Laura Trice azt javasolja, mindannyian mondjuk köszönetet

Ebben az egyszerűnek tűnő 3 perces előadásban Dr. Laura Trice a varázslatos "Köszönöm" szóban rejlő erőről beszél --- a szó, mely elmélyít egy barátságot, javítja kapcsolatainkat, melynek segítségével tudtára adjuk a másiknak, hogy mit is jelent számunkra valójában. Érdemes kipróbálni.

Jó napot. Azért vagyok itt, hogy elmondjam, miért fontos

a dicséret, a csodálat és a köszönetnyilvánítás,

valamint, hogy azok hogyan legyenek pontosak és őszinték.

Akkor kezdett el érdekelni ez a téma,

amikor észrevettem magamon, hogy

egészen pár évvel ezelőttig

sokszor meg akartam köszönni valakinek valamit

meg akartam dicsérni valakit,

vagy én szerettem volna dicséretet kapni,

de sosem tettem egyiket sem.

Egyszer elgondolkodtam, vajon miért?

Nagyon szégyelltem magam.

Azután azt kérdeztem meg,

vajon én vagyok az egyetlen ilyen?

Nyomozni kezdtem hát.

Szerencsére egy rehabilitációs központban dolgozom,

ahol láthatok olyanokat, akik élet-halál közé kerültek függőségük miatt.

És néha csak olyan egyszerű okokról van szó,

mint az érzés, hogy valakinek az apja soha nem mondta, hogy büszke lenne rá.

De aztán a családjuktól és a barátaiktól megtudják

hogy az apa mindenki másnak elmondta, hogy milyen büszke rá,

csak neki nem.

És ez azért van, mert fogalma sem volt, hogy a fiának arra van szüksége, hogy hallja.

Kérdem én: Miért nem kérjük tehát, amire szükségünk van?

Ismerek egy urat, aki 25 éve házas,

és nagy álma, hogy a felesége azt mondja neki:

"Köszönöm, hogy Te vagy a kenyérkereső, és én itthon maradhatok a gyerekekkel."

de sosem kéri.

Van egy hölgy azonban, aki jó ebben.

Hetente egyszer a férje elé áll, és azt mondja:

"Azt szeretném, hogy köszönd meg mindazt, amit a háztartásért és a gyerekekért teszek."

És a férje meg is köszöni.

A dicséretnek mindig őszintének kell lennie,

de ez már az említett hölgy felelőssége.

Az egyik barátnőm, April, akivel óvodás korunk óta ismerjük egymást,

mindig megköszöni a gyermekeinek, ha a házimunka rájuk eső részét elvégzik

Azt mondja: "Miért ne köszönném meg, még akkor is ha ez az ő feladatuk?"

Tehát feltettem a kérdést: Miért akadályoztam én ezt?

Miért tesznek így mások?

Miért vagyok képes kérni közepesen átsült hússzeletet

vagy 38-as méretű cipőt, de képtelen vagyok kimondani, hogy

"Megdicsérnél?"

Azért van így, mert fontos adatokat adnék ki magamról.

Elárulnám, hol vagyok bizonytalan.

Elárulnám, hol van szükségem a segítségedre.

És akik hozzánk a legközelebb állnak,

úgy kezeljük, mintha ellenségeink volnának.

Mert mit kezdhet a másik ezekkel az információkkal?

Elhanyagolhat engem.

Ellenem fordíthatja.

Vagy meg is adhatja, amire igazán szükségem van.

Elvittem a biciklimet egy üzletbe, imádom ezt a történetet,

ahol valami olyat csinálnak vele, amit ők "igazításnak" neveznek.

A srác szerint "ha megigazítod a kerekeit,

egész bicikli sokkal jobb lesz."

Amikor visszakaptam a biciklimet,

és az összes egyenetlenség és görbület eltűnt a kerekekből,

habár két és fél éves volt a biciklim akkor, de mintha kicserélték volna.

Felszólítom tehát mindannyiukat:

Igazítsák meg a saját kerekeiket:

Vallják be, mennyi és milyen dicséretre van szükségük.

Mit szeretnének hallani? Menjenek haza feleségeikhez,

és kérdezzék meg ő mit szeretne hallani!

Kérdezzék meg férjeiket, nekik mi kell?

Menjenek haza, tegyék fel ezeket a kérdéseket, és segítsenek az embereknek maguk körül.

Nagyon egyszerű.

Miért is fontos ez?

Mindenki világbékéről beszél.

Hogyan lehetne világbékét teremteni, különböző kultúrák és nyelvek ellenére?

Legelőször az egy fedél alatt élők közt kell elérni a békét.

Tehát először mindenki a saját környezetében nézzen körül.

És most, szeretném megköszönni mindannyiuknak

hogy jó férjek, csodálatos anyák

jó barátok, szüleiknek jó gyermekeik.

Talán még soha senki nem mondta ezt Önöknek,

de valóban nagyon szép munkát végeztek.

Köszönöm, hogy itt vannak, hogy megjelentek,

hogy gondolataikkal, ötleteikkel megváltoztatják a világot.

Köszönöm.

(Taps)