Néhány ember nem látja
a fától az erdőt,
de Stephen Sillett előtt senki sem látta
és képzelhette el az erdőt a fákon.
Stephen a kezdetektől
új világok felfedezője volt.
Gyermekkorát Harrisburgben,
Pennsylvaniában töltötte,
Tolkient olvasta és a Börtönök és
sárkányokat játszotta Scott testvérével.
De amikor a Sillett család a nagyszülők
kunyhóját látogatta Gettysburg közelében,
nagymamájuk, Helen Poe Sillett
a fiúkat a közeli hegyekbe
és erdőkbe vitte madárlesre.
Sillett Poe nagymaminak hívták őt,
és megtanította a fiúkat
felismerni az énekes madarakat,
növényeket és zuzmókat, olyan létformákat,
melyek szőnyegfoltként tapadnak a sziklák
és a fatörzsek árnyékos oldalához.
Felfelé tekintve mindkét fiú
rátalált elhivatottságára.
Scott kutató tudós lett,
és a vándorló madarakra szakosodott.
Stephent jobban érdekelték a fák.
Az ágak és levelek kuszasága
vonzotta a kíváncsiságát.
Mi rejtőzhet ott?
Mire Stephen egyetemista lett,
ez a kíváncsiság az ég felé húzta,
a Föld legmagasabb fáira: Észak-Kalifornia
ősi partvidékének vörösfenyőihez.
A vörösfenyőknek 6 m átmérőjű törzsük van,
115 m vagy 38 emelet magasságig nőhetnek
több mint 2000 éves élettartamuk alatt.
De senki sem gondolt rá, hogy megvizsgálja
e természetes felhőkarcolók koronáját.
Volt ott más is, nem csak ágak?
Stephen úgy döntött, ő majd kideríti.
1987-ben Stephen, Scott testvére
és Marwood barátja
elindult az Oregoni Reed Főiskolától
az Észak-Kaliforniában fekvő
Prairie Creek Redwoods Állami Parkba.
A park mélyén Stephen megkereste
a lehető legmagasabb vörösfenyőt.
Legalacsonyabb ágai
majdnem 30 m magasan voltak,
elérhetetlen magasságban.
De látott egy fiatalabb, alacsonyabb
vörösfenyőt a választott fa mellett.
Nekiiramodott, felugrott,
megragadta a legalacsonyabb ágat,
felhúzta magát és felfelé igyekezett.
Szabadon mászott
kötelek és hevederek nélkül,
egy hibás lépés és meghal.
De felmászott, és amikor elért a csúcsig,
ide-oda lengett, majd átugrott
a kiszemelt fa egyik ágára,
egy olyan világba,
amelyet még sohasem láttak.
Marwood cimborája követte őt,
és a két fiatalember védelem nélkül
mászott magasra a vörösfenyő koronájába.
Stephen zuzmóra bukkant, amit Poe nagymama
mutatott neki még kisfiú korában.
Észrevette, hogy minél magasabbra ment,
az ágak annál vastagabb voltak,
nem úgy, mint a legtöbb fánál.
Több cm vastag nedves talajszőnyeget
talált lehullott tűkből, kéregből,
más növényi maradványokból
és a levegő porából,
amelyek összeálltak a nagy ágak tetején.
Még ismétlődéseket is talált:
új vörösfenyő fatörzsek
nőttek ki a fő törzsből.
A vörösfenyő önmagát klónozta.
Amikor Stephen elérte a csúcsot,
egymást keresztező ágak
és tűlevelek szövevényén pihent meg.
A talajszőnyegen egy áfonyabokor
növekedett érett bogyókkal!
Evett párat, és bevárta barátját.
Stephen új világot fedezett fel
több tízméteres magasságban a föld felett.
A mászás további kirándulásokhoz vezetett,
szerencsére biztonsági felszereléssel,
fel további ősi vörösfenyőkre,
ahogy felmérte és feltérképezte
az ágak és a további törzsek szerkezetét
az egész liget lombkoronájában.
Stephen szakértő lett
a Föld legmagasabb fáinak ökológiájában
és a koronáikban zajló élet
változatos gazdagságában,
a föld feletti ökoszisztémákban,
melyekre senki sem gondolt addig.
Vannak páfrányok, gombák és általában
a talajszinten található álélősködő fák,
mint például a Douglas fenyők,
kanadai fenyők és csertölgyek,
melyek gyökerei megkapaszkodtak
a gazdag, nedves talajszőnyegben.
Gerinctelenek, például hangyák,
poszméhek, atkák, bogarak, földigiliszták
és vízi rákfélék példányai lelnek otthonra
a virágos növényekkel együtt,
mint a rododendronok,
a ribizli- és bodzabokrok.
Réti sasok, foltos baglyok és szajkók
keresik fel élelemért a lombkoronát.
Még a csendes-óceáni tengeri madár,
a márványos törpelumma is
sok mérföldre repül az óceántól,
hogy ott fészkeljen.
Mókusok és egerek lesnek ki
a magasan fekvő odújukból.
És a csúcsragadozó?
A fenséges foltos szalamandra!
Sillett kutatása megváltoztatta,
hogyan gondolkodunk a magas fákról,
és támogatja megőrzésük ügyét,
nemcsak lenyűgöző
egyedi szervezetekként,
hanem számtalan más faj otthonaként is.
Tehát amikor felnézünk egy fa ágaira
és leveleire, tegyük fel a kérdést:
"Mi más van még ott?"
Talán egy új világ, csupán elérhetetlen.
Ugorjunk hát érte!