Hogyan segítheti elő a fiatal vér az öregedés folyamatának visszafordítását? Igen, elősegítheti!

Tony Wyss-Coray az öregedés folyamatának az emberi testre és agyra gyakorolt hatását vizsgálja. Tanulságos előadásában ismerteti a stanfordi laborjában és más kutatók által végzett új kutatásokat, amelyek arra utalnak, hogy az öregkor némely tényezőjének megoldása esetleg éppen bennünk rejlik.

Ez a XVI. századi kép
idősebb Lucas Cranach műve,

a híres Az ifjúság kútja.

Aki iszik a vizéből vagy megfürdik benne,
egészséges és fiatal lesz tőle.

Minden kultúra, minden civilizáció
az örök fiatalságról ábrándozott.

Nagy Sándor és Ponce De León, a felfedező

életük javát az ifjúság kútja
keresésével töltötték.

Nem találták meg.

De mi van, ha mégis van valami a dologban?

Ha mégis van valami
ezzel az ifjúság kútjával?

Ismertetem az öregedéskutatás
egyik bámulatos új fejleményét,

amely forradalmasíthatja
az öregedéssel kapcsolatos szemléletünket,

s azt is, hogyan kezeljük majd
az öregedéssel járó betegségeket.

Az egész olyan kísérletekkel kezdődött,

amelyek a növekedésre vonatkozó
kutatásokban kimutatták,

hogy az állatok — idős egerek,
amelyek vért kapnak fiatal egerektől —

megfiatalodhatnak.

Hasonlóan ahhoz, amit embereknél,
pl. sziámi ikreknél láthatunk.

Tudom, hogy ez kissé
hátborzongatóan hangzik.

De Tom Rando őssejtkutató
2007-ben közölte,

hogy egy öreg egérizom megfiatalítható,

ha fiatal vér éri
a közös vérkeringés során.

A Harvardon pár évvel később
Amy Wagers megismételte a kísérletet,

és mások kimutatták, hogy hasonló
fiatalító hatás figyelhető meg

a hasnyálmirigyben, a májban és a szívben.

De ami leginkább lázba hozott,
és más laborokat is,

hogy a jelenség igaz lehet
az agy esetében is.

Azt találtuk, hogy fiatal környezet
hatásának kitett

— ezt parabiózisnak nevezzük —,

öreg egér agya megfiatalodik,

és a működése is javul.

Megismétlem:

ha összekapcsolt vérkeringéssel
egy öreg egér fiatal vért kap,

fiatalabbnak látszik, és az agya
fiatalosabban működik.

Amikor öregszünk,

más-más szempontból vizsgálhatjuk
az emberi megismerést.

Ez látható az ábrán.

Vizsgálhatjuk az ítélőképességet,
a verbális képességet stb.

Egészen 50-60 éves korig
ezek a funkciók változatlanul épek,

s ahogy elnézem a teremben ülő
fiatal közönséget, mi még jól vagyunk.

(Nevetés)

De hátborzongató, hogy a görbe
milyen meredeken tart lefelé.

Ahogy öregszünk,

Alzheimer-kór és hozzá hasonló
betegségek fejlődhetnek ki.

Ismeretes, hogy a korral
a neuronok közötti kapcsolatok —

a szinapszis, mellyel a neuronok egymással
beszélgetnek — kezdenek leépülni,

neuronjaink pusztulnak,
az agyunk zsugorodni kezd,

és megnő a degeneratív idegbetegségek
iránti fogékonyság.

Mikor meg akarjuk érteni, valójában
hogyan működik ez a mechanizmus

molekuláris, fizikai szinten,
az a nehézség,

hogy részleteiben nem tudjuk
élő ember agyát tanulmányozni.

Végezhetünk megismerési
és képalkotási vizsgálatokat,

mindenféle egyéb kifinomult vizsgálatot.

Ám rendszerint ki kell várnunk,
amíg az illető meg nem hal,

s csak utána nézhetjük meg az agyát,
mi változott a kora vagy betegsége miatt.

Pl. ezzel foglalkoznak a neuropatológusok.

Mi lenne, ha az agyat egy nagyobb
szervezet részeként vizsgálnánk?

Többet érthetünk-e meg abból,

ami az agyban
molekuláris szinten történik,

ha az agyat az egész test
részének tekintjük?

Ha a test öregszik vagy megbetegszik,
hatással van-e ez az agyra?

És fordítva: ha az agy öregszik,
hatással van-e ez a többi testrészre?

A különféle testszöveteket
nem más kapcsolja össze,

mint a vér.

A vér olyan szövet, amely nemcsak
továbbítja az oxigént szállító sejteket,

— a vörös vérsejteket —,

vagy küzd a fertőző betegségek ellen,

hanem továbbítja a hírvivő molekulákat is,

ezek a sejtek, valamint a szövetek —

beleértve az agyat —
között információt továbbító

hormonszerű képletek.

Ha megnézzük, hogyan változik a vér
betegség alatt vagy a korral,

megtudhatunk-e valamit az agyról?

Tudjuk, hogy az öregedéssel
a vér is változik,

úgyhogy e hormonszerű képletek
is változnak az öregedéssel.

Nagyjából ezek az ismert tényezők kellenek

a szövetfejlődéshez
és a szövetek fennmaradásához.

Ahogy öregszünk, ezek kezdenek ritkulni,

s közben a javításban, a sérülésekben és
a gyulladásokban szerepet játszó tényezők

a korral elszaporodnak.

Mondhatjuk, hogy ez a jó
és rossz tényezők egyensúlyhiánya.

Hogy szemléltessem,
milyen lehetőségeink vannak,

szeretnék önöknek beszélni
az egyik kísérletünkről.

Volt közel 300 egészséges,
20-89 év közötti egyedtől származó

vérmintánk.

Több mint 100 kommunikációs
tényezőt mértünk meg,

azaz hormonszerű fehérjéket, melyek
a szövetek között továbbítják az infót.

Először is azt figyeltük meg,

hogy a legidősebb
és a legfiatalabb csoport között

a tényezők mintegy fele
szignifikánsan megváltozott.

Tehát ahogy öregszünk,
ezeket a tényezőket illetően

testünk nagyon más környezetben él.

Statisztikai vagy bioinformatikai
programokkal kideríthetjük,

mely tényezők jelzik leginkább a kort.

azaz kiszámolhatjuk
valaki viszonylagos korát.

Ezen az ábrán látható, miről van szó.

A vízszintes tengelyen
az illető megélt kora,

a kronológiai életkor.

Az, hogy eddig hány évet élt meg.

Most vesszük az említett
leglényegesebb tényezőket,

és kiszámoljuk az illető viszonylagos,
azaz biológiai korát.

Látható, hogy eléggé jól korrelálnak,

úgyhogy elég biztosan megjósolhatjuk
valaki viszonylagos korát.

De az igazán figyelemre méltók
a kivételek,

mint oly gyakran az életben.

Az itt zöld ponttal jelölt személy

kb. 70 éves,

és ha elméletünk helytálló,

biológiai kora csak kb. 45 év.

Ő az, aki bátran letagadhatná a korát.

De ennél sokkal fontosabb:
nála sokkal kisebb az esélye

a korral járó valamilyen betegségnek.
Soká fog élni —

100 évig vagy még tovább?

Viszont a piros ponttal jelölt személy

még nincs 40 éves,
de a biológiai kora 65 év.

Nála fokozottabb az esélye
a korral járó valamilyen betegségnek?

Laborunkban igyekszünk
jobban megérteni ezeket a tényezőket,

és sok más csoport is rá akar jönni,

hogy melyek az igazi öregedéstényezők.

s hogy megismerve őket esetleg előre
számolhatunk-e a korral járó bajokkal?

Amit eddig mutattam, az csak
korrelációs jellegű összefüggés.

Mondhatják erre: "Na jó,
ezek a tényezők a korral változnak."

de azt még nem tudjuk,
hatással vannak-e az öregedésre.

Most viszont mutatok
valami figyelemre méltót,

s ez alapján sejthető, hogy e tényezők
módosítják a szövetek korát.

S itt visszajutunk
az ún. parabiózis-modellhez.

Egerekben a parabiózist úgy hoztuk létre,

hogy a két egeret összeoperáltuk,

s így közös vérkeringésük keletkezett.

Itt föltehetjük a kérdést:
Hogyan befolyásolja az öreg agyat,

ha fiatal vér hat rá?

Erre a célra fiatal egereket használunk,

melyek kora 20 éves emberének felel meg,

az öreg egereké pedig durván
egy 65 éves emberének.

Igen figyelemre méltót tapasztaltunk.

Azt találtuk, hogy ezekben
az öreg agyakban

több ős-idegsejt van.

A szinapszisok tevékenysége növekedett,

s a neuronközi kapcsolatok mennyisége is.

Több gén fejeződik ki,
mint amelyekről ismert, hogy új emlékképek

képzésében vesznek részt.

Csökken a rossz gyulladások száma.

Ám azt is megfigyeltük, hogy nem jutnak
ilyen sejtek az állatok agyába.

Mikor összekapcsoljuk őket,

ebben a modellben
egyetlen sejt sem jut az öreg agyba,

így arra jutottunk, hogy a lényegesek
az oldódó összetevők.

így simán összegyűjthetjük a vér
plazmának nevezett oldódó összetevőit,

és fiatal vagy öreg plazmát
fecskendezhetünk az egerekbe,

és reprodukálhatjuk
ezeket a fiatalító hatásokat.

De azt is tudjuk,

hogy végezhetünk az egereken
memóriateszteket is.

Ahogy az egerek öregszenek, akárcsak
nekünk, nekik is memóriagondjaik támadnak.

De az övékét nehezebb kimutatni.

De rögtön meglátják, mi hogyan csináltuk.

De egy lépéssel előbbre akartunk jutni,

eggyel közelebb az emberek szempontjából
lényeges megállapításokhoz.

Most még közzé nem tett
felméréseket ismertetek,

amelyben emberi plazmát,
fiatal emberi plazmát használtunk,

s kontrollként fiziológiás sóoldatot,

és öreg egerekbe fecskendeztük őket.

Az volt a kérdés: megfiatalíthatjuk-e
az öreg egereket?

Okosabbá tehetjük-e őket?

Ehhez az ún. Barnes-féle
útvesztővizsgálatot végeztük rajtuk.

Ez egy nagy asztal, melyen egy csomó lyuk

és köröttük tájékoztató jelek vannak,

jól meg van világítva, mint itt a színpad.

Az egerek ezt utálják,
és igyekszenek elmenekülni,

s meg akarják találni
az itt nyíllal jelölt lyukat,

amely alá egy cső van erősítve,

s rajta elszökhetnek egy sötét helyre,
ahol jól érzik magukat.

Napokon át tanítottuk őket,

hogyan találják meg ezt a helyet
a területen a jelek alapján.

Összevethetik ezt azzal,
mikor meg akarjuk lelni

a kocsinkat a parkolóban
egy egész napi fárasztó bevásárlás után.

(Nevetés)

Sokunknak vélhetően már volt ezzel gondja.

Akkor nézzük csak ezt az öreg egeret.

Az öreg egérnek baja van a memóriájával,

ahogy mindjárt meg is láthatják.

Az egér minden lyukba benéz,
de nem alakul ki benne térkép,

amelyről eszébe jutna, hol járt
az előző próbálkozáskor vagy tegnap.

Ez az egér a másiknak
az ugyanolyan korú testvére,

de három hétig fiatal
emberi plazmával kezeltük,

három naponta
apró befecskendezéseket kapott.

Észrevehették, hogy az egér
körbetekintget: "Hol vagyok?"

Aztán egyenesen a lyukhoz tart, és meglóg.

Bizonyára emlékezett rá, hol a lyuk.

Az öreg egér mindenképp megfiatalodott,

úgy viselkedik, mint egy fiatalabb.

Ebből arra következtetünk, hogy nemcsak

a fiatal egér plazmájában lehet valami,
hanem egy fiatal emberében is,

amelynek megvan a tulajdonsága,
hogy segítsen az öreg agyon.

Összefoglalva:

kimutattuk, hogy az öreg egér,
és konkrétan az agya, alakítható.

Nincsenek kőbe vésve:
meg tudjuk változtatni.

Az egér megfiatalítható.

A fiatal vérelemek
visszafordíthatják az öregedést,

s ezt ugyan nem mutattam meg,

de ebben a modellben a fiatal egér
szenved az öreg behatásától.

Vannak az öreg vérnek összetevői,
melyek gyorsíthatják az öregedést.

A legfontosabb: az emberek vérében
is lehetnek hasonló összetevők,

mert a fiatal embervér is
mutathat ilyen hatást.

Nem mutattam, de az öreg embervérnek
nincs ilyen hatása;

nem fiatalítja meg az egereket.

Átvihető-e a varázslat az emberre?

Stanfordban egy kis klinikai
kísérletet végzünk,

melyben enyhe Alzheimer-kóros
betegeket kezelünk

20 éves önkéntesek
félliternyi plazmájával.

A heti egy kezelést négy hétig folytatjuk,

majd képalkotási módszerrel
megvizsgáljuk a betegek agyát.

Kognitív szempontból vizsgáljuk őket,

a gondozóik tájékoztatnak
bennünket az élettevékenységükről.

Reméljük, hogy a kezeléstől

állapotuk javulni fog.

Ha ez a helyzet, reménykedhetünk,

hogy ami az egereknél bevált,

az az embernél is megvalósulhat.

Nem hiszem, hogy örök életűek leszünk.

De lehet, hogy fölfedeztük:

az ifjúság kútja voltaképpen bennünk van,

csak éppen kiszáradt.

Ha egy kicsit visszafordíthatjuk
a folyamatot,

esetleg megtalálhatjuk a tényezőket,
amelyek e hatásokat közvetítik,

mesterségesen is
előállíthatjuk e tényezőket,

és kezelhetjük az öregedéssel járó
betegségeket, pl. az Alzheimer-kórt

vagy más demenciákat.

Köszönöm szépen.

(Taps)