Reménykeltő mozzanatok az esőerdők megmentéséért folytatott küzdelemből

A "mentsük meg az esőerdőt" környezetvédelmi szlogen már igencsak régi keletű. Tasso Azevedo előadása felzárkóztat bennünket a napjainkban folyó küzdelem híreihez. Az 1990-es években bekövetkezett hihetetlen veszteségek miatt Brazíliában új törvények és átlátható adatok segítik elő az erdőirtás megfékezését. S hogy mindez elegendő-e? Aligha. Tasso Azevedo öt javaslatot oszt meg arról, mit kellene még a közeljövőben tennünk. S felteszi azt a kérdést is, hogy a brazíliai tapasztalatok hasznosak lehetnek-e egy nagyobb nagyságrendű probléma megoldásában: a globális éghajlatváltozás megfékezésében.

Mikor a portugálok megérkeztek
Dél-Amerika partjaira 500 évvel ezelőtt

lélegzetelállító trópusi erdőre bukkantak.

A sokféle még sosem látott faj közt

gyorsan felfigyeltek egy bizonyos fára.

Ez a faj kérgének átvágásakor
sötétvörös gyantát termel.

Ez kiválóan alkalmas szövetek színezésére.

A bennszülöttek "pau brasil"-nak hívták.

Így az országot a "brazil országának"
nevezték, majd később Brazíliának.

A világ egyetlen országa,
mely nevét egy fáról kapta.

Gondolhatják, milyen vagány
Brazilíában erdésznek lenni –

többek közt ezért is.

Körülvesznek minket a trópusi
erdőkből származó termékek.

Ezeken kívül

az esőerdő kulcsfontosságú
az éghajlatszabályozásban.

Brazíliában a párolgás 70%-a
– ebből lesz az eső –

az esőerdőből származik.

Csak az Amazon 20 milliárd tonnányi
vizet pumpál az atmoszférába naponta.

Ez több, mint amit az Amazonas
folyó, a világ legnagyobb folyója,

visz az óceánba naponta.
Az ugyanis 17 milliárd tonna.

Ha vízforralással kellene
ugyanennyi párolgást előállítanunk,

a világ teljes, hat hónapnyi
áramkapacitására lenne szükségünk.

Szóval nem kutya szolgáltatás ez.

A világon négy milliárd
hektárnyi erdő van.

Tehát Kína, az USA, Kanada és Brazília
teljes területét lefednék.

Csak összehasonlítás miatt mondom.

Ezen erdők 3/4-e a mérsékelt övben van,

s csak egynegyede a trópusokon,

de ebben az egy negyedben található
a biológiai sokféleség többsége.

Valamint, s ez még fontosabb,
az élő biomassza 50%-a is.

A Földön 6 milliárd hektárnyi erdő volt

– 50%-kal több, mint ma –
2000 évvel ezelőtt.

Tehát kétezer év alatt kétmilliárd
hektárnyi erdőt vesztettünk el.

Ennek a felét az utóbbi száz évben.

Ekkor váltottunk a mérsékelt övezeti
erdők irtásáról

a trópusi erdők irtására.

Gondoljanak csak bele: száz év alatt

ugyanannyi erdőt
vesztettünk el a trópusokon

mint amennyit kétezer év alatt
a mérsékelt övben.

Ilyen őrületes tempóval
halad előre a pusztítás.

Brazilía a kirakó fontos eleme.

Nálunk van a világ második
legnagyobb erdője – Oroszország után.

A világ erdeinek 12%-a Brazíliában van.

A többsége az Amazon-medencében.

A legnagyobb erdőnk.
Hatalmas területet foglal el.

Sok európai ország elférne a területén.

Ma még megvan az erdő 80%-a.

Ez a jó hírem.

De harminc év alatt 15%-át elvesztettük.

Ilyen tempóval

hamarosan elveszíthetjük ezt
az erőteljes pumpát,

mely éghajlatunkat szabályozza.

Az erdőirtás üteme egyre gyorsult

a 90-es évek végén
és a 2000-es évek elején.

(Láncfűrész hangja)

(Kidőlő fa hangja)

27 000 négyzetkilométer évente.

Ez 2,7 millió hektár.

Akkora, mint Costa Rica fele. Évente.

Akkoriban
– 2003, 2004 környékén –,

éppen állami pozícióba kerültem.

A Nemzeti Erdőgazdasági Minisztérium
munkatársaival

csatlakoztunk egy különítményhez,
mely az erdőirtás okait vizsgálta,

hogy országos szinten léphessünk fel
ellenük,

összefogva az önkormányzatokkal
s a helyi lakosokkal,

cégekkel és közösségekkel

az erdőirtás okai ellen.

Tervünkben 144 művelet szerepelt
különböző helyeken.

Most pedig elsorolom őket, egyenként –

á, dehogy. Csak néhány példát említek
a tevékenységünkből.

Elsőként létrehoztunk egy közös rendszert
a nemzeti űrkutató intézettel.

Képes volt pontosan megfigyelni,
hol irtják az erdőt éppen.

Úgymond egyenes adásban.

Brazíliában kifejlesztettünk
egy rendszert, a DETER-t,

ahol havonta vagy kéthavonta

friss információt kapunk az erdőirtásról.

hogy azon nyomban közbeléphessünk.

Az összes adatunk hozzáférhető,

független rendszerekbe is átvihetőek.

Többek közt azt is lehetővé teszik,

hogy lefoglaljuk az 1,4 millió köbméter
illegálisan eltulajdonított fát.

Egy részét felfűrészeltetjük és eladjuk.
A bevétel egy alapba megy,

amelyből helyi természetvédelmi
projekteket finanszírozunk.

Hatékonyan fel tudunk lépni

korrupt és illegális tevékenység ellen.

700 embert tartóztattak le,
köztük sok köztisztviselőt is.

Ekkor úgy döntöttünk, hogy azok
a területek, melyek szemet hunytak

az illegális erdőirtás felett, semmilyen
támogatást vagy hitelt sem kaphatnak.

A bankok beleegyeztek,
és értesítették az ügyfeleiket.

A bevásárlóközpontok,
a mészárszékek, és bárki más,

aki illegális erdőirtásból származó
termékeket vásárolt,

felelősségre vonhatóvá vált erdőirtásért.

Mindez segített a probléma leküzdésében.

Munkánk fontos része a földbirtoklás
kérdése.

Rendkívül fontos a konfliktusok
kezeléséhez.

50 millió hektár vált védett területté.

Kb. Spanyolország nagyságú terület.

Ebből 8 millió hektár őslakosoké volt.

Ma már láthatjuk munkánk gyümölcsét.

Az elmúlt évtizedben

75%-al csökkent Brazilíában az erdőirtás.

(Taps)

Ha összevetjük az átlag erdőirtással

az utóbbi évtizedek során,

kb. 8,7 millió hektárt mentettünk
meg. Akkora terület, mint Ausztria.

Még fontosabb azonban:

így 3 milliárd tonnával kevesebb
CO2 került az atmoszférába.

Az üvegházhatást okozó gázok
kibocsátásának csökkentéséhez

máig ez a legjelentősebb hozzájárulás.

Talán azt gondolják,

hogy az erdőirtás csökkentésének

gazdasági következménye lesz,

mert csökken a gazdasági tevékenység,
vagy valami ilyesféle.

Igazából az ellenkezője igaz.

Abban az időszakban,
mikor leginkább csökkent az erdőirtás,

a gazdaság kb. kétszer olyan gyorsan nőtt,

mint az előző évtizedben,
mikor nőtt az erdőirtás.

Tanulság ez mindannyiunknak.

Talán ez nem tartozik egészen ide,

mivel csak az erdőirtás csökkenése
után derült ki.

De nagyon jó hír, és remek eredmény,

amire természetesen büszkék lehetünk.

De sajnos közel sem elegendő.

Valójában 2013-ban az amazoni erdőirtás

több mint félmillió hektárra rúgott.

Ez azt jelenti, hogy percenként

két futballpálya nagyságú területet

vágtak ki az Amazon-medencében
a tavalyi év során.

Ha összeadjuk Brazília összes biomján
történő erdőirtást,

a világ legütemesebben haladó
erdőirtását kapjuk.

Mintha az esőerdő hősei lennénk,

de mindeközben az erdőirtás bajnokai is.

Nem lehetünk tehát elégedettek,
közel sem lehetünk elégedettek.

A következő lépés szerintem az lesz,

hogy megállítsuk az erdőtakaró
eltűnését Brazíliában,

mondjuk 2020-ra.

Ez lesz a következő lépés.

Mindig is foglalkoztatott az összefüggés

a éghajlatváltozás és az erdők közt.

Először is, mert az üvegházhatást okozó
gázok 15%-a az erdőirtásból származik,

tehát jórészt felelős a problémáért.

De az erdők a megoldás részeivé
is válhatnak, mivel

a szén-dioxid elnyelésének, megkötésének
és tárolásának legjobb módját nyújtják.

Van más összefüggés is
az éghajlat és az erdők közt.

2008-ban fedeztem fel, s ennek
köszönhetem, hogy pályát váltottam,

s az erdő helyett az éghajlatváltozással
foglalkozom.

Kanadában voltam, Brit Columbiában,

sok más ország erdészeteinek vezetőivel.

Szövetséget alkotnak, tagjai Kanada,
Oroszország, India, Kína és az USA.

Ezen a találkozón hallhattunk
egy fenyőbogárról,

amely a szó szoros értelmében egész
erdőket emészt fel Kanadában.

Itt láthatják. Azok a barna fák valójában
már elpusztultak.

Állnak még, de a bogár lárvái miatt
elpusztultak.

A bogarak populációját

a téli, hideg idő szabályozza.

Már sok éve nem elég hideg az idő

a bogarak populációinak szabályozásához.

A bogárjárás fák milliárdjaival végzett.

Azzal a felfedezéssel tértem haza,
hogy az erdők

az éghajlatváltozás egyik legelső és
leginkább érintett áldozata.

Úgy gondoltam,

hogy ha munkatársaimmal együtműködünk,

hogy valóban megállítsuk az erdőirtást,

elveszthethetjük az
éghajlatváltozás elleni csatát

árvizek, hőség, és tűzvész miatt.

Úgy döntöttem, befejezem erdészi pályám,

s helyette közvetlenül az
éghajlatváltozással foglalkozom.

Találok módot a kihívás megértésére,
s onnan lépek tovább.

Az éghajlatváltozás kihívása elég
egyértelmű.

A cél nyilvánvaló.

Bolygónk átlagos hőmérséklet-növekedését

szeretnénk két Celsius-fok alatt tartani.

Sok ok van erre.

Erre most nem térek ki.

De hogy elérjük ezt a
két Celsius-fokos célt,

amellyel lehetségessé válna
számunkra a túlélés,

az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi
Munkacsoport) szerint

ezer milliárd tonna CO2 kibocsátást
kell beterveznünk

a század végéig.

Ha ezt elosztjuk az évek számával,

átlagosan 11 milliárd tonna CO2 kibocsátás
jut egy évre.

Mennyi tehát egy tonna CO2?

Kb. ennyit bocsát ki egy kis személyautó
egy év alatt,

ha naponta 20 km-t megy.

Vagy egy repülőút, egy irányba,

Sao Paulo és Johannesburg, illetve
London közt.

A retúr két tonna.

11 milliárd tonna kétszer ennyi.

A mai CO2 kibocsátás 50 milliárd
tonnára rúg, és egyre növekszik.

2020-ra akár a 61 milliárd tonnát is
elérheti.

2050-ig 10 milliárd tonnára kellene
csökkenteni.

Mindezalatt

a Föld népessége 7 milliárdról
tízre fog nőni.

A gazdaság a 2010-es 60 billió dollárról

200 billlióra fog nőni.

Sokkal hatékonyabbá kell válnunk.

Az éves fejenkénti héttonnás
karbonkibocsátást tehát

kb. egy tonnára kell csökkentenünk.

Választanunk kell. Vagy repülünk,
vagy kocsit tartunk.

Kérdés, hogy elérhetjük-e célunkat?

S persze ez ugyanaz a kérdés,

mint ami az erdőirtás elleni küzdelemben
foglalkoztatott.

Annyira összetett, irdatlan probléma.
Meg tudjuk-e oldani?

Igenis meg. Gondoljanak csak bele:

Az erdőirtás a Braziliában kibocsátott
üvegházhatást okozó gázok 60%-ért felelős

az utóbbi évtizedben.

Mára ez már 30%-ra csökkent.

Világszerte, az energiaszektor
60%-ban felelős.

Ha közvetlenül az energiára
összpontosítunk,

mint annak idején az erdőirtásra,

akkor talán lenne esélyünk.

Szerintem legalább öt dolgot
kellene elvégeznünk.

Először is jó lenne elválasztani
a fejlesztést a karbonkibocsátástól.

Nem kell kiirtanunk az összes erdőt,
hogy több állás legyen,

több mezőgazdaság és több lehetőség.

Ezt bizonyítottuk, mikor
csökkentettük az erdőirtást

s ennek ellenére nőtt a gazdaság.

Mindez lehetséges az energiaszektorban is.

Másodszor, az anyagi ösztönzők jó
helyre kell, hogy kerüljenek.

Ma 500 milliárd USD állami támogatásban
részesülnek a fosszilis tüzelőanyagok.

Legyen a karbonkibocsátásnak ára,
s fordítsuk azt a megújítható energiákra.

Harmadszor, mérhetővé és átláthatóvá
kell tennünk,

hol, mikor és ki bocsát ki
üvegházhatást okozó gázokat,

hogy mindig megfelelően közbe tudjunk
avatkozni.

Negyedszer, át lehet ugrani bizonyos
fejlődési fokokat.

Nem feltétlenül kell vezetékes telefon,

mielőtt megjelenne a mobiltelefon.

Ugyanígy az az egymilliárd ember,

akik jelenleg nem jut energiához,

rögtön a tiszta energiára építhet.

Ötödjére – ez lesz az utolsó –,

meg kell osztani a felelősséget
a kormányok,

a cégek és a civil társadalom közt.

Mindenkinek lesz dolga, és mindenkinek
be kell szállnia.

Befejezésképp,

szerintem a jövő nem sorsszerű,

s nem tehetjük a dolgunkat,
mintha mi sem történt volna.

Bátorságot kell vennünk
az irányváltoztatáshoz,

valami újba kell befektetni,

hinnünk kell abban, hogy meg tudjuk
változtatni utunkat.

Brazíliában, az erdőirtásnál,
mindez egyszer már sikerült.

Remélem, ugyanez a klímaváltozásnál
is valóra válhat.

Köszönöm figyelmüket.

(Taps)