza a minták egyéni jellemzőit.

Minél több gyakorlófeladatot kap,

az algoritmus annál pontosabban
sorolja majd be az új képeket.

Ez a mi agyunkhoz hasonlít,

amely a korábbi tapasztalatokból tanulva
meghatározza, hogy reagálunk új ingerekre.

A felismerő algoritmusok nemcsak
az arcfelismerésre korlátozódnak.

Az érzéseink sokféleképpen
mutatkoznak meg.

Pl. a testbeszédben és a hanglejtésben,

a pulzusszám, az arcszín
és a testhőmérséklet változásában,

vagy írásban a szavak számában és a
mondatok felépítésében.

Azt hihetnénk, hogy az ideghálózatok
megtanítása ezek felismerésére

hosszú és összetett feladat,

míg rá nem jövünk,
mennyi adat hozzáférhető

és hogy milyen gyorsan dolgozzák
ezt fel a modern számítógépek.

A közösségi oldalaktól kezdve

a feltöltött képeken és videókon,

rögzített beszélgetéseken át

a hőérzékeny biztonsági kamerákig

és a hordható eszközökig,
amelyek figyelik a fiziológiai jeleket,

a nagy kérdés nem az,
honnan gyűjtsünk elég adatot,

hanem hogy mit kezdjünk vele.

A számítógépes érzelemfelismerés
számos hasznos célra fordítható.

Az arckifejezéseket felismerő
algoritmusokat használó robotok

segíthetnek a gyerekeknek tanulni

vagy társaságot nyújthatnak
magányos embereknek.

Közösségi oldalak az öngyilkosságokat
szeretnék megelőzni úgy,

hogy algoritmusok megjelölnék a posztokat,
amelyek bizonyos szavakat tartalmaznak.

Az érzelemfelismerő szoftver mentális
zavarok kezelésére is használható

vagy olcsó, automatizált
pszichoterápiát is nyújthat.

A lehetséges előnyök ellenére

eléggé nyugtalanító a lehetőség, hogy
egy óriási hálózat figyeli a képeinket,

beszélgetéseinket

és az élettani jeleinket.

Milyen hatása lehet a magánéletünkre,
ha egy ilyen személytelen rendszert

használnak a cégek, hogy reklámokkal
az érzéseinkre hassanak?

És mi lesz a jogainkkal,

ha a hatóságok azt hiszik, azonosíthatják
a bűnt elkövetni készülő embereket,

mielőtt még tudatosan
elszánnák magukat erre?

A robotok még távolról sem képesek arra,

hogy megkülönböztessenek
érzelmi árnyalatokat, mint az irónia

vagy hogy eldöntsék, mennyire
boldog vagy szomorú valaki.

Mindazonáltal egyszer majd képesek
lesznek helyesen olvasni az érzéseinkben

és reagálni rájuk.

De hogy vajon átérzik-e majd a félelmünket
a nem kívánt betolakodástól,

az már egy másik kérdés.