Mitől lesz valami kafkai? – Noah Tavlin

A teljes leckét lásd: http://ed.ted.com/lessons/what-makes-something-kafkaesque-noah-tavlin

A "kafkai" jelzővel írják le a szükségtelenül bonyolult, lehangoló és őrjítő helyzetet, különösen azt, amikor a bürokrácia útvesztőiben bolyongunk. De zavaros iratok kitöltögetése tényleg tükrözi Kafka víziójának gazdagságát? Túl a szó köznapi használatán mitől lesz valami kafkai? Noah Tavlin elmagyarázza.

Lecke: Noah Tavlin, animáció: TED-Ed.

"Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t,

mert noha semmi rosszat sem tett,
egy reggel letartóztatták."

Így kezdődik "A per",

amely egyike Franz Kafka
legismertebb regényeinek.

K-t, a főhőst váratlanul tartóztatják le,

és elképesztő peres eljáráson
kell átesnie,

amelyben sem letartóztatásának okát,

sem a bírósági eljárás természetét

nem teszik világossá számára.

Az efféle forgatókönyv annyira jellemzőnek
bizonyult Kafka műveire,

hogy a tudósok új szót alkottak rá.

A "kafkai" jelzővel írják le
azt a szükségtelenül bonyolult,

lehangoló és őrjítő helyzetet,

amikor pl. valaki arra kényszerül,
hogy a bürokrácia útvesztőiben bolyongjon.

De a zavaros iratok kitöltögetése

tényleg tükrözi
Kafka víziójának gazdagságát?

Túl a szó köznapi használatán
mitől lesz valami kafkai?

Franz Kafka történetei valóban
a modern bürokrácia sok kisszerű

és abszurd vonatkozásáról szólnak,

részben a kora 20. századi Prágában

biztosítási tisztviselőként
szerzett élményei alapján.

Kafka főszereplői gyakran hivatalnokok,

akik arra kényszerülnek,
hogy a céljaik érdekében

akadályok szövedékén küzdjék át magukat,

s néha kiderül, hogy az egész kínszenvedés
annyira zavarba ejtő és logikátlan,

hogy még a siker is
eleve értelmetlennek bizonyul.

Pl. a "Poszeidón" c. elbeszélésében

az ókori görög istent
úgy elhalmozza a papírmunka,

hogy víz alatti birodalma
fölfedezésére sem jut ideje.

A vicces itt az, hogy még egy isten
sem képes megbirkózni

a mai munkahely igényelte papírtömeggel.

De ennek az oka jellemző.

Poszeidón vonakodik
másokra átruházni bármi feladatot,

mert méltatlannak tartja rá őket.

Kafka Poszeidónja a saját énjének foglya.

Eme egyszerű történetben
megvannak mindazon elemek,

amitől egy helyzet valóban kafkai lesz.

Nem csupán a bürokrácia abszurditása,

hanem rá válaszul a karakterek
körkörös logikájának iróniája az,

ami jellemző Kafka stílusára.

Tragikomikus történetei a modern
ipari korszak mitológiáját jelenítik meg,

álomszerű logikát alkalmazva
az önkényes hatalmi rendszerek

és az azokba belebonyolódó emberek
viszonyának tanulmányozására.

Nézzük pl. a leghíresebb elbeszélését,
"Az átváltozás"-t.

"Amikor egy reggel Gregor Samsa
nyugtalan álmából felébredt,

szörnyű féreggé változva találta magát",

legnagyobb gondja, hogy idejében
beérjen a munkába.

Ez persze lehetetlen.

Nemcsak a tekintélyelvű munkahely
valósága ihlette meg Kafkát.

Némely főhősének küzdelme belülről fakad.

"Az éhezőművész" c. elbeszélése

egy cirkuszművészről szól,
akinek mutatványa a tartós éhezés.

Bosszankodik, hogy az impresszárió
ezt 40 napra korlátozta, s azt hiszi,

ez akadályozza abban, hogy minden idők
legnagyobb éhezőművésze legyen.

De mikor a mutatványa iránti
érdeklődés hanyatlik,

hagyják, hogy halálra éheztesse magát.

A poén akkor jön,
amikor elfeledetten haldokolva

kénytelen bevallani, hogy művészete
merő szemfényvesztés volt.

Nem erős akaratának köszönhetően éhezett,

hanem csak azért, mert nem talált ételt,
mely ízlett volna neki.

Még "A per"-ben is,

amely közvetlenül a bürokráciát
helyezi középpontjába,

a ködös törvények és az őrjítő eljárások
valami sokkal vészjóslóbbra utalnak:

a jogrendszer szörnyű lendületét

még az állítólag befolyásos hivatalnokok
sem bírják megállítani.

E rendszer nem az igazságot szolgálja;

egyedüli rendeltetése,
hogy önmagát tartsa mozgásban.

Ahogy Hannah Arendt filozófus

évekkel Kafka halála után írta:

ez a "zsarnok nélküli zsarnokság".

Mégis, Kafka történeteinek kopárságát

a leírt helyzetek értelmetlen
logikájában gyökerező

bővérű humor kíséri.

Így egyfelől nem nehéz fölismerni
a mai világ kafkaiságát.

Egyre inkább nyakatekert kormányzási
rendszerekre támaszkodunk,

amelyeknek valódi hatásuk van
életünk minden területére.

S azt tapasztaljuk, hogy szavainkat
számunkra láthatatlanok értékelik,

számunkra ismeretlen szabályok szerint.

Másfelől, ha figyelmünket
az abszurdra hegyezzük ki,

Kafka visszavetíti ránk
a hiányosságainkat.

Eközben emlékeztet bennünket,
hogy világunkat magunk teremtjük,

és megvan rá a hatalmunk,
hogy jobbá tegyük.