Egy nehéz természetű apa fia
-
0:01 - 0:03Ez egy fénykép
-
0:03 - 0:05arról a férfiről, akit sok éven át
-
0:05 - 0:09terveztem, hogy megölök.
-
0:09 - 0:12Ő az apám,
-
0:12 - 0:16Clinton George "Táskásszem" Grant
-
0:16 - 0:18Azért hívják Táskásszeműnek,
-
0:18 - 0:22mert állandóan táskás a szeme alja.
-
0:22 - 0:25Tízévesen a testvéreimmel együtt
-
0:25 - 0:29arról álmodtam, hogy belekaparom a mérget
-
0:29 - 0:33a légyirtó papírról a kávéjába,
-
0:33 - 0:35vagy porrá tört üveget szórok
-
0:35 - 0:38a reggelijére,
-
0:38 - 0:40meglazítom a szőnyeget a lépcsőkön,
-
0:40 - 0:43hogy elessen és kitörje a nyakát.
-
0:43 - 0:45De mikor eljött a nap, ő mindig
-
0:45 - 0:47kihagyta a meglazított lépcsőfokot,
-
0:47 - 0:49mindig úgy ment el itthonról,
-
0:49 - 0:51hogy még egy kortynyi kávét sem ivott
-
0:51 - 0:54vagy egy falatot se evett.
-
0:54 - 0:55És sok éven át
-
0:55 - 0:57féltem, hogy az apám meg fog halni,
-
0:57 - 0:59még mielőtt én megölhetném.
-
0:59 - 1:04(Nevetés)
-
1:04 - 1:07Addig, amíg anyám meg nem kérte,
hogy menjen el -
1:07 - 1:08és sose jöjjön vissza,
-
1:08 - 1:13Táskásszem egy rémisztő ogre volt.
-
1:13 - 1:16Aki a düh határán ingadozott,
-
1:16 - 1:20épp úgy mint én, ahogy látják.
-
1:20 - 1:23Esténként a Vauxhall Motors-nál
dolgozott Lutonban -
1:23 - 1:26és teljes csöndet követelt
az egész házban, -
1:26 - 1:29így mikor hazajöttünk az iskolából
-
1:29 - 1:31délután fél négykor, összekuporodtunk
-
1:31 - 1:34a TV előtt és mint a széfrablók,
-
1:34 - 1:37úgy babráltunk a hangerőszabályozó gombbal
-
1:37 - 1:40a TV-n, hogy az majdnem hallhatatlan volt.
-
1:40 - 1:42És időként, amikor így voltunk,
-
1:42 - 1:44annyira sok Shhh, olyan sok Shhh
-
1:44 - 1:46hallatszott a házban,
-
1:46 - 1:48hogy azt képzeltem
-
1:48 - 1:52egy német tengeralattjáró
legénysége vagyunk -
1:52 - 1:54akik az óceán szélén osonnak,
-
1:54 - 1:56amíg fent, a felszínen
-
1:56 - 2:00Őfelsége Táskásszeme őrködött,
-
2:00 - 2:02készen a halálos ítéletek kimondására
-
2:02 - 2:06a zavar első jelére.
-
2:06 - 2:09Ez a lecke azt tanította meg, hogy
-
2:09 - 2:10"Ne vond magadra a figyelmet
-
2:10 - 2:12se a házban, se a házon kívül"
-
2:12 - 2:15Ez lehet, hogy egy
bevándorló lecke. -
2:15 - 2:18Úgy éltünk, hogy ne keltsünk figyelmet,
-
2:18 - 2:20így nem is volt
semmi kommunikáció -
2:20 - 2:23köztünk és Táskásszem között,
Táskásszem és köztünk, -
2:23 - 2:26és a hang amire leginkább vágytunk,
-
2:26 - 2:27tudják, mikor még gyerek vagy
és várod -
2:27 - 2:31hogy apád hazajöjjön és minden vidám lesz,
-
2:31 - 2:32és várod, hogy nyíljon az ajtó.
-
2:32 - 2:34Nos, mi arra a hangra vártunk,
-
2:34 - 2:36hogy becsukódjon a bejárati ajtó,
-
2:36 - 2:40ami azt jelentette, hogy
elment és nem jön vissza. -
2:40 - 2:44Három évtizeden keresztül
-
2:44 - 2:47rá sem néztem az apámra
és ő sem nézett énrám. -
2:47 - 2:49Nem szóltunk egymáshoz
három évtizedig, -
2:49 - 2:50majd pár éve, úgy döntöttem
-
2:50 - 2:55ráirányítom a reflektort.
-
2:55 - 2:57"Figyelnek benneteket.
-
2:57 - 2:58Tényleg.
-
2:58 - 3:00Figyelnek benneteket."
-
3:00 - 3:03Ez volt az ő mantrája felénk,
a gyerekei felé. -
3:03 - 3:05Időről-időre ezt mondogatta nekünk.
-
3:05 - 3:08És ezek voltak a 70-es évek,
ez volt Luton, -
3:08 - 3:10ahol ő a Vauxhall
Motors-nak dolgozott -
3:10 - 3:11és jamaikai volt.
-
3:11 - 3:13Azt értette ez alatt, hogy
-
3:13 - 3:15téged, a jamaikai emigráns gyermekét,
-
3:15 - 3:16figyelnek,
-
3:16 - 3:18hogy lássák, merre jársz,
hogy vajon -
3:18 - 3:22beleférsz-e a befogadó ország
rólad alkotott sztereotípiájába, -
3:22 - 3:25hogy haszontalan, munkakerülő vagy-e,
-
3:25 - 3:27akire egy egész életnyi bűnözés vár.
-
3:27 - 3:29Figyelnek,
-
3:29 - 3:33így hiúsítsd meg azt
amire tőled számítanak. -
3:33 - 3:38Ennek érdekében, Táskásszem és barátai,
-
3:38 - 3:39többnyire jamaikaiak,
-
3:39 - 3:43előrukkoltak egyfajta
jamaikai "bella figurával": -
3:43 - 3:46Fordítsd a világ felé a legjobb feled,
-
3:46 - 3:48mutasd a világnak a legjobb arcodat.
-
3:48 - 3:50Ha láttatok már képeket
-
3:50 - 3:52karibi emberekről, akik
-
3:52 - 3:54a '40-es, '50-es években érkeztek,
-
3:54 - 3:55talán láttátok, hogy sok férfi
-
3:55 - 3:57trilby kalapot viselt.
-
3:57 - 4:01Nos, semmi hagyománya nem volt
a trilby-k viselésének Jamaikában. -
4:01 - 4:03Akkor találták ezt ki, amikor megérkeztek.
-
4:03 - 4:05Oly módon akarták láttatni magukat,
-
4:05 - 4:08ahogy szerették volna, hogy lássák őket,
-
4:08 - 4:09így az, ahogy kinéztek
-
4:09 - 4:12és a nevek, amiket maguknak adtak
-
4:12 - 4:14meghatározta őket.
-
4:14 - 4:19Táskásszem kopasz és táskás szemei vannak.
-
4:19 - 4:23Tiszta Csizma pedig nagyon
kényes a lábbelijeire. -
4:23 - 4:26Izgi, folyton izgatott.
-
4:26 - 4:29Órának az egyik karja hosszabb,
mit a másik. -
4:29 - 4:32(Nevetés)
-
4:32 - 4:36És az örök kedvencem a fickó,
akit Nyári Rucinak hívtak. -
4:36 - 4:37Amikor Nyári Ruci ebbe
az országba jött -
4:37 - 4:40Jamaicából a 60-as évek
elején, ragaszkodott hozzá, -
4:40 - 4:42hogy könnyű, nyári ruhákat viseljen,
-
4:42 - 4:44az időjárástól függetlenül,
-
4:44 - 4:45és amikor az életüket kutattam,
-
4:45 - 4:48megkérdeztem anyámat:
"Mi lett Nyári Rucival?" -
4:48 - 4:53Azt mondta: "Megfázott
és meghalt." (Nevetés) -
4:53 - 4:54De az olyan férfiak, mint Nyári Ruci
-
4:54 - 4:56megtanították a stílus fontosságát.
-
4:56 - 4:58Talán kicsit eltúlozták a stílusukat,
-
4:58 - 5:01mert úgy gondolták nem tartják őket
-
5:01 - 5:03elég civilizáltnak,
-
5:03 - 5:06és átadták ezt generációs hozzáállást
-
5:06 - 5:09illetve izgatottságot nekünk,
a következő generációnak, -
5:09 - 5:11méghozzá annyira, hogy
amikor cseperedtem, -
5:11 - 5:13bármikor a TV vagy rádió híreiben
-
5:13 - 5:15riportot közöltek egy feketéről,
-
5:15 - 5:17aki elkövetett valami bűnt -
-
5:17 - 5:20csempészést, gyilkosságot, betörést -
-
5:20 - 5:24összerezzentünk a szüleinkkel együtt,
-
5:24 - 5:27mert ők lerombolták ezt az oldalt.
-
5:27 - 5:28Te nem csak magadat képviselted,
-
5:28 - 5:30hanem egy csoportot is,
-
5:30 - 5:34és szörnyű volt azt megemészteni,
-
5:34 - 5:38hogy egy bizonyos szintig, ez talán rád is
-
5:38 - 5:41ugyanolyan fényt fog vetni.
-
5:41 - 5:44Szóval ez volt az,
amit meg kellett oldani. -
5:44 - 5:49Az apánk és sok munkatársa
-
5:49 - 5:52mutatott egyfajta átvitelt,
de nem fogadott be. -
5:52 - 5:55Arra teremttettek, hogy átadjanak,
de ne fogadjanak be. -
5:55 - 5:57Nekünk csendben kellett maradnunk.
-
5:57 - 5:59Amikor az apánk mégis
beszélt hozzánk, -
5:59 - 6:01azt a fejében lévő szószékről tette.
-
6:01 - 6:03Ők abba a biztos
hitbe kapaszkodtak, -
6:03 - 6:07hogy a kétkedés aláásná őket.
-
6:07 - 6:11De amikor otthon dolgozom és írok
-
6:11 - 6:15és egy napnyi írás után
leszaladok a lépcsőn -
6:15 - 6:18és izgalommal beszélek Marcus Garvey-ról
vagy Bob Marley-ról -
6:18 - 6:21és a szavak úgy ömlenek belőlem,
mint víz a csapból, -
6:21 - 6:23és annyira beleélem magam,
hogy a gyerekeim megállítanak -
6:23 - 6:27és azt mondják: " Apa, senkit nem érdekel"
-
6:27 - 6:31(Nevetés)
-
6:31 - 6:33De valójában persze érdekli őket.
-
6:33 - 6:34Csatlakoznak.
-
6:34 - 6:37Valahogy megtalálják az utat hozzád.
-
6:37 - 6:41Életed elbeszéléséhez képest
alakítják az életüket, -
6:41 - 6:45ahogy én is tettem azt apámmal,
s anyámmal és talán, -
6:45 - 6:47ahogy Táskásszem is tette az apjával.
-
6:47 - 6:49És ez egyre világosabbá
vált számomra, -
6:49 - 6:51ahogy néztem az életét
-
6:51 - 6:54és megértettem, amit
-
6:54 - 6:56az amerikai őslakosok
is mondanak, -
6:56 - 6:58"Ne kritizálj egy embert, amíg
-
6:58 - 7:00nem jártál a mokaszinjában."
-
7:00 - 7:03De megidézve az életét, rendben volt
-
7:03 - 7:06és nagyon is őszinte bemutatni
-
7:06 - 7:09a karibi életet Angliában
az 1970-es években, -
7:09 - 7:14a műanyag gyümölcsökkel teli tálaktól,
-
7:14 - 7:17a polisztirol álmennyezeti lapokon át,
-
7:17 - 7:20a kanapékig, amiket folyton
-
7:20 - 7:23abban az átlátszó csomagolásban hagytak,
amiben hozták őket. -
7:23 - 7:25De a nehezebb volt eligazodni
-
7:25 - 7:26az érzelmi térképen,
-
7:26 - 7:28a generációk között,
-
7:28 - 7:33és a régi mondás, hogy a kor
előrehaladtával jön a bölcsesség, -
7:33 - 7:35nem igaz.
-
7:35 - 7:39A kor előrehaladtával együtt jár
a tisztesség látszata, -
7:39 - 7:42és a kellemetlen igazságok elfedése.
-
7:42 - 7:45De ami igaz volt, az az, hogy a szüleim,
-
7:45 - 7:47az anyám és az apám sem
-
7:47 - 7:50bízott abban, ahogy
az állam oktatott engem. -
7:50 - 7:52Hallgassátok, hogyan beszélek.
-
7:52 - 7:57Eldöntötték, hogy magán iskolába iratnak,
-
7:57 - 7:59de az apám a Vauxhall
Motors-nál dolgozott. -
7:59 - 8:02Elég nehéz magániskolát fizetni
-
8:02 - 8:05és etetni a rakás gyerekét.
-
8:05 - 8:07Emlékszem mentem az iskolába
-
8:07 - 8:09a felvételire és apám azt mondta
-
8:09 - 8:13a papnak - katolikus iskola volt -, hogy
-
8:13 - 8:17jobb "nevelészt" szeretne a fiúnak,
-
8:17 - 8:20ugyanakkor ő, az apám
-
8:20 - 8:22meg se próbált kitörni,
-
8:22 - 8:25nem törődött a felvételi vizsgákkal.
-
8:25 - 8:27Azért viszont, hogy
fizesse a tanulmányaim, -
8:27 - 8:30kész volt arra, hogy néhány
agyafúrt dologhoz nyúljon, -
8:30 - 8:33így apám tanulmányaimat
abból fizette, hogy -
8:33 - 8:36tiltott dolgokat árult
a kocsija hátsóülésén, -
8:36 - 8:38és ezt még trükkösebbé tette,
-
8:38 - 8:40hogy apámnak - ez nem az ő autója,
-
8:40 - 8:42mindig is akart egy ilyen kocsit,
-
8:42 - 8:44de neki egy toldozott Minije volt,
-
8:44 - 8:48jamaikaiként érkezve ebbe az országba,
-
8:48 - 8:51sosem volt jogosítványa -,
-
8:51 - 8:54nem volt biztosítása és nem fizetett
útadót vagy tett le a MOT tesztet. -
8:54 - 8:56Azt gondolta: "Tudok vezetni,
-
8:56 - 8:59minek lenne ehhez szükségem
az állam engedélyére?" -
8:59 - 9:02De az volt a csavar, mikor
megállítottak minket a rendőrök, -
9:02 - 9:04és minket sokszor megállítottak,
-
9:04 - 9:05engem pedig lenyűgözött,
-
9:05 - 9:07ahogy apám kezelte a rendőröket.
-
9:07 - 9:10Ő azonnal előléptette a rendőröket,
-
9:10 - 9:14így lett P. C Bloggs-ból,
Bloggs Detektívfelügyelő -
9:14 - 9:15a beszélgetés során,
-
9:15 - 9:17aki boldogan integetett utánunk.
-
9:17 - 9:19Apám azt mutatta be,
amit mi Jamaicában -
9:19 - 9:23úgy hívunk, hogy
" játszd a bolondot, hogy elkapd bölcset". -
9:23 - 9:26De ez ugyanakkor
azt az látszatot is kölcsönözte, -
9:26 - 9:28hogy őt valójában lealacsonyította
-
9:28 - 9:30vagy lebecsülte a rendőr,
-
9:30 - 9:32- 10 évesen én ezt láttam -
-
9:32 - 9:35de volt ebben egyfajta
kettősség is a hatósággal szemben. -
9:35 - 9:36Így egyfelől, ott volt
-
9:36 - 9:38a hatóság kigúnyolása,
-
9:38 - 9:40másfelől, ott volt a tisztelet
-
9:40 - 9:42a hatósággal szemben,
-
9:42 - 9:44és ezek a karibi emberek
-
9:44 - 9:48hatalmas engedelmességgel
fordultak a hatóság felé, -
9:48 - 9:51ami nagyon meglepőnek
és furcsának hathat, -
9:51 - 9:54hiszen a bevándorlók
nagyon bátor emberek. -
9:54 - 9:56Elhagyják az otthonaikat.
Az apám és az anyám -
9:56 - 10:00elhagyták Jamaicát
és 6500 km-t utaztak, -
10:00 - 10:04és mégis infantilizálta őket az utazás.
-
10:04 - 10:06Félénkek voltak,
-
10:06 - 10:07és valahol útközben,
-
10:07 - 10:09a természet rendje megfordult.
-
10:09 - 10:13A gyerekek váltak a szülők szüleivé.
-
10:15 - 10:17A karibi emberek öt éves
tervvel jöttek az országba: -
10:17 - 10:19dolgoznak, spórolnak és visszamennek
-
10:19 - 10:22de az ötből 10, a 10-ből pedig 15 év lett,
-
10:22 - 10:24és mielőtt ráeszmélsz,
már újratapétázol, -
10:24 - 10:28és azon a ponton, tudod,
hogy itt fogsz maradni. -
10:28 - 10:30Mégis van egyfajta ideiglenesség
-
10:30 - 10:33amit a szüleink az itt tartózkodással
kapcsolatban éreztek, -
10:33 - 10:37de mi gyerekek már tudtuk,
hogy vége van a játéknak. -
10:37 - 10:40Azt hiszem volt egy olyan érzület,
-
10:40 - 10:45hogy nem tudnának lépést
tartani azokkal az élet ideálokkal, -
10:45 - 10:47amiket vártak.
-
10:47 - 10:49Hiszen a valóságuk teljesen más volt.
-
10:49 - 10:51És az is igaz volt a valóságról,
-
10:51 - 10:53hogy engem próbáltak meg taníttatni.
-
10:53 - 10:57A folyamat beindításán kívül,
az apám nem csinált semmi többet. -
10:57 - 11:00Az anyámra maradt hát,
hogy taníthasson engem, -
11:00 - 11:02és ahogy George Lamming mondaná,
-
11:02 - 11:06az anyám apáskodott felettem.
-
11:06 - 11:08A hiánya ellenére is
megmaradt a régi mantra: -
11:08 - 11:10Figyelnek benneteket.
-
11:10 - 11:13De az ilyen buzgó éberség
szorongáshoz vezethet, -
11:13 - 11:16annyira, hogy évekkel
később, amikor azt kutattam, -
11:16 - 11:17miért diagnosztizálnak
-
11:17 - 11:19ennyi fekete férfit skizofréniával,
-
11:19 - 11:21ami hatszor több, mint
aminek lennie kellene, -
11:21 - 11:25nem lepett meg amit
a pszichiáter mondott, -
11:25 - 11:27"A feketékbe belenevelik a paranoiát".
-
11:30 - 11:33Kíváncsi vagyok Táskásszem
mit kezdene ezzel. -
11:33 - 11:35Most már nekem is volt egy 10 éves fiam,
-
11:35 - 11:38és a gondolataim Táskásszem
felé fordultak, -
11:38 - 11:40így nekiindultam megkeresni.
-
11:40 - 11:43Visszament Lutonba, 82 éves volt
-
11:43 - 11:47és nem láttam őt 30 éve,
-
11:47 - 11:49amikor kinyitotta az ajtót,
-
11:49 - 11:52megláttam ezt az kis embert,
csillogó, mosolygó szemekkel, -
11:52 - 11:55és ő is mosolygott,
amit soha nem láttam azelőtt. -
11:55 - 11:58Ettől nagyon zavarba jöttem.
-
11:58 - 12:01De leültünk, ott volt vele
egy karibi barátja is, -
12:01 - 12:03a régi időkről beszélgettek,
-
12:03 - 12:06és apám néha rámnézett,
-
12:06 - 12:08úgy vizslatott, mintha
varázslatos módon, -
12:08 - 12:11bármelyik percben eltűnhetnék,
ahogy jöttem. -
12:11 - 12:13Odafordult a barátjához és azt mondta
-
12:13 - 12:16"E fiú és köztem mély,
nagyon mély kapcsolat van, -
12:16 - 12:19mély, nagyon mély kapcsolat."
-
12:19 - 12:21Én sosem éreztem a kapcsolatot.
-
12:21 - 12:24Ha volt is benne lüktetés,
az is nagyon gyenge volt, -
12:24 - 12:26ha volt egyáltalán.
-
12:26 - 12:28Egyből azt éreztem
az egymásra találás során, -
12:28 - 12:33mintha meghallgatáson lennék,
apám fiának a szerepére. -
12:33 - 12:35Amikor a könyv megjelent,
-
12:35 - 12:37jó kritikákat kapott
a nemzeti lapokban, -
12:37 - 12:40de legfőbb lap Lutonban
nem a The Guardian, -
12:40 - 12:42hanem a Luton News,
-
12:42 - 12:46és a Luton News a könyvről
megjelent szalagcíme: -
12:46 - 12:51"A könyv, amely begyógyíthatja
a 32 éves szakadékot" -
12:51 - 12:54Én pedig megértettem,
hogy ez szimbolizálhatja -
12:54 - 12:56a generációk közötti szakadékot,
-
12:56 - 13:00az olyan emberek között,
mint az én és az apám generációja, -
13:00 - 13:03de a karibi életben nincs hagyománya
-
13:03 - 13:05a memoároknak és életrajzoknak.
-
13:05 - 13:09Az volt a szokás, hogy nem beszéltek
a dolgaikról a nyilvánosság előtt. -
13:09 - 13:13De én örültem a címnek
és azt gondoltam, igen -
13:13 - 13:15van arra lehetőség, hogy ez
-
13:15 - 13:20olyan beszélgetéseket indít be,
ami soha nem volt korábban. -
13:20 - 13:24Talán bezárja a generációs szakadékot.
-
13:24 - 13:26Talán ez lehet a javítás eszköze.
-
13:26 - 13:29Azt kezdtem el érezni
a könyvvel kapcsolatban, -
13:29 - 13:32hogy apám úgy foghatja ezt fel,
-
13:32 - 13:36mint a gyermeki odaadás megnyilvánulását.
-
13:36 - 13:39Szegény, elvakult bolond.
-
13:39 - 13:43Táskásszemet inkább darázscsípésként érte
az, amit ő úgy fogott fel, -
13:43 - 13:46mint a hibái nyílvános megszellőztetése.
-
13:46 - 13:49Számára fájdalmas volt az árulásom
-
13:49 - 13:51és másnap bement az újsághoz,
-
13:51 - 13:53válaszlehetőséget követelve
-
13:53 - 13:55és meg is kapta azzal a főcímmel:
-
13:55 - 13:58"Táskásszem visszavág".
-
13:58 - 14:01Ez árulásom ragyogó elmesélése volt.
-
14:01 - 14:03Nem voltam a fia.
-
14:04 - 14:06Ő úgy fogta fel, hogy az ő személyét,
-
14:06 - 14:08sárban hurcolták meg
és ő ezt nem engedhette. -
14:08 - 14:11Vissza kellett állítania
a becsületét és így is tett, -
14:11 - 14:13és eleinte, bár csalódott voltam,
-
14:13 - 14:15elkezdtem tisztelni
az ellenállását. -
14:15 - 14:18Még mindig forrt a tűz az ereiben,
-
14:18 - 14:22noha már 82 éves volt.
-
14:22 - 14:24És ha ez azt jelentette, hogy visszatérünk
-
14:24 - 14:28a 30 éves csendhez,
-
14:28 - 14:33akkor az apám azt mondaná:
"Ha így kell lennie, így lesz" -
14:34 - 14:37A jamaikaiak azt mondják
nincsenek tények, -
14:37 - 14:39csak változatok.
-
14:39 - 14:41Mi mind azokat a változatokat
beszéljük be magunknak, -
14:41 - 14:44amelyekkel a legkönnyebben
együtt tudunk élni. -
14:44 - 14:47Minden generáció felépít magának valamit,
-
14:47 - 14:49amit nem akarnak vagy nem képesek
-
14:49 - 14:51szétszedni,
-
14:51 - 14:55de írás közben, az én verzióm
-
14:55 - 14:57elkezdett változni,
-
14:57 - 15:01és levált rólam.
-
15:01 - 15:04Elvesztettem az apámmal szemben
érzett dühömet. -
15:04 - 15:08Már nem akartam megölni
vagy azt, hogy meghaljon, -
15:08 - 15:12és szabadnak éreztem magam,
-
15:12 - 15:16szabadabbnak, mint valaha.
-
15:17 - 15:19Azon töprengtem, vajon
át lehetne-e -
15:19 - 15:22neki is adni ezt a felszabadultságot.
-
15:24 - 15:29Az újra egymásrataláláskor
-
15:29 - 15:31az ötlött fel bennem,
-
15:31 - 15:34milyen kevés kép van rólam
-
15:34 - 15:37kissrácként.
-
15:37 - 15:39Ez egy fénykép, amelyen
-
15:39 - 15:419 hónapos vagyok.
-
15:41 - 15:43Az eredeti képen,
-
15:43 - 15:46az apám Táskásszem tart fel,
-
15:46 - 15:48de, amikor a szüleim külön
váltak, az anyám -
15:48 - 15:51kitörölte őt az életünk minden részéből.
-
15:51 - 15:55Fogott egy ollót és kivágta
őt a fényképekről, -
15:55 - 15:59és évekig azt mondogattam magamnak,
hogy a kép alapigazsága az, -
15:59 - 16:02hogy egyedül vagy,
-
16:02 - 16:04támasz nélkül.
-
16:04 - 16:07De van más módja is annak,
ahogy ezt a képet nézünk. -
16:07 - 16:09Ez a kép magában hordozza
-
16:09 - 16:12az egymásra találás lehetőségét.
-
16:12 - 16:15lehetőséget arra, hogy
újra együtt legyek az apámmal, -
16:15 - 16:19és miközben arra vágytam,
hogy az apám a magasba tartson, -
16:19 - 16:21én tartottam őt fel a fény felé.
-
16:21 - 16:24Az első egymásra találás pillanatai
-
16:24 - 16:27nagyon furcsák feszültek voltak,
-
16:27 - 16:28enyhítve a feszültséget,
-
16:28 - 16:31úgy döntöttük elmegyünk sétálni.
-
16:31 - 16:33Ahogy sétáltunk, hirtelen ráeszméltem,
-
16:33 - 16:35hogy újra gyermekké váltam,
-
16:35 - 16:39noha már az apám fölé magasodtam.
-
16:39 - 16:41Majdnem egy lábbal voltam
magasabb az apámnál. -
16:41 - 16:44De még mindig ő volt a nagy ember,
-
16:44 - 16:47és én próbáltam tartani vele a lépést.
-
16:49 - 16:50És rájöttem éppen úgy sétál
-
16:50 - 16:53mintha még mindig megfigyelnék,
-
16:53 - 16:56de csodáltam a lépéseit.
-
16:56 - 16:58Úgy sétált, mint
-
16:58 - 17:01az F.A. Kupa döntőjének vesztese,
-
17:01 - 17:05egymás után emelve lábait,
hogy átvegye a vigaszdíjat. -
17:05 - 17:09Büszkeség volt a legyőzöttségben.
-
17:09 - 17:11Köszönöm.
-
17:11 - 17:12(Taps)
- Title:
- Egy nehéz természetű apa fia
- Speaker:
- Colin Grant
- Description:
-
Colin Grant eddigi életét a saját és az apja érzelmi térképén való navigálással töltötte. Angliában született, jamaicai bevándorlók gyermekeként, Grant a bevándorló közösségével közös történetekre épít -- miközben megosztja velünk gondolatait arról, hogyan bocsátott meg apjának, aki megtagadta őt.
- Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 17:25
Judit Szabo approved Hungarian subtitles for How our stories cross over | ||
Judit Szabo edited Hungarian subtitles for How our stories cross over | ||
Judit Szabo edited Hungarian subtitles for How our stories cross over | ||
Judit Szabo edited Hungarian subtitles for How our stories cross over | ||
Dénes Sebestyén edited Hungarian subtitles for How our stories cross over | ||
Dénes Sebestyén edited Hungarian subtitles for How our stories cross over | ||
Dénes Sebestyén accepted Hungarian subtitles for How our stories cross over | ||
Zsófia Kaszab edited Hungarian subtitles for How our stories cross over |