Hogyan használhatná ki az USA a szuperhatalmi helyzetét?

A korábbi nemzedékek számára az amerikanizáció és a globalizáció lényegében egy fogalom volt. Az USA-nak a világról alkotott és a világnak az USA-ról alkotott képe viszont állandóan változik. A gyorsan változó nemzetközi politikai életben tett utazás során Ian Bremmer azokat a kihívásokat tárgyalja, amelyekkel a világnak, amelyben egyetlenegy globális vezetésre termett ország vagy szövetség sincs, szembe kell néznie. Felteszi a kérdést: vajon az USA képes-e vezetni jó példával, erőszak nélkül?

Ha a TEDx-re látogatunk,
mindig a technológiára,

a változó világra,
az innovációra gondolunk.

A vezető nélküli autókra,

Mostanában mindenki róluk beszél,

és nekem tetszik is ez az ötlet,

de mikor beleülök, tudják,

menjen csak szép lassan,

és biztos, ami biztos,
legyen kéznél kormány és fék is.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én még
föl nem szállnék vezető nélküli buszra.

Vagy olyan repülőre.

De mi a helyzet a vezető nélküli világgal?

Azért kérdezem,

mert egyre inkább arra tartunk.

Ennek nem kellene így lennie.

Mi vagyunk a No.1;

az USA nagy és vezetésre termett.

Nemzedékek óta az amerikanizáció
és a globalizáció

tulajdonképpen ugyanazt jelenti.

Ugye? Legyen szó akár a WTO-ról,

az IMF-ről, a Világbankról,

a Bretton Woods-i
árfolyam-megállapodásról:

ezek mind amerikai intézmények:

értékeink, barátaink, szövetségeseink,
pénzünk és szabályaink; mind a miénk.

A világ így működött.

Így elég érdekes, ha meg akarjuk
érteni, hogy is néz ki ma az USA.

Tessék!

Mi így képzeljük a világ működését.

Obama elnöknek jár a vörös szőnyeg

mikor lelépdel az Air Force One-ról,

és ez nagyon is jó és kényelmes érzés.

Nem tudom, önök közül hányan látták

a kínai látogatását
és a G20-as találkozót.

Uram atyám! Ugye?

Ilyen volt a fogadtatásunk

a világ legfontosabb vezetőinek
találkozóján Kínában.

A nemzetbiztonsági főtanácsadó
válogatott szavakkal illette

a kifutót,

vörös szőnyeg sehol,

valahogy kifelejtették,

a sajtót és mindenki mást is.

Később a G20-on.

Nos , itt van Obama.

(Nevetés)

Helló, George!

Helló, Norman!

Olyan, mintha ketrecharcra
készülnének, ugye?

És ez történt. 90 percig tartott.
Szíriáért folyt a "harc".

Mert Putyin erről akart beszélni.

Egyre inkább ő diktál.

Ő akar ott kavarni.

Szó sincs közös elképzelésről
vagy bizalomról.

Nem mintha az amerikaiak diktálnának.

És mi van, ha ezek mind
a húszan összegyűlnek?

Mikor mindenki a porondon van,

akkor bezzeg Amerika diktál.

Ha-ha.

(Nevetés)

Hszi Csin-ping jól érzi magát.

Angela Merkel meg így néz ki.

Olyan, mint mindig.

Putyin Erdoğannak is
megmondja, mit tegyen.

Obama pedig: Hé, mi folyik odaát?

Szóval, nem az a baj, hogy a G20,

hanem hogy a G-zéró,

azaz a G0 világban élünk,

ahol nincs egyetlen ország vagy szövetség,

amely képes lenne megbirkózni
a globális vezetés kihívásaival.

A G20 nem működik,

a G7, a barátaink: mindez már a múlté.

És a globalizáció folytatódik.

A termékek, a szolgáltatások,
az emberek és a tőke szabadon áramlik,

jóval gyorsabban, mint azelőtt.

Az amerikanizáció viszont nem.

Ha meggyőztem önöket,

akkor már csak két dologról
akarok beszélni.

Ezek hatásairól

az egész világra.

Körbejárom a témát.

Aztán meg arról beszélek,

hogy mi mit gondolunk erről

itt az USA-ban és közelebbről New Yorkban.

Miért van mindez?
Mi a hatása? Miért tartunk itt?

Azért tartunk itt,

mert az USA

kétbillió dollárt költött
az iraki és afganisztáni háborúra,

amit aztán elbuktunk.

És ebből már elegünk lett.

Jó néhányan a közép-
és munkásosztályból úgy érzik,

hogy nincs semmi hasznuk
a globalizáció ígéreteiből,

így különösebben nem is vágynak rá.

És energiaforradalmunk miatt

már nincs szükségünk az OPEC-re
és a Közel-Keletre úgy, mint azelőtt.

Mindezt megtermeljük itt az USA-ban.

Mi már sem a világbiztonság őrei,

sem a világkereskedelem tervezői,

sem a globális értékek szószólói
nem akarunk lenni.

Akkor nézzük Európát

és a világ legfontosabb szövetségét,

a transzatlanti kapcsolatot,

mely a II. világháború óta
még soha nem volt ilyen gyenge;

a válságokat, a Brexitről
szóló tárgyalásokat,

és az ügyleteket a franciák és oroszok,

németek és törökök
vagy a britek és kínaiak között.

Kína nagyobb szerepet akar,

de csak a gazdasági szférában.

Megőrizve saját értékeit,
szabályait és valutájukat,

versengve az USA-val.

Az oroszok is nagyobb szerepet akarnak.

Lásd Ukrajnát,

a Balti-államokat, a Közel-Keletet,

persze Amerika nélkül.

Saját preferenciáikkal és rendjükkel.

Ezért tartunk itt.

És mi lesz a jövőben?

Kezdjük a könnyűvel,

a Közel-Kelettel.

(nevetés)

Igaz, pár dolgot kihagytam,

de azért értik a lényeget.

Három oka is van annak,

hogy a Közel-Keleten
ilyen stabil a helyzet. Igaz?

Egy: az USA és szövetségesei
hajlandóak voltak

valamiféle katonai biztonságot teremteni.

Kettő: bányásztunk
egy kis pénzt a föld alól,

mert az olaj drága volt.

Három,

a rossz vezetők ellenére
a lakosság beletörődő volt.

Vagy a képesség, vagy az akarat hiányzott

ahhoz, hogy fellázadjanak.

Bizton állíthatom, hogy egy G0 világban

ez a három dolog egyre kevésbé érvényes.

Az eredmény: a bukott államok,

a terrorizmus, a menekültek, stb.

Vajon szétesik az egész Közel-Kelet?

Nem, idővel a kurdoknál, Irakban,
Izraelben és Iránban is jobb lesz.

De összességében nem túl fényes a helyzet.

És mit szólnak ehhez a fickóhoz?

Rossz lapokkal is jól játszik.

Nem kérdés, a nehézsúlyúak közt is nyerő.

De hosszú távon -na nem úgy értettem!

De hosszú távon,

ha azt gondolják,
hogy az oroszokat felbosszantotta,

hogy az USA és Európa a határaikig
terjesztette ki a NATO-t,

(ígéretünk ellenére)

és hogy az EU beavatkozott az ügyeikbe,

akkor csak várjuk ki, míg Kína
pumpál dollármilliárdokat

azokba az orosz határ menti országokba,
ahol szerintük ma befolyásuk van.

Ott majd a kínaiak dominálnak.
Az oroszoknak csak morzsák jutnak.

Egy G0 világban Putyin Úr
nehéz 10 évnek néz elébe.

Nem is olyan rossz, ugye?

Ázsiában sokkal jobb a helyzet.

Ott vannak igazi vezetők

és erős a politikai stabilitásuk.

Biztos, hogy maradnak egy ideig.

Modi Indiában,

Abe, aki, borítékolom,
hogy a harmadik ciklusát is megnyeri

a Japán Liberális Demokrata Pártban,

nem beszélve Hszi Csin-pingről,
akinek óriási hatalma van:

a legerősebb kínai vezető

Mao óta.

Ez a három legfontosabb gazdaság Ázsiában.

Igaz, Ázsiában is vannak problémák.

A Dél-kínai tengerért folyó harc.

Tudjuk, hogy Kim Jong Un,
néhány nappal ezelőtt

újabb nukleáris fegyvert tesztelt.

De az ázsiai vezetők,
nem érzik szükségesnek

a zászlólobogtatást

vagy az idegengyűlöletet,

inkább enyhíteni próbálják

a geopolitikai és határokon
átívelő feszültségeket.

A hosszútávú gazdasági stabilitásra
és növekedésre koncentrálnak.

És ténylegesen ezért tevékenykednek.

Akkor most nézzük Európát.

Ebben a környezetben Európa kissé beijedt.

Túl sok számára a közel-keleti
eseményáradat,

amely már ténylegesen a partjait mossa.

És ott a Brexit és a populizmus

szerte Európában.

Azt hiszem, hosszú távon

egy G0 világban

az európai terjeszkedés
túl messzire nyúlik.

Egészen Oroszországig ,
majd a Közel-Keletig is,

és ha a világ valóban laposabb
és amerikanizáltabb lenne,

akkor ez nem lenne probléma,

de egy G0 világban, az Oroszországhoz

és a Közel-Kelethez közeli országoknak

eltérő a gazdasági képessége,

a társadalmi stabilitása,

és Európától különböznek
politikai preferenciáik és rendszerük is.

Európa valóban bővült

a G7 alatt,

de egy G0 világban Európa kisebb lesz.

Az európai mag, Németország,
Franciaország és a többiek

működőképes, stabil, gazdag
és integrált országok maradnak.

De a periférián lévőkben,

Görögországban, Törökországban és máshol

nem lesz ilyen rózsás a helyzet.

Latin Amerikában a túlzott populizmus

rontotta a gazdasági teljesítményt.

Évtizedekig csak mélyült
a szakadék köztünk.

De most már közelednek felénk.

Ezt látjuk Argentínában,

és az egyre nyitottabb Kubában.

Ez történik Maduro bukása után
Venezuelában is.

Ez lesz a lemondatás után Brazíliában is,

amikor is egy új,
legitim elnököt választanak.

Az egyedüli ország, amely kilóg a sorból

Mexikó és népszerűtlen elnöke Peña Nieto.

Ők valóban eltávolodhatnak az USA-tól

az elkövetkezendő években.

Az amerikai választásnak
itt is nagy szerepe lesz.

(Nevetés)

Nos? Afrika?

Sokan úgy vélik, ez Afrika évtizede lesz.

Egy G0 világban, ez egy csodálatos időszak

néhány afrikai ország számára,

ahol jó a vezetés, már urbanizálódtak,

sok okos ember, nők is munkát találnak

és beindulnak a vállalkozások.

De a legtöbb afrikai országban

veszélyesebb lesz a helyzet:

szélsőséges éghajlattal,

radikalizálódó iszlámmal
és kereszténységgel,

gyenge vezetéssel,

védhetetlen határokkal
és kényszerű migrációval.

Ezek az országok eltűnhetnek a térképről.

Szélsőséges szegregáció szemtanúi lehetünk

Afrikában a győztesek és vesztesek között.

Végül térjünk vissza az USA-hoz.

Mit gondolok magunkról?

Mert rengeteg az ideges ember,

na persze, nem itt a TEDx-en,

hanem országszerte, Istenem,

15 hónapnyi kampány után,
persze, hogy idegesek.

Nagyon is érthető.

Sokan idegesek, mondván:
"Washington összeomlott,

nem bízunk az államban, utáljuk a médiát."

A fenébe, és ebbe, még mi,
globalisták is beletörődünk.

Ideje felismerni

barátaim,

hogyha üldöz a medve,

globális értelemben, nem a medvénél,

hanem társaidnál kell gyorsabbnak lenned.

(Nevetés)

Most beszéltem önöknek

a társainkról.

Ugye? Az ő szemszögükből nézve

mi rendben vagyunk.

Ebben a helyzetben sokan úgy vélik:

"Vegyünk dollárt.
Vegyünk New York-i ingatlant.

Küldjük gyerekeinket
amerikai egyetemekre."

Remek szomszédaink vannak:

Kanada, Mexikó és két nagy víztömeg.

Tudják, Törökország hogy örülne
ilyen szomszédoknak?

Ezek remek szomszédok.

A terrorizmus probléma az USA-ban.

Istenemre, New York jól tudja ezt.

Habár Európában ez nagyobb probléma,
mint nálunk.

És még nagyobb a Közel-Keleten,

mint Európában.

Ezek nagy horderejű dolgok.

Most fogadtunk be 10 000 szíriai
menekültet és panaszkodunk.

Tudják miért? Mert nem tudnak ideúszni.

Ugye? A törökök örülnének
mindössze 10 000 szíriainak

A jordániaiak, a németek és a britek is.
Ugye?

De nem ez a helyzet.

Ez az Egyesült Államok valósága.

Elég jól hangzik.

Ám van egy feladatunk.

Egy G0 világban, jó példát

mutathatunk.

Ha már tényleg nem akarunk
a világ kopója,

a világkereskedelem tervezői,

sem pedig a globális értékek
szószólói lenni,

ha már másképp akarjuk csinálni,

a változó 21. században,

példát kell mutatnunk --
olyan vonzónak lenni,

hogy mások elmondhassák,

nem arról van szó, hogy gyors futók,

ha jön a medve, de egyébként is jók.

Utánozni szeretnénk őket.

Az idei választásunk nem igazán

példamutató.

Hillary Clinton azt mondja,
olyan lesz, mint a '90-es években.

Maradhatunk az értékek szószólói.

Maradhatunk a világkereskedelem tervezői.

Maradhatunk a világ csendőrei.

Donald Trump pedig visszavisz
minket a '30-as évekbe.

Azt mondja, "megszoksz vagy megszöksz.
Ez van." Ugye?

Egyikük sem ismeri fel
a G0 világ alapigazságát,

ami akkor is igaz,
ha az USA nem hanyatlik,

egyre nehezebb lesz az amerikaiaknak

érvényesíteni az akaratukat,

vagy hatást gyakorolni

a világrendre.

Tudunk-e példát mutatva vezetni?

Mit kéne ehhez tennünk

november után,

miután beiktatják az új elnököt?

Egy újabb krízis talán
cselekvésre késztet bennünket,

Egy új válság is megteszi.

Egy új pénzügyi válság is.

Ne adj Isten egy újabb 9/11.

Ha pedig nincs válság,

látnunk kell, hogy a mélyülő szakadékok
az egyenlőtlenségek és a feladatok

melyek egyre csak nőnek az USA-ban,

már önmagukban is elegek ahhoz,

hogy változásra kényszerítsék vezetőinket,

és hallassuk a hangunkat.

Mobilunkon keresztül, egyénenként

is sokat tehetünk ezért a változásért.

Persze, van egy harmadik út is,

talán ez a legvalószínűbb,

hogy egyiket sem csináljuk,

és négy év múlva újból meghívnak,

és én megismétlem ezt a beszédet.

Nagyon, nagyon köszönöm.

(Taps)