Néhány ember nem látja a fától az erdőt, de Stephen Sillett előtt senki sem látta és képzelhette el az erdőt a fákon. Stephen a kezdetektől új világok felfedezője volt. Gyermekkorát Harrisburgben, Pennsylvaniában töltötte, Tolkient olvasta és a Börtönök és sárkányokat játszotta Scott testvérével. De amikor a Sillett család a nagyszülők kunyhóját látogatta Gettysburg közelében, nagymamájuk, Helen Poe Sillett a fiúkat a közeli hegyekbe és erdőkbe vitte madárlesre. Sillett Poe nagymaminak hívták őt, és megtanította a fiúkat felismerni az énekes madarakat, növényeket és zuzmókat, olyan létformákat, melyek szőnyegfoltként tapadnak a sziklák és a fatörzsek árnyékos oldalához. Felfelé tekintve mindkét fiú rátalált elhivatottságára. Scott kutató tudós lett, és a vándorló madarakra szakosodott. Stephent jobban érdekelték a fák. Az ágak és levelek kuszasága vonzotta a kíváncsiságát. Mi rejtőzhet ott? Mire Stephen egyetemista lett, ez a kíváncsiság az ég felé húzta, a Föld legmagasabb fáira: Észak-Kalifornia ősi partvidékének vörösfenyőihez. A vörösfenyőknek 6 m átmérőjű törzsük van, 115 m vagy 38 emelet magasságig nőhetnek több mint 2000 éves élettartamuk alatt. De senki sem gondolt rá, hogy megvizsgálja e természetes felhőkarcolók koronáját. Volt ott más is, nem csak ágak? Stephen úgy döntött, ő majd kideríti. 1987-ben Stephen, Scott testvére és Marwood barátja elindult az Oregoni Reed Főiskolától az Észak-Kaliforniában fekvő Prairie Creek Redwoods Állami Parkba. A park mélyén Stephen megkereste a lehető legmagasabb vörösfenyőt. Legalacsonyabb ágai majdnem 30 m magasan voltak, elérhetetlen magasságban. De látott egy fiatalabb, alacsonyabb vörösfenyőt a választott fa mellett. Nekiiramodott, felugrott, megragadta a legalacsonyabb ágat, felhúzta magát és felfelé igyekezett. Szabadon mászott kötelek és hevederek nélkül, egy hibás lépés és meghal. De felmászott, és amikor elért a csúcsig, ide-oda lengett, majd átugrott a kiszemelt fa egyik ágára, egy olyan világba, amelyet még sohasem láttak. Marwood cimborája követte őt, és a két fiatalember védelem nélkül mászott magasra a vörösfenyő koronájába. Stephen zuzmóra bukkant, amit Poe nagymama mutatott neki még kisfiú korában. Észrevette, hogy minél magasabbra ment, az ágak annál vastagabb voltak, nem úgy, mint a legtöbb fánál. Több cm vastag nedves talajszőnyeget talált lehullott tűkből, kéregből, más növényi maradványokból és a levegő porából, amelyek összeálltak a nagy ágak tetején. Még ismétlődéseket is talált: új vörösfenyő fatörzsek nőttek ki a fő törzsből. A vörösfenyő önmagát klónozta. Amikor Stephen elérte a csúcsot, egymást keresztező ágak és tűlevelek szövevényén pihent meg. A talajszőnyegen egy áfonyabokor növekedett érett bogyókkal! Evett párat, és bevárta barátját. Stephen új világot fedezett fel több tízméteres magasságban a föld felett. A mászás további kirándulásokhoz vezetett, szerencsére biztonsági felszereléssel, fel további ősi vörösfenyőkre, ahogy felmérte és feltérképezte az ágak és a további törzsek szerkezetét az egész liget lombkoronájában. Stephen szakértő lett a Föld legmagasabb fáinak ökológiájában és a koronáikban zajló élet változatos gazdagságában, a föld feletti ökoszisztémákban, melyekre senki sem gondolt addig. Vannak páfrányok, gombák és általában a talajszinten található álélősködő fák, mint például a Douglas fenyők, kanadai fenyők és csertölgyek, melyek gyökerei megkapaszkodtak a gazdag, nedves talajszőnyegben. Gerinctelenek, például hangyák, poszméhek, atkák, bogarak, földigiliszták és vízi rákfélék példányai lelnek otthonra a virágos növényekkel együtt, mint a rododendronok, a ribizli- és bodzabokrok. Réti sasok, foltos baglyok és szajkók keresik fel élelemért a lombkoronát. Még a csendes-óceáni tengeri madár, a márványos törpelumma is sok mérföldre repül az óceántól, hogy ott fészkeljen. Mókusok és egerek lesnek ki a magasan fekvő odújukból. És a csúcsragadozó? A fenséges foltos szalamandra! Sillett kutatása megváltoztatta, hogyan gondolkodunk a magas fákról, és támogatja megőrzésük ügyét, nemcsak lenyűgöző egyedi szervezetekként, hanem számtalan más faj otthonaként is. Tehát amikor felnézünk egy fa ágaira és leveleire, tegyük fel a kérdést: "Mi más van még ott?" Talán egy új világ, csupán elérhetetlen. Ugorjunk hát érte!