Return to Video

A menekültválság mindannyiunk jellempróbája

  • 0:01 - 0:04
    A globális menekültválságról fogok
    beszélni önöknek,
  • 0:04 - 0:08
    és az a célom, hogy megmutassam:
  • 0:08 - 0:11
    a válság kezelhető, megoldható,
  • 0:12 - 0:17
    és ugyanannyira rólunk is szól,
    arról, hogy kik vagyunk,
  • 0:17 - 0:21
    mint amennyire elsősorban
    a menekültek próbatétele.
  • 0:21 - 0:24
    Számomra ez nemcsak szakmai kötelesség,
  • 0:24 - 0:29
    mert menekülteket támogató
    civil szervezetet vezetek.
  • 0:29 - 0:30
    Ez személyes ügy.
  • 0:31 - 0:33
    Szeretem ezt a képet.
  • 0:34 - 0:36
    Ez az igazán jóképű fickó itt jobb oldalt,
  • 0:36 - 0:37
    ez nem én vagyok.
  • 0:38 - 0:41
    Ő az apám, Ralph, Londonban, 1940-ben
  • 0:41 - 0:43
    apjával, Samuellel.
  • 0:44 - 0:46
    Belgiumból menekült zsidók voltak.
  • 0:46 - 0:50
    A náci megszállás napján indultak útnak.
  • 0:51 - 0:52
    És ezt a képet is szeretem.
  • 0:53 - 0:55
    Menekült lengyel gyermekek csoportja,
  • 0:55 - 0:58
    1946-ban érkeztek Angliába.
  • 0:59 - 1:02
    Középen az édesanyám, Marion.
  • 1:03 - 1:06
    Elküldték, hogy új életet kezdhessen
  • 1:06 - 1:07
    egy új országban,
  • 1:07 - 1:08
    teljesen egyedül,
  • 1:08 - 1:10
    tizenkét évesen.
  • 1:11 - 1:13
    Tudom:
  • 1:13 - 1:16
    ha Anglia nem fogadta volna be
    a menekülteket
  • 1:16 - 1:17
    a negyvenes években,
  • 1:18 - 1:21
    ma biztosan nem lennék itt.
  • 1:22 - 1:26
    Még hetven év múlva is
    ugyanott tartunk.
  • 1:27 - 1:30
    "Húzzunk fel falakat!" - harsogják,
  • 1:30 - 1:32
    bosszúszomjas politikai retorikával,
  • 1:32 - 1:36
    humanitárius értékek és alapelvek égnek
  • 1:37 - 1:41
    a legtöbb országban úgy,
    ahogy 70 éve senki nem beszélt volna
  • 1:41 - 1:45
    a háború áldozatainak hontalanságáról
    és reménytelenségéről.
  • 1:47 - 1:49
    Tavaly percenként
  • 1:50 - 1:54
    további 24 ember hagyta el az otthonát
  • 1:54 - 1:56
    háborús konfliktus, erőszak,
    üldözés miatt:
  • 1:57 - 2:00
    újabb vegyifegyver-támadás Szíriában,
  • 2:00 - 2:03
    portyázó tálibok Afganisztánban,
  • 2:03 - 2:09
    és diáklányok elrablása Nigériában,
    melyet a Boko Haram vállalt magára.
  • 2:10 - 2:13
    Ezek az emberek
    nem egy jobb élet reményében
  • 2:13 - 2:15
    választanak új országot.
  • 2:15 - 2:17
    Az életükért menekülnek.
  • 2:19 - 2:20
    Valóságos tragédia,
  • 2:22 - 2:27
    hogy a világ leghíresebb menekültje
    nem tud ma itt beszédet tartani.
  • 2:27 - 2:29
    Önök közül is sokan felismerik:
  • 2:30 - 2:32
    az ötéves Alan Kurdi holttestét
  • 2:32 - 2:35
    láthatják a képen.
  • 2:35 - 2:39
    Egy szíriai menekült,
    aki a Földközi-tengeren halt meg 2015-ben.
  • 2:39 - 2:43
    3700-an vesztek oda,
    Európa felé igyekezve.
  • 2:44 - 2:46
    Később, 2016-ban
  • 2:47 - 2:49
    ötezer ember halt meg.
  • 2:51 - 2:52
    Nekik már túl késő,
  • 2:53 - 2:56
    de több millió társuknak még nem.
  • 2:56 - 2:58
    Még nem késő például Fredericknek.
  • 2:59 - 3:02
    Tanzániában, a Nyarugusu menekülttáborban
    találkoztam vele.
  • 3:02 - 3:03
    Burundi a hazája.
  • 3:04 - 3:06
    Tudni akarta, hol fejezhetné be
    a tanulmányait.
  • 3:06 - 3:09
    11 évig járt iskolába.
    a 12. osztályt is ki akarta járni.
  • 3:09 - 3:14
    Azt mondta: "Imádkozom,
    hogy ne itt érjen véget az életem,
  • 3:14 - 3:15
    ebben a menekülttáborban."
  • 3:16 - 3:18
    És még Haludnak sincs késő.
  • 3:19 - 3:22
    Szülei palesztin menekültek voltak
  • 3:22 - 3:25
    a Yarmouk menekülttáborban,
    Damaszkusz közelében.
  • 3:25 - 3:27
    Ő ott született,
  • 3:27 - 3:30
    és most ő maga is az:
    menekült Libanonban.
  • 3:31 - 3:34
    A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IRC)
    munkatársaként segít más menekülteket,
  • 3:35 - 3:38
    de semmi sem biztos
  • 3:38 - 3:40
    a jövőjét illetően,
  • 3:40 - 3:42
    hogy hol lesz, mit tartogat neki.
  • 3:42 - 3:46
    Frederickről, Haludról,
  • 3:46 - 3:48
    millió sorstársukról beszélek,
  • 3:48 - 3:50
    hogy miért keltek útra,
  • 3:50 - 3:55
    hogyan élik túl, mire van szükségük,
    és ebben mi a felelősségünk.
  • 3:56 - 3:57
    Szívből vallom,
  • 3:58 - 4:01
    hogy a 21. század legnagyobb kérdése
  • 4:02 - 4:05
    az idegenekkel való bánásmódunkról szól.
  • 4:05 - 4:09
    Jövőbeli énünk az idegeneknek nyújtott
  • 4:09 - 4:10
    segítségről szól.
  • 4:10 - 4:12
    Mi itt igazán tudjuk,
  • 4:12 - 4:16
    hogy minden eddiginél jobban összekapcsolt
    világban élünk,
  • 4:17 - 4:18
    mégis nagy a veszélye,
  • 4:18 - 4:21
    hogy új kerítéseink felemésztenek minket.
  • 4:22 - 4:24
    És ennek legfőbb próbája az,
  • 4:24 - 4:26
    hogy hogyan bánunk a menekültekkel.
  • 4:27 - 4:30
    Íme a tények: tavaly 65 millió ember
  • 4:30 - 4:33
    hagyta el az otthonát
    háborús erőszak és üldöztetés miatt.
  • 4:33 - 4:35
    Ha ez egyetlen ország lenne,
  • 4:35 - 4:38
    az a 21. században
    a világ legnagyobb országa lenne.
  • 4:39 - 4:44
    Legtöbbjük, mintegy 40 millióan,
    szülőhazájukban maradnak,
  • 4:44 - 4:45
    de 25 millióan útra keltek.
  • 4:45 - 4:48
    Vagyis átlépték a határt
    egy szomszédos országba.
  • 4:49 - 4:53
    Legtöbbjük elmaradott országban él,
  • 4:53 - 4:56
    viszonylag elmaradottban
    vagy alacsony-középjövedelműben,
  • 4:56 - 4:57
    mint Halud Libanonban.
  • 4:59 - 5:03
    Libanonban minden negyedik ember menekült,
  • 5:04 - 5:07
    az összlakosság egynegyed része.
  • 5:07 - 5:09
    És a menekültek sokáig maradnak.
  • 5:09 - 5:11
    A kitelepülés átlagos időtartama
  • 5:11 - 5:12
    tíz év.
  • 5:13 - 5:18
    Elmentem a világ legnagyobb táborába,
    Kenya keleti részén található.
  • 5:18 - 5:19
    A neve Dadaab.
  • 5:19 - 5:21
    1991 és 1992 között épült
  • 5:21 - 5:25
    "ideiglenes táborként",
    polgárháborús szomáliai menekülteknek.
  • 5:26 - 5:27
    Ott ismertem meg Silót.
  • 5:28 - 5:31
    És naivan megkérdeztem tőle:
  • 5:31 - 5:33
    "Mit gondolsz, hazamész majd Szomáliába?"
  • 5:34 - 5:36
    Visszakérdezett: "Hogy érted, hogy haza?
  • 5:36 - 5:38
    Én itt születtem."
  • 5:39 - 5:41
    Aztán megkérdeztem a táborvezetőket:
  • 5:41 - 5:45
    a 330 ezerből hányan születtek a táborban?
  • 5:45 - 5:46
    Azt felelték:
  • 5:47 - 5:49
    100 ezren.
  • 5:50 - 5:52
    Ezt jelenti a hosszú távú kitelepülés.
  • 5:53 - 5:56
    Ennek komoly okai vannak:
  • 5:56 - 5:58
    segítésre képtelen gyenge államok,
  • 5:59 - 6:01
    1945 óta most a legerőtlenebb
  • 6:01 - 6:04
    a nemzetközi politikai rendszer,
  • 6:04 - 6:08
    teológiai, kormányzási
    és külkapcsolati eltérések
  • 6:08 - 6:11
    a muszlim világ jelentős részén.
  • 6:13 - 6:16
    Mindezek hosszú távú,
    többgenerációs kihívások.
  • 6:16 - 6:19
    Ezért mondom azt, hogy a menekültválság
    trend, nem pedig pillanatkép.
  • 6:20 - 6:25
    Bonyolult, és amikor nagy, hosszú távú,
    bonyolult problémákkal küzdünk,
  • 6:25 - 6:27
    mindenki azt hiszi, nincs mit tenni.
  • 6:28 - 6:30
    Amikor Ferenc pápa 2014-ben
    Lampedusába ment,
  • 6:31 - 6:33
    egy itáliai kis szigetre,
  • 6:33 - 6:36
    mindannyiunkat,
    a föld teljes népességét
  • 6:36 - 6:40
    a "közöny globalizációjával" vádolta.
  • 6:41 - 6:42
    Kísérteties mondás.
  • 6:42 - 6:45
    Azt jelenti, hogy kővé vált a szívünk.
  • 6:47 - 6:48
    Én nem tudom, mondják meg önök.
  • 6:48 - 6:52
    Szabad ellentmondani a pápának,
    akár egy TED-konferencián?
  • 6:53 - 6:54
    De szerintem nincs igaza.
  • 6:54 - 6:56
    Szerintem mindenki szívesen
    tenne másképpen,
  • 6:56 - 7:00
    csak épp senki nem tudja,
    van-e megoldás erre a válságra.
  • 7:00 - 7:02
    És most azt szeretném
    elmondani önöknek,
  • 7:02 - 7:05
    hogy bár a probléma létező,
    a megoldások is valóságosak.
  • 7:06 - 7:07
    Először is:
  • 7:07 - 7:11
    munkára van szükségük ott,
    ahol befogadják őket,
  • 7:11 - 7:14
    és a befogadó országok
    erős gazdasági támogatást igényelnek.
  • 7:14 - 7:16
    Egy 2014-es ugandai tanulmány szerint
  • 7:17 - 7:20
    Kampalában, a fővárosban
    a menekültek 80 százalékának
  • 7:20 - 7:22
    nem kellett humanitárius segély,
    mert volt munkájuk.
  • 7:22 - 7:24
    Munkalehetőséget kaptak.
  • 7:24 - 7:26
    Második megoldás:
  • 7:26 - 7:30
    a gyermekek oktatása nem luxus,
    hanem mentőkötél
  • 7:30 - 7:32
    a hosszú kitelepülés ideje alatt.
  • 7:33 - 7:38
    Ők hamar talpra állnak, ha kellő szociális
    és érzelmi támogatást kapnak
  • 7:38 - 7:39
    írás- és számtantudással együtt.
  • 7:39 - 7:41
    Saját szememmel láttam.
  • 7:43 - 7:46
    De a kisiskoláskorú
    menekült gyermekek fele
  • 7:46 - 7:48
    semmilyen oktatásban nem részesül,
  • 7:48 - 7:51
    a középiskolás korúak
    háromnegyede pedig szintén nem.
  • 7:51 - 7:53
    Ez őrület.
  • 7:54 - 7:56
    Harmadik megoldás:
  • 7:56 - 8:00
    a legtöbb menekült nem táborban van,
    hanem városokban és azok környékén.
  • 8:00 - 8:02
    Önök vagy én, mit szeretnénk,
    nagyvárosi menekültekként?
  • 8:02 - 8:05
    Pénz kéne albérletre, ruhára.
  • 8:07 - 8:09
    Ez a segélyszervezetek jövője,
  • 8:09 - 8:10
    legalábbis nagy részben az:
  • 8:10 - 8:13
    készpénzt adni nekik,
    hogy erőre kapjanak,
  • 8:13 - 8:15
    ezzel a helyi gazdaságot is támogatjuk.
  • 8:15 - 8:17
    És van egy negyedik megoldás is,
  • 8:17 - 8:20
    ami ellentmondásos,
    de beszélnünk kell erről is.
  • 8:20 - 8:23
    A legsebezhetőbbeknek
    biztosítani kell az újrakezdés lehetőségét
  • 8:23 - 8:25
    és új életet egy új hazában,
  • 8:26 - 8:27
    többek közt Nyugaton is.
  • 8:28 - 8:32
    Számuk viszonylag kevés, nem milliók,
    hanem "csak" százezrek,
  • 8:32 - 8:35
    de ez szimbolikus értékű.
  • 8:36 - 8:39
    Nem kitiltani kell őket,
  • 8:39 - 8:40
    ahogy Trump és apparátusa sulykolja.
  • 8:40 - 8:44
    Ideje befogadni a terror áldozatait.
  • 8:44 - 8:45
    És ne feledjék -
  • 8:45 - 8:48
    (Taps)
  • 8:52 - 8:56
    Ne feledjék, ha bárki megkérdezi önöktől:
    "Megvizsgálták őket?"
  • 8:56 - 8:59
    Ez tényleg kényes és jó kérdés.
  • 9:00 - 9:04
    Az az igazság,
    hogy a letelepedésért folyamodókat
  • 9:04 - 9:08
    alaposabban ellenőrzik, mint bárki mást,
    aki az országunkba lép.
  • 9:08 - 9:10
    Így bár a kérdés ésszerű és jogos,
  • 9:10 - 9:14
    egyáltalán nem jogos azt állítani,
    hogy mind terroristák.
  • 9:15 - 9:16
    Nos, mi történik, ha -
  • 9:16 - 9:20
    (Taps)
  • 9:20 - 9:23
    Mi történik, ha nem kapnak munkát,
  • 9:23 - 9:25
    nem tudják taníttatni gyermekeiket,
  • 9:25 - 9:28
    nem kapnak készpénzt,
    nekik nem jár törvényes út a reményhez?
  • 9:28 - 9:30
    Akkor miért vállalták e kockázatos utat?
  • 9:30 - 9:35
    Két éve jártam Leszboszon,
    a gyönyörű görög szigeten.
  • 9:35 - 9:37
    Lélekszáma 90 ezer fő.
  • 9:37 - 9:41
    Egyetlen év alatt 500 ezer menekült
    szállt partra a szigeten.
  • 9:41 - 9:43
    És hadd mutassam meg,
  • 9:43 - 9:46
    mit láttam a sziget északi része
    felé autózva:
  • 9:46 - 9:50
    halomba szórt mentőmellényeket,
    amiket a menekültek hagytak hátra.
  • 9:51 - 9:52
    És közelebbről megnézve
  • 9:52 - 9:55
    kicsi, sárga mellénykék,
  • 9:55 - 9:56
    gyerekeknek.
  • 9:56 - 9:58
    Lefotóztam.
  • 9:58 - 10:02
    Az írást valószínűleg nem látják,
    de hadd olvassam fel önöknek.
  • 10:02 - 10:05
    "Figyelmeztetés! Nem véd fulladás ellen."
  • 10:06 - 10:07
    A 21. században tehát
  • 10:08 - 10:11
    mentőmellényt adnak gyerekekre,
  • 10:11 - 10:13
    hogy biztonságban Európába jussanak,
  • 10:13 - 10:16
    még ha a mellények
    nem is mentik meg az életüket,
  • 10:16 - 10:19
    ha kiesnek a csónakból,
    ami odavinné őket.
  • 10:21 - 10:24
    Ez nemcsak krízis, ez próbatétel.
  • 10:26 - 10:29
    Hogy a civilizációk
    hogyan győzik le az időket.
  • 10:30 - 10:31
    Az emberség próbája.
  • 10:32 - 10:34
    Nyugati világunk próbája,
  • 10:34 - 10:37
    hogy kik vagyunk, és miért állunk ki.
  • 10:39 - 10:42
    Jellemünk próbája,
    nemcsak a politikánké.
  • 10:43 - 10:45
    A menekültkérdés nehéz ügy.
  • 10:45 - 10:47
    A világ messzi tájairól érkeznek.
  • 10:48 - 10:50
    Sok trauma érte őket.
  • 10:50 - 10:52
    Gyakran különböző vallásúak.
  • 10:52 - 10:55
    Pontosan ezért kell segítenünk nekik,
  • 10:55 - 10:57
    semmi nem indokolja,
    hogy cserben hagyjuk őket.
  • 10:57 - 11:01
    Azért is kell segítenünk nekik,
    mert mindez rólunk is szól.
  • 11:02 - 11:04
    Feltárja értékeinket.
  • 11:05 - 11:10
    Az empátia és altruizmus
    a civilizáció két alappillére.
  • 11:11 - 11:14
    Váltsuk cselekvésre az empátiát
    és az altruizmust,
  • 11:14 - 11:16
    és az alapvető erkölcsi
    hitvallásunk szerint élhetünk.
  • 11:17 - 11:19
    Modern világunkban nincs felmentés.
  • 11:19 - 11:23
    Nem mondhatjuk, hogy nem tudjuk,
    mi folyik Jubában, Dél-Szudánban,
  • 11:23 - 11:25
    vagy a szíriai Aleppóban.
  • 11:25 - 11:28
    Ott van a markunkban,
  • 11:28 - 11:29
    okostelefonjainkon.
  • 11:29 - 11:32
    A tudatlanság semmire nem ad felmentést.
  • 11:32 - 11:36
    Ha nem segítünk, az azt jelenti:
    egyáltalán nincs morális iránytűnk.
  • 11:37 - 11:40
    Kiderül, hogy ismerjük-e
    saját történelmünket.
  • 11:41 - 11:43
    Azért vannak jogaik a menekülteknek,
  • 11:43 - 11:46
    mert a II. világháború utáni
    rendkívüli nyugati vezetés,
  • 11:46 - 11:49
    államférfiak és politikusnők
  • 11:49 - 11:51
    ezt egyetemes joggá tették.
  • 11:52 - 11:55
    Ha eldobjuk a menekültek védelmét,
    saját történelmünket is szemétre vetjük.
  • 11:56 - 11:58
    Ez -
  • 11:58 - 11:59
    (Taps)
  • 11:59 - 12:03
    Ez is megmutatja a demokrácia erejét,
  • 12:03 - 12:06
    mint menedéket a diktatúra elől.
  • 12:06 - 12:08
    Hány politikustól hallottuk:
  • 12:09 - 12:13
    "Példánk erejében hiszünk,
    nem pedig erőnk példájában."
  • 12:14 - 12:17
    Vagyis fontosabb az, ami mellett kiállunk,
    mint a bombák, amiket ledobunk.
  • 12:18 - 12:20
    A menekültek védett területet keresnek,
  • 12:21 - 12:25
    eközben a Nyugatot a remény forrásának,
    nyugodt kikötőnek látják.
  • 12:27 - 12:29
    Oroszok, iránok,
  • 12:29 - 12:32
    kínaiak, eritreaiak, kubaiak,
  • 12:32 - 12:34
    biztonságot kerestek Nyugaton.
  • 12:35 - 12:37
    Vesztünkre taszítjuk ki őket.
  • 12:38 - 12:40
    Van itt más is,
    amivel szembe kell néznünk:
  • 12:40 - 12:43
    van-e bennünk alázat a tévedéseink iránt?
  • 12:43 - 12:45
    Nem tartozom azok közé,
  • 12:45 - 12:49
    akik azt hiszik, a világ összes gondját
    a Nyugat okozza.
  • 12:49 - 12:50
    Mert nem így van.
  • 12:50 - 12:52
    De fel kell ismernünk, ha hibázunk.
  • 12:53 - 12:55
    Nem véletlen, hogy az az ország,
  • 12:55 - 12:58
    amelyik a legtöbb menekültet befogadta,
    az Egyesült Államok,
  • 12:58 - 13:01
    bármelyik más országnál
    több vietnami menekültet fogadott be.
  • 13:02 - 13:03
    Ez a történelemről szól.
  • 13:04 - 13:07
    De van újabb történelmünk
    Iránban és Afganisztánban.
  • 13:08 - 13:11
    A külpolitika hibáit nem tehetjük jóvá
  • 13:11 - 13:13
    humanitárius segélyekkel,
  • 13:13 - 13:17
    de ha valamit összetörünk,
    az a kötelességünk,
  • 13:17 - 13:19
    hogy segítsünk helyrehozni.
  • 13:22 - 13:24
    Emlékeznek, mit mondtam az elején?
  • 13:24 - 13:26
    Azt, hogy szeretném kifejteni:
    a menekültválság
  • 13:26 - 13:28
    kezelhető és megoldható.
  • 13:29 - 13:32
    Ez az igazság.
    Szeretném, ha másképp gondolkodnának,
  • 13:32 - 13:34
    de azt is, ha másképp cselekednének.
  • 13:36 - 13:38
    Ha ön munkáltató,
  • 13:38 - 13:39
    alkalmazzon menekülteket.
  • 13:40 - 13:43
    Ha önt meggyőzték az érvek,
  • 13:43 - 13:45
    cáfolja meg a mítoszokat,
  • 13:45 - 13:47
    ha a család, barátok,
    munkatársak ezzel jönnek.
  • 13:48 - 13:51
    Ha önnek van pénze,
    adjon karitatív szervezeteknek,
  • 13:51 - 13:53
    akik világszerte gondoskodnak
    a menekültekről.
  • 13:54 - 13:55
    Ha ön szavazópolgár,
  • 13:56 - 13:58
    adja voksát olyan politikusra,
  • 13:58 - 14:02
    aki gyakorlatba ülteti
    az említett megoldásokat.
  • 14:02 - 14:06
    (Taps)
  • 14:06 - 14:08
    Az idegenek iránti kötelességünk
  • 14:08 - 14:10
    kicsiben és nagyban is,
  • 14:10 - 14:13
    prózai és hősies módon is
  • 14:13 - 14:15
    megnyilvánul.
  • 14:16 - 14:17
    1942-ben
  • 14:19 - 14:21
    nagynéném és nagymamám
    Brüsszelben élt,
  • 14:21 - 14:22
    német megszállás alatt.
  • 14:24 - 14:26
    A náci hatóságok
  • 14:26 - 14:30
    a brüsszeli vasútállomásra rendelték őket.
  • 14:32 - 14:35
    Nagymamám rögtön sejtette,
    hogy ez valami bajt jelent.
  • 14:37 - 14:39
    Könyörgött a rokonainak,
  • 14:39 - 14:41
    hogy ne menjenek ki az állomásra.
  • 14:42 - 14:44
    A rokonok azt mondták neki:
  • 14:45 - 14:48
    "Akkor fogunk bajba kerülni,
    ha nem megyünk,
  • 14:48 - 14:50
    ha nem engedelmeskedünk nekik."
  • 14:51 - 14:53
    Ugye, tudják, mi lett a rokonokkal,
  • 14:53 - 14:55
    akik kimentek a brüsszeli vasútállomásra?
  • 14:56 - 14:57
    Soha többé nem láttuk őket.
  • 14:58 - 15:00
    A nagymamám és a nénikém viszont
  • 15:01 - 15:03
    egy kis faluba menekült,
  • 15:03 - 15:05
    Brüsszeltől délre,
  • 15:06 - 15:09
    ahol tíz évvel korábban egyszer nyaraltak,
  • 15:09 - 15:13
    és bekéredzkedtek egy helyi gazdához,
  • 15:13 - 15:15
    Maurice úrhoz, aki katolikus volt.
  • 15:16 - 15:18
    Kérték, hogy fogadja be őket,
  • 15:19 - 15:21
    és ő megtette.
  • 15:21 - 15:22
    A háború végén
  • 15:23 - 15:27
    17 zsidó élt a faluban,
    így mesélték nekem.
  • 15:28 - 15:30
    Aztán kamaszként
    azt mondtam a nénikémnek:
  • 15:30 - 15:32
    "Úgy szeretném megismerni Maurice urat!"
  • 15:33 - 15:37
    És azt felelte: "Rendben. Még él.
    Menjünk, látogassuk meg."
  • 15:37 - 15:38
    Így aztán úgy 1983-1984 táján
  • 15:39 - 15:41
    meglátogattuk őt.
  • 15:41 - 15:44
    És ha jól emlékszem, hisz kamasz voltam,
  • 15:44 - 15:45
    amikor találkoztunk,
  • 15:45 - 15:48
    ilyen ősz hajú úriember volt,
  • 15:48 - 15:50
    megkérdeztem tőle:
  • 15:51 - 15:52
    "Miért tette?
  • 15:53 - 15:56
    Miért vállalt ekkora kockázatot?"
  • 15:57 - 15:59
    Ő rám nézett, és vállat vont,
  • 15:59 - 16:01
    franciául válaszolt:
  • 16:01 - 16:03
    "On doit."
  • 16:03 - 16:04
    "Muszáj volt."
  • 16:04 - 16:07
    Ezt a génjeiben hordta.
  • 16:07 - 16:08
    Magától értetődő volt.
  • 16:08 - 16:13
    És úgy gondolom:
    nekünk is az kell, hogy legyen.
  • 16:13 - 16:14
    Győzzék meg magukat,
  • 16:15 - 16:18
    ez a menekültválság kezelhető,
  • 16:18 - 16:19
    megoldható,
  • 16:19 - 16:21
    és mindannyiunk
  • 16:21 - 16:25
    személyes felelőssége a segítségnyújtás.
  • 16:25 - 16:29
    Mert ezzel nemcsak a menekülteket
    és az életüket mentjük meg,
  • 16:29 - 16:32
    hanem saját magunkat
    és saját értékrendünket is.
  • 16:32 - 16:34
    Tényleg nagyon köszönöm.
  • 16:34 - 16:37
    (Taps)
  • 16:45 - 16:48
    Bruno Giussani: Köszönjük, David.
    D. Miliband: Köszönöm.
  • 16:48 - 16:50
    BG: Erőteljes javaslatokat tettél,
  • 16:50 - 16:53
    és az egyéni felelősségünk
    hangsúlyozása is erőteljes,
  • 16:53 - 16:55
    de zavar egy gondolat, mégpedig ez:
  • 16:55 - 16:59
    mondtad, és idézlek:
    a "rendkívüli nyugati vezetés"
  • 16:59 - 17:01
    vezetett 60 éve ahhoz,
  • 17:01 - 17:03
    hogy megtárgyalták az emberi jogokat,
  • 17:03 - 17:06
    Egyezmény született a menekültekről, stb.
  • 17:07 - 17:10
    Az a vezetés egy nagy trauma után
    állt össze,
  • 17:10 - 17:14
    egyetértésre törekvő politikai légkörben,
  • 17:14 - 17:16
    ma pedig megosztó
    politikai légkörben élünk.
  • 17:16 - 17:19
    Sőt, éppen a menekültkérdés
    az egyik legvitatottabb téma.
  • 17:19 - 17:21
    Honnan lesz ma erre alkalmas vezetés?
  • 17:21 - 17:24
    DM: Igazad van abban, hogy azt mondod:
  • 17:24 - 17:26
    a háborúban egységbe
    kovácsolódott vezetésnek
  • 17:27 - 17:29
    más a hozzáállása, más az életritmusa,
  • 17:29 - 17:30
    más a jövőképe,
  • 17:30 - 17:33
    mint azoknak, akik békében élnek.
  • 17:34 - 17:37
    Ezért azt mondom: a mai vezetőknek
    alulról kell felbukkanniuk,
  • 17:37 - 17:39
    nem pedig felülről.
  • 17:39 - 17:42
    Úgy értem: a hét visszatérő témája volt
  • 17:42 - 17:46
    a hatalom demokratizálása.
  • 17:46 - 17:48
    Meg kell őriznünk demokráciáinkat,
  • 17:48 - 17:51
    de aktiválnunk is kell ezeket.
  • 17:51 - 17:53
    És amikor azt mondják nekem:
  • 17:53 - 17:54
    "Nő a menekültek iránti gyűlölet,"
  • 17:54 - 17:56
    akkor azt felelem:
  • 17:56 - 17:58
    "Nem, van egyfajta polarizálódás,
  • 17:58 - 17:59
    és pillanatnyilag azok,
  • 17:59 - 18:01
    akik félnek, hangosabbak,
  • 18:01 - 18:03
    mint azok, akik büszkék."
  • 18:03 - 18:07
    Tehát kérdésedre a válaszom:
    támogatjuk, ösztönözzük
  • 18:07 - 18:08
    és bizalmat adunk a vezetésnek,
  • 18:08 - 18:10
    ha saját magunkat mozgósítjuk.
  • 18:10 - 18:14
    És szerintem amikor vezetőt keresünk,
  • 18:14 - 18:15
    magunkba kell néznünk,
  • 18:15 - 18:17
    és saját közösségünket mozgósítani,
  • 18:17 - 18:20
    hogy megteremtsük
    az ideálisabb letelepedés feltételeit.
  • 18:20 - 18:23
    BG: Köszönjük, David.
    Köszönjük, hogy eljöttél a TED-re.
  • 18:23 - 18:26
    (Taps)
Title:
A menekültválság mindannyiunk jellempróbája
Speaker:
David Miliband
Description:

65 millió ember hagyta el az otthonát háborús konfliktus és járványok miatt 2016-ban - azaz percenként 24. Ez nemcsak válság, próbatétel is: kik vagyunk, mi az, amiért kiállunk - állítja David Miliband - és mindannyiunk személyes felelőssége részt venni a megoldásban. Ebben a "kötelező megnézni" előadásban különleges, kézzelfogható utat mutat, hogy hogyan segíthetünk a menekülteken, hogyan válthatjuk cselekvésre az együttérzést és az önzetlen segítőkészséget.

more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TEDTalks
Duration:
18:38

Hungarian subtitles

Revisions