Egyszer volt, hol nem volt... avagy hogyan születnek vezetők? | Andrej Sapenko | TEDxKazan

Lehetséges, hogy bárkiből vezető váljék, aki képes magával ragadni az embereket? Andrej Sapenko egészen biztos benne, hogy lehetséges, szerinte valaki vezetői mivolta elsősorban tetteiben mérhető, melyekhez csupán bátorságra vagy különleges helyzetre van szükség. Ezért a legtöbb vezető valamilyen válsághelyzetben bukkan föl. A vezetők új ötleteket teremtenek a már meglévőkből, és képesek megváltoztatni az embereket, akik ezután megváltoztatják a világot.

Andrej Sapenko a SZKOLKOVO üzleti iskola kutatója, a gazdasági és vezetéssel kapcsolatos kérdések szakértője, vállalati stratéga.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED-konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

A múltban, mint sokan mások,
munkába jártam,

s minduntalan ugyanabba
a problémába futottam bele.

Beléptem egy céghez, gyorsan fejlődtem,

lépdeltem felfelé a ranglétrán,
majd egyszer csak elértem a plafont.

Bármit tettem is, áttörnöm
sehogy sem sikerült.

Úgy tűnt, hogy többet kell
dolgoznom vagy túlóráznom,

vagy továbbképeznem magam,
elsajátítanom új tulajdonságokat,

amelyek a plafon "felett"
lévőkben megvannak.

Szerencsére, az első illúzióm
elég hamar eloszlott.

Egy mentor azt mondta nekem,
hogy ha sokat és jól dolgozom,

akkor egész életemben sokat
és jól fogok dolgozni. (Nevetés)

A másik illúzió sok fejtörést okozott.
Létezik a vezetéstudomány.

Üzleti iskolákban lehet elsajátítani,
egy ilyenbe jártam én is.

Ott komoly emberek
igen komoly könyveket írnak arról,

miben különbözik a vezető
az egyszerű halandóktól.

Úgy véltem: az összes könyvet elolvasva

végleges listát állíthatok össze
a vezetői tulajdonságokról;

szóval: amiknek híján vagyok,
jól magamba szívom, és minden szuper lesz!

De minél többet olvastam,
annál kevésbé értettem,

mert az ezen könyvek lapjain élő,
előttem megjelenő

látnoki szellemű, karizmatikus,

csodás kommunikációs
és előadói készségű vezető

nagyon erősen eltért azoktól,

akiket a való életben látunk,
akik sikereket érnek el.

Azért, mert ők, jobb esetben, olyanok,
mint mi, összes negatívumunkkal,

ám rosszabb esetben: embergyűlölők,
narcisztikusak és pszichopaták.

Ha megpróbáljuk átlagolni ezen embereket,

mindenekelőtt teljes
középszerűségre bukkanunk:

mert van, akinek erős a jobbegyenese,
vagy nagyon okos, vagy épp jószívű.

Nem a tulajdonságaik miatt
szeretjük ezeket az embereket.

A tetteikért szeretjük őket,
és a ránk gyakorolt hatásukért.

Magunkat szeretjük bennük,
azokat, akikké elveik által váltunk.

Ez az első tanulság:
a vezetés lényege nem az,

hogy a vezető milyen ember,
mije van, hanem hogy mit tesz.

A vezetés elsősorban tettekből áll.

Ezért nagyon nehéz iskolában
megtanulni, hát még önállóan.

A tettekhez ti. nem kell legokosabbnak,
legügyesebbnek lennünk,

elegendő a merészség
vagy a különleges körülmények.

Minek kell történnie ahhoz,
hogy az ember megtegye az első lépést?

Először is: valamilyen "hívás",

de nem telefonhívás,

hanem valamilyen válsághelyzet,
valami rendkívüli,

valami extrém, ami fejbe vág,
és kimozdít komfortzónánkból,

arra késztet, amit korábban nem tettünk.

Ezért tűnik fel válságban oly sok vezető,

s üzleti vezetők ezért szeretik
annyira az extrém sportokat.

A triatlonok, hegymászások,
bázisugrás mind olyan sport,

amelyek táplálják a vezetői izmot.

A másik helyzet, ami a vezető
feltűnéséhez vezet: egy ötlet.

A legérdekesebb az, hogy az ötlet
nem is létezik, fejben van csak jelen,

mint valami képzeletbeli világ.

Amiatt, hogy voltaképpen nem is létezik,

én "kreálmánynak" hívom, onnantól,
hogy nem volt, odáig, hogy lett.

Kicsit furcsán hangzik,
ezért megpróbálom ábrán szemléltetni.

Nem tudom, hány műszaki van itt,
akik műszaki egyetemen tanultak,

de akik tanultak matekot, tudják,
hogy mi a normális eloszlás.

Itt egy átlagos vállalat, teljesen
hétköznapi, 100 alkalmazottal.

Közülük egyet, maximum kettőt
nevezhetünk vezetőnek.

Ők visznek értelmet a cégbe,
mint pl. Steve Jobs, Elon Musk.

Nélkülük a vállalat széthullik.

14 ember—"apostolok és igehirdetők":
feltétel nélkül hűségesek vezetőjükhöz,

megvalósítják tanítását, s viszik a céget.

Az alkalmazottak kb. harmada: a csapat,
melyet közös értékek egyesítenek.

Hisznek benne, véghezviszik,
a győzelem felé tartanak.

Másrészt, a dolgozók harmada
rendben teszi a dolgát, mindegy, hol.

A 14 fő: holtsúly, tőlük semmi sem függ.

És van két szabotőr, romboló,
akiktől jobb azonnal megszabadulni.

Ez a szokásos helyzet, plusz-mínusz
eltérések mindenhol lehetnek.

Ahhoz, hogy belső dinamika jelenjen
meg, hogy változzon a helyzet,

legyen valami mozgás,
valami szokatlannak kell történnie:

rendkívüli helyzet
vagy rendkívüli ember kell hozzá.

Rendkívüli esetben, válságban,
a haranggörbe balra tolódik el.

Mit jelent ez? Ez demoralizációt jelent,
csökken a kezdeményezés,

az emberek nem értik, mit csinálnak,
hova fussanak, vagy egyáltalán miért.

Elvész a kép, teljesen széthullik,

és az a vezető szerepe,
hogy azt mégis összetartsa.

Amikor válság idején minden szétesik,
ez meglepően vonzó tett.

Ezért követik az ilyen embert.
De ez válságkor történik.

S ha minden rendben, semmin nem kell
változtatni; ha minden remekül megy?

Akkor az embereket a vezetőtől
eredő nagy eszme hajtja előre,

egyfajta képzeletbeli világ, légvár,
valami, ami megfertőzi őket

és gyarapítja az "igehirdetők" számát,
akik megvalósítják az eszmét,

gyarapszik azon emberek száma is,
akik ebbe az új világba tartanak.

Így az egész világ változik.

Mikor fölvázoltam magamnak ezt a képet,

fölfogtam, hogy nem plafonba ütköztem.

Megrekedtem két réteg között:
akik jól végzik a dolgukat,

és akik új gondolatot teremtenek,
s másokat is magukkal ragadnak.

Azok között, akik folyton kérdeznek:
"Miért élek? Mit csinálok?

Hová tartok? Miért csinálom ezt?"
és olyanok között, akik választ adnak.

Ekkor ismét elmerengtem,
mert hogy lehet választ adni,

ha nem tudjuk, hová tartunk?

Hogy lehet kigondolni e képzeletbeli
világot? Hiszen voltaképpen nincs is.

Hogy léphetünk be az ismeretlenbe?

Paradox módon, egy animációs film
segített a kérdést megválaszolnom.

Nagyon filozofikus mese,
amelyet a lányommal néztünk meg:

a Kung Fu Panda.

Nem tudom, a teremben
zömmel fiatalok ülnek-e,

talán önök nem látták,
de most nem fogom elmesélni.

Van egy jelenet, mikor váratlanul
a nagydarab pandát,

aki sokat eszik, bénán edz,
és nem is túl okos,

kiválasztják sárkányharcosnak,
és le kell győznie a fő gonoszt.

Az egyik kung-fu mester megkérdezte
a másikat, hogy miért pont őt választotta.

Erre az frappánsan így válaszolt:

"Te sosem teljesíted be küldetésed,
és a Panda sem fogja az övét,

ha nem mondasz le az illúzióról,
hogy a világon minden tőled függ."

Tehát a vezetők olyan emberek,
akik rendszeresen

behunyt szemmel vetik bele
magukat az ismeretlenbe.

Lehet-e vezető bárkiből?

Képes-e bárki magával ragadni
másokat? Meggyőződésem, hogy igen.

Pont úgy, ahogy mindannyiunkban
megvan a lehetőség,

hogy férj, feleség, apa és anya lehessen.

De nem mindenki válik azzá,
nem mindenki teszi meg ezt a lépést.

De a legérdekesebb, hogy e lépésre,
erre az állapotra nem lehet felkészülni.

Nem lehet megtanulni,
ezért nem tanítják iskolában.

Ez történik a vezetéssel is.

Ha ránéznek a mellettük ülőre,

vagy szétnéznek a teremben:
teljesen átlagos embereket látnak.

Pont ugyanolyanokat, mint maguk.

De van magukban valami,
amit közölhetnek szomszédjukkal:

valamilyen gondolat, cél,
ismert dolgok új szemlélete.

Ha öt perccel az előadás után így tesznek,

akkor életük teljesen megváltozhat,

de az is lehet, hogy csak kevéssé.

De az apró változásban,
hatalmas lehetőség rejlik,

mert a vezetők valójában
nem a világot változtatják meg.

Az embereket változtatják meg,
s majd azok változtatják meg a világot.

Csak akkor válik vezetővé valaki,
mikor feltűnik első követője.

A követő pedig akkor jelenik meg,
mikor fölkarolja az ötletet.

Tehát, osszák meg ötleteiket,
hajtsanak végre tetteket,

tegyenek apró lépéseket az ismeretlenbe,
és ne féljenek semmitől!

Mert ha képesek akár
egy embert is megváltoztatni,

a világot változtathatják meg.

Köszönöm.

(Taps)