Ültél már orvosi rendelőben
órákat annak ellenére,
hogy előre kikért időpontod volt?
Visszautasították szállodafoglalásod
teltházra hivatkozva?
Vagy eltávolítottak
az előre kifizetett járatról?
Ezek mind a túlfoglalás tünetei,
egy olyan gyakorlaténak,
ahol a vállalkozások és intézmények
többet adnak el és foglalnak le,
mint amennyi a kapacitásuk.
Bár gyakran feldühíti az ügyfelet,
a túlfoglalás a profit érdekében történik,
a vállalkozások így optimalizálják
az erőforrásaikat.
Tudják, hogy nem mindenki jelenik
meg a kijelölt időpontokban,
foglalásokon
és repülőjáratokon.
Így több helyet tesznek elérhetővé,
mint amennyit fel tudnak ajánlani.
A légitársaságok jól példázzák ezt,
mert náluk történik meg a leggyakrabban.
Körülbelül 50 000 embert távolítanak el
a járatáról minden évben.
Ez a szám még a légitársaságok
számára is meglepő,
amelyek statisztika alapján határozzák
meg pontosan, hány jegyet tudnak eladni.
Ez kényes művelet.
Túl kevés eladással,
ülőhelyeket vesztegetnek el.
Túl sok eladással, büntetéseket fizetnek –
pénz, ingyenes járatok,
szállodai foglalások és ideges ügyfelek.
Íme egy egyszerűsített változat
a számításaik működéséről.
A légitársaságok évekre elegendő
információkat gyűjtöttek össze arról,
hogy ki jelenik meg
és ki nem bizonyos járatokon.
Tudják például, hogy az egyes útvonalakon
annak a valószínűsége, hogy minden
egyes ügyfél időben megjelenik, 90%.
Az egyszerűség kedvéért feltételezzük,
hogy minden ügyfél egyénileg utazik,
nem pedig családként vagy csoportban.
Tehát, ha a gépen 180 ülőhely
van és 180 jegyet adnak el,
a legvalószínűbb eredmény az,
hogy 162 utas fog felszállni.
Az utasok száma persze növekedhet,
vagy csökkenhet.
Az egyes értékek valószínűségét
az ún. binomiális eloszlás adja meg,
amely a legvalószínűbb
eredménynél csúcsosodik ki.
Most nézzük meg a bevételeket.
A légitársaság pénzt keres
minden jegyvásárló után,
és minden eltávolított embernél veszít.
Tegyük fel, van egy 250 dolláros jegyünk,
amely nem cserélhető későbbi járatra.
Egy utas eltávolítása 800 dollárba kerül.
A számok csak a példa kedvéért vannak.
A tényleges összegek jelentősen eltérnek.
Tehát, ha nem ad el egyetlen plusz
jegyet sem, akkor 45 000 dollárt keres.
Ha 15 plusz jegyet ad el,
és 15 ember nem jelenik meg,
akkor 48 750 dollárt keres.
Ez a legjobb eset.
A legrosszabb esetben mindenki megjelenik.
15 peches utas lemarad a járatról
és a bevétel csak 36 750 dollár lesz.
Kevesebb, mintha alapból
180 jegyet adott volna el.
De nem csak az számít, pénzügyileg
jó vagy rossz-e a végkimenetel,
hanem az is, hogy az mekkora
valószínűséggel történik meg.
Hogy mennyire valószínű
minden egyes végkimenetel.
A binomiális eloszlás
segítségével megtudhatjuk.
Ebben a példában annak a valószínűsége,
hogy pontosan 195 utas száll be,
majdnem 0%.
Annak a valószínűsége, hogy pontosan
184 utas száll be, 1,11% és így tovább.
Szorozzuk meg ezeket a valószínűségeket
minden egyes eset bevételével,
adjuk őket össze,
és vonjuk le az összeget
az eredményből 195 eladott jegyig,
és megkapjuk a várható
bevételt 195 jegy eladásáért.
Megismételve ezt a számítást
különféle számú jegyre,
a légitársaság valószínűsíti,
melyik eset hoz nagyobb bevételt.
Ebben a példában ez 198 jegy,
amiből a légitársaság
valószínűleg 48 774 dollárt keres,
csaknem 4000-rel többet,
mint túlfoglalás nélkül.
Ez csak egy járatra vonatkozik.
Szorozzuk meg ezt millió járattal
légitársaságonként évente,
és a túlfoglalás gyorsan összeadódik.
A tényleges számítás
persze sokkal bonyolultabb.
A légitársaságok sok tényezőt
számba vesznek a pontosabb modellért.
De vajon helyes-e így?
Egyesek szerint a túlfoglalás etikátlan.
Ugyanarra az erőforrásra
két ember díját számolják fel.
Persze, ha 100% -ra vesszük,
hogy valaki nem jelenik meg,
akkor el lehet adni a helyüket.
De mi van akkor, ha csak 95% -ra vesszük?
75%?
Létezik olyan szám, ami elválasztja
az etikátlant a gyakorlatiastól?