Három lecke a sikerről egy arab üzletasszonytól

A dolgozó arab nők többet ügyeskednek, mint a férfi társaik, és több kulturális merevséggel szembesülnek, mint a nyugati nők. Mit tanít nekünk sikerük a kitartásról, versengésről, prioritásokról és a fejlődésről? Leila Hoteit bemutatja karrierjét, mint mérnök, tanácsadó és anya Abu-Dzabiban, és megoszt velünk három leckét arról, hogyan boldoguljunk a modern világban.

„Anya, kik ők?”

Ez kislányom, Alia ártatlan kérdése volt,

úgy három éves kora körül.

Férjemmel sétáltunk

Abu-Dzabi egyik divatos
bevásárlóközpontjában.

Alia magasan álló, hatalmas plakátot
nézett a bevásárlóközpont közepén.

Az Egyesült Arab Emírségek
három uralkodóját ábrázolta.

Mivel mellettem volt,

lehajoltam és elmagyaráztam neki:
ők az Egyesült Arab Emírségek uralkodói,

akik keményen dolgoztak,
hogy fejlesszék a nemzetet

és megőrizzék az egységét.

Megkérdezte: „Anya, sem itt,
ahol mi lakunk,

sem Libanonban,
ahol nagyi és nagypapa lakik,

miért nem látunk soha a falakon
képeket női vezérekről?

Azért, mert a nők nem fontosak?”

Valószínűleg ez a legnehezebb kérdés,
melyre felelnem kellett szülői

és több mint 16 éves
szakmai pályafutásom során.

Libanoni szülővárosomban
nőttem fel nővéremmel.

Apám sokat dolgozó pilóta

és a Lebanese Airlines
műveleti igazgatója,

anyám és nagymamám pedig
nagyon megértő háziasszonyok voltak.

Apám arra bátorított
engem és a nővérem, hogy tanuljunk,

annak ellenére, hogy abban az időben
a mi kultúránk kihangsúlyozta,

hogy a fiúkat, nem a lányokat kell
szakmailag motiválni.

Egy voltam a néhány korombeli lány közül,

aki 18 éves kora után külföldön tanult.

Apámnak nem volt fia,

így bizonyos értelemben
én helyettesítettem.

Így pár évtized után remélem,
nem csináltam nagyon rosszul,

és apám büszke lehet az úgynevezett fiára.

Amint megszereztem a villamosmérnöki
alap- és doktori diplomámat,

kutatóként dolgoztam Nagy-Britanniában,
tanácsadó voltam Közel-Keleten,

környezetemben mindig
férfiak voltak többségben.

Igazából soha nem találtam egy példaképet,
akivel valóban azonosulni tudtam volna.

Anyám nemzedékében
nem voltak szakmai vezetők.

Pár férfi bátorított az utamon,

de senki nem ismerte az elvárásokat
és a nyomást, amivel szembesültem,

amely akkor lett különösen erős,
mikor megszületett a két szép gyermekem.

Bár a nyugati nők szeretnek tanácsot adni
nekünk, szegény, elnyomott arab nőknek,

de ők másképp élnek, mások a korlátaik.

Nemzedékem arab női saját maguk
példaképeivé kellett váljanak.

Többet kellett ügyeskednünk,
mint az arab férfiaknak,

és a nyugati nőknél több
kulturális merevséggel szembesültünk.

Következésképpen, szeretném hinni,
hogy mi szegény, elnyomott nők

megoszthatunk némi hasznos,
biztosan nehezen megszerzett tudást,

leckéket, amik hasznosnak
bizonyulhatnak bárkinek,

aki boldogulni szeretne
ebben a modern világban.

Íme a három tanításom.

[„Legyen az ő sz*ruk a te üzemanyagod.”]

(Nevetés)

(Taps)

Itt ez a szó, amit mindenki
a siker kulcsának tart:

rugalmasság.

Mi is pontosan a rugalmasság
és hogyan fejleszthető ki?

Szerintem a rugalmasság az a képesség,
hogy a szart átalakítjuk üzemanyaggá.

Előző munkahelyemen,
jóval a mostani cégem előtt,

együtt dolgoztam egy férfival,
akit nevezzünk Johnnak.

Csapatot alkottunk Johnnal,
és keményen dolgoztunk.

Reméltem, hogy észreveszi,
milyen fantasztikus vagyok,

és támogatni fogja az ügyemet,
hogy partnerek legyünk a cégben.

A tanácsadói munkám végzése mellett

szenvedélyesen írtam
a nők gazdasági felemelkedéséről.

Egyik nap teremnyi MBA-diáknak
kellett bemutassam a kutatásaim.

John jelen volt a hallgatóságban,

először hallgatva meg
kutatásom részleteit.

Ahogy haladtam a bemutatóval,

láttam Johnt a szemem sarkából.

Elvörösödött,

és becsúszott a széke alá
nyilvánvaló szégyenében.

Befejeztem a bemutatómat
a tapsoló közönség előtt,

majd kirohantunk,
és bevetettük magunkat az autóba.

Ott kirobbant:

„Ottani viselkedésed elfogadhatatlan!

Tanácsadó vagy, nem aktivista!”

Azt mondtam: „John, nem értem.

Bemutattam pár adator
a nemek közötti egyenlőtlenségről,

és levontam pár következtetést
az arab világról.

Igen, látszott,
hogy ma a mutatók alján vagyunk,

de amit mondtam vagy bemutattam,
az hol nem volt tényszerű?”

Erre ő azt válaszolta: „Az egész
tanulmányod feltételrendszere rossz.

Amit teszel, az veszélyes, és szétszakítja
társadalmunk szociális hálóját.”

Kis szünetet tartott, majd hozzátette:

„Egy gyerekes nőnek otthon a helye.”

Az idő hosszan megállt,

csak egy gondolat motoszkált bennem,
fejemben dúló káoszban ezt ismételgettem:

„Elfelejtheted a partnerséget, Leila.

Soha nem fog megvalósulni.”

Pár napba telt, míg teljesen feldolgoztam
az incidenst és következményeit,

de végül sikerült,
és három tanulságot vontam le.

Egy: ezek az ő problémái,

az ő komplexusai.

Sokan lehetnek hozzá hasonlóak
a társadalmunkban,

de soha nem hagyom, hogy magamra
vegyem az ő problémáikat.

Kettő: másik szponzorra
van szükségem, de sürgősen.

(Nevetés)

Egyébként találtam egyet,
méghozzá nagyszerűt.

És három: megmutatom Johnnak,
hogy mire képesek a gyereket nevelő nők.

Ugyanolyan jól alkalmazom ezt a leckét
a magánéletemre is.

Ahogy fejlődött a karrierem,

kaptam sok bátorító szót,

de gyakran találkoztam nőkkel,
férfiakkal és párokkal,

akiknek problémái voltak
a férjemmel és velem,

amiért a két-karrier
kapcsolatot választottuk.

Találkozunk olyan jót akaró párokkal,

akik nyíltan megmondják családi

vagy baráti összejövetelen,

hogy "ugyan már, te is tudod,
hogy nem vagy nagyszerű anya,

figyelembe véve, hogy mennyit
fektetsz a karrieredbe, nem?"

Hazudnék, ha azt mondanám,
hogy ezek a szavak nem fájnak.

A gyerekeim a legértékesebbek számomra,

és ha arra gondolok, hogy bármilyen módon
cserben hagynám őket, az elviselhetetlen.

De csakúgy, mint John esetében,

gyorsan emlékeztettem magam arra,
hogy ezek az ő problémáik,

az ő komplexusaik.

Válasz helyett

a legszélesebben visszamosolyogtam rájuk,

miközben, rivaldafényben,

a következőt láttam lelki szemeim előtt.

[Légy boldog, az megőrjíti az embereket.]

(Taps)

Fiatal nőként ilyen helyzetben
csak két lehetőségünk van.

Vagy magadra vesszük a negatívumokat,

amiket ránk mondanak,

hagyjuk, hogy kudarcként éljük meg,

mintha a siker elérhetetlen lenne,

vagy választhatjuk, hogy mások negatív
hozzáállását az problémájuknak látjuk,

és inkább a saját üzemanyagunká alakítjuk.

Megtanultam mindig
a második lehetőséget választani.

Rájöttem, hogy ez egyre jobban megerősít.

Igaz a mondás:

a siker a legjobb bosszú.

Pár nő a Közel-Keleten elég szerencsés,

hogy olyan férjet találjon,
aki támogatja a karrierjét.

Javítom: inkább „elég okos”
a megfelelő szó,

mert a házastársunkat mi választjuk.

Jobb, ha támogatót választunk,
ha hosszú távú karriertervünk van.

Az arab férfi még manapság sem
egyenlő segítő fél otthon.

Egyszerűen nem várja el a mi társadalmunk,

hanem inkább elítéli
mint nem elég férfiast.

Ami az arab nőket illeti,
a mi társadalmunk

még mindig azt tartja,
hogy a legfőbb boldogságforrásuk

a gyerekeik és férjük
boldogsága és jóléte kell legyen.

A nő főleg a családjáért él.

A dolgok változnak, de még időbe telik.

Most azt jelenti, hogy dolgozó arab nők

valahogy fenn kell tartsák
a tökéletes otthont,

gondoskodniuk kell
a gyerekeik minden szükségletéről,

és megfeleljenek
a karrierelvárásoknak is.

Hogy ezt megvalósítsam,
azt a nehéz utat találtam,

hogy a magánéletben is alkalmazni
kell a nehezen megszerzett szaktudást.

Dolgoznunk kell az életünkön.

Íme én hogy oldom meg a magánéletem.

Egy dolog biztos a Közel-Keleten,

majdnem minden család talál
házi segítséget megfizethető áron.

A kihívást tehát a kiválasztás jelenti.

Ugyanúgy, mint az üzleti életemben,
a válogatást,

hogy ki legyen a gyerekeimmel,
míg én dolgozom,

erős referenciák alapján tettem.

Krisztina négy évig a testvéremnél volt,

és alaposan dolgozott.

Most szerves része a családunknak,

velünk van Alia hat-hónapos kora óta.

Ő vigyáz arra, hogy a háztartás
rendben menjen, míg én dolgozom,

és én figyelek, hogy előteremtsem
az optimális körülményeket

neki és a gyerekeimnek,

valamint a munkahelyemen is
legjobb tudásom szerint teljesítsek.

Ez a lecke alkalmazható bármilyen
gyerekgondozási helyzetben,

vagy au pair-, ápolás esetén,

rész-idős dadára, akin osztozol másokkal.

Elővigyázatosan válasszuk ki,
majd támogassuk.

Ha megnézik a naptáramat,

látják, hogy minden munkanapon

másfél óra este 7:00 - 8.30 között
EAE idő szerint

foglalt "családi idő" címszóval.

Ez az idő szent.

Ez így van mióta Alia csecsemő volt.

Minden tőlem telhetőt megteszek,
hogy ezt az időt megóvjam,

hazaérjek akkorra, hogy minőségi időt
töltsek a gyerekeimmel,

megkérdezzem, hogy telt a napjuk,

ellenőrizzem a házijukat,
esti mesét olvassak nekik,

és sok puszit és ölelést adjak.

Ha bármilyen időzónában utazom,

Skype-on tartjuk a kapcsolatot,
még ha mérföldekre vagyok is.

Burhan fiunk ötéves.

Olvasni tanul és alapfokú matematikát.

Ismét egy vallomás:

Rájöttem, hogy a lányom tehetségesebben

tanítja neki ezeket, mint én.

(Nevetés)

Játéknak indult, de Alia szeret
tanárost játszani a kisöccsével,

és rájöttem, hogy ez jót tesz
Burhan ismereteinek,

és növeli Alia felelősségérzetét,

valamint erősíti a kapcsolatot közöttük,

ez előnyös mindkettőjüknek.

A sikeres arab nők, tudom,

mind egyedi módon állnak hozzá az élethez,

mert továbbra is ők cipelik

az otthonért való felelősség
oroszlánrészét.

Ez nem-csak a túlélésről szól
a kettős minőségben

mint karriert építő nő és anya.

Ez a jelenlétről is szól.

Mikor a gyerekeimmel vagyok,

megpróbálom a munkát
kihagyni az életünkből.

Ahelyett, hogy azon aggódnék,
hány percet tölthetek velük naponta,

azt tartom szem előtt,
hogy felejthetetlenné tegyem a perceket,

azokat a perceket, amikor látom őket,

hallgatom őket, kapcsolódom velük.

["Csatlakozz az erőhöz, ne versengj."]

A korombeli arab nők nem voltak láthatók

nyilvánosan, míg fel nem nőttek.

Ez megmagyarázza, bizonyos értelemben

miért olyan kevés a nő
az arab politikai életben.

Az a visszás ebben,

hogy sok időt töltöttünk el

a színfalak mögötti
szociális készségek kialakításával.

Kávézókban, nappalikban,

telefonon kialakított,

a sikerhez fontos szociális készségünk:

a hálózatépítés.

Egy átlagos arab nőnek

kiterjedt baráti és ismeretségi köre van.

Zömük szintén nő.

Nyugaton az ambiciózus nők
gyakran hasonlítják magukat más nőkhöz,

remélve, hogy kitűnik,
ők a legsikeresebbek a teremben.

Ez a sokat emlegetett
versengő magatartáshoz vezet

a karriert építő nők között.

Ha csak egy nőnek van hely a csúcson,

akkor nem adhat teret másoknak,
sem nem emelheti őket.

Az arab nők általában

nem esnek ebbe a pszichikai csapdába.

Szembesülve a férfi-társadalommal,

rájöttek, hogy egymást segítve,

mind nyernek.

Az előző munkahelyemen én voltam
a legmagasabb rangú közel-keleti nő.

Azt hiszik, hogy a női
munkatársi hálózat építése

semmi előnnyel nekem nem járt volna,

és inkább arra kellett volna
erőfeszítést tennem,

hogy erősítsem kapcsolataim
a férfi felettesekkel és kollégákkal?

A két legnagyobb kitörési lehetőségem
mégis nők támogatásából származott.

A marketing-főnök javasolta,
hogy én legyek

a Világgazdasági Fórum
globális ifjúsági vezetője.

Ismerte kapcsolatom
a médiával és az írásaimat.

Mikor véleményét kérdezték,

engem nevezett meg.

Ő fiatal tanácsadó szaúdi hölgy és barát,

aki segített eladni az első projektemet
Szaúd-Arábiában,

ahol mint nő,
nehezen találtam volna kapcsolatot.

Ő mutatott be egy ügyfélnek,

így alakult ki az első projektem,
melyet több is követett, Szaúd-Arábiában.

Ma két idősebb nő van a csapatomban,

és ha őket sikerre vezetem,
az az én sikerem is.

A nők előrelépnek a világban,

nem elég gyorsan, de haladunk.

Az arab világ is fejlődik,
az utóbbi kis kudarcok ellenére.

Ebben az évben az Egyesült Arab Emirátus
5 új miniszternőt nevezett ki a kormányba,

ahol nyolcan vannak így összesen.

Majdnem 28%-a a kormánynak,

több, mint a fejlett országokban.

Ma ez Alia lányom kedvenc képe.

Ez kétség-kívül a nagyszerű vezetés
eredménye,

de annak is az eredménye,
hogy az erős arab nők

nem adják fel, és folyamatosan
feszegetik a korlátaikat.

Annak az eredménye,
hogy az arab nők elhatározták,

hogy a hátrányból előnyt kovácsolnak,

hogy átdolgozzák az életüket,
hogy kitartóan kidolgozzák az életüket,

és összekapcsolják az erejüket,
nem versengenek.

A jövőbe tekintve remélem,

mikor a lányom ezen emelvényen áll

úgy 20–30 év múlva,

akkor ugyanolyan büszke lesz arra,
hogy az anyja lánya,

mint arra, hogy az apja lánya.

A fiam esetében remélem,

hogy addigra az "anyja fia"
vagy "mama kisfia"

teljesen más jelentéstartalmat kap.

Köszönöm.

(Taps)