Return to Video

Hogyan írjunk prózát, amely életre kel - Nalo Hopkinson

  • 0:08 - 0:12
    Sok oka van, hogy irodalmat olvasunk.
  • 0:12 - 0:13
    Hogy szórakozzunk,
  • 0:13 - 0:15
    hogy megtudjuk, ki a tettes,
  • 0:15 - 0:18
    hogy új, idegen bolygókra utazzunk,
  • 0:18 - 0:19
    hogy féljünk,
  • 0:19 - 0:20
    nevessünk,
  • 0:20 - 0:21
    sírjunk,
  • 0:21 - 0:22
    gondolkodjunk,
  • 0:22 - 0:23
    érezzünk,
  • 0:23 - 0:28
    hogy annyira elmerüljünk benne, hogy
    egy pillanatra elfelejtsük, hol vagyunk.
  • 0:28 - 0:31
    De mi van az irodalom írásával?
  • 0:31 - 0:34
    Hogy szippantsuk be
    az olvasókat a történetünkbe?
  • 0:34 - 0:36
    Egy izgalmas cselekménnyel? Talán.
  • 0:36 - 0:39
    Lenyűgöző szereplőkkel? Valószínűleg.
  • 0:39 - 0:43
    Gyönyörű nyelvezettel? Lehetséges.
  • 0:43 - 0:48
    "Billie lába, mint a tészta.
    A hajvégei mérgező tűk.
  • 0:48 - 0:53
    A nyelve, akár egy durva szivacs,
    a szemei pedig savas táskák."
  • 0:53 - 0:58
    Ettől a leírástól önök is
    úgy émelyegnek, mint Billie?
  • 0:58 - 1:01
    Felfogtuk, hogy Billie lába
    valójában nem tészta.
  • 1:01 - 1:04
    De Billie úgy érzi, hogy olyan
    puha és ernyedt, mint a főtt tészta.
  • 1:04 - 1:07
    Ez egy burkolt hasonlat, egy metafora.
  • 1:07 - 1:10
    De akkor miért nem írjuk egyszerűen így?
  • 1:10 - 1:13
    "Billie gyenge és hányingere van."
  • 1:13 - 1:18
    Nagy eséllyel a második leírás
    nem volt olyan élénk, mint az első.
  • 1:18 - 1:21
    Az irodalom lényege,
    hogy elvarázsoljuk az olvasót,
  • 1:21 - 1:26
    hogy azt az illúziót keltsük, hogy
    az olvasó valóban a történetben van.
  • 1:26 - 1:28
    Az irodalom leköti az érzékeket,
  • 1:28 - 1:31
    színes de csalóka látszatot kelt
  • 1:31 - 1:34
    a szereplők élményeiről.
  • 1:34 - 1:37
    A színpad és a kivetítő közvetlenül
    kötik le az érzékeink egy részét.
  • 1:37 - 1:42
    Látjuk és halljuk a szereplők
    interakcióját és a díszleteket.
  • 1:42 - 1:43
    De a prózában
  • 1:43 - 1:48
    csak statikus szimbólumok vannak
    egy ellentétes színű háttéren.
  • 1:48 - 1:52
    Ha valamit tárgyilagosan és
    nem kézzelfoghatóan írunk le,
  • 1:52 - 1:54
    a történet varázsa gyenge lesz.
  • 1:54 - 1:58
    Az olvasónak nem lesz része semmiben,
    a kacskaringók értelmezésén kívül.
  • 1:58 - 2:00
    Megérti, hogy mit érez Billie,
  • 2:00 - 2:04
    de nem fogja azt érezni, amit Billie.
  • 2:04 - 2:07
    Csak olvassa a történetet,
    de nem merül el benne,
  • 2:07 - 2:13
    nem Billie-vel együtt fedezi fel
    a lány életének részleteit.
  • 2:13 - 2:16
    Az irodalom játszik az érzékeinkkel:
  • 2:16 - 2:17
    ízleléssel,
  • 2:17 - 2:18
    szaglással,
  • 2:18 - 2:19
    tapintással,
  • 2:19 - 2:20
    hallással,
  • 2:20 - 2:21
    látással,
  • 2:21 - 2:23
    és a mozgással.
  • 2:23 - 2:29
    Valamint a képességünkkel,
    hogy elvonatkoztassunk és társítsunk.
  • 2:29 - 2:31
    Figyeljük meg a következő mondatot:
  • 2:31 - 2:33
    "Síri csend volt,
  • 2:33 - 2:38
    a vitorlák csattogása és a hajóderékhoz
    csapódó hullámok moraja hallatszott csak."
  • 2:38 - 2:41
    A "csend," "csattogás," és "moraj" szavak
  • 2:41 - 2:43
    lekötik a hallásunkat.
  • 2:43 - 2:47
    Észrevettük, hogy Buckell nem használja
    az általános hang szót.
  • 2:47 - 2:53
    Mindegyik szó, amit használ, feleleveníti
    a hang egy-egy bizonyos jellegét.
  • 2:53 - 2:56
    Azután, mint egy művész,
    aki több réteg festékkel
  • 2:56 - 2:59
    ad textúrát a festménynek,
  • 2:59 - 3:04
    hozzáad a szöveghez még egy réteget,
    a mozgást: "a vitorlák csattogása,"
  • 3:04 - 3:08
    és a tapintást: "a hajóderékhoz
    csapódó hullámok moraja."
  • 3:08 - 3:11
    Végül pedig egy elvont
    kapcsolattal szolgál,
  • 3:11 - 3:15
    amikor összeköti a csendet a sír szóval.
  • 3:15 - 3:17
    Nem "csendes, mint egy sír"
  • 3:17 - 3:19
    amely egy hasonlat,
    és távolságot teremt
  • 3:19 - 3:21
    az olvasó és az élmény közt.
  • 3:21 - 3:26
    Ehelyett Buckell létrehozza
    a "síri csend" metaforát
  • 3:26 - 3:29
    egy burkolt, nem pedig nyílt
    összehasonlítás céljából.
  • 3:29 - 3:32
    Az íróknak mindig azt tanítják
    hogy kerüljék a kliséket,
  • 3:32 - 3:36
    mert egy elkoptatott kép
    nem köti le az olvasót,
  • 3:36 - 3:38
    például: "vörös, mint a rózsa."
  • 3:38 - 3:39
    Viszont:
  • 3:39 - 3:42
    "A szerelmük a tengerparton kezdődött.
  • 3:42 - 3:47
    Azon a napon, amikor Jacob meglátta
    Anette-et pároltmeggy-színű ruhájában."
  • 3:47 - 3:50
    Az olvasók elméjét leköti
    az érdekfeszítő feladat,
  • 3:50 - 3:53
    hogy kitalálják, milyen az a
    pároltmeggy-színű ruha.
  • 3:53 - 3:57
    A tengerparton találják magukat,
    amint épp beleszeretnek valakibe.
  • 3:57 - 4:01
    Megtapasztalják a történetet
    mind zsigeri, mind fogalmi szinten,
  • 4:01 - 4:04
    ebben a fantáziadús játékban
    félúton találkoznak az íróval,
  • 4:04 - 4:08
    amint felkavarja az érzékek viharát.
  • 4:08 - 4:11
    Amikor írunk, válogassuk meg a szavainkat,
  • 4:11 - 4:16
    hogy lekössük a hallást, látást, ízlelést,
    tapintást, szaglást és a mozgás érzékét.
  • 4:16 - 4:21
    Majd alkossunk váratlan kapcsolatokat
    a történet elemei közt,
  • 4:21 - 4:25
    és gerjesszük fel az olvasók
    erdőtűzszerű képzelőerejét.
Title:
Hogyan írjunk prózát, amely életre kel - Nalo Hopkinson
Description:

Teljes lecke: http://ed.ted.com/lessons/how-to-write-fiction-that-comes-alive-nalo-hopkinson

Az irodalom lényege, hogy elvarázsoljuk az olvasót, hogy azt az illúziót keltsük, hogy valóban a történet világába került. De mint írók, hogyan tudjuk beszippantani az olvasót a történetünkbe? Nalo Hopkinson megoszt velünk néhány tippet, hogy miként keltsük életre a prózánkat a nyelvezet segítségével.

Lecke: Nalo Hopkinson; animáció: Enjoyanimation.

more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TED-Ed
Duration:
04:42

Hungarian subtitles

Revisions