A pingvinek népszerűsége és sebezhetősége - Dyan deNapoli

A lecke teljes anyaga az alábbi linken érhető el: http://ed.ted.com/lessons/the-popularity-plight-and-poop-of-penguins-dyan-denapoli

A pingvinek furcsa madarak. Egyrészt mert -- bár hihetetlenül jó úszók, -- nem tudnak repülni; másrészt mert az általánosan elterjedt nézettel ellentétben a pingvinpopuláció többsége melegebb vizekben él. Ezek a kedves madarak azonban veszélyben vannak, ugyanis populációjuk 90%-kal csökken. Dyan deNapoli elmagyarázza a hanyatlás mögött rejlő okokat -- és azt, hogy a pingvinek miért olyanok óceánjainknak, mint a kanári a szénbányáknak.

Írta: Dyan deNapoli; az animációért felelős: Zedem Media.

A pingvinek sokak

fantáziáját és szívét

hódították meg világszerte.

Noha a popkultúra

esetlen, de bájos madárként ábrázolja őket,

igen népes populációval;

valójában a pingvinek rendkívül kecses,

de makacs madarak,

populációjuk pedig gyors szabadesésben van.

Tényleges helyzetük sokkal bizonytalanabb,

mint gondolnánk.

És ha a jelenlegi tendenciák nem változnak,

akkor pingvinekkel

nemsokára már csak filmekben találkozhatunk.

A pingvineknek sok olyan tulajdonságuk van,

melyek egy madár esetében furcsának mondhatók.

Például

egyikei azon kevés madárfajnak, melyek nem tudnak repülni,

noha röpképes madarakból fejlődtek ki

60 millió évvel ezelőtt.

Meglepő módon legközelebbi élő rokonaik

az albatroszfélék,

melyek óriási szárnyfesztávolságukról

és rendkívüli siklóképességükről ismertek.

Furcsának tűnhet,

hogy a röpképesség elvesztése

evolúciós előny lehet,

azonban a pingvinek rövid, uszonyszerű szárnya

és erős csontozata

lehetővé teszi, hogy gyorsabban ússzanak és mélyebbre merüljenek,

mint a Föld bármely más madara;

olyan ökológiai fülkét töltve ki, melyre más madár képtelen.

A pingvinfélék a déli féltekén élnek,

ezzel egyikei azon kevés madárfajnak,

melyek a leghidegebb környezetben is képesek költeni.

Az elterjedt vélekedéssel szemben viszont

nem kizárólag a hideg térségekben élnek;

és persze nem is az Északi-sarkon.

A 18 pingvinfajból valójában csupán 4

él és költ rendszeresen az Antarktiszon.

A legtöbb pingvin hideg-mérsékelt

és mérsékelt övi térségekben él.

A galápagosi pingvin élő- és szaporodási helye pedig

az Egyenlítő közvetlen közelében,

Dél-Amerika partjainál van.

A pingvinek megtalálhatók továbbá Dél-Afrikában,

Namíbiában,

Ausztráliában

és Új-Zélandon,

továbbá számos szigeten

az Atlanti-,

a Csendes-,

az Indiai-óceán déli részén

és a Déli-óceánon.

Bár a pingvinek életük 75%-át a tengerben töltik,

minden évben ki kell jönniük a szárazföldre

szaporodás és vedlés céljából.

Sokféle helyen teszik mindezt,

az Antarktisz ideiglenes jégtakarójától kezdve

Dél-Afrika és Namíbia tengerpartjain

és szubarktikus szigetek sziklás partjain át

a Galápagos-szigetek lávaszirtjeiig.

A különböző pingvinfajoknak

különböző fészekrakó szokásuk van.

Egyesek üreget vájnak a földbe, a homokba vagy a száraz guanóba;

mások fűcsomókba fészkelnek;

megint mások kisebb kövekből, gallyakból és csontokból építenek fészket,

de olyan faj is van, mely egyáltalán nem rak fészket.

Noha a legtöbb pingvin két tojást rak,

a két legnagyobb faj,

a király- és a császárpingvin

csupán egy tojást rak,

melyet a lábán tartva költ ki

kb. két hónap alatt.

Sajnos a 18 pingvinfajból 15-öt

ma már fenyegetett,

mérsékelten fenyegetettként

vagy veszélyeztetettként fajként

tart számon a Természetvédelmi Világszövetség.

Az elmúlt néhány évtized során

az egyedszám világszintű

csökkenése a legtöbb pingvinfaj esetében

akár a 90%-ot is elérte.

Közülük két faj,

a sárgaszemű és a galápagosi pingvin

egyedszáma alig néhány ezerre csökkent.

A pingvinfélék indikátor fajok,

afféle kanárik a szénbányában.

Egyszerűen fogalmazva: a pingvinek pusztulása

óceánjaink haldoklását jelzi.

Szomorú, de e hanyatlás hátterében többnyire

emberi tevékenység áll.

A történelem során a pingvinek

számos háborgatásnak voltak kitéve.

A pingvintojások tömeges gyűjtése

és a tengeri madarak guanójának

kitermelése, melybe fészküket rakták,

drámai hanyatlást okozott

számos pingvinfaj esetében.

Ha azon tűnődsz,

hogy mit akarhattak az emberek a madárürülékkel,

nos, összetevőként szolgált

trágya és puskapor gyártásához.

Olyan értékes volt,

hogy a 19. században

fehér aranynak hívták.

A pingvineket jelenleg több veszély fenyegeti;

pl. a tengeri és szárazföldi élőhelyeik pusztulása,

a behurcolt ragadozók,

a halászhálók jelentette csapda,

illetve a műanyagok és vegyszerek okozta szennyezés.

Számos nagyméretű olajömlés is bekövetkezett

az elmúlt 50 évben,

ami pusztulást vagy sérülést hozott

pingvinek tízezrei számára a Föld különböző részein.

Azonban a két legnagyobb veszély, mely ma a pingvineket fenyegeti

a globális felmelegedés

és a túlhalászat.

A globális felmelegedés többféleképpen hat a pingvinekre;

a krillpopuláció csökkenésétől,

-- amit az antarktiszi jég lecsökkent képződése okoz --

a viharok gyakoriságának és

hevességének növekedésén át

-- ami a fészkek pusztulását okozza --,

a hideg áramlatok eltolódásáig

-- ami a táplálékállatokat túl messzire sodorja

a pingvinek költő- és táplálkozóhelyétől.

Bár az ember

jelentheti a legnagyobb veszélyt a pingvinek számára,

a legnagyobb reményük is mi vagyunk.

Számos kutatási és fajvédelmi projekt indult,

melyek célja a pingvinek élőhelyeinek védelme

és a veszélyeztetett populációk helyreállítása.

Egy kis segítséggel, ill. azzal,

ha változtatunk azokon a szokásainkon,

melyek negatív hatással vannak bolygónkra és óceánjainkra,

van remény, hogy szmokingos barátaink

az elkövetkezendő évszázadban is velünk maradnak.