Miért menstruálnak a nők?

A teljes előadás: http://ed.ted.com/lessons/why-do-women-have-periods

A földön alig néhány fajnak van egy látszólag rejtélyes közös jellemzője: a menstruációs ciklus. Mi is egyike vagyunk a kevés kiválasztott földi emlősfajnak, melyek menstruálnak, többször is, mint a többi állatfaj, sőt, rengeteg tápanyagot is veszítünk vele, és kellemetlen testi tünetekkel is járhat. Mi értelme hát ennek a különös biológiai folyamatnak?

A TED-Ed leírja a menstruáció történetét és evolúcióját.

Tananyag: TED-Ed, animáció:TED-Ed.

A földön alig néhány fajnak van
egy látszólag rejtélyes közös jellemzője:

a menstruációs ciklus.

Mi is egyike vagyunk
a kevés kiválasztottnak.

A majmok, a főemlősök, a denevér,
az ember és talán az elefántcickány

az egyedüli emlősfajok,
melyek menstruálnak.

Mi többször menstruálunk
a többi állatfajnál,

sőt, rengeteg tápanyagot veszítünk vele,
és kellemetlen testi tünetekkel is járhat.

Mi értelme hát ennek a különös
biológiai folyamatnak?

A válasz a terhességgel kezdődik.

Ennek során a test okosan
használja fel erőforrásait,

hogy megfelelő környezetet
teremtsen a magzatnak,

és belső menedéket nyújtson az anyának
fejlődő gyermeke táplálásához.

E tekintetben a terhesség bámulatra méltó,

de ez még nem minden.

A terhesség szembe is állítja
az anyát és gyermekét.

Ahogy minden élőlény,

úgy az emberi test is arra fejlődött ki,
hogy szétszórja a génjeit.

Az anya számára ez azt jelenti,
hogy minden utódjának

egyenlő esélyt kell biztosítania.

Az anya és magzata
génjei viszont eltérőek.

A magzat az apa génjeit is örökli,

és azok a gének
úgy biztosíthatják túlélésüket,

hogy a kelleténél több erőforrást
vonnak el az anya szervezetéből.

Ez az evolúciós érdekütközés

biológiai kötélhúzásra kényszeríti
az anyát és magzatát,

és ez a méhen belül zajlik.

Ennek a belviszálynak egyik résztvevő
eleme a méhlepény,

az a magzati szerv,
mely az anya vérkeringéséhez csatlakozik,

és ezen keresztül jut tápanyaghoz
a fejlődő magzat.

A méhlepényt a legtöbb emlősnél
az anyai sejtek veszik körül.

Ez a határ teszi lehetővé, hogy az anya
szabályozza az átjutó tápanyagmennyiséget.

De az ember és néhány más faj esetében

a méhlepény közvetlen kapcsolatban áll
az anya keringési rendszerével:

egyenesen a véráramba torkollik.

A magzat a méhlepényen keresztül
hormonokat pumpál az anya artériáiba,

ettől azok nyitva maradnak, és biztosítják
a folyamatos tápanyagáramlást a vérből.

Ezzel a korlátlan hozzáféréssel
tud hormonokat előállítani,

melyek emelik az anya vércukorszintjét,
tágítják az artériáit,

és növelik a vérnyomását.

A legtöbb emlős anya szükség esetén
kilökheti vagy felemésztheti magzatát,

az embernél azonban, ha már a magzat
közvetlenül kapcsolódik a véráramhoz,

súlyos vérzés lehet a következménye annak,
ha megszakad ez a kapcsolat.

Ha a magzat rosszul fejlődik vagy meghal,

az anya egészsége is veszélybe kerül.

A magzat növekedése egyre több erőforrást
igényel, ez súlyos fáradtságot okozhat,

magas vérnyomást,

kialakulhat cukorbetegség
és terhességi toxémia is.

E kockázatok miatt a terhesség

mindig hatalmas és olykor
veszélyes vállalkozás.

Ezért érthető, hogy a testnek alaposan
oda kell figyelnie az embrióra,

hogy tudja, melyiket érdemes megtartani.

Itt lép a képbe a menstruáció.

A terhesség az úgynevezett
implantációval kezdődik,

ekkor az embrió beágyazódik
a méh falán lévő méhnyálkahártyába.

Ennek az a funkciója,
hogy megnehezítse az implantációt,

így csak az egészséges embriókból
lehetnek túlélők.

De ezáltal az is eldől,

hogy a legéletrevalóbb embriók

evolúciós visszacsatolási
hurkot hoznak létre.

Az embrió bonyolult, tökéletesen időzített
hormonális párbeszédbe elegyedik arról,

hogyan változzon meg a méhnyálkahártya,
hogy lehetővé tegye a beágyazódást.

Mi történik, ha egy embrió
elbukik a vizsgán?

Lehet, hogy továbbra is kapcsolódik,

sőt akár benn is maradhat
a méhnyálkahártyában.

Ahogy lassan elhal,
fertőzésveszélynek teszi ki az anyát,

és olyan hormonális jeleket küldhet,
melyektől lelökődnek az anya szövetei.

A test úgy védi ki ezt a problémát,
hogy minden lehetséges kockázatot elvet.

Minden tüszőrepedésnél, amikor
nem következik be egészséges terhesség,

a méh megszabadul a felesleges
nyálkahártya-mennyiségtől,

a nem megtermékenyített petesejtektől,
a beteg, haldokló vagy elhalt embrióktól.

Ez a védő folyamat maga a menstruáció,

ez vezet a havi ciklushoz.

Lehet, hogy bizarrnak tűnik
ez a biológiai jelenség,

de ez tart meg minket
az emberi faj fennmaradásának útján.